1. alcsalád: Szövőmadárformák (Ploceinae)

FEJEZETEK

Ebbe az alcsaládba körülbelül 120 faj tartozik.

Minden fajnak jellemző sajátossága, hogy nemcsak a költés után jár csapatosan, hanem a költés idején is kisebb-nagyobb számban együtt marad, azaz telepesen fészkel. Repítés után a fiatalok nagy csapatokba verődnek össze, melyekben sokszor többezer is van együtt. Ha aztán egy ilyen sereg ráveti magát a gabonaföldekre, érthető, hogy érzékeny kárt is okoz. Hawker azt mondja a szalagos szövőmadárról (Ploceus taeniopterus Rchb.)-ról, hogy a Fehér Nílus mentén óriási csapatokat alkot. A kivétel nélkül művészi alkotású fészkek építéséhez sok idő kell s a madarak annyira serények s annyira szeretnek építeni, hogy gyakran a már majdnem teljesen kész fészket szétszedik és újat készítenek. Ezekben a fészkekben a fiatalok teljes biztonságban vannak. A vékony, hajlékony ágakon se az annyira szenvedélyes fészekrabló cerkófmajmok se a kisebb ragadozó emlősök nem tudják őket megközelíteni. Egyik-másik faj, a többek között a mahali szövőmadár (Plocepasser mahali A. Sm.) még azzal is védi fészkét a támadások ellen, hogy annak falába hegyükkel kifelé álló jókora töviseket is beleszövöget.

A szövőmadarak kedvenc tápláléka mindenféle mag és termés. A vetésekre rendszerint csak akkor vetik rá magukat, mikor fiaik kirepítése után csapatokba verődtek össze. Ilyenkor az emberre nézve nagyon komoly feladat – a szegényebb vidékeken pedig, ahol a népnek a föld termése az egyetlen kincse, egyenesen létkérdés – a szövőmadarakkal szemben a védekezés. Az emberen kívül veszélyes ellenségeik a hazájukban előforduló nemessólyom- és karvalyfélék.