3. alcsalád: Héja-formák (Accipitrinae)


FEJEZETEK

Az alcsalád körülbelül 90 fajt számlál. Csőrük aránylag rövid, orma már a homloktól kezdve görbült, meglehetős hosszú- és hegyeskampójú, de oldalsó foga vagy oldalsó kiöblösödése nincsen A fej oldalai teljesen tollasak. Farkuk hosszú, szárnyuk mérsékelten hosszú vagy rövid. Lábszárcsontjuk és csűdjük meglehetős magas és hosszabb, mint a középső ujjuk. Karmaik igen hegyesek; a középujj karmának belsőoldali szegélye előreugró.

Az összes héják eleven állatokkal táplálkoznak, melyeket maguk fognak el és ölnek meg, ellentétben a tágabb értelemben vett ölyvekkel, melyek kimúlt állatokkal és dögökkel is megelégszenek. A legügyesebb rablók közé tartoznak, amennyiben egyforma ügyességgel vágnak a repülő vagy futó, az úszó vagy ülő zsákmányra és hasonló ügyességgel üldözik őket úgy a szabad mezőn, mint a sűrű erdőségben. Ennek megfelelően vadászati módjuk is lényegesen eltér úgy az ölyvek, mint a sólymok vadászati módjától. Míg ez utóbbiak keringve, ritkábban szitálva kutatnak zsákmány után, s a kiszemelt prédára hirtelen és heves lökéssel csapnak rá, addig a héják a váratlan meglepés művészi fogásmódját alkalmazzák és ezzel tökéletesen pótolják a levegőben való csekélyebb lecsapási, illetve vágóbiztonságuk hátrányát.

A héják egész Európát, egész Afrikát, Madagaszkárt és a Maszkarénákat is beleértve, egész Ázsia szárazföldjét és szigeteit, továbbá a Molukki- és Pápua-szigeteket, Ausztráliát, a Vandiemenföldet, Óceániát kelet felé a Fidzsi-szigetekig, végül Amerikát dél felé egészen Dél-Braziliáig lakják.