4. Tompaorrú krokodílusok (Osteolaemus Cope)

A tompaorrú krokodílusok átmenetet alkotnak a krokodílusok és az alligátorok között. Főleg abban különböznek az igazi krokodílusoktól, hogy csontos orrsövényük van, mely az orrnyílást két részre osztja. A felső szemhéj nagyobb részét egy csontlemez takarja. Fejük koponyarésze feltűnően magas, homlokuk erősen lejtős, ormányuk széles, lapos és kevésbbé hegyes, csak kissé hosszabb, mint amilyen széles az alján, elől láthatóan földuzzadt vagy felkunkorodó. Lábujjaik közötti úszóhártyáik keskenyek s a lábszár taraját egy hosszanti sorban elhelyezkedő nagy, egyszerűen ormós pajzsok helyettesítik. Ezek pedig mind olyan tulajdonságok, melyek az alligátorokhoz teszik hasonlókká őket. A nyak elejének pajzsöve egy keresztsorban álló, de két elvált csoportra oszlott 6 pajzsból, a nyak hátulsó részének pajzsöve pedig 2 vagy 3 párban egymás mögött sorakozó 4–6 csontpajzsból áll. Hátukon 6 hosszanti és 17 keresztsorban elhelyezkedő páncéllemezek vannak. Hátuk színe tompa feketésbarna, fejük, a hátpáncél és a farktaraj néhány helye ellenben piszkos világosbarna alapon fekete pontokkal és foltokkal mustrázott. Hasuk fénylően és egyenletesen barnásfekete színű. A fiatal állatok sárgásbarnák s mindenütt fekete foltjaik vannak, farkukon és hátukon széles fekete harántsávok díszítik, úgyhogy már ők is túlnyomóan sötétszínűeknek látszanak. Haspajzsaik feketék és sárga foltjaik vannak, fejük hátulsó része felül sárgásbarna, ami nagyon jellemző ezekre az állatokra.

Egyetlen fajuk van.

A tompaorrú krokodílus (Osteolaemus tetraspis Cope)

Tompaorrú krokodílus

Tompaorrú krokodílus

A kifejlett példányok hosszúsága 1.7 m, de Pechuel-Loesche kétszer ilyen hosszúakat is látott. A legelső példányt du Chaillu hozta Amerikába az Ogove-folyóból (Francia-Kongo), Murray pedig Kalabarból (Felső-Guinea) kapott néhányat. Reichenow megtalálta Kamerunban, a Güssfeldt-féle Loango-expedíció meg az egész Loango-partvidéken. Pechuel-Loesche megfigyelte a Kongóban s tovább délre még a Kinsembo-folyócskában is. Később megtalálták Sierra Leoneban is.

Azt, hogy az állat életmódja, szokásai és magatartása mennyiben különbözik a többi krokodílusétól, nem tudjuk. Csak Pechuel-Loesche írja a Loango-parton élő állatról a következőket: „A bennszülöttek általában teljesen ártalmatlannak tartják. Vakmerőbb, mint a többi krokodílusok, s a lelőtt madarakat a vadász szemei előtt kapja óvatosan a víz alá. Bizalmasabb vagy inkább kíváncsibb természetű, mint a többiek. Többször megfigyeltem, hogy azokon a helyeken, ahol gyakoriak, a közelben csakhamar feldugják fejüket, ha a parton vagy a homokzátonyokon valami rendkívüli dolog történt. Az első pillantásra meg lehet ismerni, mert rövid feje, amíg a vízből kiemelkedik, feltűnően hasonlít valami óriási béka fejéhez, azonkívül az orrán jellemző duzzanat van, színe pedig szennyesbarna.”