Batthyány Ádám könyvei

Lelőhely: MOL, P 1313, Kéziratok, 267. cs., f. 341r-v. egy kétrét hajtott ív első lapján. Az irat hátoldalán (f. 344v) ceruzával ez olvasható: "1642. Az Meny es micsoda felle historias és mas felle keönveim voltanak uyvarat az almariomban." (A közbeeső lapokon [ff. 342-343] Batthyány Ádám egyik dátum nélküli, sajátkezű, maga számára készült memoriáléja olvasható.) A ceruzával készült írás XX. századi, de minden bizonnyal Batthyány Ádám eredeti följegyzésének másolata, amelyik valamelyik rendezés során készülhetett. Batthyány Ádám ugyanis néhol több iratát egybehelyezte, és a külső iratra írta rá a belső iratok tartalmát. Feltehető, hogy a rendezéskor a Batthyány Ádám által egybetett iratok különböző helyekre kerültek, de a rendező - minden bizonnyal Iványi Béla - rámásolta erre az iratra az eredeti följegyzést. Ezt tekintem tehát a könyvjegyzék főcímének.

Nyomtatott kiadása: Adattár 13/1, 150-151 (vö. KtF, III, 33.) A közlést összevetettem az eredetivel és ez alapján néhány helyen javításra szorult: n° 1: "Ueteranus" > "Meteranus"; n° 20: "es az 62 esztendöben" > "Jelen esztendeöben" Végül a könyvjegyzék írója tévedésből két 22-es számú tételt sorolt föl, a közlésben ezek közül a második hiányzott.

1. No 1. Kett Nemett könyv Meteranus novus: Feijer Tablaban beköttve, az hadakozasrull eppen iras es figurakkall;

Meteren, Emmanuel von

Meteranus novus, Das ist: Warhafftige Beschreibung aller denckwürdigsten Geschichten so sonderlich in den Niderlanden auch sonsten in andern Reichen von Anfang der Regierung Philippi Audacis Herzogen zu Burgund etc. bis auff das Jahr Christi 1612 sich zugetragen, Amsterdam, 1633, Blaeu, in 2° - DDB, B 3676, VD17.

További kiadása: Amsterdam, 1640, Janson, 4 kötetben (VD17).

A Meteranus novus-kötetek leírásában Batthyány Ádám könyvkatalógusai ellentmondásosak. A n° 1. alatt ugyanis 1642-ből kettő, a n° 59. alatt 1644-ből három, a n° 291. alatt 1653-ban pedig egy kötetet tüntet föl, ezért kérdéses, hogy hogy Batthyány Ádámnak az 1633. évi Bleau-féle egy kötetes vagy az 1640. évi Janson-féle négykötetes kiadás volt meg. Támpontul csupán az szolgálhat, hogy Batthyány Ádám 1637. febr. 18-án készült vásárlási számadásai szerint vett egy Meteranust, amikor II. Ferdinánd király temetésén volt Bécsben: "Egi Metarones[!] Novus nemetöl az hadakrol valo vetem fl. 20." (Adattár 11, 217, n° 341). Ezek szerint itt az 1633. évi kiadásról lehet szó, talán több példányban is. - A n° 292. alatt említett "Meterani novi continuatio" csak 1652-ben jelent meg, így az a korábbi katalógusokban nem szerepelhet.

Vö. n° 59, 291-292.

2. No 2. Kett Nemett könyv: Teatrom aeropiom Veoros Tablaban beköttve.

[1.] Abelin, Johann Philipp

Theatrum Eropaeum, oder ausführliche und wahrehafftige Beschreibung aller und jeder denckwürdiger Geschichten, so sich hin und wider in der Welt, fürnämlich aber in Europa und Teutschlanden ... sich zugetragen haben [1618-1628], Frankfurt, 1635, Merian, in 2° - Bingel; DDB, A 7100.

A kötetet Batthyány Ádám 1637. febr. 18-án készült vásárlási számadásai szerint Bécsben vette, amikor II. Ferdinánd temetésén volt: "Egi Teatrom Europeum nemetöl vetem fl. 15.-" (Adattár 11, 217, n° 341).

[2.] Abelin, Johann Philipp

Theatrum Eropaeum, oder ausführliche und wahrehafftige Beschreibung aller und jeder denckwürdiger Geschichten, so sich hin und wider in der Welt, fürnämlich aber in Europa und Teutschlanden ... sich zugetragen haben [1629-1632], Frankfurt, 1637, Merian, in 2° - Bingel; NUC.

A kötetet Batthyány Ádám 1637. márc. 20-án készült vásárlási számadásai szerint Bécsben vette: "Teatrom Europeomot vettem fl. 13.-" (Adattár 11, 218, n° 342).

Vö. n° 60, 298-299.

3. No 3. Egy könyv Nemettöl Svetjay kyralj dolgaijnak Inventariumja Sarga Tablaban.

Gottfried, Johann Ludwig (=Abelin, Johann Philipp)

Inventarium Sueciae, das ist gründliche und wahrhaffte Beschreibung deß Königreichs Schweden und dessen incorporirten Provintzen, Frankfurt, 1632, Hulsius, in 2° - VD17.

A kötetet Batthyány Ádám 1637. febr. 18-án készült vásárlási számadásai szerint Bécsben vette, amikor II. Ferdinánd király temetésén volt: "Egi Inventariomot nemetöl svecziai kiralirol vetem fl. 8.-" (Adattár 11, 217, n° 341).

Vö. n° 75, 327.

4. No. 4: Carolus Magnustul foghvan valo birodalom Nemetóll Zöld Tablaban.

Letzner, Johann

Historia Caroli Magni, des Grossmechtigsten, Christlichen Römischen und ersten Teutschen Keysers, Von seiner Ankunfft, Erziehung, löblichen unnd grossen Thaten unnd gewaltigen Zügen, Kriegen, Schlachten unnd Reisen, Hildesheim, 1602, Hantzsch, in 4° - VD17.

A kötetet Batthyány Ádám 1637. márc. 20-án készült vásárlási számadásai szerint Bécsben vette: "Carolios Magnostol valo geneologia konivet vettem fl. 7.-" (Adattár 11, 218, n° 342).

Vö. n° 67.

5. N 5: Kett könyv Nemetöll és Deakul Sarga Tablaban, az Austria Familjarull es annak genealogiaija.

[1.] Roo, Gerardus de

Annales, Oder Historische Chronick, Der Durchleuchtigsten Fürsten und Herren, Ertzherzogen zu Oesterreich, Habspurgischen Stammens fürnemlich von Rudolpho dem Ersten, auß disem Hochfürstlichem Hauß Römischen Kaysern, biß auff Carolum den Fünfften, zu Fridens und Kriegszeiten gantz denck und glorwürdiger volbrachten Thaten, Augsburg, 1621, in 2° - VD17.

[2.] Roo, Gerardus de

Annales rerum belli domique ab Austriacis Habspurgicae gentis principibus, a Rudolpho primo usque ad Carolum V. gestarum, Oeniponti, 1592, Agricola, in 2° - BMC, HAB, BiblZrin, 79.

Mindkét kötetet 1637-ben, Bécsben vette Batthyány Ádám. Az elsőt az 1637. febr. 18-án készült vásárlási számadásai szerint akkor, amikor II. Ferdinánd király temetésén volt: "Az austryai hásznak eredetiröl valo könyvet vetem fl. 3.-" (Adattár 11, 217, n° 341). A második kötet beszerzését az 1637. márc. 20-án kelt bécsi vásárlási számadás örökítette meg: "Ausztriai hász genealogiaiat deakol vettem fl. 6.-" (Adattár 11, 218, n° 342).

Azonosításukhoz vide n° 65-66. Vö. n° 339.

6. N 6: Kett Zöld Tablaiju könyv: Lectjonum memorabiljum et reconditarum Centenarij Deakull.

Wolf (Wolffius), Johannes aus Bergzabern

[1.] Lectionum memorabilium et reconditarum centenarii XVI, Habet hic lector doctorum ecclesiae, Vatum, Politicorum, Philosophorum, Historicorum, aliorumq[ue] sapientum [et] eruditorum pia, gravia, mira, arcana [et] stupenda; iucunda simul [et] utilia, dicta, scripta, atq[ue] facta; Vaticinia item, vota, omina, mysteria, Hieroglyphica, miracula, visiones antiquitates, monumenta, testimonia, exempla virtutu[m], vitiorum, abusuum, typos insuper, picturas, atq[ue] imagines, Lauingae, 1600, Rheinmichel, in 2° - VD16, W 4209-4210.

[2.] Lectionum memorabilium et reconditarum tomus secundus, Habet hic lector doctorum ecclesiae, Vatum, Politicorum, Philosophorum, Historicorum, aliorumq[ue] sapientum [et] eruditorum pia, gravia, mira, arcana [et] stupenda; iucunda simul [et] utilia, dicta, scripta, atq[ue] facta; Vaticinia item, vota, omina, mysteria, Hieroglyphica, miracula, visiones antiquitates, monumenta, testimonia, exempla virtutu[m], vitiorum, abusuum, typos insuper, picturas, atq[ue] imagines, Lauingae, 1600, Rheinmichel, in 2° - VD16, W 4211.

További kiadás: Lauingen, 1608 (HAB).

Vö. n° 37, 295-296.

7. N 7. Deak Bonfinjus Zöld Tablaban.

Bonfinius, Antonius; Sambucus, Joannes (ed.)

Rerum Ungaricarum decades quatuor cum dimidia, Basilii, 1568, Oporinus, in 2° - RMK, III, 570.

További teljes kiadások: Frankfurt, 1581 (RMK, III, 706); Hanau, 1606 (RMK, III, 1027).

A kötetet Batthyány Ádám 1637. febr. 18-án készült vásárlási számadásai szerint Bécsben vette, amikor II. Ferdinánd király temetésén volt: "Egi deák Bonfyniust vetem kötetlenöl fl. 6." Ugyanebből a számadásból derül ki, hogy a könyvet még Bécsben be is köttette (Adattár 11, 217, n° 341). Orgoványi János 1640. nov. 18-án azt jelentette Batthyány Ádámnak: "Az Bonfiniust az nagyságod paranczolatia szerint ime megh küldöttem nagyságodnak." (Adattár 11, 223, n° 360).

Vö. n° 57, 297, 302.

8. N 8 Istvanfi Deakul Zöld Tablaban.

Istvánffy, Nicolaus

Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV, Coloniae, 1622, Hieratus, in 2° - RMK, III, 1350.

A kötetet Batthyány Ádám 1637. febr. 18-án készült vásárlási számadásai szerint Bécsben vette, amikor II. Ferdinánd király temetésén volt: "Egi Istvanfi hystoriaiat vetem kötetlenöl fl. 6." Ugyanebből a számadásból derül ki, hogy a könyvet még Bécsben be is köttette (Adattár 11, 217, n° 341). A kötet egyik másik példánya, amelyet még Batthyány Ferenc kellett hogy beszerezzen, megvolt a bibliotékában is.

Vö. n° 58.

9. N 9 Decretum es Tripartjtum kett könyv Feijer tablaban Deakul es Magyarul, es Kjtonicz könyve Deakul Vörös Tablaban.

[1.] Werbőczy István

Decretum Latino-Hungaricum, sive Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti regni Hungariae et Transylvaniae ac partium eidem subjectarum, una cum methodo articulorum diaetalium ... - Magyar és Erdély országnak törveny könyve, Bártfa, 1632, Klöss, in 4° - RMNy, 1521.

Korábbi latin nyelvű kiadások: Bécs, 1517 (RMK, III 214); 1545 (RMK, III 362); 1561 (RMK, III 486); Kolozsvár, 1572 (RMNy, 317); Bécs, 1572 (RMK, III 619); Bécs, 1581 (RMK, III 704). Latin-magyar kétnyelvű kiadások: Debrecen, 1611 (RMNy, 1521); Lőcse, 1637 (RMNy, 1688); Debrecen, 1639-1642 (RMNy, 1922); Bártfa, 1643 (RMNy, 1986).

Valószínű, hogy Batthyány Ádámnak az akkori legutolsó, kétnyelvű kiadás volt meg, mert 1634. aug. 6-án kelt bécsi pénzkiadási számadásában szerepel a következő tétel: "1 decretomot es 1 diurnomot vetem taller. 4 den. 80.-" (Adattár 11, 198, n° 320).

Vö. n° 127[1], 345[1].

[2.] Werbőczy István; Weres Balázs (transl.)

Magyar decretum ... melyet Tripartitomnak neweznek, Debrecen, Hoffhalter, 1565 - RMNy, 207.

Azonosításához vide n° 127[1].

A kötet lehetséges, hogy Ferstetics Pál németújvári tiszttartó hagyatékából származik. Az 1640. nov. 26-án, Szombathelyen fölvett hagyatéki leltárban ugyanis a következő szerepel: "Decretom egy. [...] Ezeket w Nagysága percipiálta." (Adattár 11, 223, n° 363). Vide n° 453-454.

Vö. n° 127[2], 345[2].

[3.] Kitonich, Joannes

Directio methodica processus iudiciarii iuris consuetudinarii inclyti Regni Hungariae, Tyrnaviae, 1619, Mollerus - RMNy, 1193.

További kiadása: Bécs, 1634 (RMK, III, 1497; Holl 1980, 22).

Vö. n° 128, 356.

10. N 10 Egy könyv Fejer Tablaban Dictjonarium olazull Deakull Nemetöll.

Verantius, Faustus

Dictionarium quinque nobilissimarum Europae linguarum, Latinae, Italicae, Germanicae, Dalmaticae et Ungaricae, Venetiis, 1595, Morettus, in 4° - RMNy, 767.

A kötet ugyan a cseh és magyar szavakat is tartalmaz, de lehetséges, hogy a leírás hiányos. Azt is elképzelhető, hogy a műnek egy másik kiadásáról van szó, amelyet Peter Loderecker OSB lengyel és cseh szavakkal bővített és 1605-ben Prágában jelentetett meg (RMNy, 937).

Talán erre a kötetre vonatkozik a Batthyány Ádám pozsonyi vásárlásairól 1635. okt. 8-án készült följegyzés következő tétele: "1 Dikczionariumot vetem fl. 6." (Adattár 11, 205, n° 331).

Vö. n° 134, 374.

11. N 11 Egy könyv Deakull Horologium Principum Feijer Tablaban.

Guevara, Antonius; Wanckel, Joannes (transl.)

Horologium principum sive de vita Marci Aurelii imperatoris libri III, Torgae, 1601, Gross, in 2° - BMC, NUC, BiblZrin, 697; Monok 1996, 32, n° 9, 34, n° 16, 100, n° 311.

További kiadásai: Torgau, 1606; 1611; Lipcse, 1615; 1624, 1632 (HAB, VD17).

Vö. n° 62, 144.

12. N 12 Kett könyv Deakull Fejer Tablaban Jatekosok.

[1.] Melander, Otto

Jocorum atque seriorum cum novorum, tum selectorum, atque memorabilium libri II, Liber primus, Smalcaldiae, 1611, Kezel, in 8° - BMC; NUC.

Más kiadásai két kötetben: Licha, 1604 (VD17); Frankfurt, 1617 (VD17).

Vö. Melanchton und die Marburger Professoren (1527-1627). Hg. von Barbara Bauer. Marburg, 1999 (Schriften der Universitätsbibliothek Marburg, 89), Bd. 1, 186-189.

[2.] Melander, Otto

Jocorum atque seriorum cum novorum, tum selectorum, atque memorabilium libri II, Liber secundus, Smalcaldiae, 1611, Kezel, in 8° - BMC; NUC.

Más kiadásai két kötetben: Licha, 1604 (VD17); Frankfurt, 1617 (VD17).

Azonosításához vide n° 76, 282-283.

13. N 13: Egy könyv Deakul Vörös Tablaban Teatrum historicum.

Nem azonosítható. Ezzel a címmel több könyv is ismert a XVII. század első feléből, például Andreas Hondorff-tól, Christoph Helwig-től, Matthäus Tympe-től (VD17; vö. Monok 1996, 210, n° 6).

Vö. n° 73, 197.

14. N 14: Olaz könyv: L. HUGGI DI OVERO.

Lancelotti, Secondo

L'Hoggidi overo il mondo non peggiore ne piu calamitoso del passato, Venezia, 1623, Guerigli, in 8° - HAB, BSB.

További kiadás: Velence, 1627 (BSB, BMC). A következő kiadások (Velence, 1629 és 1637 - HAB, BSB, ÖNB) már két kötetben jelentek meg.

Vö. n° 199.

15. N 15: Deak könyv: Sarga Tablaban: Acta publica Inter invictissimos Gloriosis[simos]que etc. Mathjam felicissime recordationis et Ferdinandi II. Sarga Tabla[ban].

Lundorp, Michael-Caspar

Acta publica inter ... Matthiam felicissime recordationis et Ferdinandum II. ... atque Fredericum ... huc usque ventilata, Frankurt/Main, 1621, Weiss - ÖNB.

Vö. n° 61, 146.

16. 16. Feijer tablaban Magyar orszagij kijraljokrull es Tsaszarokrull valo konijv es tzimerek.

Nádasi János SJ

Reges Hungariae a S. Stephano usque ad Ferdinandum III, Posonii, 1637, [Coll. S. J.], in 2° - RMNy, 1695; Sommervogel, V, 1521.

Az azonosítás csak föltételes, mivel a nyomtatványból nem maradt fönn példány. Lehetséges azonban, hogy bővített kiadása volt az 1618-ban Bécsben megjelent és a nagyszombati jezsuitáktól II. Ferdinándnak ajánlott "Apparatus Regius" című negyedrét kiadványnak (RMK, III, 1207), amely (majd) minden magyar királyhoz egy jelmondatot és költeményt tartalmazott. Ebben címerek nem szerepelnek (csupán a Magyar Királyságé), ám lehet, hogy az 1637-es kiadást címerekkel bővítették.

A föloldáshoz további kettő - bár kevéssé valószínű - lehetőség is szóba kerülhet. Az egyik az a próbanyomat, amelyet Ferencffy Lőrinc készített 1632-ben Elias Berger udvari történetírónak a magyar királyokról írt művéhez (Graphische Sammlung Albertina [Wien], C-179, Cimelienkasten Fach VII/5; vö. RMK, III, P 7588; Rózsa György: Magyar történetábrázolás a 17. században. Bp., 1973, 14-34; Holl 1980, 19). Ebben két levélnyi szöveg mellett 15 hun vezér és 43 magyar király képe szerepel, néhány kép mellett pedig címerek is láthatók. Az 1630-as évek elején Ferencffy Lőrinc több levélben kérte Batthyány Ádámot a birtokában levő nyomda átengedésére, éppen a "Magyar Ország és Nemzetröl Historia" kibocsátására (Holl 1980, 151-152). Emiatt nem teljesen kizárható, hogy a próbanyomtatványból Batthyány Ádám is kapott egy példányt.

A harmadik fölmerülő lehetőség, hogy a tétel azzal a képsorozattal azonosítható, amelyet Johann Ledentu udvari mérnök ajánlott föl 1642. márc. 20-án Batthyány Ádámnak: "dem hern Mederi [Megyeri Zsigmond?] hab Ich under schidenliche kunderfet fan hungerischen Kinigen und Patrieotten des kinigreichs hungern gemehlt, wans Ier graflichen Genaden pelieben, und er miers leien deste kunt Ihs auch kopiern." (Adattár 11, 561; Garas 1953, 137). Arra azonban semmi bizonyíték nincsen, hogy ezt a sorozatot Ledentu el is készítette volna Batthyánynak, sőt kettejük későbbi rendezetlen anyagi ügyeit ismerve (vide n° 90), az elkészítés ténye szinte bizonyosan kizárható.

17. 17 Thesauri Antiquitatum Deakul Aranias Tablaban.

Strada, Jacobus de

Epitome Thesauri Antiquitatum, hoc est, Impp. Rom. Orientalium [et] Occidentalium Iconum, ex antiquis Numismatibus quam fidelissime deliniatarum, ex musaeo Iacobi de Strada Mantuani Antiquarij, Lugduni [Leiden], 1553, Strada-Guerinus, in 4° - HAB, ÖNB.

További kiadása: Zürich, 1557 (ÖNB).

A kötet talán még Batthyány Boldizsáré lehetett, aki érdeklődött az antik emlékek iránt (vö. Horváth Tibor Antal OPraem: Az első Vas megyei régiséggyűjtő, in: Dunántúli Szemle, 9[1929], 645-652).

Vö. n° 92, 367,

18. 18 Nemeteöll zöld Tablaban historias konijv Arcadia Graffin von Pernbrok.

Sidney, Philip; Hirschberg Valentin Theocrit (transl.)

Arcadia Der Gräffin von Pembrock, Das ist, ein sehr anmüthige historische Beschreibung Arcadischer Gedicht und Geschichten mit eingemängten Schäffereyen und Poesien warinn nicht allein von den wahren Eygenschafften keuscher und beständiger Liebe gehandelt, sondern auch ein lebendig Bildt deß gantzen menschlichen Wesens ... für Augen gestellet wird, Frankfurt/Main, 1629 [1630], Merian, in 4° - VD17.

Továbbik kiadások: Frankfurt/Main, 1638, in 8°; Leiden, 1642, in 12° (VD17).

Vö. n° 71, 143.

19. 19. Nemett könyv fekete Tablaban szerzetes embereknek valo.

Nem azonosítható.

20. 20. Kett Nemet könyv: Papiros Tablaban minemö dolgok tertentek Jelen esztendöeben az keresztien orszagokban, es Ballenstain hertzegnek el veszese.

[1.] Nem azonosítható.

Vö. n° 68, 150.

[2.] Außführlicher und Gründlicher Bericht der vorgewesten Friedtländischen und seiner Adhaerenten abschewlichen Prodition, was es damit für ein aigentliche Beschaffenheit gehabt, und was für boßhafftige Anschläg alberait gemacht worden, Wien, 1634, Rickes, in 4° - ÖNB, Mayer, n° 1243.

Vö. n° 69, 187.

21. No. 21: Kett könyv Deak es Magyar biblja Veörös es fekete Tablaba[n].

[1.] Nem azonosítható.

A kötetet Batthyány Ádám 1637. márc. 20-án készült vásárlási számadásai szerint valószínűleg Bécsben vette: "Egi deák Bybliát vetem, atam érete fl. 4 den. 40.-" (Adattár 11, 218, n° 342).

Vö. n° 31, 205.

[2.] Káldi György SJ (transl.)

Szent Biblia, Bécs, Formica, 1626, in 2° - RMNy, 1352.

Azonosításához vide n° 30, 362.

22. N 22: Egy könijv: Deakul, Simbola Divjna et Humana Pontificium Imperator[um] Regum.

Strada, Octavius; Typotius, Jacobus

Symbola divina et humana pontificum, imperatorum regum, accessit brevis et facilis Isagoge Jacobii Typotii, tomus I-III, Pragae, Sadeler, 1601-1603, in 2° - VD17; Praz 1969-1974, I, 518; BiblZrin, 311; Monok 1996, 40, n° 38.

A három kötetet többnyire egybekötötték. További kiadásai: Frankfurt, 1613 és 1642 (Praz 1969-1974, I, 518; BiblZrin, 311; Monok 1996, 40, n° 38).

Vö. n° 89, 338.

23. N 22.[!] Nemet könyv: Lovon Valo hadakozasrul valo mestersegh.

Nem azonosítható.

Vö. n° 96, 340.

24. N 23. Kett könijv Deakul Veres es Zöld Tablaban Patvariarul valo.

Nem azonosítható.

25. N 24. Kett könyv: Sok rendbeli Tzimerekkell.

Nem azonosítható.

Vö. n° 95, 315?

26. N 25. Kett könyv Feijer Tablaban Deakul Teatrum orbis terrarum, et Urbium Praecipuarum tocius mundi.

[1.] Ortelius, Abraham

Theatrum orbis terrarum, Antwerpiae, 1570, Diesth, in 2° - Koeman I, Ort 1; Monok 1996, 97, n° 293.

További 14 kiadása jelent meg 1612-ig (Koeman I, Ort 2-41).

Vö. n° 85, 289.

[2.] Braun, Georgius; Hogenberg Franciscus

[Civitates orbis terrarum, liber III] Urbium praecipuarum totius mundi liber tertius, Coloniae Agrippinae, 1581, Kempen, in 2° - Koeman, II, B&H 3.

További kiadásai: 1588, 1593, 1599[?], 1606, 1612, 1616, 1621 (Koeman, II, B&H 3). Szóbajöhet az ugyanilyen címen mgjelent IV. kötet is: Köln, 1588 és további kiadásai: 1594, 1597, 1617 (Koeman, II, B&H 4).

Valószínűleg a fenti két kötetre vonatkozik Batthyány Ádám 1637. márc. 20-án készült bécsi vásárlási számadásainak következő tétele: "2 Mapát vetem, egik német és másik niderlandi fl. 10. den. 40.-" (Adattár 11, 218, n° 342).

Vö. n° 86, 290.

27. N 26. Olaz könijv Vörös Tablaban erössegekröll valo.

Nem azonosítható.

Vö. n° 88, 293, 436.

28. N 27. Nemett könyv Feijer Tablaban Calendarium Perpetuum, et Sex libri oconomici de re familijari, hortensi, Rustica, pecuaria, venatoria et Medicamentarja.

Colerus, Johannes (=Coler, Johann)

Calendarium perpetuum et sex libri oeconomici de re familiari, hortensi, rustica, pecuaria, venatoria, & medicamentaria, das ist ein stetswerender Calender, auch sechs nothwendige und gantz nützliche Haussbücher, vor allerley Kauff und Handelsleute, als Haussväter, Gärtner, Ackerleute, Viehendler, Jeger, Fischer, Vogler, item Apotecker, Wittenberg, 1609, Helwig, in 2° - VD17.

A mű sokféle kiadása közül csupán a fenti és a következő kiadások címei egyeznek meg katalógusunk címleírásával: Wittenberg, 1622/1623 (VD17); Wittenberg, 1627, (BMC; NUC).

Vö. n° 83?, 325.

29. N 28. Harom könyv Magiarul az Egesz ioszaghrul valo Urbariomok es az egesz ioszaghban levö szelöknek leirasa, hegijvamja.

Kéziratok.

[1-2.] MOL, P 1322, Urbáriumok, I, n° 1-2.

[3.] MOL, P 1322, Szőlészeti iratok között.

Föltételes azonosítás.

Lelőhely: MOL, P 1322, Leltárak, 113. cs. ff. 89r-91r, egy 14 lapos folio-nagyságú füzetben, amely a németújvári fölső várbéli tárház 1644. évi inventáriumát tartalmazza.

Nyomtatott kiadása: nincsen.

A jegyzék három tétel (n° 384-386) kivételével megegyezik az E-katalógussal. Ezért az alábbiakban a B-jegyzékkel párhuzamosan közöljük az E-jegyzék azon tételeit is, amelyek leírásában az E a B-től eltérő adatot is tartalmaz.

30. 1. Pater Kaldi magyar Bibliaia.

Káldi György SJ (transl.)

Szent Biblia, Bécs, Formica, 1626, in 2° - RMNy, 1352.

Vö. n° 21[2], 362.

31. [B.] 2. Deák kiczin Biblia.

[E.] 2. Kichin quantitasban való Deák Biblia.

Nem azonosítható.

Vö. 21[1], 205.

32. 3. Pazmani feleletj Balduinus elle[n].

Pázmány Péter

A setet haynal-csillag-utan budoso luteristák vezetöje, mely utba igazíttya a vittebergai academiának Fridericus Balduinus-által ki-bocsátot feleletit a Kalaúzra, Bécs, 1627, Formica, in 4° - RMNy, 1376.

Vö. n° 372.

33. 4. Pazmannak a Szent Irasról, és Ecclesiarol valo keönyve Bihar varmegyenek.

Pázmány Péter

Az Sz. Irasrul es az Anyaszentegyhazrul két rövid könyvecskék, Bécs, 1626, Gelbhaar, in 4° - RMNy, 1351.

Vö. n° 373.

34. 5. Szent Irasbéli gyakorlasok németeöl.

Nem azonosítható.

Vö. n° 142.

35. 6. De Summo bono. Az legh feöb iorol Magyarol.

Ziegler, Georgius; Betuleius, Iosquinus; Szenci Molnár Albert (transl.)

Discursus de summo bono, az legföb iorol, mellyre az vilag mindenkoron serényen és válóban vágyódik, Lőcse, 1630, Brewer, in 4° - RMNy, 1483.

Vö. n° 145.

36. 7. Szent Teresia Aszony élete. Deakol.

Ribera, Franciscus SJ; Martinez, Martinus (transl.)

Vita B. Matris Teresae De Jesu, Carmelitarum Excalceatorum & Excalceatarum fundatricis In quinque libros distincta, Coloniae Agrippinae, 1620, Kinckius, in 4° - VD17; Sommervogel, VI, 1763-1764.

Korábbi kiadása (más fordításban) nyolcadrétben: Mainz, 1603 (VD17).

Vö. n° 357.

37. 8. Volffi Lectionum memorabilium Centenarius Tomus primus et secundus.

Wolf (Wolffius), Johannes aus Bergzabern

[1.] Lectionum memorabilium et reconditarum centenarii XVI, Habet hic lector doctorum ecclesiae, Vatum, Politicorum, Philosophorum, Historicorum, aliorumq[ue] sapientum [et] eruditorum pia, gravia, mira, arcana [et] stupenda; iucunda simul [et] utilia, dicta, scripta, atq[ue] facta; Vaticinia item, vota, omina, mysteria, Hieroglyphica, miracula, visiones antiquitates, monumenta, testimonia, exempla virtutu[m], vitiorum, abusuum, typos insuper, picturas, atq[ue] imagines, Lauingae, 1600, Rheinmichel, in 2° - VD16, W 4209-4210.

[2.] Lectionum memorabilium et reconditarum tomus secundus, Habet hic lector doctorum ecclesiae, Vatum, Politicorum, Philosophorum, Historicorum, aliorumq[ue] sapientum [et] eruditorum pia, gravia, mira, arcana [et] stupenda; iucunda simul [et] utilia, dicta, scripta, atq[ue] facta; Vaticinia item, vota, omina, mysteria, Hieroglyphica, miracula, visiones antiquitates, monumenta, testimonia, exempla virtutu[m], vitiorum, abusuum, typos insuper, picturas, atq[ue] imagines, Lauingae, 1600, Rheinmichel, in 2° - VD16, W 4211.

További kiadás: Lauingen, 1608 (HAB).

Vö. n° 6, 295-296.

38. [B.] 9. Teöreök vallás, avagy Alkora[n] magyarol. Ezt Pater Kaldinak attok keöltseön.

[E.] Teöreök Alcorán, magyarúl: Káldi Péternek attok keöltczeön.

Valószínűleg kézirat.

