3. Petymegmacskák (Zibethailurus Severtzow)

Ebbe a nemzetségbe néhány középnagyságú pettyezett macskát sorolunk, melyek Ázsia délkeleti, trópusi részeit lakják.

A pettyesmacska (Zibethailurus viverrinus Bennet)

Pettyes macska (Zibethailurus viverrinus Bennet).

A pettyes- vagy halászmacska alig éri el a mi vadmacskánk nagyságát. Egy felnőtt hím, mely 7.7 kg súlyú volt, 103 cm hosszúságúnak bizonyult, amiből 29 cm esett a farkára, vállmagassága pedig 38 cm volt. Ezekkel a Blanfordtól eredő adatokkal szemben Jerdon szerint az állat teljes hossza elérheti a 118 cm-t is, sőt néha felül is mulja, farkhossza pedig 32, vállmagassága 40 cm-ig is felmehet. Feje más macskáéhoz képest feltűnően megnyúlt és keskeny. Orrhegye hússzínű. Szőre durva, fénytelen.

Alapszíne egy nehezen körülírható sárgásszürke, hol szürkésebb, hol barnásba játszó Alul világosabb. Az állat végig pettyezett, a hosszsorokba rendeződött pettyek mindenütt hosszabbak, mint szélesek, mindazonáltal nagyság, éles körülhatároltság és határozottság tekintetében állatonkint változhatnak. A homlokon két sűrűn egymásmellé sorakozó pettyekből álló külső és 3–5 folytonos belső hosszanti csík fut végig, melyek a lapockák fölött pettyekbe foszlanak szét, de a háton újra határozott csíkot alkotnak. A felső ajakhoz, torokhoz és hasaljához hasonlóan szennyesfehér; pofákon két megszakítás nélküli oldalcsík fut keresztül. A lábszáron rendszerint foltokból alakult keresztcsíkok láthatók; a farkon 8–9, alul nyitott gyűrű helyezkedik el. A kerekbogarú szem fémsárga, a fül – eltekintve egy tojásdad, világos folttól a középen – fekete, belül pedig fehéres színű. A mancsok alsó fele barna.

A pettyesmacska elterjedési körébe tartozik India a Himalájától délre Nepaltól, Asszam Tenasszerim, Sziám, Ceylon és Formóza. A szabadban folytatott életéről igen keveset tudunk, az adatok azonban egybehangzóak. Különösen kedveli a folyóparti nedves sűrűket, torkolatvidékeket és mocsarakat, mert – a legtöbb macskával ellentétben – úgy látszik, hogy leginkább vízi állatokkal, nevezetesen halakkal táplálkozik. Buchanan Hamilton szerint még az édesvízi csigát, kagylót is megeszi; Hodgson pedig kapott egyet, amely egy nagy kígyót falt fel. Mindazonáltal Blanford egész helyesen azt tartja, hogy a pettyesmacska is megeszik mindenféle emlőst, ha szerét teheti. Különböző adatok szerint még kutyákat, juhokat is elrabol, sőt fiatal borjakat is megtámad, Baker szerint pedig Malabarban kis gyermekeket is elhurcolt a házakból. Hogy mily veszedelmes és merész állat, kitűnik Blyth egy közléséből is, mely szerint az újonnan kapott pettyesmacska-kandúrja megölte a szelíd fiatal nősténypárducát, pedig ez legalább is kétakkora volt, mint hóhérja. Raineyt egy másik, mikor a tyúkólban dézsmáló állatra rányitott, rögtön megtámadta.

A pettyesmacska fogságban éppúgy viselkedik, mint többi rokona és elég jól is bírja a rabságot.