Ararakakadú (Microglossus Vieill.)

Ebbe a nemzetségbe egyetlenegy faj tartozik, mivel szinte bizonyosra vehető, hogy a külön fajnak tekintett Microglossus salvadorii Meyer csak a régen ismert törpealak fiatalja.

Az ararakakadú (Microglossus aterrimus Gmel.)

Hazája Új-Guinea és annak szomszédos szigetei, mint: Szalaváti, Miszul, Vajgin, továbbá az Aru-szigetek és Ausztrália északi csücske is. A legnagyobb papagályok egyike, óriási csőre pedig a legnagyobb valamennyi papagálycsőr között. Csőre hosszabb, mint a feje, sokkal hosszabb mint amilyen magas, oldalvást erősen összenyomott. A felső káva félkörben hajlott, hosszú, vékony hegye sarlóalakúan befelé kanyarodik. A csőrhegy előtt a kávaélen derékszögű hegyben végződő fog van; ehhez a foghoz támaszkodik az alsó káva vége, amely a felsőnél jóval szélesebb. Szárnya jó hosszú, de a szárnyhegy igen rövid; a negyedik evező a leghosszabb. Farka aránylag elég hosszú, kissé kerekített; az egyes kormánytollak igen szélesek, kerekített véggel. Tollazata lágy, a tollak szélesek, csak fölborzolható bóbitájának hátrafelé hajló tollai keskenyek, hegyesek. Hatalmas csőrével és csupasz pofájával az ararákhoz hasonlít. Vörösszínű nyelve nagyon sajátságos alakú: meglehetős hosszú, húsos, hengeralakú, fölülről kivájt, a hegye felé ellaposodó és szaruszerű; olyan, mintha fekete páncéllal volna bevonva; nagyon hosszúra ki tudja nyujtani s mint valami kanállal, úgy szedi föl vele a fölaprózott ennivalót. A nyelv széle igen mozgékony; elől úgy jobbról, mint balról föl tudja kunkorítani, úgyhogy cső módjára körül tudja fogni az ennivalót és könnyen csúsztatja nyeldeklőjébe. Színe egyenletes, kissé zöldes fényű koromfekete. Az élő madár azonban rendszerint szürkés, mert a tollazatra lisztes por rakódik. Csupasz, ráncos pofája piros; a bóbita tollazata a legszürkébb.