"Pater Kaldi" személyének azonosításakor három jezsuita is szóbajöhet: az első Káldi Márton (1568-1632), aki azonban 1623-tól a Szepességben élt, tehát kevéssé valószínű, hogy Batthyány Ádám találkozott vele; a második testvére, a bibliafordító Káldi György (1573-1634), aki 1626-1629 között Bécsben, majd 1630-től Pozsonyban működött, tehát Batthyánynak feltétlenül ismernie kellett. Végül a harmadik Káldi Ignác (1614-1672), akit Lukács László a fönti kettő unokaöccsének tart (Lukács László SJ: Káldi György a bibliafordító, in: Katolikus Szemle 7[1955], 131) és akit 1642-ben szenteltek pappá, majd 1643-ban Győrben és 1644-ben Judenburgban tevékenykedett, tehát elvileg szintén kapcsolatban lehetett Batthyány Ádámmal. (Velics László SJ: Vázlatok a magyar jezsuiták múltjából, II. Bp., 1912, 56-58; Lukács, Ladislaus SJ: Catalogi personarum et officiorum Provinciae Austriae S. I., II: 1601-1640. Romae, 1982 [Monumenta Historica Societatis Iesu, 125]). Akármelyikükről is van szó azonban, a kötetnek mindenképp egy jezsuita rendház könyvtárába kellett kerülnie. A kiadott katalógusokat átnézve egyedül a nagyszombati rendház 1632. évi katalógusában szerepel egy "Machumetis Alcorani in folio cum asserculis sine loco sine anno", amely azonban valószínűleg latin nyomtatvány (Adattár, 17/2, 108, n° 41). A Koránnak már a középkorban készült latin fordítása, amelyet a XVI. századtől többször ki is nyomtattak (pl. Monok 1996, 34, n° 15). Káldi Péter 1646 és 1662 között Vas megye alispánja és országgyűlési követe volt (Nagy Iván, VI, 25), azonban véleményem szerint említése ezen a helyen csak másolási hiba következménye. Ha ugyanis a kötet P. Kálditól visszajutott volna Németújvárra, majd onnan kölcsönözte volna ki újból Káldi Péter, akkor az valószínűleg nem hiányozna a C vagy D katalógusokból sem. A magyar Korán-fordítás tehát valamelyik Káldi atya kezén még 1644 előtt elkerült Németújvárról.

A magyar Korán keletkezésére nézve adalékkal szolgálhat az is, hogy Szántó István Korán-ellenes vitairata készítése során már 1598-ban (Monumenta Antiquae Hungariae, IV: 1593-1600. Ed. Ladislaus Lukács SJ. Romae, 1987 [Monumenta Historica Societatis Iesu, 131], 365-368), majd az elkészült műben (Szántó [Arator] István SJ: Confutatio Alcorani. S. a. rend. Lázár István Dávid. Szeged, 1990 [Adattár, 27], 76) is panaszkodott arra, hogy a rendelkezésére álló latin Korán-fordítás nagyon romlott, néhol értelem és rend nélkül, összevisszaságban közli a latin szavakat. A magyar fordítás elkészítésére tehát a latin változat hiányosságai is okot adhattak. Ugyanakkor - mivel Szántó nem ismerte - a magyar Korán valószínűleg csak 1611 után készülhetett.

39. 10. Feier Tablaiu magyar Biblia. Pater Kaldj forditasa.

Káldi György SJ (transl.)

Szent Biblia, Bécs, Formica, 1626, in 2° - RMNy, 1352.

Vö. n° 363.

40. 11. Feier Tablaiu magyar Biblia. Szenczj Molnar Albert forditasa.

Károlyi Gáspár (transl.); Szenci Molnár Albert (ed.)

Szent Biblia, az az Istennec Ó és Uy Testamentomanac prophetac es apostoloc által megiratott szent könyvei, Hanau, 1608, Halbey, in 4° - RMNy, 971.

További kiadásai: Oppenheim, 1612 (RMNy, 1037); Amszterdam, 1645 (RMNy, 2091).

Vö. 366.

41. 12. Fekete Czapaba[n]. Német Biblia Lutter Marto[n] forditotta, ket Tomusba[n] vagio[n] eggyik Ó, az masik Uy.

Luther német bibliafordításának 1534-től kezdődően számos kiadása ismert.

Vö. n° 234-235.

42. 13. Feier Tablaban Pazmanj Kardinal magyar Postiliaia.

Pázmány Péter,

A Romai Anyaszentegyház szokasából minden vasarnapokra es egy-nehany innepekre rendelt evangeliomokról predikacziok, Pozsony, 1636, [Coll. S. J.], in 2° - RMNy, 1659).

Vö. n° 365.

43. 14. Feier Tablaba[n] Pazmanj Cardinal magyar kalauza.

Pázmány Péter SJ

Igassagra vezerlö Kalauz, Pozsony, 1623, [Coll. S. J.], in 2° - RMNy, 1293.

Más kiadásai: Pozsony, 1613 (RMNy, 1059); Pozsony, 1637 (RMNy, 1697).

A könyv 2. kiadását Batthyány Ádám 1629-ben olvasta, mivel megtérési iratában lapszám szerint is hivatkozott rá: "Mely mondasokat a Magyar Kalauzban, hoszan leirva talaltam. [a lapszélen:] Fol: 186 168" (MOL, P 1322, Vall., ff. 200-208; ld. a bevezetés 1. fejezetét). A Batthyány Ádám pozsonyi vásárlásairól 1635. okt. 8-án készült följegyzésben szerepel ezenfelül a következő tétel: "9 könivet hystorisok[!], az egik Kallausz áttaliában uy garason fl. 31 den. 20." (Adattár 11, 205, n° 331.)

Erre a kötetre vonatkozik Lónyi Mihály vasvári prépost egyik levele, amelyben azt írta: "Minapban Rohonczon letemben foghadam Na[gysá]godnak hogy az Bibliabul öszveszedven az bizonsaghokat arra hogy Christus Urunk halala elöt az Menniei Kapuk be tive lettenek legyen, szündigh hogy abban akarek munkalkodny, iuta eszemben boldogh emlekezetü Cardinal Pazmany Peternek az Husvet nap elsö Praedikatioya azert megh olvasvan czak hamar az elöljáró beszed után ugyan czak arrul ir ighen szipen, es ellegendö keppen megh bizonittia azon Vallasunkat az Sz. Irasbul [...] livin Nagodnak azon könyve, tudom Na[gysá]god megh olvassa." (Lónyi Mihály levele B.Á-nak, Szombathely, 1641. márc. 20.: P 1314, n° 29836; vö. Iványi 1943, 21-22).

Vö. n° 364.

44. 15. Feier Tablaba[n] Kaldi Gyeörgy Postillaia magyarol.

[1.] Káldi György SJ

Az vasarnapokra-valo predikatzioknak első része, advent elsö vasárnapiatol-fogva Sz. Haromsag vasárnapjáig, [Bécs]-Pozsony, 1631, Rickes-[Coll. S. J.], in 2° - RMNy, 1509.

[2.] Káldi György SJ

Az innepekre-valo predikatzioknak első része, Sz. András napiatol-fogva Keresztelö Szent János napjaig, [Bécs]-Pozsony, 1631, Rickes-[Coll. S. J.], in 2° - RMNy, 1510.

A leírásból nem derül ki, hogy mindkét kötetről vagy csak az egyikről van szó.

45. [B.] 16. Feier Tablaban Moyses irt keönyve Deákul.

[E.] 16. Feiér Tablába[n], Moyses .5. keönyve, Deákól.

Nem azonosítható.

Vö. n° 359.

46. 1. Fekete czapaban keötöt iüst kapczu. Németh Imadsagos, és énekes keönyv.

Nem azonosítható.

Vö. n° 371.

47. [B.] 2. Fekete czapaba[n] keöteöt üst kapczu Psalter[ium] Németeöl Imadsagokkal, és énekekkel.

[E.] 2. Fekete Csapaba[n], Ezüst kapcsokkal, Psalteriu[m] és imadságos, s Enekes k[önyv].

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 48, 51, 370, 380, 381.

48. [B.] 3. Fekete czapaba[n] keötöt aranyas kapczu keönyv. Német Psalmusokkal.

[E.] 3. Fekete Csapában, aranyas kapcsu, Német Psalterium.

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 47, 51, 370, 380, 381.

49. 4. Fekete czapaba[n] keöteöt Németh Imadságos keönyv.

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 49-50, 52-54, 369, 376-378, 384.

50. 5. Feier Tablas Németh Imadsagos keönyv.

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 49-50, 52-54, 369, 376-378, 384.

51. 6. Veöreös Pergamina Tablau[!]. Németh Psalterium.

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 47, 48, 370, 380, 381.

52. 7. Veöreös Tablas Németh Imadsagos Keönijv.

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 49-50, 52-54, 369, 376-378, 384.

53. 8. Fekete Tablas Német Imadsagos keönyv.

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 49-50, 52-54, 369, 376-378, 384.

54. 9. Item Veörös Tablas Német Imadságos keönyv.

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 49-50, 52-54, 369, 376-378, 384.

55. 10. Fekete Tablaiu Czeh Imadságos keönyv.

Nem azonosítható.

Vö. n° 383.

56. 11. Fekete czapaba[n], irot Német Imadsagos keönyv.

Kézirat.

Vö. n° 379.

57. 1. Bonfinius Deakul.

Bonfinius, Antonius; Sambucus, Joannes (ed.)

Rerum Ungaricarum decades quatuor cum dimidia, Basilii, 1568, Oporinus, in 2° - RMK, III, 570.

További teljes kiadások: Frankfurt, 1581 (RMK, III, 706); Hanau, 1606 (RMK, III, 1027).

Vö. n° 7, 297, 302.

58. 2. Istvanfi Historiaia Deakul.

Istvánffy, Nicolaus,

Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV, Köln, 1622, Hieratus, in 2° - RMK, III, 1350. Vö. n° 8.

59. 3. Meteranus Novus. Az egész Német Orszaghba[n] teörtent dolgokrol valo Historiak, es kronikak. 3. nemeteöl.

Meteren, Emmanuel von

Meteranus novus, Das ist: Warhafftige Beschreibung aller denckwürdigsten Geschichten so sonderlich in den Niderlanden auch sonsten in andern Reichen von Anfang der Regierung Philippi Audacis Herzogen zu Burgund etc. bis auff das Jahr Christi 1612 sich zugetragen, Amsterdam, 1633, Blaeu, in 2° - DDB, B 3676, VD17.

További kiadása: Amsterdam, 1640, Janson, 4 kötetben (VD17).

Azonosításához vide n° 1. Vö. n° 291-292.

60. 4. Theatrum Europaeu[m], Az egész vilagon teörtent dolgokrol valo Historiak és kronika németeöl: két keönyv.

[1.] Abelin, Johann Philipp

Theatrum Eropaeum, oder ausführliche und wahrehafftige Beschreibung aller und jeder denckwürdiger Geschichten, so sich hin und wider in der Welt, fürnämlich aber in Europa und Teutschlanden ... sich zugetragen haben [1618-1628], Frankfurt, 1635, Merian, in 2° - Bingel; DDB, A 7100.

[2.] Abelin, Johann Philipp

Theatrum Eropaeum, oder ausführliche und wahrehafftige Beschreibung aller und jeder denckwürdiger Geschichten, so sich hin und wider in der Welt, fürnämlich aber in Europa und Teutschlanden ... sich zugetragen haben [1629-1632], Frankfurt, 1637, Merian, in 2° - Bingel; NUC.

Vö. n° 298-299.

61. 5. Mathyas es Ferdinand Csaszaroktul foghva valo Actak Deakul.

Lundorp, Michael-Caspar

Acta publica inter ... Matthiam felicissime recordationis et Ferdinandum II. Romanorum Imperatores, atque Fredericum, eius nominis V. S. Rom. Imperii Electorem, aliosque eiusdem Imperii Ordines, exterosque Reges, ac Principes atque Respublicas, ab initio Austrio-Bohemo-Germanicorum motuum, Moeno-Francfurti, 1621, Weiss - ÖNB, HAB.

Német kiadása is megjelent, amelyhez 1625-ig még kilenc kötetben további folytatások jelentek meg (DDB, A 2650 - A 2659; HAB).

Vö. n° 15, 146.

62. 6. Feiedelmek oraia, avagy Marcus Aurelius élete Deakul.

Guevara, Antonius; Wanckel, Joannes (transl.)

Horologium principum sive de vita Marci Aurelii imperatoris libri III, Torgae, 1601, Gross, in 2° - BMC, NUC, BiblZrin, 697; Monok 1996, 32, n° 9, 34, n° 16, 100, n° 311.

További kiadásai: Torgau, 1606; 1611; Lipcse, 1615; 1624, 1632 (HAB, VD17).

Vö. n° 11, 144.

63. 7. Feiedelmek oraianak masodik keönyve Magyarol:

Guevara, Antonius; Draskovich János (transl.)

Horologii principum, az az az feiedelmek oraianak masodik keonyve, ... mellybe szep es gyönörüseghes historiak es annak fölötte ieles tanusagok, ekes intesek foglaltatnak, mikeppen kellessek az fejedelmeknek es fö uraknak az szent hazassagba es az ö magzattyoknak fel nevelesekben magokat viselniek, Graz, 1610, Widmanstetter, in 4° - RMNy, 994.

Vö. n° 148.

64. 8. Egynéhány magyar Historia.

Nagyrészt azonosítható a széphistóriáknak és verseknek azon gyűjteményével, amely az 1651. évi katalógusban 158-178. számok alatt található, ám 1651-ig a gyűjtemény bizonyosan bővült, mivel az ott fölsoroltak közül néhány kiadvány csak 1644. után jelent meg (165., 170., 174-175.).

65. 9. Elseö Rudolfustul foghva eöteodik Karoly Csaszarigh valo Historia, Deakul.

Roo, Gerardus de

Annales rerum belli domique ab Austriacis Habspurgicae gentis principibus, a Rudolpho primo usque ad Carolum V. gestarum, Oeniponti, 1592, Agricola, in 2° - BMC, HAB, BiblZrin, 79.

Vö. n° 5[2], 339.

66. 10. Elseö Rudolfustul foghva eöteodik Karoly Csaszarigh valo Historia, Németeöl.

Roo, Gerardus de

Annales, Oder Historische Chronick, Der Durchleuchtigsten Fürsten und Herren, Ertzherzogen zu Oesterreich, Habspurgischen Stammens fürnemlich von Rudolpho dem Ersten, auß disem Hochfürstlichem Hauß Römischen Kaysern, biß auff Carolum den Fünfften, zu Fridens und Kriegszeiten gantz denck und glorwürdiger volbrachten Thaten, Augsburg, 1621, in 2° - VD17. Vö. n° 5[1].

67. 11. Nagy Caroly Czaszar Historiaia, Németeöl.

Letzner, Johann

Historia Caroli Magni, des Grossmechtigsten, Christlichen Römischen und ersten Teutschen Keysers, Von seiner Ankunfft, Erziehung, löblichen unnd grossen Thaten unnd gewaltigen Zügen, Kriegen, Schlachten unnd Reisen, Hildesheim, 1602, Hantzsch, in 4° - VD17.

Vö. n° 4.

68. 12. Németh országhi Hadakozások Historiaianak egy része Németül.

Nem azonosítható.

Vö. n° 20[1], 150.

69. [B.] 13. Bolnstan maga viseléséreöl, és arultatásásrol. Németeöl.

[E.] 13. Bolstain maga viselésérül, és arultatásárúl való keonyv, németeöl.

Außführlicher und Gründlicher Bericht der vorgewesten Friedtländischen und seiner Adhaerenten abschewlichen Prodition, was es damit für ein aigentliche Beschaffenheit gehabt, und was für boßhafftige Anschläg alberait gemacht worden, Wien, 1634, Rickes, in 4° - ÖNB, Mayer, n° 1243.

Ez csak egy a Wallenstein haláláról megjelent sokféle nyomtatvány közül, de azért valószínű, mert ebben fordul elő az "árulás" szó. Hasonló címmel megjelent ugyanekkor egy másik nyomtatvány is: Cancellaria Walsteiniana das ist ... Bericht der vorgewesten Friedländischen vnd seiner Adhaerenten abschewlichen Prodition, Köln, 1634, Brachel (ÖNB). Valószínű azonban, hogy Batthyány Ádámnak a bécsi kiadású volt meg.

Vö. n° 20[2], 187.

70. 14. Herberstainer Sighmondnak gyermekségéteöl foghva valo czelekedetj Deakol.

Herberstein, Sigismundus

Gratiae posteritati Sigismundus liber baro in Herberstain ... actiones suas a puero ad annum usque aetatis suae septuagesimum quartum brevi commentariolo notatus reliquit, Viennae, 1560, Hoffhalter, in 2° - BMC; VD16, H 2011.

Vö. n° 306.

71. 15. Graffin von Painprock, élete, és maga viselése Nemetül.

Sidney, Philip; Hirschberg Valentin Theocrit (transl.)

Arcadia Der Gräffin von Pembrock, Das ist, ein sehr anmüthige historische Beschreibung Arcadischer Gedicht und Geschichten mit eingemängten Schäffereyen und Poesien warinn nicht allein von den wahren Eygenschafften keuscher und beständiger Liebe gehandelt, sondern auch ein lebendig Bildt deß gantzen menschlichen Wesens ... für Augen gestellet wird, Frankfurt/Main, 1629 [1630], Merian, in 4° - VD17.

Továbbik kiadások: Frankfurt/Main, 1638, in 8°; Leiden, 1642, in 12° (VD17).

Vö. n° 18, 143.

72. [B.] 16. Masodik Ferdinand Czaszar élete Deakul.

[E.] 16. Masodik Ferdinand Romai Császár élete Deákól.

Lamormaini, Gulielmus SJ

Ferdinandi II Romanorum imperatori virtutes, Viennae, 1638, Gelbhaar, in 4° - Sommervogel, IV, 1429.

További kiadásai még ugyanebből az évből: Bécs (in 12°), Antwerpen, Köln. Azonosításához vide n° 185-186. Vö. n° 185.

73. 17. Theatrum Historicum Deakul.

Nem azonosítható. Ezzel a címmel több könyv is ismert a XVII. század első feléből, például Andreas Hondorff-tól, Christoph Helwig-től, Matthäus Tympe-től (BSB; vö. Monok 1996, 210, n° 6).

Vö. n° 13, 197.

74. 18. De Rebus Hungaricae Provinciae, Pater Ferrariusse, Deakul.

Ferrarius, Sigismundus OP

De Rebus Ungaricae Provinciae Sac. Ordinis Praedicatorum, Bécs, 1637, Formica, in 4° - Mayer, n° 1166; Apponyi, 830; RMK, III P 7594.

A könyv XI. fejezete szól Batthyány Ádám szándékáról is, hogy Rohoncon, illetve Szalónakon megtelepítse a domonkosokat (pp. 600-607 passim).

Vö. n° 151.

75. 19. Svecianak Inventariumia. Németül.

Gottfried, Johann Ludwig (=Abelin, Johann Philipp)

Inventarium Sueciae, das ist gründliche und wahrhaffte Beschreibung deß Königreichs Schweden und dessen incorporirten Provintzen, Frankfurt, 1632, Hulsius, in 2° - VD17.

Vö. n° 3, 327.

76. 20. Jocorum Libri duo. Deakul.

[1.] Melander, Otto

Jocorum atque seriorum cum novorum, tum selectorum, atque memorabilium libri II, Liber primus, Smalcaldiae, 1611, Kezel, in 8° - BMC; NUC.

Más kiadásai két kötetben: Licha, 1604 (VD17); Frankfurt, 1617 (VD17).

[2.] Melander, Otto

Jocorum atque seriorum cum novorum, tum selectorum, atque memorabilium libri II, Liber secundus, Smalcaldiae, 1611, Kezel, in 8° - BMC; NUC.

Más kiadásai két kötetben: Licha, 1604 (VD17); Frankfurt, 1617 (VD17).

Azonosításához vide n° 282-283. Vö. n° 12.

77. 21. Magnus Albertus. Németül.

S. Albertus "Magnus"

Darauß der Weiber Heimligkeit, zufälle, deren Artzney: mancherley Kräuter, Edelgestein und Thier sonderbare Natur, arth und eygenschafft zuerlernen, Hamburg 1601, Möller, in 8° - VD17.

További kiadásai: Frankfurt, 1608 (két változat, VD17). A középkori skolasztikus tudomány egyik nagy mesterének más természettudományi művei is megjelentek németül a XVI. század első felében (VD16), ám valószínű, hogy Batthyány Ádámnak a "De secretis mulierum et virorum" egyik XVII. századi kiadása volt meg. Beszerzése nyilvánvalóan Batthyányné Formentini Aurora nőgyógyászati problémáival függött össze (vö. Wiltheim, 140).

78. 22. Veörös Tablaba[n]. Aristoteles keönyve Deakul.

Nem azonosítható. A szerző különböző művei számos kiadásban jelentek meg a XVI-XVII. században, továbbá kéziratos iskolai jegyzetek is készültek belőle.

Vö. n° 233.

79. 23. Feier Porgaminaba[n]. Carolus quintus élete Deakul.

Pontosan nem azonosítható.

V. Károly császár életéről a halála utáni évtizedekben több latin nyelvű munka is megjelent: Fridrich Staffel-től, Gulielmus Snoekaert-től és Valentin Rotmar-tól (VD16, ÖNB; Kertész János: A Habsburg irodalom bibliográfiája 1218-1934, Bp., 1934).

Vö. n° 147.

80. [B.] 24. Feier Tablaba[n], Marcus Aurelius, magyarul, Zrini Peternek atta[m].

[E.] 24. Marcus Aurelius magyaról. Zrini Péternél vagyo[n].

Guevara, Antonio; Draskovich János; Prágai András (transl.)

Feiedelmeknec serkentö oraia, az az Marcus Aurelius eleteröl ... irattatott három könyvec, Bártfa, 1628, Klöss, in 2° - RMNy, 1400.

Zrínyi Péter elkobzott könyvei között nem található (BiblZrin, 573-579).

81. 25. Feier tablaba[n]. Nigromanticus keönyv. Deakúl.

Nem azonosítható.

Vö. n° 328.

82. 26. Feier Tablaba[n]. Kapczos. Deak Historias keönyv.

Nem azonosítható.

83. 27. Feier Tablaba[n] német keönyv. Két Tablaba[n] Aeternu[m] Calendariu[m].

Colerus, Johannes (=Coler, Johann)

Calendarium perpetuum et sex libri oeconomici de re familiari, hortensi, rustica, pecuaria, venatoria, & medicamentaria, das ist ein stetswerender Calender, auch sechs nothwendige und gantz nützliche Haussbücher, vor allerley Kauff und Handelsleute, als Haussväter, Gärtner, Ackerleute, Viehendler, Jeger, Fischer, Vogler, item Apotecker, Wittenberg, 1609, Helwig, in 2° - VD17.

A mű sokféle kiadása közül csupán a fenti és a következő kiadások címei egyeznek meg a n° 28. alatti részletes címleírással: Wittenberg, 1622/1623 (VD17); Wittenberg, 1627 (BMC, NUC).

Azonosításához vide n° 28. Vö. n° 325.

84. 28. Zeöld Tablaba[n] koczka jatzo keönyv. Nemeteöl.

Nem azonosítható. Német sorsvető könyvek (mint pl. Jörg Wickram "Losbuch"-ja) számos kiadásban jelentek meg a XVI-XVII. században.

Vö. n° 434.

85. 1. Theatrum orbis Terrarum.

Ortelius, Abraham

Theatrum orbis terrarum, Antwerpiae, 1570, Diesth, in 2° - Koeman I, Ort 1; Monok 1996, 97, n° 293.

További 14 kiadása jelent meg 1612-ig (Koeman I, Ort 2-41).

Vö. n° 26[1], 289.

86. 2. Ez vilaghnak legh feöb varosiról.

Braun, Georgius; Hogenberg Franciscus

[Civitates orbis terrarum, liber III] Urbium praecipuarum totius mundi liber tertius, Coloniae Agrippinae, 1581, Kempen, in 2° - Koeman, II, B&H 3.

További kiadásai: 1588, 1593, 1599[?], 1606, 1612, 1616, 1621 (Koeman, II, B&H 3). Szóbajöhet az ugyanilyen címen megjelent IV. kötet is: Köln, 1588 és további kiadásai: 1594, 1597, 1617 (Koeman, II, B&H 4).

Azonosítása a n° 26[2] pontosabb címleírása alapján. Vö. n° 290.

87. 3. Item varosokrol, és Tartomanyokrol.

Nem azonosítható.

88. 4. Erösségekröl valo discursussok, és Delineálasok.

Nem azonosítható.

Vö. n° 27, 293, 436.

89. 5. Czaszarok, es Papi feiedelmek Symbolomi, es Czimerj.

Strada, Octavius; Typotius, Jacobus

Symbola divina et humana pontificum, imperatorum regum, accessit brevis et facilis Isagoge Jacobii Typotii, tomus I-III, Pragae, Sadeler, 1601-1603, in 2° - BSB; Praz 1969-1974, I, 518; BiblZrin, 311; Monok 1996, 40, n° 38.

A három kötetet többnyire egybekötötték. További kiadásai: Frankfurt, 1613 és 1642 (Praz 1969-1974, I, 518; BiblZrin, 311; Monok 1996, 40, n° 38).

Azonosítása a n° 22 pontosabb címleírása alapján lehetséges. Vö. n° 338.

90. 6. Varosokrol, és varokrol Porgaminas keönyv.

Ledentu, Johannes

[75 rajz és tervvázlat magyar várakról és városokról] - ÖNB, Ms. Cod. 8622.

Föltételezett azonosítás. - A lavírozott tusrajzsorozatból két példány maradt fenn az ÖNB-ben. Az egyik kötet (Ms. Cod. 8622) 75, a másik (8623) 50 darab vár és városképet tartalmaz. A kisebbiket, amely 1639-ben készült, a művész III. Ferdinándnak ajánlotta (Regni Hungariae Confinia Delineata. Das ist. Deß löblichen Königreichs Hungarn Granitz Heusser abriß. Welche abgezeichnet worden aus befelch Ihres Römischen Kayserlichen Mayestäts Ferdinandi des III. im Jahre 1639: ÖNB, Ms. Cod. 8623), a bővebb (ÖNB, Ms. Cod. 8622) Zimányi Vera feltételezése szerint Batthyány Ádám rendelésére készült (Bethlen Gábor emlékezete, szerk. Makkai László, Bp. 1980, 197), ezt azonban semmiféle possessorjelzés nem támasztja alá. Batthyány Ádám és Forgách Zsigmond 1641-ben valóban megrendeltek egy-egy "Granitz Haus Puech"-ot Ledentu-tól, amely 1642. áprilisában készült el (Garas 1953, 137, 155). Forgách Zsigmond 1641. dec. 10-én Hertnekről azt írta Batthyány Ádámnak: "Az mi az képiró állapatját illeti, hogy az keonyvet mégh el nem készitette, s azért kegyelmed ez alkalmatossághal fel nem kwlte, én keonien el várom, inkáb is akarom, hogy kegyelmed maga megh adgia, hogy sem megh kwldgie, noha ugy is kedves lészen nálam kegyelmedre nézve is" (Adattár 11, 226, n° 373). Tehát a kötet addig még nem készült el, de Forgách Zsigmond inkább kivárja, hogy Batthyány Ádám személyesen adja oda neki, mintsem hogy elküldje. Ezek szerint Ledentuval Batthyány Ádám állt közvetlen kapcsolatban. 1642. márc. 20-án Bécsből kelt levelében neki jelentette a festő, hogy 14 napon belül kész lesz mindkét könyvvel: "Eir Graflichen Genaden Under denig perichte Ich, das ich inerhalb fiertzen dagen Eier Genaden, Sohwohl auch hern forgatch, pede picher gewis ferdich haben werde, dan sie haben Sehr fil Mihe, Es haben die Ganze Zeit seit ichs fon Jer Genaden angedingt hab drey Perschaner Continue daran gearbeit, weliches her filibertus selbsten zeichnus mues geben, dan erst pey Mier Gebesen, und hats selbsten Gesehen, habe nicht einen kretizer dapey zum pesten". (Adattár 11, 560) Batthyány Ádám 1642. ápr. 25-én kelt bécsi vásárlási följegyzései szerint "Az kép ironak attam kétt eöregh keöniv irására neki fl. 150." (Adattár 11, 228, n° 377). Ez az összeg azonban úgy látszik csak a kialkudott ár fele volt, mert 1642. máj.. 24-én Bécsben kelt levelében Johannes Ledentu még 150 forintot, azaz 100 tallért kért Batthyány Ádámtól: "noch austendigen hudert[!] daller wegen der zwey gemahlten Pucher, die Ew graflichen Genaden empfangen haben" (Adattár 11, 228, n° 378). A kérés jogosságát megerősíti Batthyány Ádám egy 1642. júl. 11-én kelt följegyzése, mely szerint a "képirónak az ki az véghaszakat leirt" 150 forinttal volt adós. (MOL, P 1315, 1. cs., 1643, f. 36). Ugyanezen forrás szerint a pénzt 1643 januárjában Batthyány Ádám ki is fizette (uo. f. 35.), de ez ténylegesen úgy látszik nem történt meg, mert Ledentu 1644. jan. 27-én kelt levelében a száz tallér helyett zab elküldését kérte (Adattár 11, 228, n° 378) ezt azonban úgy látszik nem kapta meg. Végül 1648. aug. 1. előtt kapott Batthyány szolgáitól, Kis Mártontól és Tomasics Jánostól 2 mut és 17,5 mérő búzát valamint 18, 5 mérő rozsot, amely 68 tallér, 51 krajcárt ért, tehát Batthyány még 31 tallér 39 krajcárral maradt adós (Adattár 11, 565-566). Ennek kifizetését Ledentu 1648. szept. 18-án és dec. 23-án kelt leveleiben (utóbbiban a pénz helyett 1 mut búzát kért) ismételten sürgette (Adattár 11, 566-567), de hogy végül kifizetésre került-e, azt nem ismert.

Az ÖNB, Ms. 8622-ben a következő Batthyány-várak ábrázolásai láthatók: No. 38-39: Zalaszentgrót; No. 65-66: Németújvár; No. 67: Dobra; No. 68: Rohonc. Az ÖNB, Ms. 8623-ban csupán egy Batthyány vár, a rohonci látható (No. 50).

Vö. n° 307.

91. 7. Kertek czifralasanak formái.

Nem azonosítható.

Vö. n° 308.

92. 8. Pogany Csaszarok Pénzeinek képei és magok élete rövide[n], Deakul.

Strada, Jacobus de

Epitome Thesauri Antiquitatum, hoc est, Impp. Rom. Orientalium [et] Occidentalium Iconum, ex antiquis Numismatibus quam fidelissime deliniatarum, ex musaeo Iacobi de Strada Mantuani Antiquarij, Lugduni [Leiden], 1553, Strada-Guerinus, in 4° - HAB, ÖNB.

További kiadása: Zürich, 1557 (ÖNB).

Azonosítása a n° 17 alapján. Vö. n° 367.

93. 9. Madaraknak, és egyeb allatoknak irot képei.

