6. Foltos siklók (Spilotes Wagl.)

Az összes eddig tárgyalt siklóktól könnyen megkülönböztethetők azáltal, hogy testüket a pikkelyeknek mindig párosszámú sora (14, 16 vagy 18) födi. Arcorruk aránylag rövid s ezzel függ össze az is, hogy kantárpajzsuk kicsiny vagy egészen hiányzik. Pikkelyeik erősen ormósak és kihegyezettek. Színük nagyon feltünő; a nemzetség mindhárom faja fekete alapon sárga foltokkal ékes, farkuk pedig többnyire egészen fekete.

A sárgafoltos braziliai sikló (Spilotes pullatus L.)

A nemzetségnek ezt a közönséges faját a brazíliaiak „tyúkevő”-nek hívják és azzal gyanusítják, hogy különösen szereti a csibéket elrabolni. Igen gyakori a folyók szomszédságában és gyakran nagy ijedelmet okoz a ruhát mosó fekete asszonyok között, midőn élénk eszmecseréjük közepette hirtelen ott terem közöttük. Feketesárga színével egyike Brazília legszebb, és több mint 2 méteres testhosszával legnagyobb kígyóinak is. Werner megfigyelése szerint, ha nyugalmában megzavarják, izgatottságában felfújja a nyakát és feléje kap annak, aki őt háborgatja, de gyors farkcsóválása is elárulja izgatottságát, amit néhány más kígyófaj is szokott tenni. Brazíliában igen gyakori, de előfordul Guayana, Venezuela és Peru területén is.