3. Álorcás leguánok (Liocephalus Gray)

Részint Dél-Amerikában, részint a nyugatindiai szigeteken élő nemzetség. A földön élnek. Jellemző bélyegeik: a tarkópajzs nincs megnagyobbodva, többé-kevésbbé oldal felől összenyomott hátukon és farkukon pikkelytaréj ötlik fel.

Az álorcás leguán (Liocephalus personatus Cope)

Nemzetségének leggyakoribb faja. Testének hossza mintegy 30 cm. Színe világos olajbarna; fején az orrnyílástól a fülnyílásig egy-egy feketésbarna sáv húzódik.

Schmidt megfigyelései szerint az álorcás leguán igen ügyesen kúszik és jól ugrik; távolságban félméternél is nagyobb ugrásra képes. Futás közben farka fölfelé gyűrűsen összekunkorodik. Alkonyat felé az állat a földbe furakodik, amint ezt a rokon Liolaemus-fajok is megteszik kalitkában. Nagyobb gyíkfajokkal szemben is bátran viselkedik; nem ijed meg tőlük, hanem rögtön védelmi állásba helyezkedik, tokáját és testét felfújja, hátát macskamódra felpúposítja s elfoglalt helyéről nem hajlandó tágítani. S ha nagyobbtermetű gyíkok akarják élelmét eltulajdonítani, azokba is belemar. Az oly sok agáma- és leguánfajt jellemző bólogatás ezeknek az állatoknak is sajátjuk. Tápláléka bogarakból, zúgólepkékből, csótányokból áll. Úgy látszik, sem a nagy forróságot, sem a nedvességet nem kedveli.