C
Californiai Magyarság (Californian Hungarians). Los Angeles-i magyar hetilap. 1922 októberében indult. Szerkesztői és kiadói: Réthy József (1922–1937), Szabados V. Zoltán (1937–70), Fényes Mária (1970-től). A lap melléklete volt a Napnyugat című irodalmi szemle és a lap munkatársaiból alakult a Napnyugat írói kör.
(The) Canadian American Review of Hungarian Studies. Angol nyelvű hungarológiai folyóirat, amely évente kétszer jelent meg. 1974-ben indult az Ontario állambeli Kingstonban. Szerkesztője Dreisziger Nándor, kiadója Harcsár Ferenc volt. Munkatársai közé tartozott Basa Molnár Enikő, Balogh Éva, Bődy Pál, Gosztonyi Péter, Kovrig Bence, Pásztor Péter, Spira Tamás, Bisztray György, Várdy Béla, Wagner Ferenc. Utóda az 1981-ben alapított Hungarian Studies Review.
Caracasi Magyar Történelmi Társaság. Venezuela fővárosában 1970-ben alapított kulturális és társadalmi egyesület. Előadásokat, tanfolyamokat rendez és kiadói tevékenységet is folytat. Alapító elnöke Vladár Ervin István (1970-74), utána Vladár Pál Ervin vette át az elnökséget.
Chászár Ede (Edward, tkp. Császár, Nagyrákos, Vas vm, 1920. szept. 29.) történész. A budapesti Tudományegyetemen 1943-ban jogi doktorátust szerzett. 1945-ben Nyugatra került, Ausztriában, majd 1946 és 1949 között Olaszországban élt. 1950-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. 1972-ben bölcsészdoktor lett a washingtoni George Washington Egyetemen. Ezen az egyetemen 1966-tól már tanított is. 1969-ben Indianába az Indiana University of Pennsylvaniára került, ahol a politikai tudományok tanára. A Magyar Cserkészszövetség társelnöke. Amerikai magyar lapokban publikál.
F. M.: Decision in Vienna. The Czechoslovak–Hungarian border dispute of 1938 (Astor 1978); A nemzeti kisebbségek nemzetközi problémája (Indiana 1985); Hungarians in Czechoslovakia yesterday and today (tangy. szerk. Astor 1988); The International Problem of National Minorities (Indiana 1988).
Corvina. Tudományos folyóirat, a "Korvin Mátyás" olasz–magyar tudományos, irodalmi és művészeti társaság félévi szemléje. Megjelent olasz nyelven Firenzében 1952 és 1955 között. Szerkesztette Pálinkás László. A magyar–olasz szellemi kapcsolatokat érintő tanulmányokon kívül szépirodalmi alkotásokat is közölt.
Corvina Kör. Magyar kulturális egyesület Brüsszelben. 1978-ban alakult. Előadásokkal, irodalmi műsorokkal, hangversenyekkel igyekezik ápolni és gyarapítani a belga főváros magyarjainak műveltségét. Vezetője Kállay Oszkár orvos. Legtevékenyebb tagjai Ivánkay Judith, Bárdos Féltoronyi Miklós, Mechler László, Hámori Károly.
(Le) Courrier de la Liberté. A Nemzetőr francia nyelvű kiadása. 1960-ban indult Jeunesse d'octobre címmel. Szerkeszti Radnóczy Antal. Felelős kiadó Kecskési-Tollas Tibor. Münchenben jelenik meg kéthavonta.
Courrier de l'Occident l. Nyugati Hírnök
Csáky Móric (Moritz, Lőcse, Szepes vm, 1936. ápr. 3.) történész. Tanulmányait Bécsben, Rómában, Párizsban végezte és 1966-ban fejezte be. Először a bécsi egyetemen tanított, majd 1984-ig a grazi egyetemen az osztrák történelem tanára volt. 1982-től egy osztrák történeti kutatási társaság elnöke. 1988-tól a Bécsben székelő Tudományos Kulturális Alap alelnöke.
F. M.: Der Kulturkampf in Ungarn 1894–1895 (Graz–Wien–Köln 1967); Von der Aufklärung zum Liberalismus. Studien zum Frühliberalismus in Ungarn (Wien 1981).