Nem azonosítható. A XVII. század első felének legnépszerűbb madárképeket ábrázoló kiadványai Ulisse Aldrovandi, Conrad Geßner és John Jonston művei voltak, amelyek mindegyike számos kiadásban jelent meg. (Nissen, Claus: Die illustrierte Vogelbücher, Geschichte und Bibliographie. Stuttgart, 1953, n° 18, 349-352, 481).

Vö. n° 331.

94. 10. Magyar Koronának képe, és annnak magyarázattya.

Révay Péter (Petrus de Rewa)

De Sacrae coronae Regni Hungariae ortu, virtute, victoria, fortuna, Augustae Vindelicorum, 1613, Mangus, in 4° - RMK, III, 1118 (Kulcsár Péter magyar fordítása: A korona kilenc évszázada. Vál. Katona Tamás, bev. Győrffy György. Bp., 1979, 296-358).

Vö. n° 149, 389.

95. 11. Két Czimeres Keönyvek.

Nem azonosítható.

Vö. n° 25, 315?

96. 12. Hadakozo mesterségekreöl valo keönyv. Németöl.

Nem azonosítható.

Vö. n° 23, 340.

97. 1. Egy eöregh czeh keönyv mindennemeö füvek hasznairol avagy orvossagokrol.

Nem azonosítható.

Vö. n° 321.

98. 2. Porgaminaba[n] egy nemeth keönyv küleömb küleömb füvekböl mint keöll vizeket czinalnj és azokbol Falastromokat; s mas orvossagokat.

Nem azonosítható. Német vízégető és orvosságos könyvek (mint pl. Hieronymus Brunschweig "Distillierbuch"-ja) számos kiadásban jelentek meg a XVI-XVII. században.

Hasonló könyveket vide n° 99, 337, 354.

99. 3. Feier Porgaminaba[n] német keönyv minde[n]fele füvekbeöl mint keöl az vizet égetnj és azokbol orvossagokat czinalnj.

Nem azonosítható. Német vízégető és orvosságos könyvek (mint pl. Hieronymus Brunschweig "Distillierbuch"-ja) számos kiadásban jelentek meg a XVI-XVII. században.

Hasonló könyveket vide n° 98, 337, 354.

100. 4. Feier Tablaba[n] német orvossagos keönyv.

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 100-104, 108, 119, 343-348, 352-353.

101. 5. Feier Tablas, es kapczos német orvossagos keönyv.

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 100-104, 108, 119, 343-348, 352-353.

102. 6. Feier kapczos Tablaba[n] német orvossagos keönyv.

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 100-104, 108, 119, 343-348, 352-353.

103. 7. Feier Tablaba[n] németh orvossagos keönyv.

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 100-104, 108, 119, 343-348, 352-353.

104. 8. Feier Tablaba[n] németh orvossagos keönyv.

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 100-104, 108, 119, 343-348, 352-353.

105. 9. Zöld Tablaba[n] orvossagokrul valo füves keönyv, németöl.

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 109, 351.

106. 10. Veöreös[n] orvossagos keönyv czehül.

Nem azonosítható.

Vö. n° 350.

107. 11. Feier Tablaba[n] Doctornak valo Deak keönyv, ám mint az iffiu Doctorok szoktanak tanulnj.

Nem azonosítható.

Vö. n° 324.

108. 12. Feier Tablaba[n] Doctornak valo Német keönyv. Deakbol fordittatot.

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 100-104, 108, 119, 343-348, 352-353.

109. 13. Porgaminaba[n] valo keönyv, küleömb küleömb fele viragokkal, Gyökerekkel, és emeber képekkel. Doctornak valo orvossagos keönyv, az ki tudnia akaria nézze megh, s- végére mehet.

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 105, 351.

110. 14. Veöreös Tablaiu eöregh irot keönyv németeöl, mindennemeö füvek hasznairol, és orvossagirol.

Kézirat.

Vö. n° 322.

111. 15. Feier Tablaba[n] irot, német orvossagos keönyv.

Kézirat.

Hasonló könyveket vide n° 111-123, 113, 326, 330, 333, 335-336.

112. 16. Veöreös Tablaba[n] iort, német orvossagos keönyv.

Kézirat.

Hasonló könyveket vide n° 111-123, 113, 326, 330, 333, 335-336.

113. 17. Feier Porgaminaba[n], nemet orvossagos keönyv. Czakineie.

Kézirat. Tulajdonosa Csáky Lászlóné Batthyány Magdolna (1611?-1658) volt, Batthyány Ádám legidősebb húga.

Hasonló könyveket vide n° 111-123, 113, 326, 330, 333, 335-336.

114. 18. Fekete Tablaba[n], nemet orvossagos keönyv. Barat irassal.

Kézirat.

Vö. n° 342.

115. 19. Feier Tablaba[n] irot német orvossagos keönyv.

Kézirat.

Hasonló könyveket vide n° 111-123, 113, 326, 330, 333, 335-336.

116. 20. Feier Tablaba[n] irot német orvossagos keönyv.

Kézirat.

Hasonló könyveket vide n° 111-123, 113, 326, 330, 333, 335-336.

117. 21. Papiros Tablaba[n], irot német orvossagos keönyv.

Kézirat.

Hasonló könyveket vide n° 111-123, 113, 326, 330, 333, 335-336.

118. 22. Porgaminaba[n], irot nemet orvossagos keönyv.

Kézirat.

Hasonló könyveket vide n° 111-123, 113, 326, 330, 333, 335-336.

119. 23. Feier Tablaiu, niomtatas, német orvossagos keönyv, ket hele[n] volt irva.

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 100-104, 108, 119, 343-348, 352-353.

120. 24. Veöreös Tablaba[n], irot németh orvossagos keönyv, két hele[n] volt igj irva.

Kézirat.

Hasonló könyveket vide n° 111-123, 113, 326, 330, 333, 335-336.

121. 25. Papirosba[n] irot Német orvossagos keönyv.

Kézirat.

Hasonló könyveket vide n° 111-123, 113, 326, 330, 333, 335-336.

122. 26. Irot keötettle[n] németh orvossagos keönyv.

Kézirat.

Vö. n° 329.

123. 27. Zeöld Tablaiu, irot német orvossagos keönyv.

Kézirat.

Hasonló könyveket vide n° 111-123, 113, 326, 330, 333, 335-336.

124. 28. Veörös kopot Tablaiu, irot Németh és magyar orvossagos Keönyv.

Kézirat.

Vö. n° 323.

125. 1. Mesternek valo Stylusos keönyvek. Kettö.

Nem sikerült azonosítanom.

Vö. n° 304-305.

126. 2. Eöregh Decretum es Tripartitum. Deakul.

Werbőczy, Stephanus

Decretum, opus tripartitum iuris consuetudinarii inclyti regni Hungariae, Colosvarini, 1572, Heltai, in 4° - RMNy, 317.

Csak ennek a latin nyelvű kiadásnak a címében fordulnak elő a "decretum és "tripartitum" szavak is.

Vö. n° 303.

127. 3. Magyar, és Deak Tripartitu[m] ketteö. Egyknek eleöl reövid Summaia vagio[n] irva.

[1.] Werbőczy István

Decretum Latino-Hungaricum, sive Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti regni Hungariae et Transylvaniae ac partium eidem subjectarum, una cum methodo articulorum diaetalium ... - Magyar és Erdély országnak törveny könyve, Bártfa, 1632, Klöss, in 4° - RMNy, 1521.

Azonosításához vide n° 9[1]. Vö. n° 9[1], 345[1].

[2.] Werbőczy István; Weres Balázs (transl.)

Magyar decretum ... melyet Tripartitomnak neweznek, Debrecen, Hoffhalter, 1565 - RMNy, 207.

További (csak részben újraszedett) kiadása: Debrecen-[Gyulafehérvár?], 1565/[1568?] (RMNy, 255). Csupán ebben a két kiadásban található meg a Weres Balázs által összeállított "Magyarország dekretomának sommája" című fejezet.

Eredetéről vide n° 9[2]. Vö. n° 9[2], 345[2].

128. 4. Kitonicz Janos Directioia ketteö, Deakul.

Kitonich, Joannes, Directio methodica processus iudiciarii iuris consuetudinarii inclyti Regni Hungariae, Nagyszombat, 1619, Mollerus - RMNy, 1193.

További kiadása: Bécs, 1634 (RMK, III, 1497; Holl 1980, 22).

Vö. n° 356.

129. 5. Az Törökkel az Sytvatoroknal Beczbe[n], Komaromba[n], es egyebbut valo vegezessek, és Conditiok ket keönyvbe[n].

[1.] Series conditionum et pacificationis, articulorum, quae sub divi Rudolphi quondam Roman. imperatoris (pientissimae memoriae) regimine, prouti eadem per certos, cum eiusdem [et] subsecutorum Sac: Romanorum imperatorum, tum etiam Turcicorum imperatorum ex parte, deputatos plenipotentiarios comissarios, diversis locis [et] conventionibus tractatae, [et] jam tandem regnante Sacra Ferdinandi secundi Roman: imper: maiestate [et]c. [et] sultano Murath han turcarum moderno imperatore conclusae. [et] utriusque diplomatum ac syngraphorum appositione ratificatae sunt [et] stabilitae, Viennae, 1628, Rath, in 4° - RMK, III, 1418.

Vö. n° 154.

[2.] Valószínűleg megegyezik azzal a kolligátummal amelynek részeit az 1651. évi katalógus részletesen fölsorolja (vide n° 155-157).

130. 1. Olasz, Franczuz, és Németh Dictionarium.

Hulsius, Levinus

Dictionarium Teutsch-Frantzösisch-Italiänisch: Frantzösisch-Teutsch-Italiänisch: Italiänisch-Frantzösisch-Teutsch Sampt einer kurtzen und notwendigen Unterrichtung gemeldter drey Spraachen, in gestalt einer Grammatica, Frankfurt/Main, 1616, Hulsius, in 4° - VD17.

A kötet olasz és francia főcímmel ("Dittionario ..." és "Dictionaire ...") is megjelent (VD17), ám a címleírás alapján Batthyány Ádámnak a német változat lehetett tulajdonában.

Vö. n° 368.

131. 2. Deak, Geörögh és magyar Dictionariu[m].

Szenci Molnár Albert

Dictionarium Latino-Graeco-Hungaricum, summa diligentia collectum, adauctum et nunc recens excusum, in quo et propria nomina pro studiosis orthographiae Graecae sunt expressa appellativis synonima Graeca passim inspersa sunt non pauca, vocibus vero positione et diphtongis carentibus subjecti sunt versus veterum poetarum quantitates syllabarum indicantes. - Item dictiones Ungaricae, singulari studio collectae. Latine conversae, in alphabeti ordinem digestae ..., Hanoviae, 1611, Villerius, 8° - RMNy, 1012.

További kiadása: Heidelberg, 1621 (RMNy, 1239). Vö. n° 375.

132. 3. Deak, magyar, czeh, és német kiczin Dictionariu[m].

[Szikszai Fabricius Balázs]

Dictionarium quatuor linguarum: Latinae, Hungaricae, Bohemicae et Germanicae, diligenter et accurate primum editum, Viennae, 1629, Gelbhaar, in 12° - RMNy, 1423.

További kiadása: Bécs, 1641 (RMNy, 1871).

Vö. n° 240.

133. 4. Deak, és németh Nomenclatura.

[Szikszai Fabricius Balázs]

Nomenclatura deu dictionarium Latino-Germanicum, ex variis probatis autoribus collecta, Cibinii, 1629, Pistorius, in 8° - RMNy, 1451.

A mennyiben a cím nem "Nomenclatura", hanem "Nomenclator" volt, akkor több szótár is megfelel a leírásnak: Petrus Fabricius-é (Braunschweig, 1611; Halle, 1625 - VD17), Joachim Zehner-é (Schleusingen, 1622; Leipzig 1629; Lepizig, 1632 - VD17) és egy névtelen "Nomenclator Latino-Germanicus" (Rostock, 1634 - VD17).

Vö. n° 382.

134. 5. Deak, Olasz, Németh, Czeh és magyar Dictionarium.

Verantius, Faustus

Dictionarium quinque nobilissimarum Europae linguarum, Latinae, Italicae, Germanicae, Dalmaticae et Ungaricae, Venetiis, 1595, Morettus, in 4° - RMNy, 767.

A kötetben ugyan a cseh helyett a horvát nyelv szerepel, de ez lehet a katalógus készítőjének tévedése is. Lehet viszont, hogy a műnek egy másik kiadásáról van szó, amelyet Peter Loderecker OSB lengyel és cseh szavakkal bővített és 1605-ben Prágában jelentetett meg (RMNy, 937).

Vö. n° 10, 374.

135. 6. Szakacznak valo Németh keönyv, melliböl fözni tanulnak.

Nem azonosítható.

Vö. n° 355.

136. 1. Magyar Orszaghi rebellionak hamis indulattyarol valo iras Deakul.

[Pázmány, Petrus]

Falsae originis motuum Hungaricorum succinta refutatio, Viennae, 1620, Gelbhaar, in 8° - RMK, III,1288 (vö. RMNy, 1202).

További kiadásai negyedrétben: Augsburg, 1620 (RMK, III, 1277); h. n., 1620 (RMK, III, 1313).

137. 2. Constantia Comediaia, Deakul és magyarul.

Ismeretlen nyomtatvány vagy kézirat. Mivel a katalógus részben magyar nyelvűnek tünteti föl, egy Magyarországon előadott jezsuita iskoladráma szövegére vagy nyomtatott kétnyelvű programjára gondolhatunk. Ilyet 1644 előtt egyet ismerünk, a "Constantia, filia Constantini magni" címűt amelyet 1635-ben Pozsonyban adtak elő (Staud 1984-1994, I, 370).

Lehetséges azonban, hogy kéziratról van szó, mivel a Batthyány-levéltárban más kéziratos jezsuita iskolai drámaprogram is található ("Idvezitönk szenvedesenek peldaia Attyafiaitul el adatot Joseph Cassan [...] 1657": MOL, P 1313, Kéziratok, 267. cs., 4. cím, ff. 32-33; vö. Mályuszné Császár Edit: Egy jezsuita-dráma magyar vázlata, in: Irodalomtörténet, 33(1944), 33-34; Staud 1984-1994, II, 50).

Vö. n° 319.

138. 3. Senniei Istva[n] Cancellarius Temetesekor valo Oratio.

Ismeretlen nyomtatvány. Sennyey István győri püspök és királyi kancellár 1635-ban halt meg.

Vö. n° 316.

139. 4. Veörös Tablaiu, irot Német keönyv kalmarnak valo ki adasrol es be vételröl

Kézirat.

Vö. n° 332.

140. 5. Veöros Tablaiu, magyarol irot keönijv. Az muraiszombathj és Sitkej Joszaghba[n] menni vagyon Zaloghba[n], és valami Pénz ki adasarol valo.

Kézirat.

Vö. n° 438?

LELŐHELY: MOL, P 1322, Leltárak, 113. cs., ff. 137r-140r, abban a 8 lapos folio-nagyságú füzetben, amely az 1651., 1653., és 1656. évi könyvkatalógusokat tartalmazza. A füzetnek eredetileg valamilyen borítólapja is lehetett, amelyet Iványi Béla 1943-ben még látott, de mára elveszett. A borítón Iványi szerint a következő cím állt: "Cathalogus librorum nonnullorum in arce Német Uyvar existentium etc. Anno Salutis nostrae 1651." (Iványi 1943, 21).

Nyomtatott kiadása: Adattár 11, 268-273 (vö. KtF, I, 92.) A közlést összevetettem az eredetivel és a következő megértést zavaró hibákat találtam: n° 172: "Magdolnárúl" > "Magelonárúl"; n° 248: "Bicolos amoria Tessera" > "Bicolor amoris Tessera"; n° 268: a "Deak Imadságos keonyveczke, irt" után a kéziratban nem található meg az, hogy "Németh". Ez minden bizonnyal sajtóhiba.

141. 1. Relationes Historicae Semestrales continuatio Jacobi Francij. Minden féle Historiákrul és megh Leöt dolgokrul, az mellyek az egész Europaban, és Teöreök országhban teörténtenek. Németeöl vagyon.

Frank (Francus), Jakob (=?)

[Frankfurter Meßrelationen] Historicae Relationis continuatio, Ordentliche und parteyische Beschreibung vieler fürnehmer unnd gedenckwirdiger Sachen, so sich hin und wider in Hoch unnd Nieder Teeutschlanden, Franckreich, Engellandt, Böhmen, Polen, Italien, Hispanien und andern orten in Europa ... hiezwischen nechstverschiener Franckfurter Fastenmesss, biss auff gegenwertige Herbstmess verlauffen und zugetragen haben, Frankfurt, 1591-1724 félévente, Latomus, in 4° - DDB, B 7082-7093, 7105-7142 (vö. Stieve, Felix: Über die ältesten halbjährigen Zeitungen oder Meßrelationen und insbesondere über deren Begründer Freiherrn Michael von Aitzing, in: Abhandlungen der historischen Klasse der königlich bayerischen Akademie der Wissenschaften, 15[1880], Abt. 3, 1-98).

Ugyanezen a címen 1620-ig Jakob Framen Magdeburgban is adott ki vásári jelentéseket (DDB, B 7097-7104, D 753-751), 1622-1623 között pedig Latomus Lipcsében is (DDB, B 7153-7154). A katalógus leírásából sajnos nem derül ki, hogy a févélénte megjelenő nyomtatványok közül mely példányok voltak meg Batthyány Ádámnak.

Vö. n° 341.

142. 2. Szent irásbeli igen szép gyakorlások Németeöl.

Nem azonosítható.

Vö. n° 34.

143. 3. Graffin fon Painbrok magha viselése Németeöl.

Sidney, Philip; Hirschberg Valentin Theocrit (transl.)

Arcadia Der Gräffin von Pembrock, Das ist, ein sehr anmüthige historische Beschreibung Arcadischer Gedicht und Geschichten mit eingemängten Schäffereyen und Poesien warinn nicht allein von den wahren Eygenschafften keuscher und beständiger Liebe gehandelt, sondern auch ein lebendig Bildt deß gantzen menschlichen Wesens ... für Augen gestellet wird, Frankfurt/Main, 1629 [1630], Merian, in 4° - VD17.

Továbbik kiadások: Frankfurt/Main, 1638, in 8°; Leiden, 1642, in 12° (VD17).

Vö. n° 18, 71.

144. 4. Feiedelmek Oráia avagy Marcus Aurelius élete, Deákól:

Guevara, Antonius; Wanckel, Joannes (transl.)

Horologium principum sive de vita Marci Aurelii imperatoris libri III, Torgae, 1601, Gross, in 2° - BMC, NUC, BiblZrin, 697; Monok 1996, 32, n° 9, 34, n° 16, 100, n° 311.

További kiadásai: Torgau, 1606; 1611; Lipcse, 1615; 1624, 1632 (HAB, VD17).

Vö. n° 11, 62.

145. 5. De summo bono. Az Legh feöb ióról Magyar.

Ziegler, Georgius; Betuleius, Iosquinus; Szenci Molnár Albert (transl.)

Discursus de summo bono, az legföb iorol, mellyre az vilag mindenkoron serényen és válóban vágyódik, Lőcse, 1630, Brewer, in 4° - RMNy, 1483.

Vö. n° 35.

146. 6. Matthyas, és Ferdinand Csaszaroktúl foghva való acták, Deák:

Lundorp, Michael-Caspar

Acta publica inter ... Matthiam felicissime recordationis et Ferdinandum II. ... atque Fredericum ... huc usque ventilata, Moeno-Francfurti, 1621, Weiss - ÖNB.

Vö. n° 15, 61.

147. 7. Carolus quintus élete Deák.

Pontosan nem azonosítható.

V. Károly császár életéről a halála utáni évtizedekben több latin nyelvű munka is megjelent: Fridrich Staffel-től, Gulielmus Snoekaert-től és Valentin Rotmar-tól (VD16, ÖNB; Kertész János: A Habsburg irodalom bibliográfiája 1218-1934, Bp., 1934).

Vö. n° 79.

148. 8. Horologium Principum. Feiedelmek oráia. 2dik keönyv. magyar:

Guevara, Antonius; Draskovich János (transl.)

Horologii principum, az az az feiedelmek oraianak masodik keonyve, ... mellybe szep es gyönörüseghes historiak es annak fölötte ieles tanusagok, ekes intesek foglaltatnak, mikeppen kellessek az fejedelmeknek es fö uraknak az szent hazassagba es az ö magzattyoknak fel nevelesekben magokat viselniek, Graz, 1610, Widmanstetter, in 4° - RMNy, 994.

Vö. n° 63.

149. 9. Az magyar Corona képe és annak magyarázattya. Deák.

Révay Péter (Petrus de Rewa)

De Sacrae coronae Regni Hungariae ortu, virtute, victoria, fortuna, Augustae Vindelicorum, 1613, Mangus, in 4° - RMK, III, 1118; (Kulcsár Péter magyar fordítása: A korona kilenc évszázada. Vál. Katona Tamás, bev. Győrffy György. Bp., 1979, 296-358).

Vö. n° 94, 389.

150. 10. Német Országi hadak Historiainak egy része: Németh:

Nem azonosítható.

Vö. n° 20[1], 68.

151. 11. De rebus Hungaricae Provinciae, Pat[ris] Ferrar[ii] Deák.

Ferrarius, Sigismundus OP

De Rebus Ungaricae Provinciae Sac. Ordinis Praedicatorum, Bécs, 1637, Formica, in 4° - Mayer, n° 1166; Apponyi, 830; RMK, III P 7594.

A könyv XI. fejezete szól Batthyány Ádám szándékáról is, hogy Rohoncon, illetve Szalónakon megtelepítse a domonkosokat (pp. 600-607 passim).

Vö. n° 74.

152. 12. Prognostichon Astrologicum aeternu[m]. Eöreök kalendáriu[m]. Magyar:

Nem azonosítható. A magyar nyelvű öröknaptárak között hasonló című nem ismert. Nem ismerjük ugyanakkor az RMNy, által feltételezett, Bártfán 1597-1612 között megjelent (RMNy, 923) öröknaptár címét sem. Elképzelhető tehát, hogy a tétel ezzel a nyomtatvánnyal azonosítható. Az is lehetséges azonban, hogy Frölich Dávid 1639. évi latin nyelvű bártfai öröknaptárának (RMNy, 1756) magyar változata is létezett.

Vö. n° 230.

153. Ibidem. Nagy Sándor Macedonianak gyözhetetlen királya Histór[iája]:

Az Nagy Sandornak, Macedonak gyözhetetlen királlyának historiaia, Lőcse, 1627, Brewer, in 4° - RMNy, 1395.

Másik ismert kiadása nyolcadrétben: Kolozsvár, 1572/1574, Heltai (RMNy, 324). A tétel azonban címe alapján a lőcsei kiadással azonosítható.

154. 13. Az Teöreökeökkel való végezésnek Exemplaria Deák:

Series conditionum et pacificationis, articulorum, quae sub divi Rudolphi quondam Roman. imperatoris (pientissimae memoriae) regimine, prouti eadem per certos, cum eiusdem [et] subsecutorum Sac: Romanorum imperatorum, tum etiam Turcicorum imperatorum ex parte, deputatos plenipotentiarios comissarios, diversis locis [et] conventionibus tractatae, [et] jam tandem regnante Sacra Ferdinandi secundi Roman: imper: maiestate [et]c. [et] sultano Murath han turcarum moderno imperatore conclusae. [et] utriusque diplomatum ac syngraphorum appositione ratificatae sunt [et] stabilitae, Viennae, 1628, Rath, in 4° - RMK, III, 1418.

Azonosítása a n° 129[1] alapján.

155. 14. De Sitvatorok. Articulorum pacis confirmatio. Deák:

Articulorum pacis ad Sitva-Torok anno MDCVI. conclusorum, nova confirmatio, ratificatio [et] in quibusdam punctis complanatio. Secundum capitulationes in Aula Imperatoria Viennensi Anno 1616. per Plenipotentiarios utriusq[ue] Imperatoris Commissarios stabilitas, et ab utroq[ue] Imperatore Confirmatas, Viennae, 1616, in 4° - RMK, III, 1167, 1168; Hubay, 467.

Vö. n° 129[2].

156. Ibidem: Az második Rudolphus Császár és Szultán Szulimán[!] Teöreök Császár keözöt való végezés.

Conditiones pacis inter Romanorum et Turcicum imperatorem, Rudolphum II [et] Hehomatem I. Sultanum, ut ille An[n]o superiori 1606. inter utrosq[ue] tractatae [et] conclusae sunt, Pragae, Othmarus, 1607, in 4° - RMK, III, 1048, Hubay, 442.

További kiadásai: Bécs, s. d. (RMK, III, P 5740); Bécs, 1613 (RMK, III, 1120; Hubay, 460); s. l., 1615 (RMK, III, 1164; Hubay, 464). A címben szereplő "Szultán Szulimán" a katalógus készítőjének tévedése.

Vö. n° 129[2].

157. Ibidem: Komáromnál az Teöreökeökkel való végezés.

Articulorum nonnullorum ad pacem Turcicam spectantium per utriusque imperatoris plenipotentiaros commissarios in mense Februario anni 1618 Comaromii facta declaratio, Viennae, 1618, in 4° - RMK, III, 1209, 1210.

Vö. n° 129[2].

158. 15. Pontianus Császár Historiaia. Magyar:

Heltai Gáspár

Poncianus csaszar historiaia, Mikeppen az ö fiának Dioclecianusnak hét bölcs és tudos mestereket fogada, kik azt tanyitának az hét és nemes tudomanyokra, Lőcse, 1633, Brewer, in 4° - RMNy, 1571.

Korábbi kiadásai: Kolozsvár, 1571/1574 (RMNy, 314); Bécs, 1573 (RMNy, 322). A tétel azonban valószínűleg a lőcsei kiadással azonosítható, mivel csupán ez negyedrét.

159. Ibidem. Igen szép História, az Geöreögh Clitophonnak és Leucip[p]enek egymáshoz való hivséges Szerelmekrül:

[Leucippe és Clitophon széphistóriája], Kassa, ca. 1620, Festus, in 4° - RMNy, 1215.

További ismert kiadása: Lőcse, 1631/1632 (RMNy, 1508). Mindkét kiadásból csupán címlap nélküli töredéket ismerünk, tehát katalógusunk ez esetben a nyomtatvány eddigi legpontosabb címleírását adja.

160. Ibidem. Az hatalmas Mátthyás kiralynak, Hunyadi János Fianak ieles viselt dolgairul Eletérül és halálárúl, igen szép Historia.

Görcsöni Ambrus

[Mátyás király históriája], Debrecen, 1570/1573, Komlós, in 4° - RMNy, 297.

További kiadásai: Kolozsvár, 1577 (RMNy, 387); Kolozsvár 1581 (RMNy, 490). A debreceni első kiadás egyetlen ismert példánya címlap és cím nélküli. Az RMNy szerint címlap nélkül készült. Katalógusunk címlerása azonban csak részben egyezik a későbbi ismert kiadások címével. Lehetséges tehát, hogy a debreceni kiadásnak mégis volt címlapja, de az is, hogy Batthyány Ádámnak egy eddig ismeretlen kiadás volt a birtokában.

161. Ibidem: Cirus királyrúl. Igen szép História:

Kákonyi Péter

Igen szép historia Cirus királyrol, mikeppen akarta el veszteni Astiages kiraly ... és fel nevekedvén miképpen állot boszszút az Astiagesen, Lőcse, 1628, Brewer, in 4° - RMNy, 1416.

Korábbi kiadása: Debrecen, 1574 (RMNy, 341), címe alapján azonban feltehetően a lőcsei kiadással azonosítható.

162. Ibidem: Telemon királyrúl, és az eo Fianak Diomedesnek az szerelem miat eset szörnyü halálárúl, igen szép Historia:

Szép historiás ének az Telamon királyról és ö fiánac Diomedes[!] szörnyö haláláról, Kolozsvár, 1578, Heltai, in 4° - RMNy, 416.

163. Ibidem. Sigmond Császárnak foghságárúl, és szabadulásárúl.

Tinódi Sebestyén

Historia Sigmond chasarnak fogsagarol es szabadulasarol Magyarorszagban törtint dolgarol, Kolozsvár/Debrecen[?], 1571/1574, Heltai/Komlós[?], in 4° - RMNy, 316.

164. Ibidem. Tancredus király lányárul Gysmundárúl és az királynak titkos Tanácsárul, Gisquardusrúl Igen szép Hist[oria].

Enyedi György (transl.)

Igen szép historia az Tancredus kiraly leanyarol Gismondarol es az királynak titkos tanátsárol Gisquardusrol, Kolozsvár, 1624, Heltai, in 4° - RMNy, 1311.

Korábbi kiadásai: Debrecen, 1577 (RMNy, 380); Kolozsvár, 1582 (RMNy, 514); Monyorókerék, 1592 (RMNy, 694, 8°). Címe alapján azonban egyértelműen a második kolozsvári kiadással azonosítható.

165. Ibidem: Egy Jason neueö iffiurrúl, és Medearúl való Hist[oria]:

[Iason és Medea históriája, Bártfa, 1650 k., Klöss, in 4°] - RMNy, 2308.

Mivel a nyomtatványból csak egy dátum nélküli töredék ismert, ez az adat tovább pontosítja a datálást, hiszen biztosan 1651 előtt keletkezett. Ez megerősíti az RMNy feltételezését, hogy a nyomtatvány 1650 körül készült.

166. Ibidem: Szulimán Teöreök Császárnak az Kazul Bassával valo viadallyarul, igen szép Histor[ia].

Tinódi Sebestyén

[Szulimán török császárnak Kazul basával valo viadaljáról.]

Ismeretlen nyomtatvány. Tinódi ezen műve mai ismereteink szerint nyomtatásban csupán 1554-ben Kolozsváron, "Cronica" című művében jelent meg (RMNy, 109). Itt viszont feltehetőleg egy önálló, ismeretlen kiadásról van szó.

167. Ibidem: Az vitéz Franciscorul, és az eö feleségerül, Szép Histor[ia].

Ráskai Gáspár

Egy szep historia az vitez Franciscorul es az ö felesegeröl, Debrecen, 1574, Komlós, in 4° - RMNy, 344.

További kiadásai: Kolozsvár, 1579 (RMNy, 440); Kolozsvár, 1601 (RMNy, 879).

168. Ibidem: Két nemes iffiaknak igaz barátságokrúl, Szép Histor[ia].

Szegedi Veres Gáspár

Szep roevid historia két nemes iffiaknac igaz baratságokról, Kolozsvár, 1578, Heltai, in 4° - RMNy, 415.

További kiadásai: Bártfa, 1582 (RMNy, 500B), Lőcse, 1629 (RMNy, 1445).

169. Ibidem. Az régi hires neves Tróia várasának Tiz esztendeigh való megszállásárúl, és rettenetes veszedelmérúl való Histor[ia]:

Hunyadi Ferenc

Historia de obsidione decennali antiquissimae urbis Troianae atque ruina memorabili [e]tc. Az regi es hires neves Troia várasánac tiz esztendeig valo meg szallasáról és rettenetes veszedelmeröl, Kolozsvár, 1577, Heltai, in 4° - RMNy, 388.

