Procurator.

– 1. A római magánéletben azon rabszolga, a ki a házvezetésre s a többi rabszolgák közt a rendre ügyelt föl s erről számot adott az urának (Cat. r. r. 2, 5. 5, 4. Plin. ep. 3, 19); voltak felügyelői a háztartás egyes ágainak is (p. pavonum, peni, a veredis). Cic. Caec. 5. – 2. A törvénykezés tekintetéből képviselő, a ki valamely távollevőt mint annak megbizottja és fölhatalmazottja vagy a törvény előtt vagy általában minden ügyében helyettesített. Cic. Caec. 20. – 3. Császári provinciákban s némely senatoriban a fiscus részére a császárkorban nem quaestorok többé, hanem p.-ok hajtják be a jövedelmeket; quaestorok csupán az aerarium számára senatori provinciákból. Egyes provinciákban kormányzót is találunk e néven, a ki az igazságszolgáltatást vezette, imperiummal is (pl. Pontius Pilatus Judaeában). – 4. A császárkorban pénztári főtisztviselőket találunk p. néven; így p. aerarii Saturnii v. majoris; p. rei privatae a fiscus felügyelője. Alattuk több tisztviselőt találunk e néven a különböző jövedelem-ágakra (pl. p. metallorum). Mikor a fiscus a Kr. e. 3. században állami főpénztárrá lett, annak a főfelügyelője egy ún. p. summarum v. fisci v. a rationibus.