Csapó Endre (Répcelak, Vas vm, 1921. nov, 11.) újságíró, szerkesztő. Felsőkereskedelmi iskolát végzett Budapesten. Könyvelő lett. Buda ostrománál szovjet fogságba esett. 1945 nyári szabadulása után iparművészként és vendéglősként dolgozott. 1948-ban elmenekült Magyarországról, 1949 végén kivándorolt Ausztráliába. Először fizikai munkából élt, majd 1954-től 1978-ig egy országos vállalatnál üzemtervező rajzoló és csoportvezető volt. 1964-ben részt vett az Ausztráliai Magyarság megindításában, annak szerkesztője volt. 1978-tól a Magyar Élet című hetilap Sydney-i irodavezetője, 1984-től főszerkesztője. E lap hasábjain közírói tevékenységet folytat, több történelmi tanulmányt közölt.
F. M.: Mátyás király (London 1964): A Magyar Élet antológiája (szerk. St Kilda 1979); The unmaking of peace (Bodolai Zoltánnal, uo. 1980); A Place in the Sun. The Hungarians' Struggle to regain their Heritage and Freedom (Bodolai Zoltánnal, Sydney 1986); Human Right Suppressed (Bodolai Zoltánnal, uo. 1988).
Császár László (Vác, 1953.) költő, újságíró. A budapesti Tudományegyetem hallgatójaként már publikált irodalmi lapokban. 1982–83-ban a budapesti egyetemisták Jelenlét című irodalmi és művészeti szemléjének egyik szerkesztője. 1984-ben Nyugatra távozott. Hollandiában telepedett le. 1985 óta nyugati magyar folyóiratokban (Új Látóhatár, Szivárvány, Magyar Műhely) verseket, szövegeket, rövid elbeszéléseket közölt. 1986-ban egyik alapítója a Hangár című hangszalagos folyóiratnak. A Szabad Európa Rádió hollandiai tudósítója, majd 1989 szeptemberétől belső munkatársa Münchenben.
Csatlós János (Rákosszentmihály, 1920. máj. 16.) műfordító. A budapesti Tudományegyetemen francia–latin tanári diplomát szerzett. 1956 őszén elmenekült Magyarországról és Svédországban telepedett le. Hogy taníthasson, Stockholmban újra elvégezte az egyetemet. Középiskolai nyelv- és irodalomtanár. Jelentős műfordítói tevékenysége a magyar irodalom svédországi és a svéd irodalom magyarországi megismertetésére irányul. Többek között Illyés, Juhász Ferenc, Csoóri verseit, Szabó Magda, Krúdy, Esterházy prózai műveit ültette át svédre és neves svéd alkotókat (köztük Eyvind Johnsont, Artur Lundkvistet, Sven Delblancot, Sara Lidmant) fordított magyarra. 1976-ban megkapta a Svéd Akadémia fordítói díját, 1980-ban a Samfundet de nio fordítói díjat. A Stockholm melletti Handenben él.
Csávossy Leó (eredetileg br. Gudenus Leó. Győr, 1896. júl. 3. – Budapest, 1970. okt. 4.) újságíró. Nevét 1940-ben a br. Csávossy-család szeniorjának hozzájárulásával és miniszteri engedéllyel br. Csávossy Lászlóra változtatta. 1948 után a Cs. Leó nevet használta. Budapesten jogi tanulmányokat folytatott és doktorátust szerzett. Később sportújságíró lett. 1945 után három évig álnéven lakott Budapesten, majd Nyugatra menekült. 1950-ben az Egyesült Államokban telepedett le és New Yorkban élt. 1953–55-ben a Nyugati Magyarság társszerkesztője. Azután az Amerikai Magyar Népszava és a clevelandi Szabadság munkatársa. 1966-ban visszatért Magyarországra.
F. M.: Hirdessétek harangok (r. New York 1960); Ilyen az élet (elb. uo. 1965); Magyarok Amerikában (sportalmanach, uo. 1966).
Cseh Tibor (Alsócsernáton, Háromszék vm, 1925. febr. 27.) vegyészmérnök, közíró, kulturális szervező. Magyarországról 1948-ban Ausztriába menekült. 1960-tól Brazíliában élt, majd egy amerikai vállalat alkalmazottjaként 1986-ig Mexikóban, Argentínában és Kanadában dolgozott. A hatvanas évek végétől az Egyesült Államok keleti partvidékén, a New Jersey állambeli Midland Parkban lakik. Éveken át a São Pauló-i Könyves Kálmán Szabadegyetem vicerektora volt. Tevékeny szerepet játszik a cserkészmozgalomban. Tanulmányai, esszéi, cikkei, novellái a Nemzetőrben, az Új Látóhatárban, valamint észak- és dél-amerikai magyar lapokban jelentek meg.
