11. Meglapuló kígyók (Heterodon Latr.)

Az északamerikai disznóorrú sikló (Heterodon platyrhinos Latr.)

Ezt a minden tekintetben feltűnő fajt az Egyesült Államokban arcorrának alakjáról „hog nose”, azaz disznóorrú néven nevezik, de nevezhetnék fitosorrú siklónak is. Széles, nyakától elkülönülő fejével, hegyes, fölfelé irányuló arcorrával, törzsének tömzsi, középen erősen megvastagodott alakjával, valamint kicsiny farkával erősen emlékeztet a viperákra; ehhez járul még, hogy szemöldökpajzsai előrenyúlók és hogy bordáinak vízszintes beállításával egész testét el tudja lapítani, miáltal teste a rendesnél kétszerte vastagabb lesz. Ezt akkor szokta cselekedni, mikor valami felingerli. Alapszíne különböző, barna, téglavörös, halványvörös vagy világosszürke, sötétbarna vagy fekete foltokkal, de ismeretesek minden rajzolatnélküli egészen fekete példányai is.

Ez a kígyó rendkívüli falánksággal tűnik ki. De Grijs közlése szerint a középnagyságú, mintegy 50 cm hosszú példányok könnyűszerrel nyelik el a kifejlett kecskebékát és a 80 cm hosszúak 8–10 teljes nagyságú békát is megesznek egyszerre. A nyers húst nem szeretik s csak akkor fogadják el, ha azt előbb békához értetjük, miáltal jellegzetes békaszagot nyert. Felső állkapcsuknak két hátsó és hosszabb, hajlott, késszerű fogát a 9–11 elülsőtől széles köz választja el. Ezért joggal mondja De Grijs, hogy „ha ugyanazt a békát a Heterodon-nal együtt egy másik kígyó is megragadja, akkor mindig ez az utóbbi lesz az, amelyik szorosabb ismeretséget köt a Heterodon bélcsatornájával, mert ennek széles állkapcsa és erős fogai semmit sem engednek el, amit már egyszer megragadtak. Azonban a Heterodon a békával együtt lenyelt kígyót, minthogy az gyomra és bélcsatornája számára igen hosszú, rendszerint kiöklendezi, miután az a viszálykodás tárgyául szolgáló zsákmányt amúgy is visszahagyta gyomrában.”

A disznóorrú sikló lomha állat; igen éhesnek kell lennie ahhoz, hogy a zsákmány vadászatához fogjon, rendszerint inkább mozdulatlanul várja be, míg az egyenesen a testére ugrik s akkor egy hirtelen fordulattal megragadja. Síma talajon nem halad folytonos kígyózással, hanem váltogatva, majd elülső testének, majd pedig hátsó testének izmaival dolgozik. Kúszási kísérleteinél ügyetlennek bizonyul és nem ritkán le is pottyan.