2. Szumátriai nyulak (Nesolagus Major)

Egészen különös – a mezeinyúltól külsőben is sokkal eltérőbb, mint az üreginyúl – két indomaláji nyúlféle, amelyeket felsorolunk, annál is inkább, mert ezek azok az óvilági fajok, amelyekről tudjuk, vagy legalább is feltehetjük, hogy üreginyúlszerű életmódot folytatnak.

A szumátriai üreginyúl (Nesolagus netscheri Schl.)

Szumátrai üregi nyúl. (

Szumátrai üregi nyúl. (Nesolagus netscheri Schl.).

Évekkel ezelőtt a régi amszterdami állatkertben egy egészen furcsa rövidfülű, de határozottan nyúlszerű állat volt látható, mely már különös színezete által is feltűnt; mert semmi sem volt színében rokonainak szerény vadszínéből, hanem tarka volt, világos és sötétvörösen csíkozott, körülbelül olyan színű, mint némely szürke házimacska, vagy mint egy fácán- vagy vadkacsacsibe pehelyruhája. Ez a furcsa nyúl volt a szumatrai üreginyúl bizonyára az egész nyúlcsalád legkülönösebb állata és még hazájában is látszólag igen ritka. Mert Schlegeltől halljuk, aki megnevezte, – míg utóda Jentink adta a faj leírását – hogy még a bennszülöttek sem ismerték az állatot. Netscher, a szumatrai kormányzóság magasrangú hivatalnoka küldte neki az első spirituszpéldányt a Padangi felföldről, a sziget délnyugati széléről. Érthető Schlegel meglepetése e váratlan ajándék következtében, hisz mindaddig úgy tudták, hogy nyúlszerű állatok a maláji archipeláguson nem fordulnak elő.

Bemmelen egyik részletes munkájában („Über den Unterschied zwischen Hasen u. Kaninchenschädeln” 1909) behatóan tanulmányozta ezt az állatot is és azt a nézetét vallja, hogy Netscher nyula „ez a kezdetleges fejlődési fokon megmaradt Leporida” nem egyéb – úgymond – „mint egy reliktum az igazi nyulak és üreginyulak őseinek sorából”. Meg is okolja felfogását: nem kevesebb mint 20-féle koponyabélyeget vizsgált, „hogy a nézetével ellenkező felfogást megostromolja, amely szerint a Nesolagusban-ban egy a tropikus éghajlat által visszafejlesztett formával volna dolgunk.” De mégis felemlít „egy pár, bár igen kevés olyan dolgot, amelyben a Nesolagus jobban eltávolodott az eredeti Leporida-típustól, mint a legmagasabb rendű Lepus-fajok.” A kitűnő angol paleontologus és osteologus, Forsyth Major mondja híres munkájában („On fossil and recent Lagomorpha” Trans. Linn. Loc” 1889) a következőket: „első lábai alkatából bizonyossággal következtethetünk arra, hogy rossz futó és lehet, hogy bizonyos körülmények közt üregetásó is; de kétségkívül kevésbé ásó állat, mint a Caprolagus.”