Csepelyi Rudolf (Köröshegy, Somogy vm, 1920. júl. 25) költő, újságíró. Budapesten nevelkedett, jogi tanulmányokat folytatott, a háborúban katona volt. A második vh. vége Ausztriában találta, ahonnan 1949-ben kivándorolt Ausztráliába. 1949 júniusában érkezett Melbourne-be. Azóta ott él. Gyári munkásként kezdte, később állami tisztviselő lett. 1950–51-ben a Magyar Harangok című sokszorosított havilap, 1960–62-ben a Magyar Szó című hetilap szerkesztője. Verseket, novellákat, karcolatokat ír. A Magyar Élet és a Melbourne-i rádió magyar műsorának munkatársa. Írásai jelentek meg az Új Látóhatárban, a Nemzetőrben, a Krónikában és a Szivárványban is.
F. M.: Szüret (v. Botond Istvánnal és Novák Máriával, Melbourne 1972); Világmadár (v. Adelaide 1983); Lassított tűzijáték (vál. pr. Melbourne–Sydney 1990).
Cser László (Tamási, Tolna vm, 1914. dec. 16.) jezsuita szerzetes, költő, író. Tanulmányait Budapesten végezte. Rendje 1939-ben Kínába küldte misszionáriusnak. Pekingben kínai nyelvet, irodalmat és történelmet, Sanghajban teológiát tanult. 1944-ben pappá szentelték. 1949-től a francia jezsuiták tiencsini egyetemén összehasonlító irodalomtörténetet tanított. 1950-től kanadai, 1954-től Egyesült Államok-beli plébániákat vezet. Jelenleg New Yorkban plébános. Nyugati magyar katolikus lapokban publikál.
F. M.: A puszta éneke (v. Toronto 1950, 1955); Hullámverés (v. hn. 1954); Tűz és salak (v. hn. 1954); Tárlat (v. hn. 1954); Tér és idő (v. hn. 1955); Oltár és élet (pr. hn. 1955); Határvonal (v. hn. 1955.); Monológ (v. New York 1956); Útközben (elm. Bécs 1962); Téli ösvény (v. Shrub Oak 1964); Hullámokon (v. Northport 1965); Belső kaland (v. uo. 1966); Kína arca és sorsa. Egy kínai misszionárius naplójából (úti. Parma OH 1978); Úttörő kínai misszionáriusok (életr. uo. 1978); Isten háza (v. Youngstown 1969); Ének az Éltetőhöz (vál. v. uo. 1983).
Csermely Károly l. Fenyvessy Jeromos
Cserenyey Géza (G. Cserey, Bécs, 1919. febr. 19.) politikai író. Ausztriából egyéves korában került Magyarországra. A budapesti Tudományegyetemen 1941-ben államtudományi doktor lett. A Teleki Pál Intézet megbízásából 1939–40-ben szociográfiai felméréseket végzett. 1945–47-ben a külügyminisztériumban segédtitkár és a Kisgazdapárt külügyi osztályának munkatársa. 1947 nyarán Nyugatra menekült. 1949-ben Angliában telepedett le. Először fizikai munkából élt, majd 1951–59-ben a Nemzetközi Parasztunió londoni irodájában dolgozott. 1954-ben a London School of Economics-on doktorátust szerzett. 1960 óta hivatásos idegenvezető. Írásai az Új Magyar Útban, a Látóhatárban, az Új Látóhatárban jelentek meg, publikált angol lapokban és folyóiratokban is. Ezekben magyar kortörténeti kérdésekkel foglalkozott.