További kiadásai negyedrétben: Debrecen, 1582 (RMNy, 508); Kolozsvár, 1586 (RMNy, 586); Kolozsvár, 1631 (RMNy, 1503); Bártfa, 1630 k. (RMNy, Appendix 168), Kolozsvár, 1651 (RMNy, 2370); nyolcadrétben: Lövő, 1592 (RMNy, 703).

170. 16. Christus Urunknak Szént Péterrel való beszélgetése Magyarul.

Haase, Konrad; Gyirva Vencel (transl.)

Christus Urunknak Szent Peterrel valo beszelgetese, ez mostani világnak el-fordult és gonosz s veszedelmes állapottyárol, Lőcse, 1649, Brewer, in 4° - RMNy, 2269.

171. 17. Gyarmathi Balassa Balinthnak Thirsisnek, Angelicával, Sylvanusnak Galatheaval való szerelmekrül, Szép magyar Comedia.

Balassi Bálint

[Szép magyar Comedia Thirsisnek Angelicával, Sylvanusnak Galatheával való szerelmekrül], Debrecen, 1619?, Rheda, in 8° - RMNy, 1172; Stoll 1994, 79.

A nyomtatványnak csupán négy levélnyi töredéke maradt fönn, tehát katalógusunkban szerepel egyetlen ismert címleírása, amelyet Iványi Béla közölt (Iványi Béla-Eckhardt Sándor: Néhány adat Balassi Bálint életéhez és műveihez, in: ItK, 58[1954], 415-416). Az RMNy-ben közölt címleírás is ezt követi, véleményem szerint azonban pontatlanul, mivel a n° 161-162., 164., és 167-168. tételek analógiájára föltehető, hogy a "szép magyar comedia"-szavak nem a nyomtatvány címének végén, hanem elején szerepeltek.

A n° 171-178. tételek föltehetően egy kolligátumot alkottak, bár az élen álló Balassi-mű 8°, míg a többi nyomtatvány 4° nagyságú.

172. Ibidem: Kedves és nyáias História az szép Magelonárúl, Neapolisbéli királynak Leányárúl és egy Péter neveö vitézrül Ezüsteös kúlczokkal, a ki egy Provinciabéli Groff Fia vólt:

Tesseni (=Gyirva?) Wencel (ford.)

[Kedves és nyájas história az szép Magelonáról, Neapolis királynak leányárúl és egy Péter nevű vitézről ezüstös kulcsokkal, ki egy Provinciabéli gróf fia volt, Lőcse, 1651 előtt, Brewer, in 4°]

Ez a regényes elbeszélés csupán az 1676. évi lőcsei kiadásból ismert (RMK, I, 1202), ám Batthyány Ádámnak egy olyan korábbi, 1651 előtti kiadás volt birtokában, amelynek címe megyezett az 1676. évi kiadás címével. E tény ismeretében nem látszik elvetendőnek Szabó Károly és Varga Imre azon föltételezése, mely szerint Tesseni Vencel azonos lenne Gyirva Vencellel, a Lőcsén 1649-ben megjelent "Christus Urunknak Szent Peterrel valo beszelgetese" (n° 170) szerzőjével (vö. RMNy, 2269; RMKT, XVII/9, 657-658; RMNy, 2269).

173. Ibidem: Igen szép Comedia egy neve titkolt artatlan Romai Császárnerúl:

Ismeretlen nyomtatvány.

174. Ibidem: Az Soonak dicsiretes vóltárúl magyar Rithmusok:

Szentmártoni Bodó János

Az sonak ditsiretiröl valo magyar rythmusok, Lőcse, 1647, Brewer, in 4° - RMNy, 2187

175. Ibidem: Két Aszonny emberek[nek], Agathának, és Barbálának egymás keözeöt való igen szép beszélgetések:

[Gyirva Vencel? transl.]

Szep beszelgetes két aszszonyember, Agota es Borbala között, Lőcse, 1650 [Brewer], in 4° - RMNy, 2332.

176. Ibidem: Mesés keönyvecske, a melly uyonnan megh ékesséttettet reövid, és értelmes kérdésekkel, és feleletekkel:

Mesés könyvecske, mely uyionnan meg ekesitetet rövid ertelmes kérdésekkel és feleletekkel, Lőcse, 1629, Brewer, in 4° - RMNy, 1441.

Batthyány Ádámnak valószínűleg további két példánya is volt ebből a kiadványból (n° 203-204).

177. Ibidem: Aesopus egész életének megh irása magyarúl.

[Magyar Aesopus, az az Aesopusnak egész élete és fabulái], Lőcse, 1625/1632, Brewer, in. 4° - RMNy, 1418.

A korábbi XVI. századi kiadások (más fordítások) kevéssé valószínűek, mivel a n° 178. tétel alapján úgy látszik, hogy itt egy olyan kiadványról van szó, amely Aesopus életét és fabuláit egymást követően, külön tartalmazta. Heltai Gáspár azonban csak a fabulákat fordította le (RMNy, 219, 784), Laskai János pedig a fabulákat életrajzi keretbe helyezte (RMNy, 681, 695). Pesti Gábor fordítása (Bécs, 1536 - RMNy, 17) pedig kora és eltérő fejezetcímei miatt zárható ki. Ezenfelül méretük sem 4°, hanem 8°.

Valószínűleg erre a kiadványra vonatkozik Batthyány Ádám 1637. márc. 20-án készült bécsi vásárlási számadásainak ez a (hibás átírásban fönnmaradt) tétele is: "Philippos Fabulaiat vettem fl. 4 den. 24.-" (Adattár 11, 218, n° 342).

178. Ibidem: Aesopus Fabulainak keönyve:

Vide n° 177. Az ott leírt kötetnek ez a része talán azért kapott külön címleírást, mert a kötet egy kolligátum (n° 171-178) része volt.

179. 18. Adriai Tengernek Syreniaia. Groff Zrini Miklósé. Magyar.

Zrínyi Miklós

Adriai tengernek syrenaia groff Zrini Miklos, Bécs, 1651, Cosmerovius, in 4° - RMNy, 2360.

A kötetet, amely a katalógus elkészültének évében jelent meg, Batthyány Ádám feltehetőleg magától a szerzőtől kapta. Kovács Sándor Iván szerint a kötetet Zrínyi talán éppen augusztus 26-án este Zalaszentgróton, a segesdi hadivállalkozás előtti találkozásukkor adta át Batthyánynak (Kovács S. I. 1985, 70). Naplója szerint Batthyány valóban 26-án ért Szentgrótra Hans Christoph Puchheimmel és Esterházy Lászlóval együtt, majd onnan 28-án reggel indultak tovább Kiskomáromba, de a napló Zrínyit a segesdi vállalkozással kapcsolatban nem említi (MOL, P 1315. Itiner., 1651. aug. 24.-szept. 6.).

180. 19. Békességh Executioiának feö Recessusa Németeöl.

[Piccolomini de Aragona, Octavio]

Friedens-Executions-Haubt Receß, wie derselbe, im Nahmen Kayserl: und zu Schweden königl: Mayest: Mayest: [!] durch dero darzu Bevollmächtigte Höchstcommendierende Generalitäten, und Plenipotentiaren ... in der Heyligen Römischen Reichs Stattt[!] Nürnberg abgehandelt, verglichen und den 26. Junij newewn Calenders ... Anno 1650. allerseiths unterschrieben, besiegelt, ratificiert und commuteret worden, Wien, 1651, Cosmerovius, in 4° - MOL, P 1336, 9. cs, ff. 393-405 (vö. Mayer, n° 1330; a szerző meghatározása az ÖNB katalógusa alapján).

A MOL-ban őrzött nyomtatványnak kötésfedele nincsen és kéziratos bejegyzés sem található benne. Emiatt nem teljesen bizonyos, hogy arról a példányról van szó, amely Batthyány Ádám katalógusában szerepel.

Valószínűleg erre a kötetre vonatkozik Batthyány Ádám 1650. október 3-án kelt bevásárlási számadásainak a következő tétele: "3 kis litániás keonivet és az békeséget be köttni attam értek fl. 4 den. 21˝" (Adattár 11, 265, n° 447).

181. 20. Oratio ad Beatam Virginem Mariam Deák.

Mint önálló művet nem sikerült azonosítanom.

182. 21. Egy csudalatos dologh mellyet cselekedet Posonban egy Purgatoriumból ki iüt Lélek: német.

Kopcsányi, Michael

Beschreibung einer wunderlichen That, die sich zu Preßburg hat zugetragen, von einem Geist, welcher von dem 24. Tag an des Monats Julij deß 1641. Jahrs biß auff den 29. Tag Junii deß 1642. Jahrs, auß dem Fegfewr einer Junckfraw erschinen, mit ihr geredt, Hilff von ihr begehrt und letzlich erlöset worden, Preßburg, 1643, [Coll. S. J.], in 4° - RMNy, 2018.

További kiadása: Augsburg, 1643 (RMK, III, 1600). 1643-ban megjelent Pozsonyban latin (RMNy, 2019), magyar (n° 188) és biblikus cseh nyelvű (RMNy, 2020), továbbá Firenzében olasz (Apponyi, 2034) és Kaliszban lengyel változata (Estreicher, XX, 71) is. Az eseményre vonatkozó irodalmat vide: RMNy, 2019.

183. 22. Ez is azon dologhrúl vagyon németeöl.

Kopcsányi, Michael

Beschreibung einer wunderlichen That, die sich zu Preßburg hat zugetragen, von einem Geist, welcher von dem 24. Tag an des Monats Julij deß 1641. Jahrs biß auff den 29. Tag Junii deß 1642. Jahrs, auß dem Fegfewr einer Junckfraw erschinen, mit ihr geredt, Hilff von ihr begehrt und letzlich erlöset worden, Preßburg, 1643, [Coll. S. J.], in 4° - RMNy, 2018.

További kiadása: Augsburg, 1643 (RMK, III, 1600). 1643-ban megjelent Pozsonyban latin (RMNy, 2019), magyar (n° 188) és biblikus cseh nyelvű (RMNy, 2020), továbbá Firenzében olasz (Apponyi, 2034) és Kaliszban lengyel változata (Estreicher, XX, 71) is. Az eseményre vonatkozó irodalmat vide: RMNy, 2019.

184. 23. Romai harmadik Ferdinand Császarnae Mariae Leopoldinae Teste feöleöt tet Praedicatio Német:

Dueller, Thomas SJ

Grabmahl Der Allerdurchleuchtigsten/ und Großmächtigen Kayserin Mariae Leopoldinae, Deß unüberwindlichen Römischen Kaysers Ferdinandi III. werthesten Gemahlin/ Weylandt der Durchleuchtigsten Ertz-Hertzogen von Oesterreich Leopoldi und Claudiae würdigsten Tochter Alß dero unzeitigen und traurigen hintrit zu dem bessern Leben ... das gesambt betrübte gegenwertige Allerhöchst-Löbliche Ertzhauß ... gantz kläglich abwartete, Wien, 1649, Cosmerovius, in 4° - VD17, ÖNB.

185. 24. Második Ferdinand Romai császár élete Deák:

Lamormaini, Gulielmus SJ

Ferdinandi II Romanorum imperatori virtutes, Viennae, Gelbhaar, 1638, in 4° - VD17; Sommervogel, IV, 1429.

További kiadásai még ugyanebből az évből: Bécs (in 12°), Antwerpen, Köln. II. Ferdinándról szóló más munka azért nem jöhet szóba, mert egyedül ennek volt latin és német nyelvű kiadása is (vö. n° 186).

Vö. n° 72.

186. 25. Ez is az [etc.] Német

Lamormaini, Gulielmus SJ; Curtz, Johann Jakob SJ (transl.)

Ferdinandi II Römischen Kaysers Tugenden, Köln, 1638, Kinkius, in 12° - Sommervogel, II, 1744.

A szerző 1639. július 15-én többek között azt írta Lobkovicz Poppel Évának: "Mitto illustrissimae dominae vestrae libellum de virtutibus piissimae memoriae Ferdinandi II., quam vivum illustrissima domina vestra suscipiebat et amabat." (Takáts 1917, 24; Adattár 11, 220, n° 350.) Itt feltehetőleg a német nyelvű kiadásról van szó, mivel ez volt Poppel Éva anyanyelve.

187. 26. Bolnstain maga viselése és árultattása német:

Außführlicher und Gründlicher Bericht der vorgewesten Friedtländischen und seiner Adhaerenten abschewlichen Prodition, was es damit für ein aigentliche Beschaffenheit gehabt, und was für boßhafftige Anschläg alberait gemacht worden, Wien, 1634, Rickes, in 4° - ÖNB, Mayer, n° 1243.

Ez csak egy a Wallenstein haláláról megjelent sokféle nyomtatvány közül, de azért valószínű, mert ebben fordul elő az "árulás" (Prodition) szó. Hasonló címmel megjelent ugyanekkor egy másik nyomtatvány is: Cancellaria Walsteiniana das ist ... Bericht der vorgewesten Friedländischen vnd seiner Adhaerenten abschewlichen Prodition, Köln, 1634, Brachel (ÖNB). Valószínű azonban, hogy Batthyány Ádámnak a bécsi kiadású volt meg.

Vö. n° 20[2], 69.

188. 27. Az Posoni várasban teörtént csodalatos dologhnak eleö számlálása, mellyet cselekedet egy Purgatoriumbéli Lélek: magyar:

Kopcsányi Mihály

[Az posoni várasban történt csodálatos dolognak előszámlálása, melyet cselekedett egy purgatoriumbéli lélek, Pozsony, 1643, Coll. S. J., in 4°] - RMNy, 2018A.

A könyvecskéből eredeti példány nem maradt fönn, katalógusunkban szerepel egyetlen ismert teljes címleírása (az RMNy csupán a firenzei nemzeti könyvtár egy kézírásos katalóguscédulájának egyszavas címtöredékét ismeri). A kiadványnak ugyanabban az évben Pozsonyban és Augsburgban latin (RMNy, 2019; RMK, III, 1600), Pozsonyban német (n° 182, 183), biblikus cseh (RMNy, 2020), továbbá Firenzében olasz (Apponyi, 2034) és Kaliszban lengyel változata (Estreicher, XX, 71) is megjelent. Az eseményre vonatkozó irodalmat vide: RMNy, 2019.

189. 28. Declaratio Jurium Societatis JESU Deák:

[Belleczi, Petrus] S. J.

Declaratio jurium Societatis Jesu, quae in Regno Hungariae atque etiam Transylvania habet ad bona stabilia possidenda, Bécs, 1646, Cosmerovius, in 4° - RMK, III, 1661.

190. 29. Oratio Funebralis, in Exequis Excellen[tissi]mi ac Ill[ustrissi]mi Comitis ac Domini D[omi]ni Joannis Druget de Homonna [etc.]: Deák:

Szegedi, Franciscus Leonardus

Oratio funebralis, in exequis excellentissimi ac illustrissimi comitis ... Joannis Drugeth de Homonna, perpetui de Ung, ejusdemque ac Zempliniensis comitatum supremi comitis ... habita Tyrnaviae in aede sacra cathedralis ecclesiae ... anno post partum virginum M.DC.XLVI. mense martio, die 12, Viennae, [1646], Cosmerovius, in 4° - RMK, III P 6267.

Nádasdy Ferenc, akinek a nyomtatványt a szerző ajánlotta, 1646. ápr. 2-án Sopronkeresztúrról írta Batthyány Ádámnak: "Az minemü Oratiott szegény Homonnay uram temetésekor Szombatban tett Szegedy uram, im kegyelmednek három exemplártt küldöttem abban, mivel maga igen kértt, hogy kegyelmed kezében méltassam." (Adattár 11, 245, n° 409).

191. 30. Ez is az [etc.] Deák:

Vide n° 190.

192. 31. Pastorale Olasz.

Nem azonosítható. Számos mű jelent meg ilyen címmel a XVI-XVII. században.

193. 32. Disputatio Medica de Epilepsia Deák.

Pontosan nem azonosítható. Különféle német egyetemeken a XVI-XVII. században több alkalommal is adtak ki ilyen vagy igen hasonló címen vizsgakiadványokat (HAB; VMND, Reihe D, MED Ib7).

194. 33. Magyar Országi Palatinusnak, Groff Eszterhási Miklosnak Rakóczi György, Erdéli Fejedelemnek irt egynéhány inteö Leveleinek a

Esterházy Miklós

A Magyar-országi palatinusnak, Grof Eszterhazi Miklosnak Rakoczi György erdélyi fejedelemnek írt egy-nehány intő leveleinek igaz pariája, Bécs, 1645, Cosmerovius, in 4° - RMNy, 2097.

Korábbi, rövidebb kiadása: Pozsony, 1644 (RMNy, 2075). A két kiadás címe azonos, így eldönthetetlen, hogy Batthyány Ádám melyiket birtokolta, ámde az eseményekben való részvétele miatt valószínűbb, hogy a bővebb, újabb levelekkel kiegészített kiadást tette el könyvei közé.

195. 34. Instrumentum pacis Deák.

Pontosan nem azonosítható. A wesztfáliai béke szövegét több ilyen címkezdetű, de különböző nyomtatvány tartalmazta. A tétel ezek bármelyikével azonosítható (vö. VD17, ÖNB).

196. 35. Exemplar Reconciliationis cum Hungar[is] Deák.

Exemplar reconciliationis cum Hungaris factae XXIII. Iunii, anno MDCVI, Viennae, 1606, in 4° - RMK, III, 1026.

További latin nyelvű kiadások: Prága, 1606 (RMK, III, 1033); Prága, 1607 (RMK, III, 1048); Bécs, 1613 (RMK, III, 1121); Bártfa, 1645 (RMNy, 2092[1]).

197. 36. Theatrum Historicum Deák.

Pontosan nem azonosítható. Ezzel a címmel több könyv is ismert a XVII. század első feléből, például Andreas Hondorff-tól, Christoph Helwig-től, Matthäus Tympe-től (BSB; vö. Monok 1996, 210, n° 6).

Vö. n° 13, 73.

198. 37. Officium baeatae Mariae Virginis: Eöregh: Deák:

Számos kiadásban jelent meg a XVI-XVII. században.

Vö. n° 208, 216, 263.

199. 38. L: Hogidi Overo il mondo non peggiore. Olasz.

Lancelotti, Secondo

L'Hoggidi overo il mondo non peggiore ne piu calamitoso del passato, Venezia, 1623, Guerigli, in 8° - HAB, BSB.

További kiadás: Velence, 1627 (BSB, BMC). A következő kiadások (Velence, 1629 és 1637 - HAB, BSB, ÖNB) már két kötetben jelentek meg.

Vö. n° 14.

200. 39. Thesaurus Praecum et Exercitiorum Spiritualiu[m]. Deák.

Sailly, Thomas SJ

Thesaurus precum et exercitiorum spiritualium, Antwerpiae, 1609, Moretus, in 8° - ÖNB; Sommervogel, VII, 405.

201. 40. Az Nemes magyar országhnak és hozza tartozandó részeinek szokot Teörveny folyásirúl reövid igazitások magyar.

Kitonich János; Kászoni János (transl.)

Rövid igazgatas a nemes Magyar Országnak és hozzá tartozo részeknek szokott teorveny folyasirol, Gyulafehérvár, 1647, Brassai, in 4° - RMNy, 2171.

Vö. n° 390.

202. 41. Fék zablákrúl, és Lovaknak való orvosságokrúl valo keön[yv]. Németeöl, és Deák[ul].

Nem sikerült azonosítanom. Olyan lóorvosságos könyvet nem találtam, amely címe szerint zablákról is szólt volna (vö. VMND, Reihe D, MED Rc, 2). Lehetséges azonban, hogy egy német és egy latin műből összeállított kolligátumról van szó.

Vö. n° 394.

203. 42. Küleömb küleömb bolondságokrul való keönyv: Magyar.

Mesés könyvecske, mely uyionnan meg ekesitetet rövid ertelmes kérdésekkel és feleletekkel, Lőcse, 1629, Brewer, in 4° - RMNy, 1441.

A magyar nyelvű nyomtatványok közül a fönti leírás leginkább ezzel a kiadvánnyal azonosítható, amelyből Batthyány Ádámnak egy másik helyen is volt példánya is (n° 176).

204. 43. Ez is illyen, mint az feölseö [etc.] magyar:

Vide n° 203.

205. 1. Deák Biblia kicsin quantitásban.

Nem azonosítható.

Vö. n° 21[1], 31, 205, 397?

206. 2. Aighenspigel Historiai Németh.

Wunderbarliche und seltsame Historien Till Eulenspiegels.

Számos kiadása ismert a XVI-XVII. századból.

207. 3. Bolondságokrul való keönyv német.

Nem azonosítható.

208. 4. Boldogh Aszony officiumia Deák.

Officium Beatae Mariae Virginis.

Számos kiadásban jelent meg a XVI-XVII. században.

Vö. n° 198, 216, 263.

209. 5. Eöt reöuid Praedicatio, az 20. szines okokrúl magyar:

Feucht, Jakob; Tasi Gáspár (transl.)

Öt rövid pedikátzio, húsz színes okokrúl, miért nem akarnak most némelly emberek catholicusokká, vagy (amint ök szóllanak) pápistákká lenni, Pozsony, 1640, [Coll. S. J.], in 8° - RMNy, 1849.

210. 6. Tanáczhoz[!], mellyekben keöllyeön az küleönbeözeö vallások keözül választani magyarúl.

Lessius, Leonardus; Veresmarti Mihály (transl.)

Tanáchkozás, mellyiket kellyen a' külömbözö vallások-közzül választani, Pozsony, 1640, [Coll. S. J.], in 8° - RMNy, 1850.

Korábbi kiadásai: Pozsony, 1611 (RMNy, 1025); Pozsony, 1612 (RMNy, 1042). Batthyány Ádámnak azonban bizonyosan az 1640. évi kiadás volt meg, hiszen ezt Veresmarti Mihály neki ajánlotta. Erről 1640. júl. 23-án Pozsonyból kelt levelében értesítette Batthyány Ádámot: "im csak tudós embernek, Leonardius Lessiusnak, e Societate Jesu, bölcz irását forditottam magyarrá. Melynek ket izbe valo nyomtatása már az emberek közöt, kétség nélkül, mert tettczet nekiek, csak hamar kézre költ. Ujonnan értvén én azoktul annak kevanasat, harmadszor im ki nyomtattam: és az ajánlo levélbe jelentet okokért, ezt én közikbena[!] Na[gysá]god neve alat bocsáta[m]. Mely, kicsin ugyan, és a Na[gysá]god méltoságának nem megfelelö: de az ellen, a Na[gysá]god értet Uri kegyelmességéhez, és kevesekbe található nagy emberségéhez biztomba, ezzel én im a Na[gysá]god patrocinumjához folyamottam, tudván hogy ebbe Nagyságod is nem az adomannak kicsin voltát, hanem annak adojának nagy akarattyát fogja nézni." (Jenei 1960, 690; Adattár 11, 222, n° 358).

211. 7. Inteö és tanitó Levél, Veöreös Marti Mihályé, az Bátiákhoz magyar.

Veresmarti Mihály

Intö s tanito levél, mellyben a régi keresztyen hitben a bátaiakat erössiti apáturok, Pozsony, 1639, [Coll. S. J.], in 8° - RMNy, 1788.

A szerző 1640. július 23-án Pozsonyból írta Batthyány Ádámnak: "magamtul is irogattam egy Intö es Tanito level könyveczkét, ehez a Tanatskozashoz mind materiaval közel jarot. Abbol is Na[gysá]g[od]nak im küldöttem." (Jenei 1960, 690; Adattár 11, 222, n° 358).

212. 8. Pázmany Péter Imádságos keönnyve magyar:

Pázmány Péter SJ

Keresztyeni imádsagos keonyv, melybe szep aytatos keonoergesek, haladasok es tanusagoc foglaltatnac, Graz, 1606, Widmanstetter, in 8° - RMNy, 945.

További kiadásai: Pozsony, 1610 (RMNy, 1003), Pozsony, 1625 (RMNy, 1345), Pozsony, 1631 (RMNy, 1513), Pozsony, 1650 (RMNy, 2340).

Vö. n° 227.

213. 9. Quintus Curtius magyar.

Curtius, Quintus; Háportoni Forró Pál (transl.)

Quintus Curtiusnak az Nagy Sandornak macedonok kiralyanak viseltetett dolgairol irattatot historiaia, Debrecen, 1619, Rheda, in 8° - RMNy, 1174.

214. 10. Királyoknak Tükeöre [!]

Pataki Füsüs János

Kiralyoknak tüköre, melyben abrazattyok szépen ragyog és tündöklik, az feiedelmeknek és egyéb uralkodóknak kedvekért példáiul irattatott és formáltatott, Bártfa, 1626, Klöss, in 8° - RMNy, 1347.

215. 11. Dialogus, az az egy kárhozatra szállott gazdagh Testének és Lölkének Siralommal tellyes, egymással való keserves panaszolkodó beszélgetések magyarúl:

Nyéki Vörös Mátyás

Dialogus az az egy kárhozatra szállott kazdagh test és leleknek siralommal tellyes egymással valo keserves panaszolkodo beszélgetések, Prága, 1623, Sessius, in 4° - RMNy, 1294.

További kiadásai: Bécs, 1625 (RMNy, 1321); Bécs, 1633 (RMNy, 1558); Bécs 1636 (RMNy, 1635); Bártfa, 1637-1638 (RMNy, 1664); Várad, 1642 (RMNy, 1978).

216. 12. Officium beatae Mariae Virginis Deák.

Számos kiadásban jelent meg a XVI-XVII. században.

Vö. n° 198, 208, 263.

217. 13. Les vies Olaszúl:

Plutarkhosz

Les vies des hommes illustres [Vitae paralellae] - BSB.

Ilyen című olasz nyelvű könyv nem létezik, francia nyelvű viszont több is. A katalógus összeállítója ezek szerint sem olaszul, sem franciául nem tudott. Valószínű, hogy a cím Plutarkhosz párhuzamos életrajzainak egyik francia kiadásával azonosítható, amely még Batthyány Boldizsáré lehetett.

218. 14. Sz: Augusto szüvének teöreödelmességérül való keönyv: magyar

S. Augustinus; Pécsi Lukács (transl.)

Szent Ágoston doktornac elmelkedö, magan beszellö es naponkent valo imadsagit az keresztyen attyafiáknakc épületire magyarra fordeta Peechi Lukach, Nagyszombat, 1591, in 8° - RMNy, 671.

219. 15. Officium Baeatae Mariae Virginis Magyar.

[Draskovich János transl.]

Officium B. M. Virg. az-az aszszonyunk Szüz Marianak harom külömb időre-valo szolosmaja, Pozsony, 1643, [Coll. S. J.], in 8° - RMNy, 2016.

További kiadása: Pozsony, 1650 k. (RMNy, 2336).

Batthyány Ádám 1646. szept. 23-án készült pozsonyi számadásában szerepel a következő tétel: "10 Oficiom be köttésétöl, eszek koszöt Utti Társ is volt tallér 3[?], adtam éretek fl. 4 den. 50.-" (Adattár 11, 245, n° 412).

Vö. n° 421.

220. 16. Flori Germanici sive gestorum in Germania bellorum Deák

Wassenbergius, Eberhardus

Flori Germanici Sive Gestorum In Germania Bellorum Libri Quatuor: [1.] Commentariorum, De Bello, Inter Invictissimos Imperatores Ferdinandos II. & III. Et eorum hostes, Praesertim Fridericum Palatinum, Gabrielem Bethlenum, Daniae, Sveciae, Franciae Reges Gesto, Liber Singularis [2.] Ad hunc usq[ue] Annum 1640. absolutus & continuatus [3-4.] Belli Sweco-Francici, &c. Continuatio, Francofurti, 1640, Hummius, in 12° - VD17.

Csak ennek a kiadásnak a metszetes címlapján [Kupfertitel] szerepel a n° 412 alatt megadott cím.

Vö. n° 257, 412.

221. 17. Thomas de Kempis Magyar:

Kempis, Thomas; Pázmány Péter SJ (transl.)

Kempis Tamasnak Christus követeserül négy könyvei, Bécs, 1624, Formica, in 12° - RMNy, 1297.

További kiadásai: Bécs, 1638 (RMNy, 1713); Pozsony, 1648 (RMNy, 2238); valamint Vásárhelyi Gergely korábbi fordítása: Kolozsvár, 1622 (RMNy, 1271).

Vö. n° 224, 247.

222. 18. Az Mennyei igazsághnak tüzes Oszlopa Magyar.

Grosse, Alexander; Mikolai Hegedüs János (transl.)

Az mennyei igasságnak tüzes oszlopa, melly ez nyomoruságos élet kerengö pusztájában az Isten szerelmes ellankhadt népének, a sok tévelygések s eretnekségek setét éttzakáján, és az ily sok istentelenségek s megtévesztő gonosz példák szövevényi közöttis világoson megmutattya, melly uton juthatnak bé a mennyei Canahán nyugodalmába, Utrecht, 1648, Wasberg, in 12° - RMNy, 2249.

223. 19. Thaesaurus Carmelitarum Deák.

Cyprianus a S. Maria OCD (=Du Plouy, Philippus)

Thesaurus Carmelitarum sive Confraternitatis sacri scapularis excellentia, Köln, 1625, Gualterus, in 4° - BiblCarm, I, 354.

További kiadásai is megjelentek Köln, 1627 (VD17, BSB), Augsburg, München (BiblCarm).

224. 20. Thomas Kempis de immitatione Christi 4 Libr[i]i Magyar.

Kempis, Thomas; Pázmány Péter SJ (transl.)

Kempis Tamasnak Christus követeserül négy könyvei, Bécs, 1624, Formica, in 12° - RMNy, 1297.

További kiadásai: Bécs, 1638 (RMNy, 1713); Pozsony, 1648 (RMNy, 2238); valamint Vásárhelyi Gergely korábbi fordítása: Kolozsvár, 1622 (RMNy, 1271).

Vö. n° 221, 247.

225. 21. Tizenket udveöséges elmélkedések magyar.

Kegel, Philipp, Debreceni Péter (transl)

Tizenkét idvösseges elmelkedesec, mellyekben szép ahittatos és buzgosagos könyörgesec vadnak foglaltatvan minden hiveknec, valakic ez életnek háboruiban az ö idvössegeknec czellyara sietnec, lelki fegyverül adattattac, Leiden, 1637, [Boxe], in 12° - RMNy, 1678.

További kiadások: Lőcse, 1638 (RMNy, 1730); Bártfa, 1639 (RMNy, 1755); Deselvics István teljes fordításában: Lőcse, 1639 (RMNy, 1772).

