Fogas menyhalak (Molva Nilss.)

A fogas menyhalak, Molva Nilss., nemzetségének nyúlánktermetű tagjai vannak. Testüket apró halpénzek borítják. Alsó állkapcsukban és ekecsontjukon nagy fogak vannak. Mindössze három faj tartozik ide, amelyek Észak-Európa, továbbá Izland és Grönland parti övében élnek.

Az északi menyhal (Molva vulgaris Flem.)

Az északi menyhal, Molva vulgaris Flem., német neve: „Leng”, angolul: „Ling”, franciául: „Lingue”, 1.5 m-nyire nő meg, súlya megüti a 25 kg-ot. Az összes tőkehal-félék közt a legnyúlánkabb. Felső állkapcsa valamivel túlér az alsón, amelynek hegyén egyetlen bajuszszál lóg. Az utóbbi hosszabb a szemátmérőnél. Hátának olajbarna vagy szürke, de többnyire barnás színe van, oldala szürke, vagy olajsárga, hasa fehéres, páratlan úszói sötét színezetűek, de fehér szegélyük van. Első hátúszójának megtámasztására 15, a másodiknak 65, a mellúszónak 15, a hasúszónak 6, az alsóúszónak pedig 60 sugár szolgál, míg a homorú szélű farokúszót 39 sugár támogatja.

Az északi menyhal Európának az Atlanti-óceán felé néző valamennyi partja mentén előfordul, kezdve az Északi Jeges-tengertől egészen a Biskayai-öbölig és kb. 250 m-nyi mélységig. Az Angol-csatornától délre ritkább. Az Északi tengerben nem mondható gyakorinak, a Balti-tenger nyugati részében meg éppen nagyon ritkán fogják. Úgy látszik, nincs meghatározott ívóterülete. Szaporodási időszaka áprilistól júniusig tart. Ragadozómódra él és zsákmánya főkép halakból, mégpedig elsősorban olyan halakból kerül ki, amelyek, mint a morgó- és lepényhalak, a fenéken élnek. Megeszi azonban szívesen a rákokat és a tüskésbőrűeket is.

Húsát az Északi-tenger mellékén kevésre becsülik, s ugyanúgy értékesítik, mint a sávos tőkehalét. Északabbra azonban, főképpen pedig a Shetland- és az Orkney-szigetek, továbbá Izland, Grönland és Norvégia lakosai a legértékesebb halfajok közé sorolják és halászata ezeken a helyeken nagyobb jelentőségű. Az északi menyhal rendesen tetemesebb mélységben tartózkodik, a tavaszi hónapokban azonban meglátogatja a parti vizeket is és ilyenkor ejtenek belőle bő zsákmányt. Cornwall partjai mentén januárban és februárban fogják a legtöbbet. A legkiadósabb halászterületek a sziklás tengerfenék szegélyén vannak. Shetland környékén a halászat főidőszaka május és augusztus közé esik. Az északi menyhal fogása, legalább is horoggal, igen könnyű, mivel a legfalánkabb halak közé tartozik és mindennek utána kap, ami mozog, mégha élettelen tárgy is az. A zsákmány javarészét frissen értékesítik, a maradékot, úgy, mint a közönséges tőkehalat, szárított és klipphalnak, továbbá laberdannak dolgozzák fel. Májából olajat ütnek.

A karcsú menyhal (Molva elongata Risso)

A karcsú menyhal, Molva elongata Risso, a liguri halászok linardája és passiensája, s a nápolyiak lupája, földközi-tengeri faj, de fiatal példányait Írországtól délnyugatra is fogták már. Teste az északi menyhalénál is nyúlánkabb. Hossza 85 cm-nyi is lehet. Alsóállkapcsa jóval hosszabb a felsőnél. Bajuszszála hasított végű. Első hátúszója magasabb, mint a második. Háta szürkéspirosas, számos fekete ponttal behintve; hasoldala ezüstösszürke; a második hát- és az alsóúszó vége fekete; farokúszója hegyét két fekete petty jelöli meg, vagy pedig fekete szegélye van. A karcsú menyhal Griffini és mások szerint nem nagyon gyakori faj. A halpiacon a másodrendű halak közé sorolják.