Csernohorszky Vilmos (Budapest, 1929. aug. 17.) orvos, közíró. A budapesti Orvostudományi Egyetemen 1953-ban orvosi diplomát kapott. 1957-ben sebész. 1961-ben aneszteziológus szakorvosi képesítést szerzett. A Magyar Aneszteziológiai Társaság alapító főtitkára. Az I. számú sebészeti klinikán az aneszteziológiai és intenzív terápiás osztály megszervezője. Orvosi szakközleményei jelentek meg magyar és külföldi lapokban. 1967-ben politikai okokból távoznia kell az egyetemről. Egy évig az esztergomi kórház sebész főorvosa. 1968-ban elhagyja Magyarországot. Három évig a saarbrückeni egyetem aneszteziológiai intézetében főorvos, 1971 óta a bajorországi Neuburg-Donau-ban két kórház aneszteziológiai osztályának vezető főorvosa. A müncheni Nemzetőr vezércikkírója. Szakterülete az újabbkori magyar történelem.
F. M.: Erkölcs és politika (cikkek, tanulmányok, München 1983).
Csicsery-Rónay István (Budapest, 1917. dec. 13.) közíró, szerkesztő, kiadó. A bécsi konzuli akadémián és a budapesti Tudományegyetemen tanult. 1940-ben államtudományi doktor lett. Utána a budapesti Műegyetem közgazdaságtudományi szakát is elvégezte. A háború alatt katona, majd bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba. 1945–47-ben a Kisgazdapárt külügyi osztályának vezetője. Az ÁVO belekeveri az ún. "összeesküvési per"-be. Letartóztatják és nyolc hónapig fogva tartják. Szabadulása után elmenekül Magyarországról. Ausztriai és franciaországi tartózkodás után 1949-ben kivándorol az Egyesült Államokba. A washingtoni Katolikus Egyetemen könyvtárosi szakot végez. 1953-tól nyugdíjazásáig a Marylandi Egyetem könyvtárának tisztviselője. 1951 januárjában indította el és adta ki 1964-ig a Hírünk a világban című folyóiratot és Bibliográfia című mellékletét. 1954 januárjától működteti Occidental Press nevű kiadóvállalatát, amelynek gondozásában a nyugati magyar irodalom több jelentős műve látott napvilágot. Tevékeny szerepet vállalt a Hontalan írók PEN Központja amerikai csoportjának munkájában. Saját kiadványain kívül publikált a többi között az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban, a Bécsi Naplóban, a Hungarian Quarterlyben.
F. M.: Száműzöttek naptára (szerk. Washington 1954); Költők forradalma: antológia 1953–1956 (szerk. uo. 1957); The first book of Hungary (tan. New York 1967); Saláta Kálmán (dok. dr. Washington 1984); Magyarország 1945–47 (cikkek, uo. 1984); Emigrációban (cikkek, uo. 1988).
Csighy Sándor (Csenger, Szatmár vm, 1891. dec. 13. – New Orleans, 1976. ápr. 1.) A kecskeméti jogakadémián végezte tanulmányait. Később hivatásos katonatiszt lett. Verseket írt és katonaköltőként tartották számon. A második vh. vége alezredesként, kitelepült alakulatával, Németországban éri. 1951-ben kivándorolt az Egyesült Államokba és New Orleansban telepedett le. Fizikai munkából élt. Az emigráns sajtóban közírói tevékenységet folytatott.
F. M.: Viharok sodrában (v. New Orleans 1954); Hangok a romok alól (v. Toronto 1957); Mozaik kockák (v. New Orleans 1959); Védjetek meg engem (v. Köln–Detroit–Bécs 1961); Tűzmadár (v. uo. 1962); Tükör (önéletr. v. uo. 1963); Isten veled farsangi herceg (v. uo. 1964); Dalolni szeretnék még (v. uo. 1965); Ami elmúlt és aminek jönnie kell! (v. Buenos Aires 1966); Arany háló (v. Köln–Detroit–Bécs 1970); Válogatott versek (1970).
Csiky Ágnes Mária (Budapest, 1918. dec. 23.) költő, drámaíró, újságíró. 1944 decemberében német férjével Németországba költözött. Bonnban lakott. 1952-ben az Ahogy Lehet novellapályázatán díjat nyert, attól kezdve rendszeresen publikált az emigráns sajtóban. 1957 és 1962 között pszichológiát és filozófiát hallgatott a bonni egyetemen. 1962-ben "Medvetánc" című drámai játéka első díjat nyert a Münchner Kammerspiele drámapályázatán. 1963 óta a kölni rádiók (Westd. Rundfunk, Deutschlandfunk) állandó külső munkatársa. Német hangjátékait több rádióállomás közvetítette. 1974–75-ben a Németországi Magyar Írók Munkaközösségének elnöke. Verseket, színjátékokat, elbeszéléseket, irodalmi tanulmányokat és kritikákat publikált, a többi között az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban, a Katolikus Szemlében, a Szivárványban, a Nemzetőrben.