Poroszlay Lőrinc írta 1638. aug. 11-én tokajból Iványi Imrének, Batthyány hopmesterének: "A mostani kivánságának is megh feleltem volna a Magiari Kegeliussal, noha uram nem zintén az én humorom zerént vagion a forditás, de az immár megh vagion, mind azon által ha Isten valamigh éltet, megh higgie kegyelmed mázzor zeb modgiával fogh iönni, hogy azért a kegyelmed kevánságának eleget tegiek im megh küldötem kegyelmednek, mégh nem érkezet derekassan alá, mert Francich uramnak is küldötem volna, várnék minden órában azért, hogi küldenének, de eléb nem hozhatiák, hanem ha valamely tanulo attiafiu érkezik megh Belgiumbol" (Adattár 11, 218, n° 346). Iványi Imre könyveiről ld. a bevezetés 4. fejezetét. Lehet azonban, hogy itt nem erről a példányáról van szó. Batthyány Ádám 1646. szept. 23-án készült pozsonyi számadásában ugyanis szerepel a következő tétel: "2 kis keönivett [vettem], ugi mint Praxis pietatis és Kegellius, attam értek fl. 3 den. 40." (Adattár 11, 245, n° 412, 248, n° 418). Megjegyzendő azonban, hogy Batthyány Ádámnak valószínűleg volt egy másik példánya is ebből a könyvből (n° 418).

Vö. n° 418.

226. 22. Praxis Piaetatis Magyar.

Bayly, Lewis; Medgyesi Pál (transl.)

Praxis pietatis, az az kegyesség-gyakorlás melyben be-foglaltatik, mint kellyen az hivö keresztyén embernek az Isten és a maga igaz ismeretiben nevelkedni, eletét naponként Istennek félelmére intézni, tsendes lelki ismerettel költeni, és futásnak el-töltese utan boldogul vegezni, Debrecen, 1636, Fodorik, in 12° - RMNy, 1639.

A református könyv újabb kiadásai: Lőcse, 1638 (RMNy, 1735); Bártfa, 1640 (RMNy, 1817); Lőcse, 1641 (RMNy, 1895); Várad, 1643 (RMNy, 2042).

Batthyány Ádám 1646. szept. 23-án készült pozsonyi számadásában szerepel a következő tétel: "2 kis keönivett [vettem], ugi mint Praxis pietatis és Kegellius, attam értek fl. 3 den. 40." (Adattár 11, 245, n° 412, 248, n° 418).

Vö. n° 422.

227. 23. Pázmány Péter Imádságos Keönyveczkeie magyar:

Pázmány Péter SJ

Keresztyeni imádsagos keonyv, melybe szep aytatos keonoergesek, haladasok es tanusagoc foglaltatnac, Graz, 1606, Widmanstetter, in 8° - RMNy, 945.

További kiadásai: Pozsony, 1610 (RMNy, 1003), Pozsony, 1625 (RMNy, 1345), Pozsony, 1631 (RMNy, 1513), Pozsony, 1650 (RMNy, 2340).

Vö. n° 212.

228. 24. Socskomer neveö Imádságos keönyveczke német:

Celius, Michael

Schatzkammer, darinnen alle fromme außerwelte Christen, jre wonung haben, und für jrem Gott täglich mit dancksagung, bekantnus jhrer sünden und dem Gebet erscheinen sollen Sampt den Episteln und Evangelien durch das gantze Jahr, Mit anhang vieler andern andächtigen Gebetlein, für alle stände der gantzen Christenheit, Frankfurt/Main, 1581, Fayrabends, in 8° - VD16, C 1829.

229. 25. Egy Indiai Catharina neveö Aszony álatrol valo Hist[oria]: magyar:

Ismeretlen nyomtatvány.

230. 26. Prognostichon Astrologicum aeternum, azaz Eöreök Kalendár[ium] mag[yar]

Nem azonosítható. A magyar nyelvű öröknaptárak között hasonló című nem ismert. Nem ismerjük ugyanakkor az RMNy által feltételezett, Bártfán 1597-1612 között megjelent (RMNy, 923) öröknaptár címét. Elképzelhető tehát, hogy a tétel ezzel a nyomtatvánnyal azonosítható. Az is lehetséges azonban, hogy Frölich Dávid 1639. évi latin nyelvű bártfai öröknaptárának (RMNy, 1756) magyar változata is létezett.

Vö. n° 152.

231. 27. Hauzkomer neveö Imadságos keönyveczke németh.

Nem sikerült azonosítanom.

232. 28. Quintus Curtius Deák.

Curtius, Quintus

De rebus gestis Alexandri Magni regis Macedoniae.

Számos kiadása jelent meg a XVI-XVII. században. Valószínűleg erre a kötetre vonatkozik a Batthyány Ádám bécsi vásárlásairól 1637. márc. 20-án készült számadás egyik tétele: "2 Toma de Kempist es egi Quintus Korcsioszt vetem fl. 2 den. 64.-" (Adattár 11, 218, n° 342).

233. 29. Aristhoteles keönnyve Deák.

Nem azonosítható. A szerző művei számos különböző kiadásban jelentek meg a XVI-XVII. században.

Vö. n° 78.

234. 30. Ó Testamentum. D[omini] Martini Luther Német.

Luther német bibliafordításának 1534-től kezdődően számos kiadása volt.

Vö. n° 41.

235. 31. Uy testamentum. D: Martini L[utheri] Németh:

Luther német bibliafordításának 1534-től kezdődően számos kiadása volt.

Vö. n° 41.

236. 32. Diva Virgo Caellensis Deák.

Weiss, Thomas OSB

Diva Virgo Cellensis, Viennae, 1637, Gelbhaar, in 12° - VD17; Mayer, n° 1030.

Batthyány Ádám 1639. aug. 31-én kelt máriacelli kiadási jegyzékében szerepel a következő: "3 olvasot es 2 keönivet vetem fl. 4." Utóbbiak egyike a fenti könyv lehetett (Adattár 11, 221, n° 352).

237. 33. Perspectivum Lutheranorum et Calviniano[rum] Deák.

Hocquardus, Bonaventura OFM

Perspectivum Lutheranorum et Calvinistarum, in duas partes divisum, Ad orthodoxum omnium confirmationem, mutantium, instructionem, hostiumq[ue], verae fidei confusionem, singulari studio fabricatum, Viennae, 1648, Cosmerovius, in 8° - RMK, III, P 7617.

238. 34. Ez is illyen, de kisseb ennél Deák.

Hocquardus, Bonaventura OFM

Perspectivi Lutheranorum et Calvinistarum altera pars, Ad orthodoxum omnium confirmationem, mutantium, instructionem, hostiumq[ue], verae fidei confusionem, singulari studio fabricatum, Viennae, 1649, Cosmerovius, in 8° - RMK, III P 7621.

239. 35. Boldogságos Szüz Marianak élete Magyar:

Kopcsányi Márton OMF

A' boldog Szüz Maria élete, magában foglalván az ö hét innepin tizen három predikatiot (elmélkedésekkel, tanúságokkal), az ö hét örömét és hét epeségét, az ö tizenkét chillagu koronáját, nevének ‘s nevezetinek és az olvasónak magyarázattyát; Az ö nagy méltóságát; ‘e világon valo foglalatosságát; és az ö segitségül hivását, a' Litániakkal, Bécs, 1631, Formica, in 8° - RMNy, 1489.

240. 1. Dictionarium Deák, magyar, Cheh, és német.

[Szikszai Fabricius Balázs]

Dictionarium quatuor linguarum: Latinae, Hungaricae, Bohemicae et Germanicae, diligenter et accurate primum editum, Viennae, 1629, Gelbhaar, in 12° - RMNy, 1423.

További kiadása: Bécs, 1641 (RMNy, 1871).

Vö. n° 132.

241. 2. Monile Aureu[m] németh.

Monile Aureum das ist Gülden Halszierdt Genom[m]em auf der Carmelitische Schatzkam[m]er, in welchem kurzlich begriffen werden die Privivilegien oder Freyheiten, Gnaden und Ablas der ... Bruderschaft des H. Scapuliers unser L. Frawen vom Berg Carmelo: wie auch die klagstimmen sampt 7 betrachtungen über das H. Vatter unser durch die H. Seraphinische S. Theresia geschriben, Graz, 1643, Widmanstetter, in 8° - BiblWidm, 406.

242. 3. Imadságos keonyvecske magyar.

Nem azonosítható.

243. 4. Manuale kézben hordozó Imadságos keönyveczke magyar:

Moeller, Martin; Zólyomi Perinna Boldizsár (transl.)

Manuale, az az kezben hordozo könyvetske kerdesekkel es imadsagokkal tellyes, az mellyekben idvösséges és igen szükséges elmélkedések is vadnak, miképpen kellessék az kereztien embernek kereztien módra élni és ez világból bódogúl kü múlni, Lőcse, 1614, Klöss, in 12° - RMNy, 1077.

Vö. n° 425.

244. 5. Más Imadságos keönyvecske magyar:

Nem azonosítható.

245. 6. Himel Sliszel neveö Imádságos Keönyvecske Német.

Nem sikerült azonosítanom.

246. 7. Flores piarum et deuotarum praecum Deák.

Nem sikerült azonosítanom.

Vö. n° 250.

247. 8. Kempis Thamás az Christus keovetésérül magyar:

Kempis, Thomas; Pázmány Péter SJ (transl.)

Kempis Tamasnak Christus követeserül négy könyvei, Bécs, 1624, Formica, in 12° - RMNy, 1297.

További kiadásai: Bécs, 1638 (RMNy, 1713); Pozsony, 1648 (RMNy, 2238); valamint Vásárhelyi Gergely korábbi fordítása: Kolozsvár, 1622 (RMNy, 1271).

Vö. n° 221, 224.

248. 9. Bicolor amoris Tessera Deák.

Nem sikerült azonosítanom.

249. 10. Ez is ollyan, mint az feölseö Deák.

Nem sikerült azonosítanom.

250. 11. Flores piarum et deuotarum praecum Deák.

Nem sikerült azonosítanom.

Vö. n° 246.

251. 12. Septem Psalmi Paenitetiales Deák.

A hét bűnbánati zsoltár számos kiadásban megjelent a XVI-XVII. században, ám önálló kiadványként ritkán. Lehetséges, hogy egy verses földolgozásról van szó.

252. 13. Officium Olasz

Nem azonosítható.

253. 14. Stimulus compunctionis Deák.

Joannes a Jesus Maria OCD

Stimulus compunctionis, Romae, 1600, in 12° - BiblCarm, II, 15.

További kiadások: Köln, 1610 (BiblCarm); Köln, 1611 (VD17); Douai, 1632 (BiblCarm); Luzern, 1643 (VD17).

254. 15. Statuta novi Coetus Mariae Matris merentiu[m] Deák.

Nem sikerült azonosítanom.

255. 16. Manuale almae Congregationis B: Mariae Vir[ginis] annuntiatae Deák

Manuale almae Congregationis B. Mariae Virginis Annuntiatae in alma Universitate Graecensi erectae [et] confirmatae, Gracii, Widmanstetter, 1620, in 12° - BiblWidm, 331.

További kiadása: Graz, 1638 (BiblWidm, 371).

256. 17. Statuta noui coetus [etc.] németeöl.

Nem sikerült azonosítanom.

257. 18. Flori Germanici sive gestorum in Germania Bellor[um] Deák:

Wassenbergius, Eberhardus

Flori Germanici Sive Gestorum in Germania Bellorum Liber Singularis: Commentariorum De Bello, Inter Invictissimos Imperatores Ferdinandos II. & III. Et Fridericum Palatinum, Gabrielem Bethlenum, Daniae, Sveciae, Franciae Reges & Georgium Ragotzky. Liber Singularis, Ab anno 1618. ad hunc usque annum 1648. absolutus & continuatus, Francofurti, 1648, Hummius, in 12° - VD17.

Csak két kiadásnak a metszetes címlapján [Kupfertitel] szerepel az itt megadott cím, ám mivel Batthyány Ádámnak egy másik példánya is volt (n° 220), föltételezhető, hogy ez a példány egy másik kiadás lehetett.

Vö. n° 220, 412.

258. 19. Sacrae Litaniae variae. Deák.

Sacrae Litaniae variae cum brevi piaque quotidiana exercitatione. Ed. postrema, varie aucta. Antverpiae, 1623, Keerbergius, in 8° - HAB.

Mint az 1623. évi antwerpeni kiadás is jelzi, ennek a gyűjteménynek számos további kiadása is létezett.

Valószínűleg erre a kötetre is vonatkozik Batthyány Ádám 1650. október 3-án kelt bevásárlási számadásainak a következő tétele: "3 kis litániás keonivet és az békeséget be köttni attam értek fl. 4 den. 21" (Adattár 11, 265, n° 447).

Vö. n° 267.

259. 20. Manuale B M V. gloriosae Deák.

Nem sikerült azonosítanom.

260. 21. Georgij Buccananij Opera Poetica Deák.

Buchanan, Georgius

Poemata quae extant, Lugdinii, 1628, Elzevier, in 24° - BMC; BiblZrin, 302.

További kiadások: Leiden, 1628; Amsterdam, 1641 (BMC). Az 1615. évi edinburgh-i kiadás nem látszik valószínűnek.

261. 22. Paradaiz Gartlain Imádságos keönyveczke német.

Arndt, Joannes

Paradiß Gärtlein Voller Christlicher Tugenden, wie dieselbige in die Seele zu pflantzen, Durch Andächtige, lehrhaffte und tröstliche Gebet, zu ernewerung des Bildes Gottes, zur ubung des wahren lebendigen Christenthumbs, Magdeburg, 1615, Francke, in °8 - VD17.

További kiadások: Goßlau, 1620 (BSB); Lüneburg, 1621; Magdeburg, 1621; Strassburg, 1623; Soest, 1625; Nürnberg, 1642 (VD17).

262. 23. Czeltül valo keönyvecske német.

Pikel, Johann Urban

Histori von Unser Leben Frawen zu Zell in Steijrmark ... vorhero in Latein ... auch in Teutsch beschreiben, Graz, 1646, Widmanstetter, in 12° - BiblWidm, 423.

Batthyány Ádám 1648. okt. 21-én kelt máriacelli kiadási számadásában szerepel a következő: "[Vettem] 6 Czeli Historiás vagi csudatéteteö koniveket és 4 ottan valo imátcságos koniveket és másféle imátságokat és képet arani 4, fl. 12." A hat historiás könyv egyike a fenti lehetett (Adattár 11, 221, n° 352).

263. 24. Officium B: Mariae Virginis Deák.

Számos kiadásban jelent meg a XVI-XVII. században.

Vö. n° 198, 208, 218.

264. 25. Mamuale[!] Sodalitatis S: Corporis Christi Deák.

Manuale Sodalitatis SS. Corporis Christin in Collegio S. I. Sopronii, Viennae, 1642, in 16° - RMK, III, 1585.

265. 26. Maria az Bóldogh örockévalosághnak Aytaia Magyar:

Nádasi János SJ

Maria aeternitatis beatae porta sancta, az az Maria az boldog örökke-valoságnak szent aitaja, [Pozsony], 1645, [typ. S. J.] in 18° - RMNy, 2112.

266. 27. Leölki Csésze Magyar.

Ismeretlen nyomtatvány.

267. 28. Sacrae Litaniae variae Deák:

Sacrae Litaniae variae cum brevi piaque quotidiana exercitatione. Ed. postrema, varie aucta. Antverpiae, 1623, Keerbergius, in 8° - HAB.

Mint az 1623. évi antwerpeni kiadás is jelzi, ennek a gyűjteménynek számos további kiadása is létezett.

Eredetéről vide n° 258.

268. 29. Deak Imadságos keonyveczke, irt

Kézirat.

269. 30. Officium Németh.

Nem azonosítható.

270. 31. Utj táárs magyar.

Úti-társ, az-az reggel, s estve, és egyéb üdökben gyakorlando imádságok, halá-adások, dicsiretek, és lelki óhajtások, Pozsony, 1639, [Coll. S. J.], in 18° - RMNy, 1787.

További kiadása: Pozsony, 1643, in 18° (RMNy, 2024).

Batthyány Ádám 1646. szept. 23-án készült pozsonyi számadásában szerepel a következő tétel: "10 Oficiom be köttésétöl, eszek koszöt Utti Társ is volt tallér 3[?], adtam éretek fl. 4 den. 50.-" (Adattár 11, 245, n° 412).

271. 32: Dies Christianus seu Praxis bene vivendi Deák:

Caussin, Nicolaus SJ

Dies Christianus, Seu praxis bene vivendi, Lucernae, 1646, Hautt, in 12° - VD17; Sommervogel, II, 917.

272. 33. Kempis Thamas Deák.

Kempis, Thomas a

De imitatione Christi libri quatuor.

Számos kiadása ismert a XVI-XVII. századból. Lehet, hogy a kötetet Batthyány Ádám 1637. febr. 18-án készült vásárlási számadásai szerint Bécsben vette, amikor II. Ferdinánd király temetésén volt: "Harom Toma de Kempist vettem deakol vanak fl. 3.-" (Adattár 11, 217, n° 341). Lehet azonban, hogy ezeket a példányokat hamarosan el is ajándékozta mert az 1642. és 1644. évi katalógusokban nincsen nyomuk, ugyanígy, ahogy annak a két újabb kötetnek sem, amelyek bécsi vásárlásáról 1637. márc. 20-án készült számadás tudósít (Adattár 11, 218, n° 342).

Vö. n° 277.

273. 34. Angszt Christi JESU neveö keönyveczke Németh.

Myrrhen-Gärtl oder geistliche Übungen und Andachten dem bittern Leyden und Sterben Christi zu Ehren ... der Bruderschafft der Todt Angst Christi Jesu am H. Creutz in der Kirchen des Profeßhauß der Soc. Jesu zu Wienn, Wien, 1651, Rickhes - ÖNB.

Föltételes azonosítás.

274. 35. Misteria Fidei Deák, és német:

Nem sikerült azonosítanom.

275. 36. Exercitium quotidianum Deák.

Gerhard, Johann

Exercitium Pietatis Quotidianum Quadripartitum Peccatorum confessiones, gratiarum actiones, precationes & observationes complectens, Coburgi, 1612, Hauck, in 12° - VD17; HAB.

Föltételezett azonosítás. További kiadása: Jena, 1613 (ÖNB).

276. 37. Praecationes Liturgice in dies septimanae digestae.

Vereept (Verrepaeus), Simon

Precationes liturgicae in dies VII digestae, Coloniae, 1599, Keschedt, in 8° - VD16, V 616; HAB.

277. 38. Thomas de Kempis Deák.

Kempis, Thomas a; Rosweyde, Heribert SJ (ed.)

De imitatione Christi libri quatuor ex postrema recognitione R. P. Heriberti Ros-Weydi e Societate Jesu, Bécs, 1649, Cosmerovius, in 8° - Mayer, n° 1318.

Föltételezett azonosítás. Számos latin kiadása ismert a XVI-XVII. századból. Batthyány Ádámnak két példánya is volt, (vide n° 272), de valószínű, hogy legalább az egyik a fenti, Nádasdy Ferencnek ajánlott kiadásból.

278. 39. Benedicta Virgo Cellensis Deák

[Pikel, Johann Urban]

Benedicta Virgo Cellensis, Sub auspiciis ... Benedicti Dei, Et Apostolicae Sedis Gratia, Liberi, ac Exempti Monasterii, Ordinis D. Benedicti ad S. Lambertum Abbatis, denuo in lucem edita, aucta, & illustrata, Graecii, 1645, Widmanstetter, in 8° - VD17, ÖNB, BiblWidm, 418.

Batthyány Ádám 1648. okt. 21-én kelt máriacelli kiadási számadásában szerepel a következő: "[Vettem] 6 Czeli Historiás vagi csudatéteteö koniveket és 4 ottan valo imátcságos koniveket és másféle imátságokat és képet arani 4, fl. 12." Az imádságos könyvek egyike talán a fenti lehetett (Adattár 11, 221, n° 352).

Vö. n° 419.

279. 40. Ez is illyen, mint az feölseö németeöl

Pikel, Johann Urban

Histori Von Unser Lieben Frawen zu zell in Steyrmarck, Graz, 1646, Haupt, in 8° - VD17; ÖNB.

Vide n° 278.

280. 41. Magyar Cisio, az utollyán Ló orvosságok vannak

Cisio, az az astronomianak tudományának rövid értelemmel való le-írása, Lőcse, 1650, Brewer, in 8° - RMNy, 2318.

Utolsó előtti fejezetének címe: "Az lovak betegségekről való orvosságok". A kiadvány forrásául szolgáló 1590. és 1592. évi kolozsvári csíziók is tartalmaztak hasonló fejezetet (RMNy, 643, 684), ám valószínűbb, hogy Batthyány Ádámnak az újabb kiadás volt meg.

281. 42. Alóm magyarázó keönyvecske Magyar.

Alom-könyveczke, Debrecen, 1589, Hoffhalter, in 8° - RMNy, S622A (MKSz, 91[1975] 91-92.

További hasonló kiadványok: Debrecen, 1635 (RMNy, 1603); Debrecen, 1640 k. (RMNy, 1822); Várad, 1640-1645 k. (RMNy, 1974).

282. 43. Jocorum atq[ue] Seriorum cum novorum, tum selectar[um] atq[ue] memorabiliu[m] Liber secundus Deák.

Melander, Otto

Jocorum atque seriorum cum novorum, tum selectorum, atque memorabilium libri II, Liber secundus, Smalcaldiae, 1611, Kezel, in 8° - BMC; NUC.

Más kiadásai két kötetben: Licha, 1604 (VD17); Frankfurt, 1617 (VD17).

Vö. n° 12, 76.

283. 44. Ez is ollyan, mint az feölseö Deák:

Melander, Otto

Jocorum atque seriorum cum novorum, tum selectorum, atque memorabilium libri II, Liber primus, Smalcaldiae, 1611, Kezel, in 8° - BMC; NUC.

Más kiadásai két kötetben: Licha, 1604 (VD17); Frankfurt, 1617 (VD17).

Vö. n° 12, 76.

LELŐHELY: MOL, P 1322, Leltárak, 113. cs., ff. 141r-142r. abban a 8 lapos folió-nagyságú füzetben, amely az 1651., 1653., és 1656. évi könyvkatalógusokat tartalmazza. A füzetnek eredetileg valamilyen borítólapja is lehetett, amelyet Iványi Béla 1943-ben még látott, de mára elveszett. A borítón Iványi szerint a következő cím állt: "Cathalogus librorum nonnullorum in arce Német Uyvar existentium etc. Anno Salutis nostrae 1651." (Iványi 1943, 21).

Nyomtatott kiadása: Adattár 11, 273-276 (vö. KtF, I, 92.) A közlést összevetettem az eredetivel és egy értelmi hibát találtam: n° 294: "Policiorum" > "Politicorum".

284. 1. Theatrum orbis terrarum, sive Atlas novus.

Blaeu, Gulielmus; Blaeu Joannes

Theatrum orbis terrarum, sive atlas novus, in quo tabulae et descriptiones omnium regionum, [Pars prima], Amstelodami, 1635, Blaeu, in 2° - Koeman I, Bl 13,

További kiadások: 1640, 1644/1645 és még számos variáns kiadás (Koeman I, Bl 13-23 passim).

285. 2. Theatrum orbis terrarum sive Atlas novus.

Blaeu, Gulielmus; Blaeu Joannes

Theatrum orbis terrarum, sive atlas novus, Pars secunda, Amstelodami, 1635, Blaeu, in 2° - Koeman, I, Bl 14.

További kiadások: 1640, 1644/1645 és még számos variáns kiadás (Koeman I, Bl 14-24 passim).

286. 3. Theatrum orbis terrarum, sive Atlas novus.

Blaeu, Gulielmus; Blaeu Joannes

Theatrum orbis terrarum, sive atlas novus, Pars tertia, Amstelodami, 1640, Blaeu, in 2° - Koeman, I, Bl 36.

További kiadása: 1645 és még számos variáns kiadás (Koeman I, Bl 36-37).

287. 4. Theatrum orbis terrarum sive Atlas novus.

Blaeu, Gulielmus; Blaeu Joannes

Theatrum orbis terrarum, sive atlas novus, Pars quarta, Amstelodami, 1645, Blaeu, in 2° - Koeman, I, Bl 43.

További kiadása: 1648 és még számos variáns kiadás (Koeman I, Bl 43-44).

288. 5. Feiér Táblában Doctornak valo német keönyv.

Nem azonosítható.

289. 6. Theatrum orbis terrarum.

Ortelius, Abraham

Theatrum orbis terrarum, Antwerpiae, 1570, Diesth, in 2° - Koeman I, Ort 1; Monok 1996, 97, n° 293.

További 14 kiadása jelent meg 1612-ig (Koeman I, Ort 2-41).

Vö. n° 26[1], 85.

290. 7. Ez világhnak legh feöieb városirul való képes keönyv.

Braun, Georgius; Hogenberg Franciscus

[Civitates orbis terrarum, liber III] Urbium praecipuarum totius mundi liber tertius, Coloniae Agrippinae, 1581, Kempen, in 2° - Koeman, II, B&H 3.

További kiadásai: 1588, 1593, 1599[?], 1606, 1612, 1616, 1621 (Koeman, II, B&H 3). Szóbajöhet az ugyanilyen címen megjelent IV. kötet is: Köln, 1588 és további kiadásai: 1594, 1597, 1617 (Koeman, II, B&H 4). Azonosítása a n° 26[2] pontosabb címleírása alapján.

Vö. n° 26[2], 86.

291. 8. Meteranus novus németeöl. Német országba[n] teörtént Hadakrúl [etc.]

Meteren, Emmanuel von

Meteranus novus, Das ist: Warhafftige Beschreibung aller denckwürdigsten Geschichten so sonderlich in den Niderlanden auch sonsten in andern Reichen von Anfang der Regierung Philippi Audacis Herzogen zu Burgund etc. bis auff das Jahr Christi 1612 sich zugetragen, Amsterdam, 1633, Blaeu, in 2° - VD17; DDB, B 3676,

További kiadása: Amsterdam, 1640, Janson, 4 kötetben (VD17).

Azonosításához vide n° 1. Vö. n° 59.

292. 9. Meterani novi continuatio.

Meterani Novi Continuatio, Das ist Warhafftige Beschreibung aller denckwürdigsten Geschichten, so sonderlich in den Niederlanden, auch sonsten in andern Reichen, vom anfang deß Jahrs 1612, biß auff das Jahr Christi 1633 auffs fleissigste auß den besten Autorn colligirt, und In XX Bücher verfasset, Beneben den fürnehmsten Schlachten und Belägerungen, nach Geographischer und Geometrischer Manier in grund gelegt, Amsterdam, 1652, Blaeu, in 2° - VD17; DDB, B 3677.

Vö. n° 1, 59.

293. 10. Eöreösségekrül Discursussok, és delineatiók.

Nem azonosítható.

Vö. n° 27, 88, 436.

294. 11. Politicorum libri decem.

Contzen, Adamus SJ

Politicorum Libri Decem, in quibus De Perfectae Reipubl. Forma, Virtutibus, Et Vitiis, Institutione civium, Legibus, Magistratu Ecclesiastico, civili, potentia Reipublicae; itemq[ue] Seditione et bello, ad usum vitamq[ue] communem accomodate tractatur, Coloniae-Moguntiae, [1621], Kinckius-Lippius, in 2° - VD17; Sommervogel, II, 1401-1402; BMC.

További kiadása: Köln, 1629 (VD17; Sommervogel; BMC).

Pethő György 1641. márc. 21-én azt írta Bécsből Batthyány Ádámnak: "Az Contzen Ádám Politicorum könivet, mely mind hadakoszás formaiarul, gaszdasagarwl, pensz giötesrwl s minden egieb féle világhi dolghokrül tractal s uionnan componáltatott könivv, niolcz Renessen adgiák." (Adattár 11, 224, n° 366, 227, n° 375).

Contzen politikai etikája a XVII. századi katolikus szellemű kormányzattan egyik klasszikusa volt, ez alapján oktatták például az 1690-es években a későbbi VI. (magyar királyként III.) Károly császárt (vö. Seils, Ernst-Albert: Die Staatslehre des Jesuiten Adam Contzen, Beichtvater Kurfürst Maximilian I. von Bayern, Lübeck-Hamburg, 1968; Bireley, Robert: Adam Contzen S. J. und die Gegenreformation in Deutschland 1624-1635, Göttingen, 1975, 31-42 [Schriftenreihe des Historischen Kommission der Bayerischen Akademie der Wissenschaften, 13]; Kalmár János: III. Károly magyar király kormányzási elveiről, in: Európa vonzásában, Emlékkönyv Kosáry Domokos 80. születésnapjára, szerk. Glatz Ferenc, Bp., 1993, 81-84).

295. 12. Lectionum memorabilium et reconditar[um] Tomus secundus.

Wolf (Wolffius), Johannes aus Bergzabern

Lectionum memorabilium et reconditarum tomus secundus, Habet hic lector doctorum ecclesiae, Vatum, Politicorum, Philosophorum, Historicorum, aliorumq[ue] sapientum [et] eruditorum pia, gravia, mira, arcana [et] stupenda; iucunda simul [et] utilia, dicta, scripta, atq[ue] facta; Vaticinia item, vota, omina, mysteria, Hieroglyphica, miracula, visiones antiquitates, monumenta, testimonia, exempla virtutu[m], vitiorum, abusuum, typos insuper, picturas, atq[ue] imagines, Lauingae, 1600, Rheinmichel, in 2° - VD16, W 4211.

További kiadás: Lauingen, 1608 (HAB).

Vö. n° 6, 37.

296. 13. Lectionum memorabilium et reconditar[um] Centenarij 16.

Wolf (Wolffius), Johannes aus Bergzabern

Lectionum memorabilium et reconditarum centenarii XVI, Habet hic lector doctorum ecclesiae, Vatum, Politicorum, Philosophorum, Historicorum, aliorumq[ue] sapientum [et] eruditorum pia, gravia, mira, arcana [et] stupenda; iucunda simul [et] utilia, dicta, scripta, atq[ue] facta; Vaticinia item, vota, omina, mysteria, Hieroglyphica, miracula, visiones antiquitates, monumenta, testimonia, exempla virtutu[m], vitiorum, abusuum, typos insuper, picturas, atq[ue] imagines, Lauingae, 1600, Rheinmichel, in 2° - VD16, W 4209-4210.

További kiadás: Lauingen, 1608 (HAB).

Vö. n° 6, 37.

297. 14. Antonij Bonfinij Rerum Ungaricar[um] Decades quatuor cum dimidia.

Bonfinius, Antonius; Sambucus, Joannes (ed.)

Rerum Ungaricarum decades quatuor cum dimidia, Basilii, 1568, Oporinus, in 2° - RMK, III, 570.

További teljes kiadások: Frankfurt, 1581 (RMK, III, 706); Hanau, 1606 (RMK, III, 1027).

Vö. n° 7, 57, 302.

298. 15. Theatrum Europeum Tomus primus.

Abelin, Johann Philipp

Theatrum Eropaeum, oder ausführliche und wahrehafftige Beschreibung aller und jeder denckwürdiger Geschichten, so sich hin und wider in der Welt, fürnämlich aber in Europa und Teutschlanden ... sich zugetragen haben [1618-1628], Frankfurt, 1635, Merian, in 2° - Bingel; DDB, A 7100.

