Horae

’Wrai, a «szökő» Hórák (Berzsenyinél), a természet rendjének istenasszonyai, az évszakok megszemélyesítései, a kik azonban már igen jókor ethikai jelentőséget is nyernek és mint sorsistenségek is szerepelnek. Homerusnál mint a növényi természet és termékenység istenasszonyai rendkívül belsőséges viszonyban vannak, s mint ilyenek az égnek kapuit nyitják és zárják. Il. 5, 749. Od. 24, 344. Hesiodus ugyancsak ismeri őket, szerinte apjuk Zeus, anyjuk Themis; hárman vannak, nevök Eunomia (törvényesség), Dikh (igazság) és Irene (béke). Mint az évszakok megszemélyesítői is hárman voltak, mert a görög éghajlat csak 3 időszakot ismer (tavasz, nyár és tél). Az őskor azonban csak kettőt különböztet meg, a mint hogy Athenaeben is csak kettőt ismertek: egy tavaszit és egy nyárit. Amannak neve Thallo (Fallw, a Jallw = virágzom igéről), emezé Carpo (Kartwn, a carpoV = gyümölcs szóról). Ugyanazt a szerepet, melyet a természetnek tenyészetével szemben játszottak a H., tulajdonították neki az emberi életre nézve is. Ők éltetik és virágoztatják fel az ifjúságot és szerencsés kifejezést adnak mindannak, a mit az ember tervez és a miért fárad. Hom. Il. 21, 450. Theocr. 15, 104. Tiszteletök többnyire a termékenység kiválóbb istenségeinek valamelyikével (Aphrodite, Dionysus, Pan) függött össze, de azért magában véve is fontos volt és meglehetősen elterjedt (Megalopolis, Argos, Olympia, Corinthus). Athenaeben felvonulásokkal, körmenetekkel is ünnepelték. A művészet szép ifjú leányok alakjában ábrázolta őket, kezökben a különböző évszakok jellemző virágaival és gyümölcseivel. A vázaképek csak 2 hóráról emlékeznek. A görög korszak ábrázolásain jellemző a hármas szám, míg a római korból eredő emlékeken már négy alakot találunk. A 462. á. Romában a Villa Albaniban levő reliefet mutatja. A jobbfelől ülő új házaspárnak Vulcanus és Minerva fegyvereket hoznak ajándékba. Mögöttük a 4 hora következik. A télé kacsával, nyúllal és vadkannal; a tavaszé virágkosárral és kecskebakkal; a nyári virággal az őszé szőlővel és gyümölcscsel ruhájában. A fáklyás fiú Hesperus vagy Hymenaeus, az ifjú a boros kancsóval Comus, a vigság képviselője, végül Aphrodite (vagy Eris) Erosszal. A későbbi költészet ama felfogása, mely a megszemélyesített órákat is Horák nevén nevezte (Q. Smyrn. 2, 595. 658. Nonn. 12, 15. Ov. met. 2, 26), az antik művészetben semmi nyomot nem hagyott. A szakszótárak czikkein kívül v. ö. Krause értekezését, Die Musen, Grazien, H. und Nymphen (Halle, 1871).