Csupaszhasúak (Entelurus Dum.)

A csupaszhasú tűhalak, Entelurus Dum., főkép abban különböznek a család többi tagjától, hogy költőtáskájuk nincs. Az ivadékfogást a hím végzi. Hasoldalán apró szemölcsök vannak, de a védőlemezek és a bőrlebeny hiányzik. Az ikrák vékony lemezzé ragadnak össze és a hím hasára aránylag lazán tapadnak hozzá. A törzs és a has éle megszakítás nélkül megy át egymásba. Alsó- és mellúszójuk csak fiatal korukban van, s a farokúszó is satnya, sőt sokszor hiányzik is, mivel, ha valamilyen okból letörik, nem pótlódik. Ebbe a nemzetségbe csak egy faj tartozik.

A nagy kígyótűhal (Entelurus aequoreus L.)

Igen elterjedt tűhal-faj, amit az északeurópai népies nevek is bizonyítanak. A nagy kígyótűhal, Entelurus aequoreus L. az európai partok mentén Portugáliától Norvégiáig és Bohuslänig fordul elő, a Földközi-tengerből azonban hiányzik. Néha a Balti-tengerbe is betéved. Az Atlanti-óceán keleti felében a nyilt tengerben az 1000 m-es mélységi szinttől felfelé, s északra egészen Izlandig csaknem teljesen színtelen és áttetsző változata (var. exilis Holt et Byane) helyettesíti. Ez a változat legfeljebb csak 30 cm hosszú, míg a törzsfaj hímje 40, ikrása pedig 60, sőt néhány adat szerint néha 104 cm-esre is megnő. A kifejlődött állat olajbarnaszínű. A 28–30 törzsgyűrű közepén és szélén feketével beszegett keskeny, ezüstös harántsávok látszanak. Az orr hegyétől a szemen át a kopoltyúnyílásig fekete hosszanti sáv húzódik. Az ivarérett ikrás háti bőrredője feketés színű. A farkot 60–69 páncélgyűrű védelmezi. Hátúszóját 37–47 sugár támogatja.

Életmódjából nagyon kevés ismeretes. A törzsfajt úgy a partok mentén az algák közt megbújva, mint a nyilt vízben szabadon úszva meg lehet találni, de tömegesen seholsem él, viszont színtelen változata ismeretlen okból néha óriási csapatokba verődik össze.