Vö. n° 2, 60.

299. 16. Theatrum Europeum Tomus secundus.

Abelin, Johann Philipp

Theatrum Eropaeum, oder ausführliche und wahrehafftige Beschreibung aller und jeder denckwürdiger Geschichten, so sich hin und wider in der Welt, fürnämlich aber in Europa und Teutschlanden ... sich zugetragen haben [1629-1632], Frankfurt, 1637, Merian, in 2° - Bingel; NUC.

Vö. n° 2, 60.

300. 17. Theatrum Europeum Tomus tertius.

Oraeus, H.

Theatrum Eropaeum, oder ausführliche und wahrehafftige Beschreibung aller und jeder denckwürdiger Geschichten, so sich hin und wider in der Welt, fürnämlich aber in Europa und Teutschlanden ... sich zugetragen haben [1633-1638], Frankfurt, 1639, Merian, in 2° - Bingel; DDB, A 7104.

További kiadás: Frankfurt, 1644 (DDB, A 7105).

301. 18. Theatrum Europeum Tomus quartus.

Oraeus, H.

Theatrum Eropaeum, oder ausführliche und wahrehafftige Beschreibung aller und jeder denckwürdiger Geschichten, so sich hin und wider in der Welt, fürnämlich aber in Europa und Teutschlanden ... sich zugetragen haben [1639-1642], Frankfurt, 1643, Merian, in 2° - Bingel; DDB, A 7106-7107.

További kiadás: Frankfurt, 1648 (Bingel)

302. 19. Deák Bonfinius.

Bonfinius, Antonius; Sambucus, Joannes (ed.)

Rerum Ungaricarum decades quatuor cum dimidia, Basilii, 1568, Oporinus, in 2° - RMK, III, 570.

További teljes kiadások: Frankfurt, 1581 (RMK, III, 706); Hanau, 1606 (RMK, III, 1027).

Vö. n° 7, 57, 297.

303. 20. Eöregh Decretum es Tripartitu[m].

Werbőczy, Stephanus

Decretum, opus tripartitum iuris consuetudinarii inclyti regni Hungariae, Colosvarini, 1572, Heltai, in 4° - RMNy, 317.

A n° 126 alapján latin nyelvű kiadásról van szó és csak ennek a kiadásnak a címében fordulnak elő a "decretum és "tripartitum" szavak is.

Vö. n° 126.

304. 21. Mesternek való Stillussos keönyv. 2.

Nem azonosítható.

Vö. n° 125.

305. 22. Baxai Abraham Stillussos keönyve. Mesternek való.

Föltehetően kézirat.

Baksay Ábrahám - amennyiben ugyanarról a személyről van szó - a XVI. században élt Felső-Magyarországon, mint Albert Lasky titkára. Nyomtatásban megjelent művei közül egy magyar történeti kronológia (RMK, III, 559) és néhány latin vers ismert (RMK, III, P 7394; Apponyi, 440). Vö. Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI-XVII. századi magyarországi történetírás történetéből. S. a. rend. Ritoók Zsigmondné. Bp., 1975, 128.

Vö. n° 125.

306. 23. Herberstainer Sigmond maga viselése gyermekségéteöl fogvást.

Herberstein, Sigismundus

Gratiae posteritati Sigismundus liber baro in Herberstain ... actiones suas a puero ad annum usque aetatis suae septuagesimum quartum brevi commentariolo notatus reliquit, Viennae, 1560, Hoffhalter, in 2° - BMC; VD16, H 2011.

Vö. n° 70.

307. 24. Varasoknak, és váraknak képei.

Ledentu, Johannes

[75 rajz és tervvázlat magyar várakról és városokról] - ÖNB, Ms. Cod. 8622.

Föltételezett azonosítás.

Vö. n° 90.

308. 25. Kertek cziffralásinak képei.

Nem azonosítható.

Vö. n° 91.

309. 26. Ferdinandi quarti Coronatio. Németeöl.

Auszfürliche Beschreibung Der Ungerische Kön: Crönung Ihrer Mayest: Ferdinandi Quarti, Königs un Hungern ... So den 16. Junii, im Jahr 1647, am Sonntag der heyligen Dreyfaltigkeit zu Pressburg in S. Martins Kirchen Solenniter vorgangen, und was darbey fürgelossen, Wien, [1647], Cosmerovius, in 4° - Hubay, 580; ÖStA, HHStA, Zeremonialakten, Hauptreihe, Ältere Zeremonialakten, Karton 3, n° 11.

IV. Ferdinándnak nem csak magyar, hanem 1646. évi cseh és 1653. évi német királyi koronázásáról is jelentek meg nyomtatványok (ÖNB). Batthyány Ádámnak azonban szinte bizonyos, hogy a pozsonyi koronázásról szóló nyomtatvány volt, meg, hiszen - amint ebből a kiadványból is kiderül - a szertartásnak ő is szereplője volt. Ő vitte a koronázásra induló menetben a koronázási eskükeresztet (pax; f. 5), majd a koronázás után lovaggá ütötték (f. 8), a lakomán pedig mint asztalnokmester ő vezette föl az étkeket (f. 9).

A nyomtatvány egy olasz nyelvű változatát vide n° 318.

310. 27. Apodixis Promantica ex numero quarto.

Apodixis promantica ex numero quarto felicitatem, gloriam, salutem et pacem Ferdinando IV, Hungariae, Boemiae etc. regi praedicens, ejusdemque serenitatis gloriosissimae coronationi votive appensa in aula regia, Viennae, 1647, Cosmerovius, in 4° - Mayer, n° 1305; ÖNB.

311. 28. Philosophia Practica et speculativa.

Nem sikerült azonosítanom.

312. 29. Szent Vid martiromságárúl való Comedia.

Nem sikerült azonosítanom.

A szentéletű ókori iskolásfiú története a jezsuita iskolai színpadok egyik népszerű témája volt. Magyarországon például Kolozsváron már 1649-ben van adat előadásáról (Staud 1984-1994, I, 243).

313. 30. Oratio Funebris habita in exequij Mariae Fugger /: Beleöl van a numerussa.

Pálffy, Thomas

Foelicitas mater, cum suorum corona et gratia filiorum defuncta, sive oratio funebris in exequijs illustrissime comitissae ac dominae dominae Mariae Fugger de Kirchberg, [et] Weissenhorn ... quondam comitis ... Nicolai Pálffy ... relictae viduae, it em ... memoratae comitissae filiorum imprimis ... Stephani Pálffy ... deinde ... Ioannis Pálffy ... habita Posonii in capitulari ecclesia Sancti Martini, Bécs, 1646, Cosmerovius, in 2° - RMK, III, 1662.

A kiadvány bizonyos példányaihoz hozzátartozhatott Fugger Mária Philiberto Lucchese által tervezett castrum dolorisának képe, amelyet Elias Widemann metszett rézbe. Levonata nem ismert (Cenner-Wilhelmb, Gizella: Über die ungarischen Porträtfolgen von Elias Widemann, in: Acta Historiae Artium, 4(1957), 327; Barokk művészet Közép-Európában, Utak és találkozások / Baroque Art in Central Europe, Crossroads. Szerk. Galavics Géza-Basics Beatrix. Bp., 1993, 231).

314. 31. Németh Stillussos keönyv:

Nem azonosítható.

315. 32. Németh, Czimeres keönyv. / Beleöl van a N:

Nem azonosítható.

Vö. n° 25, 95.

316. 33. Oratio Funebris habita in Exequijs Stephani Sennyei. / Ben van a N:

Ismeretlen nyomtatvány. Sennyey István győri püspök és királyi kancellár 1635-ban halt meg.

Vö. n° 138.

317. 34. Orationes Funebrales habitae in Exequij: Joannis Teleghdi. 2: / Ben v. a N:

Lippay, Franciscus SJ

Oratio ad Joannis Telegdini ... ecclesiarum Colociensis et Baciensis canonice unitarum archiepiscopi, ... maestos cineres habita in aede sacra patrum Ordinis Seraphici, Posonij, die XXVII februarij, anno M.DC.LXVIII, Viennae, 1647, Cosmerovius, in 4° - RMK, III 1677.

318. 35. Ferdinandi quartj Coronatio Italicae.

Relatione dell' incoronatione del re d'Ongheria nella Persone di Ferdinando IV. già coronato rè di Boemia, e primogenito della Sacra Cesarea Maestà dell' imperatore, Roma, Grignani, 1647, in 4° - Apponyi, 2039.

Az impresszum szerint egy milánói nyomtatvány utánnyomása, amelynek szintén ebben az évben kellett megjelennie, mert IV. Ferdinánd magyar királyi koronázása 1647. jún. 16-án volt.

A nyomtatvány német változatát vide n° 309.

319. 36. Constantia Comediáia, Deakul, és magyaról.

Nem sikerült azonosítanom. Mivel a katalógus részben magyar nyelvűnek tünteti föl, egy Magyarországon előadott jezsuita iskoladráma szövegére vagy nyomtatott programjára gondolhatunk. Ilyet 1644 előtt egyet ismerünk, a "Constantia, filia Constantini magni" címűt amelyet 1635-ben Pozsonyban adtak elő (Staud 1984-1994 I, 370).

Vö. n° 137.

320. 37. Három Száz Cavallérnak a kufferstihiek.

Widemann, Elias (sculp.)

[1.] Comitium Gloriae Centum Qua Sanguine Qua Virtute Illustrium Heroum Iconibus Instructum, [Viennae, 1646, Cosmerovius], in 2° - VD17; RMNy, Append. 182; RMK, II, 669; Apponyi, 841.

[2.] Honori sacrum, [Viennae, 1649, Cosmerovius], in 2° - VD17.

[3.] [Icones illustrium aliquot bellica virtute, litterarum gloria, ecclesiastica dignitate virorum Regni Hungariae], Viennae, 1652, Cosmerovius, in 2° - RMK, III, 1797; Apponyi, 848 (a kötet metszetes címlapján nincsen címfelirat, az itt közölt címleírás az ÖNB katalógusán alapszik).

Mindhárom kötet ajánlásának címzettje Hans Christoph Puchheim komáromi főkapitány volt. Az első kötetből megjelent egy egy "editio correctiorum" is, méghozzá kétféle kiadásban (VD17).

Elias Widemann portrésorozata három kötetes volt és kötetenként száz portrét tartalmazott (vö. Barokk művészet Közép-Európában, Utak és találkozások / Baroque Art in Central Europe, Crossroads. Szerk. Galavics Géza-Basics Beatrix, Bp., 1993, 231). Meg kell jegyezni azonban, hogy a Widemann magyar portréival foglalkozó szakirodalom (Cenner-Wilhelmb, Gizella: Über die ungarischen Porträtfolgen von Elias Widemann, in Acta Historiae Artium, 4(1957), 325-349; Főúri ősgalériák, családi arcképek a Magyar Történelmi Képcsarnokból. Szerk. Buzási Enikő, Bp., 1988, 52) és a magyar bibliográfiák is csak két kötetet (az itteni elsőt és a harmadikat) említenek. Batthyány Ádámnak azonban a sorozat mindhárom kötete megvolt, méghozzá valószínűleg egy kötetben, éppen úgy, mint a bécsi udvari könyvtárban (ÖNB, Prunksaal, BE.11.P.45).

Batthyány Ádám két, egymástól eltérő arcképe az első (n° 8) és a harmadik kötetben (n° 1) található. Vö. n° 387?

321. 1. Czeh keönyv, mindennemeö Füvek hasznairul.

Nem azonosítható.

Vö. n° 97.

322. 2. Német orvosságos irot keönyv mindennemeö füvek hasznairúl.

Nem azonosítható.

Vö. n° 110.

323. 3. Német orvosságos keönyv, mellybe[n] magyar irasis vagyo[n].

Nem azonosítható.

Vö. n° 124.

324. 4. Doctornak valo keönyv Deákol.

Nem azonosítható.

Vö. n° 107.

325. 5. Joannis Colery Calendarium perpetuu[m].

Colerus, Johannes (=Coler, Johann)

Calendarium perpetuum et sex libri oeconomici de re familiari, hortensi, rustica, pecuaria, venatoria, & medicamentaria, das ist ein stetswerender Calender, auch sechs nothwendige und gantz nützliche Haussbücher, vor allerley Kauff und Handelsleute, als Haussväter, Gärtner, Ackerleute, Viehendler, Jeger, Fischer, Vogler, item Apotecker, Wittenberg, 1609, Helwig, in 2° - VD17.

A mű sokféle kiadása közül csupán a fenti és a következő kiadások címei egyeznek meg a n° 28. alatti részletes címleírásával: Wittenberg, 1622/1623 (VD17); Wittenberg, 1627, (BMC, NUC.)

Vö. n° 28, 83?

326. 6. Németeöl irot orvosságos keönyv.

Kézirat.

Hasonló könyveket vide n° 111-123, 113, 326, 330, 333, 335-336.

327. 7. Svecianak Inventariumia németeöl.

Gottfried, Johann Ludwig (=Abelin, Johann Philipp)

Inventarium Sueciae, das ist gründliche und wahrhaffte Beschreibung deß Königreichs Schweden und dessen incorporirten Provintzen, Frankfurt, 1632, Hulsius, in 2° - VD17.

Vö. n° 3, 75.

328. 8. Deák Nigromantia.

Nem azonosítható.

Vö. n° 81.

329. 9. Németeöl irot orvosságok ninchenek be keötve.

Kézirat.

Vö. n° 122.

330. 10. Németeöl irot orvosságos keönyv.

Kézirat.

Hasonló könyveket vide n° 111-123, 113, 326, 330, 333, 335-336.

331. 11. Madarak és egyéb irot állatoknak irot képei.

Nem azonosítható. A XVII. század első felének legnépszerűbb madárképeket ábrázoló kiadványai Ulisse Aldrovandi, Conrad Geßner és John Jonston művei voltak, amelyek mindegyike számos kiadásban jelent meg. (Nissen, Claus: Die illustrierte Vogelbücher, Geschichte und Bibliographie. Stuttgart, 1953, n° 18, 349-352, 481).

Vö. n° 93.

332. 12. Kalamár áruknak adásárúl való <M> német keönyv:

Kézirat.

Vö. n° 139.

333. 13. Németeöl irot orvosságos keönyv.

Kézirat.

Hasonló könyveket vide n° 111-123, 113, 326, 330, 333, 335-336.

334. 14. Német Cronikas keönyv.

Nem azonosítható.

335. 15. Németeöl irot orvosságos keönyv.

Kézirat.

Hasonló könyveket vide n° 111-123, 113, 326, 330, 333, 335-336.

336. 16. Németeöl irot orvosságos keonyv.

Kézirat.

Hasonló könyveket vide n° 111-123, 113, 326, 330, 333, 335-336.

337. 17. Vizek égetésérül, avagy distilalasárul való német keönyv.

Nem azonosítható. Német vízégető és orvosságos könyvek (mint pl. Hieronymus Brunschweig "Distillierbuch"-ja) számos kiadásban jelentek meg a XVI-XVII. században.

Hasonló könyveket vide n° 98, 99, 354.

338. 18. Császárok, és Papi feiedelmek Czimerei és Symbolumi.

Strada, Octavius; Typotius, Jacobus

Symbola divina et humana pontificum, imperatorum regum, accessit brevis et facilis Isagoge Jacobii Typotii, tomus I-III, Pragae, Sadeler, 1601-1603, in 2° - BSB; Praz 1969-1974, I, 518; BiblZrin, 311; Monok 1996, 40, n° 38.

A három kötetet többnyire egybekötötték. További kiadásai: Frankfurt, 1613, 1642, 1652 (Praz 1969-1974, I, 518; BiblZrin, 311; Monok 1996, 40, n° 38).

Azonosításához vide n° 22. Vö. n° 89.

339. 19. Elseö Rudolphustul foghva eöteödik Caroly Császarigh való Histor[ia] Deákól.

Roo, Gerardus de

Annales rerum belli domique ab Austriacis Habspurgicae gentis principibus, a Rudolpho primo usque ad Carolum V. gestarum, Oeniponti, 1592, Agricola, in 2° - BMC, HAB, BiblZrin, 79.

Vö. n° 5[2], 65.

340. 20. Hadakozó mesterséghrúl való keönyv németeöl.

Nem azonosítható.

Vö. n° 23, 96.

341. 21. Relationes Historicae.

Frank (Francus), Jakob (=?)

[Frankfurter Meßrelationen] Historicae Relationis continuatio, Ordentliche und parteyische Beschreibung vieler fürnehmer unnd gedenckwirdiger Sachen, so sich hin und wider in Hoch unnd Nieder Teeutschlanden, Franckreich, Engellandt, Böhmen, Polen, Italien, Hispanien und andern orten in Europa ... hiezwischen nechstverschiener Franckfurter Fastenmesss, biss auff gegenwertige Herbstmess verlauffen und zugetragen haben, Frankfurt, 1591-1724 félévente, Latomus, in 4° - DDB, B 7082-7093, 7105-7142 (vö. Stieve, Felix: Über die ältesten halbjährigen Zeitungen oder Meßrelationen und insbesondere über deren Begründer Freiherrn Michael von Aitzing, in: Abhandlungen der historischen Klasse der königlich bayerischen Akademie der Wissenschaften, 15[1880], Abt. 3, 1-98).

Azonosítás a n° 141 alapján. Ugyanezen a címen azonban 1620-ig Jakob Framen Magdeburgban is adott ki vásári jelentéseket (DDB, B 7097-7104, D 753-751), 1622-1623 között pedig Latomus Lipcsében is (DDB, B 7153-7154). A katalógus leírásából sajnos nem derül ki, hogy a févélénte megjelenő nyomtatványok közül mely példányok voltak meg Batthyány Ádámnak.

342. 22. Német orvosságos Keönyv, Baráth irással, :/: beleöl van a numerussa:

Kézirat.

Vö. n° 114.

343. 23. Német orvosságos keönyv.

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 100-104, 108, 119, 343-348, 352-353.

344. 24. Item német orvosságos keönyv.

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 100-104, 108, 119, 343-348, 352-353.

345. 25. Deák, és magyar Decretum.

[1.] Werbőczy István

Decretum Latino-Hungaricum, sive Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti regni Hungariae et Transylvaniae ac partium eidem subjectarum, una cum methodo articulorum diaetalium ... - Magyar és Erdély országnak törveny könyve, Bártfa, 1632, Klöss, in 4° - RMNy, 1521.

Azonosításához vide n° 9[1].

Vö. n° 9[1], 127[1].

[2.] Werbőczy István; Weres Balázs (transl.)

Magyar decretum ... melyet Tripartitomnak neweznek, Debrecen, Hoffhalter, 1565 - RMNy, 207.

További (csak részben újraszedett) kiadása: Debrecen-[Gyulafehérvár?], 1565/[1568?] (RMNy, 255).

Azonosításához vide n° 127.

Vö. n° 9[2], 127[2].

346. 26. 

347. 27.  Német orvosságos keönnyvek.

348. 28. 

Föloldásukat nem tartom lehetségesnek.

Hasonló könyveket vide n° 100-104, 108, 119, 343-348, 352-353.

349. 29. Német Imadságos keönyv.

Nem azonosítható.

350. 30. Cheh orvosságos keönyv.

Nem azonosítható.

Vö. n° 106.

351. 31. Német Herbarium avagy Füves keönyv.

Nem azonosítható.

Vö. n° 105, 109.

352. 32. Német orvosságos keönyv.

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 100-104, 108, 119, 343-348, 352-353.

353. 33. Német orvosságok, mellyek ninchenek bé keötve.

Kézirat.

Hasonló könyveket vide n° 100-104, 108, 119, 343-348, 352-353.

354. 34. Mindenemeö füvek distillalasárúl való keönyv.

Nem azonosítható. Német vízégető és orvosságos könyvek (mint pl. Hieronymus Brunschweig "Distillierbuch"-ja) számos kiadásban jelentek meg a XVI-XVII. században.

Hasonló könyveket vide n° 98, 99, 337.

355. 35. Szakácznak való keönyv.

Nem azonosítható.

Vö. n° 135.

356. 36. Kitonicz János Director keönyve az magyarországi Teörvényekrül.

Kitonich, Joannes,

Directio methodica processus iudiciarii iuris consuetudinarii inclyti Regni Hungariae, Nagyszombat, 1619, Mollerus, in 4° - RMNy, 1193.

További kiadása: Bécs, 1634 (RMK, III, 1497; Holl 1980, 22).

Vö. n° 9[3], 128.

357. 37. Szent Teresia élete, hoszszu keönyv.

Ribera, Franciscus SJ; Martinez, Martinus (transl.)

Vita B. Matris Teresae De Jesu, Carmelitarum Excalceatorum & Excalceatarum fundatricis In quinque libros distincta, Coloniae Agrippinae, 1620, Kinckius, in 4° - VD17; Sommervogel, VI, 1763-1764.

Korábbi kiadása (más fordításban) nyolcadrétben: Mainz, 1603 (VD17).

Vö. n° 36.

358. 38. Varasokrul, és Tornyokrul való hoszu képes keönyv.

Nem azonosítható.

359. 1. Moyses Eöt keönyve Deákól.

Számos kiadásban megjelent a XVI-XVII. században.

Vö. n° 45.

360. 2. Topographia Bavariae, németeöl.

[Zeiller Martin; Merian, Matthaeus]

Topographia Bavariae das ist Beschreib[ung] und Aigentliche Abbildung der Vornembsten Stätt und Orth in Ober und NiederBeyern, Der ObernPfaltz, Und andern, Zum Hochlöblichen Bayrischen Craiße gehörigen Landschafften, Frankfurt, 1644, Merian, in 2° - VD17.

361. 3. Topographia Helvetiae Rhaetiae et Valosiae.

[Zeiller, Martin; Merian, Matthaeus]

Topographia Helvetiae, Rhaetiae, et Valesiae, Das ist, Beschreibung und Eigentliche Abbildung der Vornembsten Stätte und Plätz in der Hochlöblichen Eydgnoßschafft, Grawbündten, Walliß, und etlicher Zugewandten Orten, Frankfurt, 1642, Merian, in 2° - HAB.

További, javított kiadása: Frankfurt, 1943 (VD17).

362. 4. Pater Káldi magyar Bibliaia.

Káldi György SJ (transl.)

Szent Biblia, Bécs, Formica, 1626, in 2° - RMNy, 1352.

Vö. n° 21[2], 30.

363. 5. Ezen Káldi magyar Bibliáia.

Káldi György SJ (transl.)

Szent Biblia, Bécs, Formica, 1626, in 2° - RMNy, 1352.

Vö. n° 39.

364. 6. Pázmány Péter Kalauza.

Pázmány Péter

Igassagra vezerlö Kalauz, Pozsony, 1623, [Coll. S. J.], in 2° - RMNy, 1293.

Más kiadásai: Pozsony, 1613 (RMNy, 1059); Pozsony, 1637 (RMNy, 1697).

Vö. n° 43.

365. 7. Pázmány Péter magyar Postiláia.

Pázmány Péter

A Romai Anyaszentegyház szokasából minden vasarnapokra es egy-nehany innepekre rendelt evangeliomokról predikacziok, Pozsony, 1636, [typ. S. J.] in 2° - RMNy, 1659.

Vö. n° 42.

366. 8. Molnár Albert magyar Bibliaja.

Károlyi Gáspár (transl.); Szenci Molnár Albert (ed.)

Szent Biblia, az az Istennec Ó és Uy Testamentomanac prophetac es apostoloc által megiratott szent könyvei, Hanau, 1608, Halbey, in 4° - RMNy, 971.

További kiadásai: Oppenheim, 1612, Galler (RMNy, 1037); Amszterdam, 1645 (RMNy, 2091).

Vö. n° 40.

367. 9. Pogány Császárok pénzeinek képei, és magok élete.

Strada, Jacobus de

Epitome Thesauri Antiquitatum, hoc est, Impp. Rom. Orientalium [et] Occidentalium Iconum, ex antiquis Numismatibus quam fidelissime deliniatarum, ex musaeo Iacobi de Strada Mantuani Antiquarij, Lugduni [Leiden], 1553, Strada-Guerinus, in 4° - HAB, ÖNB.

További kiadása: Zürich, 1557 (ÖNB).

Azonosítása a n° 17 alapján. Vö. n° 92.

368. 10. Olasz, Franczuz, és Német Dictionarium.

Hulsius, Levinus

Dictionarium Teutsch-Frantzösisch-Italiänisch: Frantzösisch-Teutsch-Italiänisch: Italiänisch-Frantzösisch-Teutsch Sampt einer kurtzen und notwendigen Unterrichtung gemeldter drey Spraachen, in gestalt einer Grammatica, Frankfurt/Main, 1616, Hulsius, in 4° - VD17.

A kötet olasz és francia főcímmel ("Dittionario ..." és "Dictionaire ...") is megjelent (VD17), ám a címleírás alapján Batthyány Ádámnak a német változat lehetett tulajdonában.

Vö. n° 130.

369. 11. Német Imadságos keönyv.

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 49-50, 52-54, 369, 376-378, 384.

370. 12. Német Psalterium.

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 47, 48, 51, 380, 381.

371. 13. Német Imadságos, és Enekes keönyv, fekete czapába[n].

Nem azonosítható.

Vö. n° 46.

372. 14. Pázmánnak Balduinus elle[n] való feleletj.

Pázmány Péter

A setet haynal-csillag-utan budoso luteristák vezetöje, mely utba igazíttya a vittebergai academiának Fridericus Balduinus-által ki-bocsátot feleletit a Kalaúzra, Bécs, 1627, Formica, in 4° - RMNy, 1376.

Vö. n° 32.

373. 15. Pázmánnak az Szent irásról, és Eccl[e]siarol való keönyve.

Pázmány Péter

Az Sz. Irasrul es az Anyaszentegyhazrul két rövid könyvecskék, Bécs, 1626, Gelbhaar, in 4° - RMNy, 1351.

Vö. n° 33.

374. 16. Deák, Olasz, német, magyar, és cheh Dictionarium.

Verantius, Faustus

Dictionarium quinque nobilissimarum Europae linguarum, Latinae, Italicae, Germanicae, Dalmaticae et Ungaricae, Venetiis, 1595, Morettus, in 4° - RMNy, 767.

A kötetben ugyan a cseh helyett a horvát nyelv szerepel, de ez lehet a katalógus készítőjének tévedése is. Lehet viszont, hogy a műnek egy másik kiadásáról van szó, amelyet Peter Loderecker OSB lengyel és cseh szavakkal bővített és 1605-ben Prágában jelentetett meg (RMNy, 937).

Vö. n° 10, 134.

375. 17. Szenczi Molnár Albert Dictionariumia.

Szenci Molnár Albert

Dictionarium Latino-Graeco-Hungaricum, summa diligentia collectum, adauctum et nunc recens excusum, in quo et propria nomina pro studiosis orthographiae Graecae sunt expressa appellativis synonima Graeca passim inspersa sunt non pauca, vocibus vero positione et diphtongis carentibus subjecti sunt versus veterum poetarum quantitates syllabarum indicantes. - Item dictiones Ungaricae, singulari studio collectae. Latine conversae, in alphabeti ordinem digestae ..., Hanoviae, 1611, Villerius, 8° - RMNy, 1012.

További kiadása: Heidelberg, 1621 (RMNy, 1239). Elvileg szóbajöhet az első, Nürnbergben, 1604-ben megjelent kiadás is (RMNy, 919), de az 1644-es katalógus szerint (n° 131) egy "Deak, Geörögh és magyar Dictionariu[m]"-ról van szó, a görög értelmezések pedig csak a szótár második kiadásban szerepeltek először.

Vö. n° 131.

376. 18. Német Imádságos keönyv, fekete Táb[lában]: ben van a numer[usa].

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 49-50, 52-54, 369, 376-378, 384.

377. 19. Német Imadságos keönyv.

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 49-50, 52-54, 369, 376-378, 384.

378. 20. Item. Német Imadságos keönyv.

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 49-50, 52-54, 369, 376-378, 384.

379. 21. Item nemeteöl irot Imadságos k[önyv]

Kézirat.

Vö. n° 56.

380. 22. Német Psalterium.

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 47, 48, 51, 370, 381.

381. 23. Item német Psalteriu[m], és énekek.

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 47, 48, 51, 370, 380.

382. 24. Deák és német Nomenclatura.

[Szikszai Fabricius Balázs]

Nomenclatura deu dictionarium Latino-Germanicum, ex variis probatis autoribus collecta, Cibinii, 1629, Pistorius, in 8° - RMNy, 1451.

A mennyiben a cím nem "Nomenclatura", hanem "Nomenclator" volt, akkor több szótár is megfelel a leírásnak: Petrus Fabricius-é (Braunschweig, 1611; Halle, 1625 - VD17), Joachim Zehner-é (Schleusingen, 1622; Leipzig 1629; Lepizig, 1632 - VD17) és egy névtelen "Nomenclator Latino-Germanicus" (Rostock, 1634 - VD17).

Vö. n° 133.

383. 25. Cheh Imadságos keönyv, / Beleöl van a N:

Nem azonosítható.

Vö. n° 55.

384. 26. Német Imadságos keön[yvecs]ke. / beleöl van a N:

Nem azonosítható.

Hasonló könyveket vide n° 49-50, 52-54, 369, 376-378, 384.

LELŐHELY: MOL, P 1322, Leltárak, 113. cs., ff. 215r-217v, egy 22 lapos folio-nagyságú füzetben, amely amely a németújvári fölső várbéli tárház 1654. évi inventáriumát tartalmazza.

Nyomtatott kiadása: nincsen.

A jegyzék legnagyobb része a B-jegyzék másolata, tehát legtöbb tétele megtalálható a B-katalógusban. Ezeket lásd ott. Az alábbiakban csupán azt a három tételt közöljük, amelyeket a B nem tartalmaz.

385. 29. Feier Tablaba[n], Theatrum Europeum, Tomus quintus. Németeöl.

Lotichius, Johann Peter

Theatrum Europaeum, oder ausführliche und wahrehafftige Beschreibung aller und jeder denckwürdiger Geschichten, so sich hin und wider in der Welt, fürnämlich aber in Europa und Teutschlanden ... sich zugetragen haben [1643-1647], Frankfurt, 1647, Merian, in 2° - Bingel; NUC.

További kiadása: Frankfurt, 1651 (Bingel)

Talán a n° 385-386. kötetekre vonatkozik Batthyány Ádám 1646. szept. 23-án kelt pozsonyi pénzkiadási számadásának egyik tétele: "[Vettem] 2 eöregh keönivett historiasok várasokrol, 6 rendbeli, de csak 2 van" (Adattár 11, 245, n° 412, 248, n° 418).

386. 30. Feier Tablaba[n], Theatrum Europeum, Tomus sextus. Németeöl.

Schleder, Johann Georg

Theatrum Europaeum, oder ausführliche und wahrehafftige Beschreibung aller und jeder denckwürdiger Geschichten, so sich hin und wider in der Welt, fürnämlich aber in Europa und Teutschlanden ... sich zugetragen haben [1647-1650], Frankfurt, 1652, Merian, in 2° - Bingel; NUC.

