Leánykoncér (Leuciscus virgo Heck.)

A veresszárnyú koncérhoz a Duna vízrendszerében közeli rokona, a leánykoncér (Leuciscus virgo Heck.) csatlakozik. Halászaink az ország különböző vidékein még a következő neveken ösmerik: dobáncs, dobár, leányhal, nyerfli, szűzhal, szűzleányhal (Herman Ottó); dober (Berettyóújfalu, Unger). Jellemző vonásai a domború homlokú kis fej, a félig alsó állású száj, a hosszú farok, a nagy halpénzek, az erősen fémesen csillogó színezet és a narancssárga has, alsó- és farokúszó. Herman Ottó megfigyelte, hogy a tejes leánykoncér fején, hátán, oldalán ívás idején lencsealakú kocsonyás kidudorodások keletkeznek. Áprilisban és márciusban ívik, s utána színei elhalványodnak. Kizáróan folyóvízben él. Rovarokkal és halivadékkal táplálkozik. Húsa szálkás, de ízletes és ahol jobb nincs, szívesen eszik. Észak-Olaszország folyóiban is otthonos. Heckel a Dunából és nagyobb mellékfolyóiból, Herman Ottó ezeken kívül a Szamosból is említi.