Orrmányos kakadú (Licmetis Wagl.)

Ormányos kakadu és hollókakadu.

Ormányos kakadu és hollókakadu.

Két kakadúfaj csőre felső kávája annyira hosszú s ezáltal annyira elüt a többitől, hogy ezeket külön nemzetségbe kellett sorolni. Ezek aránylag többet mozognak a földön, mint a többi kakadú.

Általában ugyanolyan színű, mint a többi kakadú, de fölmereszthető tollbóbitája jóval apróbb. Csőre az ormán mérve, közel 5 cm hosszú. Fő színe fehér; az evezőtollak alsó fele halavány-, míg a kormánytollak alsó fele élénkebb kénsárga. A fej, nyak és begy tollainak a töve, úgymint a pehelytollak is, cinóbervörösek, a tollak vége ellenben fehér. Ugyanilyen színű az a sáv is, mely a homlokon át egészen az alsó állkapcsig lenyúlik s a szem fölött mintegy szemöldököt alkot, továbbá a mellen keresztbe húzódó, széles pászta. Szeme sötétbarna, körülötte csupasz, palakék folt van. E csupasz részt fölülről a már említett szemöldöksáv, hátulról és alulról pedig a homlok és szemöldök tollaihoz hasonlóan, sugarasan álló, vörhenyessárga tollkoszorú határolja. Csőre világos szarusárga, lába hamuszürke. A pofatájék valamennyi tollát föl tudja borzolni.

Az orrmányos kakadú (Licmetis nasica Temm.)

Hangja sokkal panaszosabb, mint rokonaié és nem annyira nyers. Ennek a madárnak a szépsége mindenkit elragadtat.

Az inkakakadú a leggazdagabb papagálygyülekezetnek is díszére válik s gazdáját nemcsak szép színeivel gyönyörködteti, hanem kedvességével is sok örömet szerez neki. A fogságot éppen olyan jól bírja, mint a többi kakadú. Egyes megfigyelők azt állítják, hogy sokkal jámborabb és jobb indulatú, mint a többi.

Az orrmányos kakadú a fogságot minden baj nélkül elviseli. Nagyon mogorva és sokkal izgulékonyabb, mint a többi kakadú. A megtanult szavakat nem mondja tisztán, hanem mindig rikácsoló hangon s egészen máskép hangsúlyozza, mint a többi kakadú. A többi tudvalevőleg egész lágyan, összefüggően beszél, míg az orrmányos kakadú az egyes szótagokat rikoltozva böki ki, ennek dacára az ő szavát is gyakran egészen jól meg lehet érteni. Feltűnő, hogy csőrét milyen könnyen tudja minden irányban mozgatni. Egyetlen más papagáj-fajnak az állkapcsai sem annyira mozgékonyak. Az orrmányos kakadú csőrére azt mondhatjuk, hogy természetes csípőfogó.

Egyéb kakadúfajok, melyekkel minden állatkertben találkozhatunk a rózsás kakadú (Cacatua roseicapilla Vieill.), melyen szép összhangban látjuk a gyönyörű rózsaszínt a világos és sötétszürkével, továbbá: a sárga bóbitás kakadú (Cacatua galerita Lath.), mely Ausztráliában és Tasmániában fordul elő, tiszta fehér, csak a bóbitája kénsárga és végül a tritonkakadú (Cacatua triton Temm.), amely hasonlít az előbbihez, de jóval kisebb. Új-Guineában, a Molukki- és Aan-szigeteken él; szeme körül kékesszürke gyűrűje van.

A turkáló kakadú (Licmetis pastinator Gould.)

Ez a faj csak Nyugat-Ausztráliában fordul elő, míg az orrmányos kakadú hazája Dél-Amerika. Itt inkább a szárazföld belsejében tanyázik, mint a tengerparti vidékeken. Röpülése villámgyors; sokkal jobb és könnyebb, mint a többi kakadúé. Mindenféle növénymagot is megeszik, főtápláléka azonban mégis a különféle növények gumója, hagymája; így pl. az orchideáké is, melyek kiemeléséhez ez a különös alakú csőrű madár igen jól ért.