Vide n° 385.

387. 13. Fekete Csapában keöttettet aranyos keönyv, mellybe[n] az urak képei vannak.

Widemann, Elias (sculp.)

[1.] Comitium Gloriae Centum Qua Sanguine Qua Virtute Illustrium Heroum Iconibus Instructum, [Viennae, 1646, Cosmerovius], in 2° - VD17; RMNy, Append. 182; RMK, II, 669; Apponyi, 841.

[2.] Honori sacrum, [Viennae, 1649, Cosmerovius], in 2° - VD17.

[3.] [Icones illustrium aliquot bellica virtute, litterarum gloria, ecclesiastica dignitate virorum Regni Hungariae], Viennae, 1652, Cosmerovius, in 2° - RMK, III, 1797; Apponyi, 848 (a kötetnek metszetes címlapján nincsen címfelirat, az itt közölt címleírás az ÖNB katalógusán alapszik).

Mindhárom kötet ajánlásának címzettje Hans Christoph Puchheim komáromi főkapitány volt. Az első kötetből megjelent egy egy "editio correctiorum" is, méghozzá kétféle kiadásban (VD17).

Elias Widemann portrésorozata három kötetes volt és kötetenként száz portrét tartalmazott (vö. Barokk művészet Közép-Európában, Utak és találkozások / Baroque Art in Central Europe, Crossroads, szerk. Galavics Géza-Basics Beatrix, Bp., 1993, 231). Meg kell jegyezni azonban, hogy a Widemann magyar portréival foglalkozó szakirodalom (Cenner-Wilhelmb, Gizella: Über die ungarischen Porträtfolgen von Elias Widemann, in Acta Historiae Artium, 4(1957), 325-349; Főúri ősgalériák, családi arcképek a Magyar Történelmi Képcsarnokból, szerk. Buzási Enikő, Bp., 1988, 52) és a magyar bibliográfiák is csak két kötetet (az itteni elsőt és a harmadikat) említenek. Batthyány Ádámnak azonban a sorozat mindhárom kötete megvolt, méghozzá valószínűleg egy kötetben, éppen úgy, mint a bécsi udvari könyvtárban (ÖNB, Prunksaal, BE.11.P.45).

Batthyány Ádám két, egymástól eltérő arcképe az első (n° 8) és a harmadik kötetben (n° 1) található.

Vö. n° 320?

LELŐHELY: MOL, P 1322, Leltárak, 113. cs., ff. 143r-144r. abban a 8 lapos folió-nagyságú füzetben, amely az 1651., 1653., és 1656. évi könyvkatalógusokat tartalmazza. A füzetnek eredetileg valamilyen borítólapja is lehetett, amelyet Iványi Béla 1943-ben még látott, de mára elveszett. A borítón Iványi szerint a következő cím állt: "Cathalogus librorum nonnullorum in arce Német Uyvar existentium etc. Anno Salutis nostrae 1651." (Iványi 1943, 21).

Nyomtatott kiadása: Adattár 11, 276-278 (vö. KtF, I, 92.) A közlést összevetettem az eredetivel és eltérést nem találtam.

388. 1. Ex Sacris Biblijs Liber Psalmor[um], Proverbiorum Salamon[is] [etc.] 1.

Nem sikerült azonosítanom. Hans Christoph Puchheim komáromi főkapitány (1639-1651) Batthyány Ádám jó ismerőse volt.

389. 2. De Sacrae Coronae Regni Hungariae ortu, virtute, victoria, fortuna [etc.] Coment[aria] Petri de Reva, feiér Tablaba[n] 1.

Révai Péter (Petrus de Rewa)

De Sacrae coronae Regni Hungariae ortu, virtute, victoria, fortuna, Augustae Vindelicorum, 1613, Mangus, in 4° - RMK, III, 1118.

További kiadásai: Bécs, 1652 (RMK, III, 1795; Apponyi, 2044).

Vö. n° 94, 149.

390. 3. Reövidede[n] valo el igazétása az nemes magyar ország[na]k és hozzáia tartozandó részeinek, szokot Teörvéni folyásirúl, veöreös Tablaba[n] 1.

Kitonich János; Kászoni János (transl.)

Rövid igazgatas a nemes Magyar Országnak és hozzá tartozo részeknek szokott teorveny folyasirol, Gyulafehérvár, 1647, Brassai, in 4° - RMNy, 2171.

Vö. n° 201.

391. 4. Fortuna keönyv, koczkás 1.

Fortuna, Kolozsvár, 1594, Heltai, in 4° - RMNy, 747.

További hasonló kiadványok: Bártfa, 1597-1610 között (RMNy, 892); Kolozsvár, 1599-1610 (RMNy, 916); Bártfa, 1616 körül (RMNy, 1097); ismeretlen helyen, 1616 (RMNy, 1125).

Talán erre a tételre vonatkozik Batthyány Ádámnak az 1655. évi pozsonyi országgyűlésen febr. 26.-ápr. 30. között készült kiadási számadásának következő tétele: "Vettem uram eö nagysága számára egy Fortuna néveö konyvet pro den. 75.-" (Adattár 11, 300, n° 515).

Batthyány Ádám német nyelvű sorsvető könyve: n° 84, n° 434.

392. 5. Hungaria alias Pannonia perorata panegyrice proponens 1.

Wolphius, Joannes

Pannonia perorata panegyrice proponens per polyhistores puris praeclarisq[ue] probationib[us] palatinatum, praesidiae, politias, populumq[ue] Pannonicum, praecipue Posoniensem, [Viennae?], 1652, in 4° - RMK, III, P 6316, 7634. (Két változata közül az egyik IV. Ferdinándnak, a másik Szelepcsényi Györgynek ajánlva.)

393. 6. Sok féle nyelveken való orationes Dominicae 1.

Bocatius, Joannes

Oratio dominica polyglottos, vel Pater noster etc. in XXV linguis, Cassoviae, 1614, Fischer, in 8° - RMNy, 1067.

További hasonló kiadványok: Frankfurt/Main, 1593 (RMNy, S718A: MKSz 91[1975], 87); Olmütz, 1621 (RMNy, 1233); Brüsszel, 1622 (RMNy, 1260A).

394. 7. Mindenféle zabolák fomairúl való keönyv, Fejer Táblába[n] 1.

Nem sikerült azonosítanom. Olyan lóorvosságos könyvet nem találtam, amely címe szerint zablákról is szólt volna (vö. VMND, Reihe D, MED Rc, 2). Lehetséges azonban, hogy egy német és egy latin műből összeállított kolligátumról van szó.

Vö. n° 202.

395. 8. Esterhasi László, Ferencz, Gaspár, és Thomas Testek feöleöt a minemeö Praedicatiot tet Püspeök Ura[m] Hoffma[n] Gyeörgy[!] in folio, habos Tablaba[n].

Hoffmann Pál

A tekentetes es nagysagos Hoffmany Pal, peczi Püspök ... predikaczioia, mellyet predikállot Nagy szombatban, Keresztelö Szent János Templomában, Sz. András havának 26. napján, 1652. esztendöben, midön, Nagyvezekeny mezejen, az törökök-ellen valo harczon, Kis aszszony havának 26. napján, hazájokért düczöségessen egy-gyüt megh holt, négy vitéz uri attiafiak el temettetnének, ugy mint ... groff galanthai Eszterhazi Laszlo ... galanthai Eszterhazi Ferencz ... Tamas ... Gaspar etc. es ezeknek diczéretes magok viselésének örök emlekezetire ... groff Nadasdi Ferenc ... akarattiabul ki-nyomtattatot, Bécs, 1653, Cosmerovius, in 2° - RMNy, 2459; kritikai kiadása: MNyHB, 129-154.

A kiadvány bizonyos példányaihoz hozzzátartozott az elhunyt Esterházyak castrum dolorisának képe is, amelyet Hans Rudolf Miller rajza nyomán Mauritz Lang metszett rézbe. (Galavics Géza: Kössünk kardot a pogány ellen, Török háborúk és magyar képzőművészet, Bp., 1986, 82).

Vö. n° 429[1].

396. 9. Az szegény Atyamfia Teste feöleöt a minemeö Praedicatiot tettenek Püspeök Uraimék, ugy mint Folnai Ferencz és Szechéni Gyeörgy; Item az Pater Franciscanusok keözül Pater Talia[n], és Pater Malomfalvai, és az Rohonczi német Plebanus Laurentius Jakobi.

[1.] Folnai Ferenc

A nemzetes, es böchülletes Folnai Ferentz vás-vári, és türjei praepost, deáki apátur, és vas-vármegyei feö Esperes praedikatzioia, mellyet praedikállot Rohonczon, Szent Iván havának 9. napján 1653. esztendöben, midön amaz kedves hazánkban fényeskedö Haynal, az néhai tekéntetes és nagyságos groff Aurora Catharina Formintin asszszonynak, az tekéntetes, nagyságos, és méltoságos groff Botthyany Adam uram kedves házas-társának teste föl-vitettetvén, az eö nagy méltóságu uratul rendeltetetett, es épéttettet temetö hellyére, Vas-vár-megyében lévő Német Uy-vári kalastromban, illendö pompával, és böchülettel késértetett, es ennek dichéretes maga viselése örök emlékezetire most uyjonnan ki-nyomtattatott, Bécs, 1653, Cosmerovius, in 4° - RMNy, 2458 (egyetlen példánya Dunántúli Református Egyházkerület Könyvtárában, Pápán).

A könyv keletkezésének és kinyomtatásának körülményeiről ld. a bevezetés 5. fejezetét.

[2.] Széchényi György

Concio funebris pro funere illustrissimae dominae comitissae, Aurorae Catharinae Formontin etc. illustrissimi comitis domini domini Adam de Bottyan etc. quondam charissimae controhalis per reverendissimum dominum Georgium Szeczeni, electum episcopum Veszpremiensem scripta, et in Nemet-Uy-Var dicta, Anno MDCLIII. die X. Junij, Bécs, 1654, Cosmerovius, in 2° - RMNy, 2512 (egyetlen példánya az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárában, Budapesten).

Az itt 2-4. sz. alatt szereplő prédikációknak Batthyány Ádám elszámolási jegyzéke szerint készültek önálló és egybekötött példányai is. Mindegyik fajtából voltak olyan példányok is, amelyekhez hozzátartozott Aurora Formentini castrum dolorisának képe is (feltehetőleg rézbe metszve), amelyből azonban lenyomat nem ismert (Adattár 13/1, 172).

Vö. n° 430.

[3.] Tallián Ferenc OFM

[Halotti prédikáció gróf Batthyány Ádámné Formentini Aurora fölött], Bécs, 1654, Cosmerovius, in 2° - RMNy, 2513.

Ld. még a föntebbi kötethez fűzött megjegyzést. Vö. n° 432.

[4.] Malomfalvay Gergely OFM

Halottas predikatzjo, mellyet a tekéntetes, és nagyságos groff ur Bottyani Adam etc. ö nagysága szérelmes házás-társának, tudni-illik az néhai tekéntetes és nagyságos groff Formontin Avrora Katalin Aszszonynak síralmas temetésén, Nemet Uyvarnal Szent Iván havának X. napján M.DC.LIII. esztendöben, prédikállott Szent Ferenc szerzetbéli Malomfalvay Frater Gergely. Bécs, 1654, Cosmerovius, in 2° - RMNy, 2512 (egyetlen példánya az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárában, Budapesten).

Ld. még a föntebbi kötethez fűzött megjegyzést.

Vö. n° 431.

[5.] Jacobi, Laurent

[Leichpredigt bei dem Leichbegängnis von Aurora Formentini, Gräfin von Batthyány], Németújvár, 1653.

Feltehetően kézirat. A megelőző négy halotti prédikáció kinyomtatásáról, köttetéséről és szétosztásáról szóló levelek és följegyzések (Adattár 11, 287-298 passim; Adattár 13/1, 171-175) sehol nem említik ezt a prédikációt, tehát úgy látszik, hogy nem került nyomtatásba. Ez a tény viszont fölveti annak lehetőségét, hogy a fönti négy esetben sem a nyomtatványokról, hanem az azok alapjául szolgáló kéziratokról van szó.

Valószínű, hogy a n° 396. tétel alatti [1]-[5]. számok egy kolligátumot alkottak, amely nyomtatványokat vagy kéziratokat tartalmazott.

397. 1. Deák Biblia Vulgata aeditio. Sixti quinti Pont[ificis] Rom[ani] Max[imi], fekete Táblaba[n]. 1.

Az V. Sixtus által kiadott revideált Vulgata-fordítás az 1590. évi római kiadást követően még szomos kiadásban megjelent a XVII. században.

Vö. n° 21[1], 31, 205.

398. 2. Caroli Carafa Episcopi Aversani de Germania Sacr[a] restaurata: Feiér Táblába[n] 1.

Carafa, Carolus

Commentaria De Germania Sacra Restaurata sub Summis PP. Gregorio XV, & S.D.N. Urbano VIII. Regnante Aug. & Piiss.mo Imp. Ferdinando Secundo, Coloniae Agrippinae 1639, Egmond, in 8° - VD17; Apponyi, 2032; BMC.

Második, bővített kiadása: Frankfurt, 1641 (VD17; BMC).

Batthyány Ádám 1646. szept. 23-án készült pozsonyi számadásában szerepel a következő tétel: "1 Historias könivet Karafát fl. 3.-" (Adattár 11, 245, n° 412). A könyv 251. oldala említi Batthyány Ádám anyjának, Poppel Évának szereplését az 1625. évi pozsonyi országgyűlésen.

399. 3. Deák Seneca, fekete csapába[n], kapcsos 1.

Schellenberg, Joannes Bapt. SJ

Seneca christianus id est Flores christiani ex L. Ann. Senecae epistolis collecti et in 38 capita digesti, Augustae Vindelicorum, 1637, Aperger, in 32° - Sommervogel, VII, 741-742; HAB.

További kiadásai: Luzern, 1639 (Sommervogel); Köln, 1644 (VD17); Luzern, 1645 (VD17).

400. 4. Belseöképe[n] indito Tudomány [etc.] az eöreökké valósaghrúl, avagy annak Gyürübe[n] foghlaltattot, veörös Barsony Tablába[n] 2.

Malomfalvay Gergely OFM

Belsö-képpen indító tudomany, mellyet némely theologus doctoroknak diák irásihoz együgyü elmélkedéssel kapcholkodván, s édes nemzetének üdvösséges lelki jókat kivánván az örökke-valosagnak gyürü-ébe foglaltt, és magyar nyelven tizen-két elmélkedésre, s meg-annyi imádságra osztott es utollyára, az tévelygö atyafiaknak-is, igaz hitet, s következendö-képpen bóldog örökké-valóságot kivánván, az igaz hitnek némelly szükséges ágozatiról egy néhány, rövid és sommás letzkével meg jóbított ... Malomfalvay Fr. Gergely, Bécs, 1653, Cosmerovius, in 8° - RMNy, 2462; Gulyás István: A XVII. század katolikus aszkétikus irodalma, Bp., 1939 (Palaestra Calasanctiana, 26), 77-78.

Föltehetően ezt a könyvet küldte Püski János címzetes kalocsai érsek, győri püspök 1653. nov. 5-én Szombathelyről Batthyány Ádámnak a következő sorok kíséretében: "Im eggi könivecskét kültem kegyelmednek, igen méltó, hogy giakran olvassa lölki vigasztalására." (Adattár 11, 286, n° 478). A püspök volt ugyanis a könyv ajánlásának címzettje. A kötetet azonban Batthyány a szerzőtől is kaphatta (kapcsolatukról ld. a bevezetés 5. fejezetét).

401. 5. Leölki Kard magyaról, aranyas Tablába[n]. 2.

[Pázmány Péter]; Batthyány Ádám

Lelki kard, avagy imádságoskönyv, Bécs, 1654, Cosmerovius, in 12°[?] - RMNy, 2508A; Koltai 1997.

A könyv keletkezésének és kinyomtatásának körülményeiről ld. a bevezetés 5. fejezetét.

402. 6. Magyar Seneca mellyet a magunk keöltsége[n] nyomtatattunk, aranyos Táblákba[n] 2.

Schellenberg, Joannes Bapt. SJ; Kéri Sámuel OFM (transl.)

Keresztyen Seneca, az az Lucius Anaeus Seneca leveleiböl ki szedetett, es XXXVIII. részre osztatott keresztyeni viragok, mellyek az tekéntetes és nagyságos groff Battyani Adam etc. ö nagysága akarattyából diákból magyarra most elsöben fordítattak és költségével ki-nyomtattattak, Bécs, 1654, Cosmerovius, in 12 ° - RMNy, 2510.

A könyv szerzőjéről és keletkezésének körülményeiről ld. a bevezetés 5. fejezetét.

403. 7. Az keöreösztény Tudománnak reovid Summáia [etc.] feiér Tablába[n] 2.

Canisius, Petrus; Telegdi Miklós (transl.)

Keresztyeni tudomanynac rövid sommaia, Nagyszombat, 1596, [typ. capituli], in 12° - RMNy, 783.

Canisius Szt. Péter katolikus katekizmusának több további kiadása is hasonló címmel jelent meg: Bécs, 1615 (RMNy, 1080); Bécs, 1617 (RMNy, 1128); Bécs, 1618-1626 között (RMNy, 1259); Bécs, 1637 (RMNy, 1665). A protestáns kiadványok közül hasonló címet viselt Beythe István németújvári prédikátornak 1582-ben Németújváron nyomtatott és a "nagyságos ifjúnak Bathani Ferencnek" ajánlott katekizmusa (RMNy, 516), valamint Komáromi Csipkés György 1653-ban Utrechtben megjelent fordítása is (RMNy, 2498).

404. 8. Az igaz Romai Hitnek declaratioja Articulatim németeöl, veöreös habos Tabláczkakba[n] 1.

Nem sikerült azonosítanom.

405. 9. Az Ur vachoráiarúl és az Egyházi rendeknek hivatallyokrúl való keönyveczke, habos Tablaczkába[n] 1.

Nem sikerült azonosítanom.

406. 10. Missio ad Senatum Francofordien[sem] veöreös Tabl[ában] 1.

Nem sikerült azonosítanom.

407. 11. Confessio Evangelicorum de Caena Domini Zeöld Tabl[ában] 1.

Nem sikerült azonosítanom.

408. 12. Mennyei Eledel tartó kamora. Németeöl, Deák beötükkel, Ezüst kapczokkal 1.

Nem sikerült azonosítanom. Föltehetően kézirat.

409. 13. Az régi keöreoszteny Annya Szent Egyháznak Declaratioia, veöreös Tablába[n] és Irásba[n] 2.

Kézirat.

410. 14. Brandenburgi amint irt az Reformatiorúl 1.

Christian Wilhelm, Markgraf zu Brandenburg

Speculum Veritatis, ... In welchem der Historische und gründtliche Verlauff, auch Christliche penetrirende Motiven und Ursachen verfasset, so ... der Lutherischen Religion ... zu valediciren, und dagegen zu der Römischen Catholischen Kirchen zutretten, Wien, 1633, Gelbhaar, in 8° - VD17; Mayer, n° 1020.

További kiadásai: Neyß, 1634 (ÖNB); Stuttgart, 1635; Köln, 1638; Braunsberg, 1641; Köln, 1653 (VD17).

411. 15. Oscolában járván a fiaink minemeö Ritmusokkal salutáltanak [etc.]

Feltehetőleg kézirat. Batthyány Ádám fiai, Kristóf és Pál 1649-től 1653-ig Sopronban, majd 1654-1655-ben Grazban jártak jezsuita gimnáziumba. A köszöntő versek talán inkább Sopronban készülhettek.

412. 16. Flori Germanici, Sive gestorum in Germania Bellor[um] Libri quatuor 1.

Wassenbergius, Eberhardus

Flori Germanici Sive Gestorum In Germania Bellorum Libri Quatuor: [1.] Commentariorum, De Bello, Inter Invictissimos Imperatores Ferdinandos II. & III. Et eorum hostes, Praesertim Fridericum Palatinum, Gabrielem Bethlenum, Daniae, Sveciae, Franciae Reges Gesto, Liber Singularis [2.] Ad hunc usq[ue] Annum 1640. absolutus & continuatus [3-4.] Belli Sweco-Francici, &c. Continuatio, Francofurti, 1640, Hummius, in 12° - VD17.

Csak ennek a kiadásnak a metszetes címlapján [Kupfertitel] szerepel a jegyzékben megadott cím.

Vö. n° 220, 257.

413. 1. Alvinczi Postilaia magyarúl 1.

Alvinci Péter

Postilla, azaz egymas utan következö praedikativk[!] az urnapi szent evangeliumok szerént rövid magyarázatockal és világos tanúságockal, mellyek az nemes szabad királyi varosban, Cassaban praedikaltattak, Kassa, 1633, Schulz, in 4° - RMNy, 1566.

Poroszlay Lőrinc írta 1638. aug. 11-én Tokajból Iványi Imrének, Batthyány evangélikus hopmesterének: "Ugi emlékezem reá, hogy az Alvinczy uram Postiláit is megh igértem volt kegyelmednek, az mely Postillának egyik Praefatióiában azt iria zegeni Alvinczy uram, hogi az Németektól származot omne promissum cadet in debitum, az mivel haladot [=ha élek] azal ell nem mulik, hanem igéretemnek eleget teszek" (Adattár 11, 219, n° 346). Talán innen származik Batthyány Ádám példánya is. Iványi Imréről és könyveiről ld. a bevezetés 5. fejezetét.

414. 2. Az igaz hitnek, az Szent irásból, reovideden való egybe[n] szedése.

Hutter, Leonhard; Lethenyei István (transl.)

Az szent jrasbeli hitünc againac rövid öszve-szedése, mely az Szent Irasbol es a Keresztyeni egyessegröl irott concordia könyvböl a Masodic Christianus saxoniai elector fejedelemnec parancholattyából az Isten ecclesiáinac és á scholákban váló tanétoknac és halgató hivecnec tanuságokra és épülettyükre szereztetet és iratot, Csepreg, 1635, Farkas, in 4° - RMNy, 1602.

415. 3. Az orszagokban való sok romlásoknak az okairól való keönyv, veöreös Tablába[n] 1.

Magyari István

Az országokban valo soc romlasoknac okairol es azokbol valo meg szabadvlasnac io modgiarol mostan uyonnan irattatot es sok bölts embereknec irasokbol szereztetet hasznos könyuetske, Sárvár, 1602, Manlius, in 4° - RMNy, 890.

416. 4. Magyar orvosságos régi keönyv 1.

Frankovics Gergely

Hasznos és fölötte szükséges könyv, Németújvár, 1582-1586, Manlius, in 4° - RMNy, 532.

További kiadása: Monyorókerék, 1588 (RMNy, 617).

417. 5. Bottyáni Ferencz Gramaticaia, mellybeöl maga tanult, aranyas Tablaba[n] 1.

Melanchton, Philippus

Grammatica latina.

Számos kiadást ért meg a XVI. században, Magyarországon is megjelent háromszor: Brassó, 1554/1556 (RMNy, 119); Kolozsvár, 1556 (RMNy, 135); Kolozsvár, 1570 (RMNy, 291). Vö. Melanchton und die Marburger Professoren (1527-1627). Hg. von Barbara Bauer. Marburg, 1999, Bd 1, 63-67 (Schriften der Universitätsbibliothek Marburg, 89).

Föltételes azonosítás. Batthyány Boldizsárról tudjuk, hogy 1553-ban Melanchton grammatikáját kérte apjától (Adattár 11, 395-396). Talán Batthyány Ferenc is ennek a népszerű tankönyvnek egyik kiadását használta az 1580-as években.

418. 6. Tizenkét elmélkedés magyarúl, fekete aranyas Tab[lában]. 1.

Kegel, Philipp, Debreceni Péter (transl)

Tizenkét idvösseges elmelkedesec, mellyekben szép ahittatos és buzgosagos könyörgesec vadnak foglaltatvan minden hiveknec, valakic ez életnek háboruiban az ö idvössegeknec czellyara sietnec, lelki fegyverül adattattac, Leiden, 1637, [Boxe], in 12° - RMNy, 1678.

További kiadások: Lőcse, 1638 (RMNy, 1730); Bártfa, 1639 (RMNy, 1755); Deselvics István teljes fordításában: Lőcse, 1639 (RMNy, 1772); Ulm, 1653 (RMNy, 2497.) Amennyiben azonban azonos a n° 225. alatt leírt kötettel, akkor az utolsó kiadás kizárható.

Vö. n° 225.

419. 7. Benedicta Virgo Cellensis. Fekete Csapába[n] 1.

[Pikel, Johann Urban]

Benedicta Virgo Cellensis, Sub auspiciis ... Benedicti Dei, Et Apostolicae Sedis Gratia, Liberi, ac Exempti Monasterii, Ordinis D. Benedicti ad S. Lambertum Abbatis, denuo in lucem edita, aucta, & illustrata, Graz, 1645, Widmanstetter, in 8° - VD17; BiblWidm, 418.

Vö. n° 278.

420. 8. Szent Bernárd látása magyarol etc. 1.

Madarász Márton

Sz. Bernard Atyanak szep aitatos elmelkedesi az emberi állapat isméretiröl, más-képpen a lélekröl való könyvecskéje, Lőcse, 1649, [Brewer], in 12° - RMNy, 2271.

421. 9. Magyar officium Zeöld Tablába[n] 1.

[Draskovich János transl.]

Officium B. M. Virg. az-az aszszonyunk Szüz Marianak harom külömb időre-valo szolosmaja, Pozsony, 1643, [Coll. S. J.], in 8° - RMNy, 2016.

További kiadása: Pozsony, 1650 k. (RMNy, 2336).

Vö. n° 219.

422. 10. Praxis Piaetatis magyaról 1.

Bayly, Lewis; Medgyesi Pál (transl.)

Praxis pietatis, az az kegyesség-gyakorlás melyben be-foglaltatik, mint kellyen az hivö keresztyén embernek az Isten és a maga igaz ismeretiben nevelkedni, eletét naponként Istennek félelmére intézni, tsendes lelki ismerettel költeni, és futásnak el-töltese utan boldogul vegezni, Debrecen, 1636, Fodorik, in 12° - RMNy, 1639.

További kiadásai: Lőcse, 1638 (RMNy, 1735); Bártfa, 1640 (RMNy, 1817); Lőcse, 1641 (RMNy, 1895); Várad, 1643 (RMNy, 2042).

Vö. n° 226.

423. 11. Uy Testamentum magyaról 1.

Sylvester János (transl.)

Uy testamentu[m] mag[y]ar n[y]elwen[n], mell[y]et az görög és diak n[y]elvböl uyonnan fordjtank, az mag[y]ar nipnek kereszt[y]en hütben valo ippülisire, Sárvár-Újsziget, 1541, Strutius és Abádi, in 4° - RMNy, 49.

Az Újszövetség további magyar nyelvű kiadásai: Kolozsvár, 1561 (RMNy, 172); Kolozsvár, 1562 (RMNy, 186); Szeged [Nagyvárad?,] 1567 (RMNy, 238); Bécs, 1574 (RMNy, 335); Debrecen, 1586 (RMNy, 584); Lőcse, 1644 (RMNy, 2068); Amszterdam, 1646 (RMNy, 2133). Ezenfelül a Pesti Gábor fordításában, Bécsben, 1536-ban megjelent négy evangélium címében szintén az szerepel, hogy "Wij Testamentum magijar nijeluen." (RMNy, 16).

424. 12. Balása Bálintnak Istenes Éneki 1.

Balassi Bálint; [Rimay János]

[Istenes énekek, Bártfa, 1632 körül, Klöss, in 12°] - RMNy, 1519; Stoll 1994, 89; Hubert Gabriella: Balassi Istenes énekeinek legelső kiadása?, in MKsz 111(1995), 169-172; V. Ecsedy Judit: Tipográfiai vizsgálódások az "Istenes énekek" körül, in MKsz, 113(1997) 201-205.

További kiadások: Bécs, 1633 (RMNy, 1599; Stoll 1994, 90); Lőcse, 1632-1652 között / 1640 k. (RMNy, 1933; Stoll 1994, 100); Nagyvárad, 1652 (RMNy, 2451; Stoll 1994, 101); Nagyvárad, 1655 k. (RMNy, 2619; Stoll 1994, 102).

425. 13. Magyar Manuale, régi 1.

Moeller, Martinus; Zólyomi Perinna Boldizsár (transl.)

Manuale, az az kezben hordozo könyvetske kerdesekkel es imadsagokkal tellyes, az mellyekben idvösséges és igen szükséges elmélkedések is vadnak, miképpen kellessék az kereztien embernek kereztien módra élni és ez világból bódogúl kü múlni, Lőcse, 1614, Klöss, in 12° - RMNy, 1077. Vö. n° 243.

426. 14. Az Istennek félelmére való intés, magyarúl, régi 1.

Ismeretlen nyomtatvány.

427. 15. Régi Imadságos keonyveczke 1.

Nem azonosítható.

428. 16. Mennyei társakodasról való keönyveczke 1.

Keresztúri Pál

[Mennyei társalkodás, az-az Istennek a bünös emberrel való beszélgetése, Várad?, 1645, Szenci Kertész?] - RMNy, 2128.

429. 17. Eszterhasiak feöleöt tet Praedicatiok 5.

[1.] Hoffmann Pál

A tekentetes es nagysagos Hoffmany Pal, peczi Püspök ... predikaczioia, mellyet predikállot Nagy szombatban, Keresztelö Szent János Templomában, Sz. András havának 26. napján, 1652. esztendöben, midön, Nagyvezekeny mezejen, az törökök-ellen valo harczon, Kis aszszony havának 26. napján, hazájokért düczöségessen egy-gyüt megh holt, négy vitéz uri attiafiak el temettetnének, ugy mint ... groff galanthai Eszterhazi Laszlo ... galanthai Eszterhazi Ferencz ... Tamas ... Gaspar etc. es ezeknek diczéretes magok viselésének örök emlekezetire ... groff Nadasdi Ferenc ... akarattiabul ki-nyomtattatot, Bécs, 1653, Cosmerovius, in 2° - RMNy, 2459. Kritikai kiadása: MNyHB, 129-154.

Vö. n° 395.

[2.] Pálffy, Thomas

In exequiis illustrissimi comitis ac domini, domino Ladislai Eszterhazi de Galanta ... item ... Francisci Eszterhazi ... Thomae Eszterhazi ... Gaspari Eszterhazi de Galanta etc. in praelio contra Turcas ad campu[m] Nagy Vezekeny habito ... die 26. Augusti gloriose occubentiu[m] oratio, Bécs, 1653, Cosmerovius, in 2° - RMK, III, 1830. Kritikai kiadása: MNyHB, 157-170.

A kiadvány bizonyos példányaihoz hozzzátartozott az elhunyt Esterházyak castrum dolorisának képe is, amelyet Hans Rudolf Miller rajza nyomán Mauritz Lang metszett rézbe. (Galavics Géza: Kössünk kardot a pogány ellen, Török háborúk és magyar képzőművészet, Bp., 1986, 82).

