E mű első kísérlet a magyarországi könyvkereskedelem és könyvforgalmazás történetének vázlatos összefoglalására. Igaz, a hazai széleskörű könyvtörténeti kutatások keretében e témával kapcsolatban már számos részpublikáció látott napvilágot, de az is tény, hogy sok még e téren az elvégzendő munka. Éppen a további kutatások ösztönzése érdekében hasznos lehet talán így is az eddigi ismeretek összegezése, még ha ez nem eredményezhet is egyelőre kézikönyv-szerű teljességet, hanem mindössze történeti áttekintést a magyar művelődéstörténet egy kevésbé ismert szeletéről.

A tágabb értelemben vett könyvtörténet egyéb területeire nézve is jellemző az összefoglaló jellegű munkák hiánya: a magyar könyvtártörténeten kívül egyedül sajtótörténeti szintézisek megjelentetésére került sor, bár az utóbbi vállalkozás egyelőre nem fejeződött be. Hiányzik a magyar nyomdászat- és kiadástörténeti összefoglalás csakúgy, mint a teljes hazai cenzúra- és olvasóközönség-történet is, noha egyes korszakokról készültek már kiváló részmunkák.

De arra is rá kell mutatni, hogy a témával kapcsolatosan megjelent kisebb-nagyobb publikációk ellenére a könyvforgalmazás történetének kutatása sokáig háttérbe szorult a hazai és a külföldi szakirodalomban. Pedig Schiller is úgy vélekedett, hogy a könyvek terjesztéséhez semmivel sem kell kevesebb géniusz, mint megírásukhoz. Ha e neves írónak e megállapításában - melyet Johann Friedrich Cotta stuttgarti könyvkiadóhoz írt levelében olvashatunk - volt is némi túlzás, kétségtelenül jól illusztrálja a könyvterjesztői tevékenység fontosságát. Nem csoda, hogy ezt évszázadokkal korábban maguk az írók ismerték fel leginkább, hiszen ők sohasem elégedethettek meg műveik megírásával, hanem azokat olvasóikhoz is el szerették volna juttatni.

Az utóbbi időkben az európai könyvtörténeti kutatás is kezdi felismerni, hogy indokolatlan volt e terület elhanyagolása. Konferenciák, tanulmányok és tanulmánykötetek foglalkoznak a könyvforgalmazás történetével és az ezzel kapcsolatos módszertani kérdésekkel. A wiesbadeni Otto Harrassowitz kiadó pedig sorozatot indított, amelyben az egyes európai országok könyvkereskedelmének története kerül feldolgozásra. Ezen sorozat keretében készült el és látott napvilágot a közelmúltban e mű első, német nyelvű változata is.

Az érdeklődés feléledésében bizonyára az egyre inkább előtérbe kerülő kommunikáció-kutatásnak is volt szerepe; hatására ugyanis az irodalomtörténet-írásban is fokozottabb igény jelentkezett - az írók és a művek hagyományos tanulmányozása mellett - a befogadók, vagyis az olvasók vizsgálatára. Az olvasóközönség méreteire, összetételére, ízlésére és műveltségére vonatkozó kutatások számára ugyanis értékes információkat tud nyújtani a könyv író és olvasó közötti útja eddig jórészt ismeretlen szakaszának a feltárása. Ebben a kommunikációs láncolatban helyezkedik el ugyanis a könyv terjesztője, akinek nem kis szerepe van abban, hogy a könyv végül is eljusson az olvasókhoz; tehát róla szóló ismeteteink szolgálják az olvasóközönség közelebbi megismerését is.

A könyvterjesztés története szorosan kapcsolódik más könyvtörténeti diszciplínákhoz; mindenekelőtt a nyomdászat, a könyvkötészet, a könyvkiadás és a cenzúra történetéhez. A téma komplex jellege nem könnyíti meg szintézis készítését, hiszen e szorosan kapcsolódó területeket itt sem teljesen elmellőzni, sem pedig részletesen tárgyalni nem lehetséges.

A magyarországi könyvforgalom és könyvkereskedelem történetét elsősorban szellemi életünk egyik fontos tényezőjeként vizsgáltam. (Témánkat azért szükséges a "könyvforgalmazás" fogalmával kiegészíteni, mert a középkorban nálunk sem volt érdemleges könyvkereskedelem.) Főként irodalom- és művelődéstörténeti szerepét kívántam feltárni a kezdetektől a legutóbbi időkig. A könyvkereskedelem közgazdasági vonatkozásait csak annyiban érintettem, amennyiben ezek kapcsolódtak irodalom- és kultúrtörténeti kérdésekhez.

Könyvkultúránk évezredes történetének ezen új szempontú áttekintése alkalmat nyújt arra is, hogy újabb nézőpontból győződhessünk meg arról a sokoldalú európai kapcsolatrendszerről, amely a honfoglalástól és a kereszténység felvételétől kezdve egy évezreden át jellemezte a magyar művelődést. A Magyarországra kerülő első könyvek - a múlt homályába merülő, feltehető pannóniai római és keresztény előzmények után - a Rajna-mentéről és a francia határvidékről származtak, de már az első évtizedekben a nyugati latin mellett keleti görög könyvek is kerültek Gellért püspök kezébe, a csanádi egyházmegye területén. A könyvforgalom története azt is kimutatja, hogy könyvkultúránk a későbbiek során is sokrétű kapcsolatban állt Lengyelországtól Németországon, Franciaországon, Olaszországon és Hollandián át Angliáig szinte egész Európával.