Valószínű, hogy a tétel egy kolligátum volt, amely a fönti nyomtatványokat tartalmazta.

430. 18. Az szegény Atyámfia Teste feöleöt tet Szecseni Gyeorgy püspeök Praedicatioia 9.

Széchényi György

Concio funebris pro funere illustrissimae dominae comitissae, Aurorae Catharinae Formontin etc. illustrissimi comitis domini domini Adam de Bottyan etc. quondam charissimae controhalis per reverendissimum dominum Georgium Szeczeni, electum episcopum Veszpremiensem scripta, et in Nemet-Uy-Var dicta, Anno MDCLIII. die X. Junij, Bécs, 1654, Cosmerovius, in 2° - RMNy, 2512 (egyetlen példánya az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárában, Budapesten).

A kiadvány bizonyos példányaihoz hozzátartozott Aurora Formentini castrum dolorisának képe is (feltehetőleg rézbe metszve) is, ebből azonban lenyomat nem ismert (Adattár 13/1, 172).

Vö. n° 396[2].

431. 19. Franciscanus Pater Malomfalvai Praed[ikációja] 22.

Malomfalvay Gergely OFM

Halottas predikatzjo, mellyet a tekéntetes, és nagyságos groff ur Bottyani Adam etc. ö nagysága szérelmes házás-társának, tudni-illik az néhai tekéntetes és nagyságos groff Formontin Avrora Katalin Aszszonynak síralmas temetésén, Nemet Uyvarnal Szent Iván havának X. napján M.DC.LIII. esztendöben, prédikállott Szent Ferenc szerzetbéli Malomfalvay Frater Gergely. Bécs, 1654, Cosmerovius, in 2° - RMNy, 2512 (egyetlen példánya az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárában, Budapesten).

A kiadvány bizonyos példányaihoz hozzátartozott Aurora Formentini castrum dolorisának képe is (feltehetőleg rézbe metszve) is, ebből azonban lenyomat nem ismert (Adattár 13/1, 172).

Vö. n° 396[4].

432. 20. Pater Talian Praed[icatioia] 22.

[3.] Tallián Ferenc OFM

[Halotti prédikáció gróf Batthyány Ádámné Formentini Aurora fölött], Bécs, 1654, Cosmerovius, in 2° - RMNy, 2513.

Vö. n° 396[3].

433. 21. Magyar Mars. Veöreös Táblában. 1.

Liszti [Listius] László

Magyar Márs avagy Mohách mezején történt veszedelemnek emlékezete, Bécs, 1653, Cosmerovius, in 2° - RMNy, 2461.

Batthyány Ádám 1654. márc. 20-án kelt pénzkiadási számadásaiban szerepel a következő tétel: "Lisztius Historiaiát kotem[!] be fl. 4" (Adattár 11, 288, n° 488).

434. 22. Német Fortunatus keönyv. Zeöld Táblába[n] 1.

Nem azonosítható. Német sorsvető könyvek (mint pl. Jörg Wickram "Losbuch"-ja) számos kiadásban jelentek meg a XVI-XVII. században.

Vö. n° 84. Batthyány Ádám magyar nyelvű sorsvető könyve: n° 391.

435. 23. Üsteökeös Csillaghnak magyarázattya 1.

Nem azonosítható. A XVI-XVII. században észlelt különböző üstökösökről számos nyomtatvány jelent meg Európában.

436. 24. Olasz Discursussok 1.

Nem azonosítható.

Vö. n° 27, 88, 293.

437. 25. Faierobantteol vásarlásinkról való keonyv 1.

Kézirat.

Fairont András vagyonos rohonci szabad polgár és kereskedő volt, akivel Batthyány II. Ferenc és Ádám rendszeres üzleti kapcsolatban állt (Zimányi 1968, 260; Úriszék, 16.-17. századi perszövegek. Szerk. Varga Endre. Bp., 1958, 155, Nr. 65 [MOL kiadványai, II/5]). Valószínűleg halála után, 1656. márc. 12-én leltározták rohonci házát, ahol többek között "Kalmárnak valo Bólt" és benne "Kalmárnak valo Pólcz" is volt (MOL, P 1322, Lelt., n° 81).

438. 26. Az szegény Anyánk kiknek minemeö Jószágot adot Zaloghba[n], mellybe[n] orvossagokis vannak 1.

Kézirat.

Vö. n° 140.

439. 27. Caroli Clusij Atribatis rariorum aliquot Stirpiu[m] [etc.] Porgaminába[n] keöttettet 1.

Clusius, Carolus (=L'Écluse, Charles de)

Rariorum aliquot stirpium per Pannoniam, Austriam et vicinas quasdam provincias observatum historia, Antwerpen, 1583, Plantin, in 8° - RMNy, 538.

A kötethez nyomdai kolligátumként csatlakozik a "Stirpium nomenclator Pannonicus" című függelék, amely 335 magyarországi növénynevet tartalmaz. A jegyzéket Clusius németújvári tartózkodása alatt Beythe István segítségével készítette el.

440. 28. Iratlan keönyv 6.

Nem nyomtatvány.

441. 29. Régi Borostyáni Urbarium 1.

Kézirat. Talán Borostyánkő 1645-ban készült urbáriuma (BHG, Kasten II, Fasc. 35; vö. Prickler 1960, 32). A Batthyány család körmendi levéltárának urbáriumai között (MOL, P 1322, Urbáriumok) nem találhatók borostyánkőiek.

442. 30. Az Körmendi Ur Szekén, és egyéb Teörvényes heleinken való küleömb küleömb féle feöl irasok.

Kézirat. Batthyány Ádám idejében készült úriszéki jegyzőkönyvek a Batthyány család körmendi (MOL, P 1322, Úriszéki iratok) és németújvári levéltáraiban (BHG, Kasten I, Acta sedis dominalis) is találhatók.

A Batthyányak családi levéltára hatalmas mennyiségű iratot őrzött meg Batthyány Ádámtól, amelyek között a fönt A-F. alatt közölt könyvjegyzékeken túl is szép számmal akadnak könyvekre vonatkozó adatok, mindenekelőtt a misszilisek gyűjteményében (MOL, P 1314). Ezen adatok föltárása azonban maghaladja mind a jelenlegi kutatási lehetőségeket, mind ezen kiadvány kereteit. A teljesség kedvéért azonban azokat az adalékokat, amelyeket Iványi Béla már közreadott, az alábbiakban lehetőség szerint azonosítva közöljük.

443-444. vacat

445. Magyar Biblia

Lónyi Mihály írta 1635. nov. 30-án Győrből Batthyány Ádámnak: "nemis hoztam el azon kivül az Magyar Biblia kivül, a kit nagyságod Posonbul hozván, nekem adot ayándékon es Ivany [Imre] uramnak is akkor adot nagyságod, melliet ha kiván nagyságod, megh küldöm." (Adattár 11, 206, n° 332.)

446. Az ország articulusi [...] egynehány exemplart

[Articuli diaetales Sopronienses anni 1635], Viennae, 1635, Ferencffy, in 2° - RMK, III, 1509; Holl 1980, 201, n° 25.

Ferencffy Lőrinc udvari titkár írta 1635. márc. 24-én Bécsből Batthyány Ádámnak: "Az ország articulusit kinyomtattam, az pecsétest, nagyságodnak valót az komorára szokás szerén[!] dirigáltam. Ezeket penig nem subscribáltattakat, tudván hogy pro officialibus kévánhatna nagyságod, ím egynehány exemplart küldöttem nagyságodnak. Hogyha többre szüksége leszen nagyságodnak, csak jelentse, küldök elegendőt." (Holl 1980, 138; Adattár 11, 201, n° 326.)

447. 3 kallendariomot vettem fl. 2 den. 50. Magiar pénsz volt

Frölich Dávid

David Froelich késmárki astronomus calendarioma Christus urunk születése után 1636. esztendöre, melly bissextilis, Lőcse, 1635, Brewer, in 16° - RMNy, 1623.

Föltételezett azonosítás. A Batthyány Ádám pozsonyi vásárlásairól 1635. okt. 8-án készült följegyzésben szerepel a következő: "3 kallendariomot vettem fl. 2 den. 50. Magiar pénsz volt". (Adattár 11, 205, n° 331.) Lehet azonban, hogy a kalendáriumok nem magyar nyelvűek voltak, ez esetben a szintén lőcsei magyar vagy latin kalendáriumokról (RMNy, 1619, 1624) lehet szó (esetleg mindháromról), vagy külföldi kiadványokról.

448. 9 könivet hystorisok[!], [...] áttaliában uy garason fl. 31 den. 20.

A Batthyány Ádám pozsonyi vásárlásairól 1635. okt. 8-án készült följegyzésben szerepel a következő: "9 könivet hystorisok[!], az egik Kallausz áttaliában uy garason fl. 31 den. 20." (Adattár 11, 205, n° 331.) Talán az itt említett könyveket vide n° 64, 158-169.

449. Egy Dekretomot vetem es attam ky ayandékon tallér 8

Decretum Latino-Hungaricum, sive tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti regni Hungariae et Transylvaniae ... - Magyar és Erdély országnak törveny könyve, Bártfa, 1632, Klöss, in 4° - RMNy, 1521.

Korábbi szóbajöhető kiadások: Kolozsvár, 1572 (RMNy, 317); Debrecen, 1611 (RMNy, 1011).

Batthyány Ádám 1636. febr. 12-én készült vásárlási számadásaiban szerepel a következő tétel: "Egy Dekretomot vetem es attam ky ayandékon tallér 8." (Adattár 11, 215, n° 336.)

450. Egy deák kalendáriomot den 60.

Frölich, David

[Epehemeris ... ad annum 1638, Leutschoviae, 1637, Brewer, in 4°] - RMNy, 1682.

Föltételes azonosítás. Erre az évre Magyarországon csupán Lőcsén jelent meg latin naptár, ám lehetséges, hogy Batthyány Ádám példányát külföldön nyomtatták. A naptárat Batthyány Ádám 1637. nov. 17. és 1638. febr. 1. között, a pozsonyi országgyűlésen készült följegyzései említik: "Egy deák kalendáriomot [vettem] den 60." Ugyaninnen derül ki, hogy a naptárat még Pozsonyban be is köttette (Adattár 11, 218, n° 345.), csakúgy, mint ugyanazon évi, eredetiben fönnmaradt magyar naptárát (n° 480).

451. Egi deák imatságos konivett fl. 4 den. 50.-

Nem azonosítható.

A könyvet Batthyány Ádám 1637. nov. 17. és 1638. febr. 1. között, a pozsonyi országgyűlésen készült följegyzései említik: "Egi deák imatságos konivett [vettem] fl. 4 den. 50.-" Ugyaninnen derül ki, hogy a naptárat még Pozsonyban be is köttette (Adattár 11, 218, n° 345.)

452. Kis kalendariumokra es más egire attam fl. 1 den. 50. [...] Három kis kalandariumot es koczkát vettem fl. 1. den. 50.

Azonosításukat nem tartom lehetségesnek.

A naptárat Batthyány Ádám bécsi vásárlásairól 1640. ápr. 17-én készült számadás említi: "Kis kalendariumokra es más egire attam fl. 1 den. 50. [...] Három kis kalandariumot es koczkát vettem fl. 1. den. 50." (Adattár 11, 222, n° 356.)

453. Dictionarium egy.

Nem azonosítható.

Ferstetics Pál németújvári tiszttartó 1640. nov. 26-án, Szombathelyen fölvett hagyatéki leltárában a következő szerepel: "Decretom egy. Dictionarium egy. Cicero egy. Ezeket w Nagysága percipiálta." (Adattár 11, 223, n° 363).

Vide n° 9, 454. Talán azonos a n° 131-134. tételek valamelyikével.

454. Cicero egy.

Nem azonosítható.

Ferstetics Pál németújvári tiszttartó 1640. nov. 26-án, Szombathelyen fölvett hagyatéki leltárában a következő szerepel: "Decretom egy. Dictionarium egy. Cicero egy. Ezeket w Nagysága percipiálta." (Adattár 11, 223, n° 363).

Vide n° 9, 453.

455. Giermeknek vallo keönyvekért

Azonosításukat nem tartom lehetségesnek.

A könyveket a Batthyány Ádám bécsi bevásárlásairól 1642. szept. 20-án kelt számadás említi: "Giermeknek vallo keönyvekért s vallami bolondságért g. fl. 5." (Adattár 11, 229, n° 380.)

456. egi kis uj Calendariomot

Scholtz Kristóf dobrai tiszttartó írta 1644. febr. 6-án Batthyány Ádámnak: "Im ismegh egi kis uj Calendariomot kültöm Na[gysá]godnak, mert minap chak kettüt kültöm volt, Na[gysá]god pedig hármat parancholt volt." (Adattár 11, 562.) Valószinűleg Grazban nyomtatott naptárakról van szó, de az ezévi grazi kis kalendáriumból nem maradt fönn példány (vö. BiblWidm).

457. Egi Eörögh es egi kichini uj Kalendariomot

[1.] Wittichus, Johannes Alexander

Schreib Calender Sampt dem Lauff dem Lauff unnd Aspecten der Planeten ... auff das Jahr Jesu Christi MDCXXXXV., Graz, 1644, Widmanstetter, in 4° - BiblWidm, 420.

[2.] Az ezévi grazi kis kalendáriumból nem maradt fönn példány (vö. BiblWidm).

Scholtz Kristóf dobrai tiszttartó írta 1645. jan. 10-én Batthyány Ádámnak: "Im kültöm Na[gyság]god[na]k Egi Eörögh es egi kichini uj Kalendariomot uj esztendö giánt, Na[gysá]god vegye io neven ez kis ajandékot." (Adattár 11, 563.) Valószinűleg Grazban nyomtatott naptárakról van szó.

458. Régi Mapás keönivért

Nem azonosítható.

Batthyány Ádám 1647. dec. 31-én kelt számadásában szerepel a következő tétel: "Régi Mapás keönivért maratam volt adósa, kit megh attam Gr [= garasul] fl. 80." (Adattár 11, 246, n° 413.)

459. adot egi konivet

Nem azonosítható.

Batthyány Ádám 1647. dec. 31-én kelt számadásában szerepel a következő tétel: "Az császár oratorium áloia adot egi konivet, attam uy esztendöt fl. 5." (Adattár 11, 246, n° 413.)

460. egi ui Calendariomot

Scholtz Kristóf dobrai tiszttartó írta 1647. jan. 23-án Batthyány Ádámnak: "Nagyságodnak egyb aiandékot nem külthettem, hanem im nagysággodnak egi ui Calendariomot kültöm, aszoniomnak w nagyságának is egiet". (Adattár 11, 248, n° 416.) Valószinűleg Grazban nyomtatott naptárakról van szó, de az ezéviekből nem maradt fönn példány (vö. BiblWidm).

461. én rám dedikált kalendariumokatt

Frölich David

[Ephemeris ad annum 1647, Bartphae, 1646, Klöss, in 4°] - RMNy, 2134.

Frölich Dávid négy nyelven és több nyomdában megjelenő naptárai közül (vö. Pavercsik Ilona: David Frölich sajátkezű feljegyzései műveiről II, in MKsz 112[1996], 430-449) az 1647. évi latin naptárak valamelyikét ajánlotta Batthyány Ádámnak (vide Frölich Dávid levelei B. Á.-nak, Késmárk, 1646. nov. 1.-dec. 24.: MOL, P 1314, n° 15517-15518), méghozzá föltehetően azt amely hazai nyomdákban jelent meg, tehát a bártfait. A kiadvány emlékét a Batthyány Ádám pozsonyi kiadásairól készült számadás is megőrizte 1647. máj. 27-i kelettel: "Az meli astronomus az idei kalendáriomokat én rám dedikálta, anak attam eniháni kalendáriomért aiándékon korona tallért 12, fl. 22." (Adattár 11, 246, n° 412). Ugyanez a tétel szerepel egy másik számadásban is: "Az meli astronomus én reám dedikált kalendáriomokatt, azért adtam nekie aiandékot korona tallért 12, teszen fl. 22." (Adattár 11, 249, n° 421).

462. Erstlich ein ney brüderschafft Büchl in Carmasin vergult mint bandlen gemacht fl. 1 25 den.

Nem azonosítható.

463. Mer ein Cecka in folio vergult fl. 2, 50 den.

Nem azonosítható.

464. Mer ein Buch papier geben 20 den.

Nem azonosítható.

465. Mer ein Büch wider die Jesuiten in Copert 25. den.

Nem azonosítható.

A fenti négy tétel egy Batthyány Ádám részére kiállított könyvkötő számla őrizte meg. Címe: "Ihr Gnaden Herrn Graff Batyani hab ich volgendes gemacht." Batthyány sajátkezűleg ezt írta rá: "Posoniban vagj Soproniban egi könikötö az mit munkalodot szamonkra." Végül kívül más írással ez szerepel: "Egy könyvköteö Auzchugia, neminemeö keönyvekrül." (Adattár 11, 256, n° 434.)

466. negi uy Calendariomot ketteje tablas vagi falra valo, harmadik in quarto, negiedik kichin calendariom

Scholtz Kristóf dobrai tiszttartó írta 1648. dec. 23-án Batthyány Ádámnak: "Na[gysá]godnak Uy esztendö aiandék giant kültem ime negi uy Calendariomot ketteje tablas vagi falra valo, harmadik in quarto, negiedik kichin calendariom, Na[gysá]god vegie jo neven allazatos szolgaiatül." (Adattár 11, 567.) Valószinűleg Grazban nyomtatott naptárakról van szó, de az 1649. éviekből nem maradt fönn példány (vö. BiblWidm).

467. négy uy Calendariumot kultem, harom hoszu tablas calendariom falra valo. Negiedik in 4to. Aszoniomnak w Naganakis kettut kultöm, Egyk falra valo, masodik in 4to.

Scholtz Kristóf dobrai tiszttartó írta 1649. dec. 29-én Batthyány Ádámnak: "En Na[gysá]godnak uy Esztendö aiandék giánt nem tuttam mit kuldeni, hanem im négy uy Calendariumot kultem, harom hoszu tablas calendariom falra valo. Negiedik in 4to. Aszoniomnak w Naganakis kettut kultöm, Egyk falra valo, masodik in 4to. Na[gysá]gtok vegie jo neven." (Adattár 11, 568.) Valószinűleg Grazban nyomtatott naptárakról van szó, de az 1650. éviekből nem maradt fönn példány (vö. BiblWidm).

468. 10 imátságos keönivért

Azonosításukat nem tartom lehetségesnek.

Batthyány Ádám 1650. jan. 1-én készült számadásaiban szerepelnek a következők: "A koniv niomtatonak attam fl. 5. [...] 10 Imatsagos keönivet keötetem Soproniban, attam tölek fl. 5 den. 30." (Adattár 11, 258, n° 441).

469. Négi Kittonicsot magiarol és deákol is

Kitonich János, Kászoni János (transl.)

Directio methodica processus iudiciarii iuris consuetudinarii inclyti Regni Hungariae - Rövid igazgatas a nemes Magyar Országnak es hozzá tartozó részeknek szokott törveny folyasirol, Lőcse, 1650, Brewer, in 4° - RMNy, 2320.

Batthyány Ádámnak 1650. október 3-án kelt, a pozsonyi oktáván tett vásárlásairől szóló számadásaiban szerepel a következő tétel: "Négi Kittonicsot magiarol és deákol is egiüt attam éretek korona tallért 6 - fl. 12." (Adattár 11, 265, n° 448). Az adat nem vonatkozhat Batthyány más Kitonich-köteteire, mert azok már vagy korábban birtokában álltak (n° 9[2], 128, 356) vagy csak magyar nyelvűek voltak (n° 201, 390).

470. 8 Históriát fl. den. 60.

Azonosításukat nem tartom lehetségesnek.

471. 1. Kalendáriumot den. 75.

Nem azonosítható. A következő tétel árával való összehasonlításból úgy látszik hogy egy negyedrét formátumú nagyobb latin vagy német naptárról lehet szó.

472. 1 Lötsei Kalendáriumot den. 15.

Új és o kalendárium Christus Urunk szülletése után 1651., mellybe a havak, hetek és innepek, plánéták járási, aspectusok és idöknek folyási, napnak és éjnek hoszsza, Nap fel-támadása és le-nyugovása meg-található, Lőcse, [1650], Brewer, in 16° - RMNy, 2333.

2316

Lehetséges, hogy a hasonló méretű és tartalmú német naptárról van szó (RMNy, 2316). Latin naptár abban az időben Lőcsén nem jelent meg.

473. Valami képekett és ki könyvekett fl. 4.

Nem azonosítható.

474. Historiás könivekett fl. 4. den. 50.

Nem azonosítható.

A fenti öt tétel Batthyány Ádám 1650. nov. 18-19-én készült pozsonyi vásárlási följegyzéseiben olvasható. (Adattár 11, 265, n° 449).

475. Imádságos Könvöcskéét

Nem azonosítható.

Borsiczky György írta 1653. márc. 19-én Sopronból Batthyány Ádámnak: "Imé az Na[gysá]god be-kötöttetett Imádságos Könyvöcskéét [...] meg-küldettem Na[gysá]ghodnak. [Batthyány] Palko Urfi deák Officiumjais szenten ollyan formára be-vagyon kötve. Mind a'két könyv be-kötésének árrá csak tizen ött garass: mellyet ide küldenyi Na[gysá]ghod méltóztassék: ha pedig többet küld Na[gysá]ghod annak az szegény kis papnak fáradságáért, Na[gysá]ghodnak nagy érdeme s-jutalma lészen az Istennél." (Adattár 11, 284, n° 470, 574).

476. Egy kalendáriomot, mellet puspok uramnak ö nagyságának az idén dedicáltanak Béczben

Az eghi czillagok forgasibul öszve szedetet kalendarium, mely ... az közönseges, Christus Urunk születése után ugro esztendö után elsö, MDCLIII. esztendöre nagy szorgalmatosságal öszveszedetet, Bécs, [1652], Kyrner, in 8° - RMNy, 2412.

Folnai Ferenc vasvári prépost írta 1653. ápr. 16-án Szombathelyről Batthyány Ádámnak: Egy kalendáriomot, mellet [Püski János győri] puspok uramnak ö nagyságának az idén dedicáltanak Béczben nagyságodnak kuldot." (Adattár 11, 284, n° 471).

477. Kett kalendariomot den. 25.

Nem azonosítható.

A tétel Batthyány Ádám 1654. jan. 2-án készült kiadási számadásában olvasható: "[Vettem] Kett kalendariomot den. 25." (Adattár 11, 286, n° 483).

478. Az Végh házaknak az Mappáiát

Feletehetőleg kézirat.

Patai István, a Grazban tanuló Batthyány fiúk nevelője 1654. máj. 2-án Grazból írta Batthyány Ádámnak: "Az Végh házaknak az Mappáiát mellyet nagyságod fel küldöt volt, megh küldöttem nagyságodnak, eddig is alá küldöttem volna nagyságodnak, de nem volt semmi bizonyos ember ki által alá küldhettem volna." (Adattár 11, 293, n° 500). A térkép Grazba küldés azzal függhetett össze, hogy az 1650-es évek közepén megindult a magyar végvárrendszer új felmérése (Pálffy Géza: Európa védelmében, Haditérképészet a Habsurg Birodalom magyarországi határvidékén a 16-17. században, 2. kiad., Pápa, 2000, 67-68).

479. 4 rendbéli Magiar es nemet kalendariomot, be köttve.

Nem azonosítható.

A tétel a Batthyány Ádám számára Bécsben bevásárlandó dolgok 1656. januárjában készült jegyzékében szerepel. (Adattár 11, 303, n° 522).

Mivel a Batthány család könvytárának az a része, amelyben Batthyány Ádám könyveit is őrizhették 1945-ben elpusztult vagy legalábbis a kutatás számára elérhetetlenné vált (vide az utószót), Batthyány Ádámnak a katalógusokból és más adatokból ismert könyvei (n° 1-479) közül csupán egyetlen darabról valószínűsíthető, hogy eredetiben is fönnmaradt (n° 180). Ezen felül csak még egy olyan kötetet ismerünk, amely kötése és bejegyzései alapján biztosan Batthyány Ádámé volt (n° 480), de provenienciájuk alapján szintén Batthyány Ádám könyvei közé sorolandók a Batthyány család levéltárának "Vegyes iratok" című fondjának (MOL, P 1336) 9. csomójában található, 1659. előtti nyomtatványok is.

480. Toński Jan, Tállyai Pál (ford.)

Uy calendarium Christus Urunk születése után MDCXXXVIII. esztendöre, mely az bissextilis után második, a deák cisióval eggyüt, az M. Tonski János, krackai academiába tanito phil. doctora rendeltetet geometria s astrologia professora irasábul, mely magyar országi, austriai s morvai etc. horizonra szolgall, Bécs, [1637], Gelbhaar, in 8° - OSZK, RMK I 666a (vétel az Állami Könyvterjesztő Vállalat 1973 novemberi könyvaukcióján; vö. Soltészné Juhász Erzsébet: Gregor Gelbhaar bécsi nyomdász 1638. évi magyar kalendáriuma, in: OSZKÉvk, 1972, 205-215; RMNy, 1667).

Kötése barna bőrkötés, nyomott, egykor aranyozott díszekkel: az első táblán inda és virágdíszes keretben alul Magyarország címere, felül pedig a következő szöveg: "Illustrissimo D[omi]no D[omi]no. Comiti Adamo de Batthyián, perpetuo de Németújvár, Sacra Saesar[eae] Regiaeq[ue] Majest[atis] Consiliar[ius] Camer[arius] ac partium Regni Hungariae cis Danubianarum, Confiniorumq[ue] Canisae oppositorum Generali Capitaneo. [et]c. M.DC.XXXVIII."; a hátsó táblán az első táblával megegyező keretdísz és címer, de fölirat nélkül. A kötés minden bizonnyal Pozsonyban, az 1637/38. évi országgyűlés alkalmával készült, csakúgy, mint Batthyány Ádám ugyanazon évi latin naptáráé (vide n° 450).

Bejegyzések:

Possessorbejegyzés a címlapon: "Comes A D de Batthyány". A kötéstábla belsején tollpróbák, köztük: "Pattantius Istvan". Az előzéklap hátán újabb tollpróbák.

A naptárrész üres oldalain egy körmendi tisztviselő, talán Nádaljai (más néven Csulakovics vagy Horvát) Mátyás tiszttartó bejegyzései: január: "Anno die 11 Januarii 1639 ratione sigillorum"; július: "Attam cum grava et prin[?]"; augusztus: "11 Augusti Szolgaltat Uram eo Na[gysá]ga Keörmenden Tervénijeket"; szeptember: "6 7bris köl föl gionni az kapitanioknak Körmöndre"; november: "15 9bris Leszen az szek".

A decemberi naptárrész üres oldalán Batthyány Ádám sajátkezű följegyzései december 13. és 25. között: "13. Tiszta Idö volt esz nap. 14. Ködös Idö, vagi szuszmarasos. 15. Ködös es Fölijhös idö volt. 16. Ködös es fölihös, es hidegh volt. 17. Ködös es folihos, idö volt. 18. Ködös es Tiszta idö. 19. Ködös Fölihös es Tisztta ido. 20. Ködös, Folihos es Tisztta ido. 21. Tiszta idö mynd napestig. 22. tiszta ideö maind napestig. 23. Tiszta idö mind napestig. 24. Ködös es Tiszta ideö." Alatta más kézzel, áthúzva: "25. Tizta kid Tizta es 25. Tizta es homalios ideö volt". Batthyány Ádám máskor is készített magának hasonló Luca-naptárt azon hiedelem szerint, hogy a Luca-nap és karácsony közötti tizenkét nap időjárásából következtetni lehet a következő év tizenkét hónapjának időjárására. (1653. évi Luca-naptára: MOL, P 1322, Instr., n° 319, f. 112. Közölte: Mráz [Zimányi] Vera: Luca napi időjóslás 1653-ból, in: Néprajzi Közlemények 2(1957), 3-4. sz., 333-334.)

A hátsó kötéstábla belsején: "Segedi Gaspar".

481. Theses ex Universa Philosophia, [Viennae], 1632, in 2° - MOL, P 1336, 9. cs., f. 318.

Egyleveles nyomtatvány töredéke.

482. [Khevenhiller, Franz Christoph]

Relation Deß Tödtlichen Hintrits und Leichs Procession, sampt Ihrem Testament und letzten Willen Wylandt Ihr May: ... Kayserin Mariae Christseeligsten Angedenckens, der Römisch: Kayserl: May: Ferdinandi III. Gemahlin, [Wien], 1646, in 4° - MOL, P 1336, 9. cs., 411-420. (A szerző meghatározása az ÖNB katalógusa alapján.)

A nyomtatványnak kötésfedele nincsen. Hátlapján jobbra fönt a sarokban föltehetőleg XVIII. századi kéztől származó jelzet: "N: 48."

483. Mandatum avocatorium, Welches die Röm: Kays: ... Mayestatt an dero und deß Heyligen Römischen Reichs Armada, so biszhero unter desz Churfürsten in Bayern Commando gedient untern dato vierzehenden Iulij ergehen lassen, [Wien?], 1647, in 4° - MOL, P 1336, 9. cs., ff. 384-387 (vö. ÖNB, 20.T.257).

484. Eygentliche und gründtliche Relation, Wie es mit Belägerung der berühmten Statt und Vestung Lerida in Catalonien hergangen, sine loco, 1647, in 4° - MOL, P 1336, 9. cs., ff. 407-410 (vö. ÖNB, 20.T.254).

485. Ordentliche Zeittungen, Wien, in 4°

1635. jún. 2. (MOL, P 1336, 9. cs., f. 377)

1653. ápr. 16. (MOL, P 1336, 9. cs., f. 379)

486. Ordinari Zeittung, [Wien], in 4°

1635, n° 719. (MOL, P 1336, 9. cs., 378)

1639, n° 1000. (MOL, P 1336, 9. cs., f. 376)

487. Extra Ordinari Mittwochs Post Zeittungen, sine loco, in 4°

1646, n° C., CVI., CVIII., CX., CXI. (MOL, P 1336, 9. cs., ff. 370-374)

1647, n° CLXXV. (MOL, P 1336, 9. cs., f. 369)

1652, n° CCCCXL. (MOL, P 1336, 9. cs., f. 367)

1654, n° DXXXIV. (MOL, P 1336, 9. cs., f. 365)

488. Ordinari Reichs Zeittungen, sine loco, in 4°

1646, n° 1346. (MOL, P 1336, 9. cs., 375)

1646, n° 1350. (MOL, P 1336, 9. cs., 368)

489. Wochentliche Ordinari Zeitung, sine loco, in 4°

1653, n° 23. (MOL, P 1336, 9. cs., f. 366)

490. Relations veritables, Bruxelles, par Guillaume Scheybel, in 4°

1651, n° 31. (MOL, P 1336, 9. cs., ff. 421-422)