F. M.: Ének az országúton (v. Köln 1953); Megálló a toronynál (kisr. uo. 1954); Kiégett lelkek (színd. uo. 1955); Tíz év versei 1945-1955 (antológia, szerk. uo. 1956); Így üzenek (v. uo. 1957); Eladó a délibáb (elb. uo. 1959); Fényed forrása (v. uo. 1962); Tükrök (v. München 1977); Medvetánc, Titkos krónika, Mónár Anna (drámák, Köln 1987); Álom-nyelven (vál. v. Budapest 1990).
Csillag Ádám (tkp. Miklós Ádám, Budapest, 1946. okt. 31.) író, jogász. A budapesti Tudományegyetemen 1970-ben jogi doktorátust szerzett. 1970–73-ban nemzetközi jogász, a MTA munkatársa. 1973-ban Nyugatra utazott és nem tért vissza. Németországban telepedett le. 1974 és 1976 között Angliában a London School of Economics-on szociológiai és politológiai tanulmányokat folytatott. 1976–80-ban a Langer Marsch nevű berlini lap szerkesztője. 1980–82-ben a berlini Képzőművészeti Akadémia hallgatója. Németül és angolul cikkeket, magyarul elbeszéléseket publikált (Új Látóhatár, Irodalmi Újság, Magyar Műhely).
Csokits János (Budapest, 1928. jún. 30.) költő, műfordító, rádiószerkesztő. 1946-ban a budapesti Tudományegyetemen jogot kezdett tanulni, de tanulmányait politikai okokból nem fejezhette be. 1949-ben Nyugatra menekült. 1953-ig Párizsban élt és különböző foglalkozásokat űzött. 1953–54-ben, majd 1963 és 1974 között Münchenben a Szabad Európa Rádiónál hírszerkesztő, 1974-től 1986-ig Londonban a BBC magyar osztályának munkatársa. Versei és egyéb írásai a Látóhatárban, az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban, a Külhoni Szövegtárban jelentek meg. Szerepelt a Kilenc költő és az Anthologie de la Poésie Hongroise című antológiákban. Ted Hughes angol költővel Pilinszky János-verseket ültetett át angol nyelvre. 1986-ban bekövetkezett nyugalomba vonulása óta Andorrában él.
F. M.: Látogatás egy égitesten, 1948–1984 (v. Boston 1988).
Csonka Emil (Szombathely, 1923. júl. 5. – München, 1982. okt. 16.) újságíró, történész. Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen kezdte és 1945 tavaszán Nyugatra történt kitelepedése után a bolognai egyetemen magyar irodalomból szerzett doktorátussal fejezte be. Először Ausztriában élt, majd áttelepedett Münchenbe. 1951 szeptemberétől haláláig (Vasvári Gergely néven) a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. Az 1962 májusában megindított Új Európa című külpolitikai és kulturális szemlét röviddel utána átvette és haláláig mint felelős szerkesztő és kiadó jegyezte. Történettudományi kutatásaiban és publikációiban az újabbkori magyar történelem, főleg a Habsburg-ház huszadik századi magyarországi története foglalkoztatta. Írásai jelentek meg saját folyóiratán kívül a Katolikus Szemlében, az Új Hungáriában, a Kanadai Magyarságban, valamint német és osztrák lapokban. Németül Emilio Vasari néven publikált.
F. M.: (E.V.) Ein Königsdrama im Schatten Hitlers (Wien–München 1968); Habsburg Ottó. Egy különös sors története (München 1972); (E.V.) Dr. Otto Habsburg oder die Leidenschaft für Politik (Wien–München 1972); Zita története. Az utolsó magyar királyné (München 1975, Budapest 1989); (E.V.) Zita. Kaiserin und Königin (München 1975); A száműzött bíboros. Mindszenty az emigrációban (San Francisco–München 1976); A forradalom oknyomozó története, 1945–1956 (München 1980); (E.V.) Die ungarische Revolution 1956 (Stuttgart 1981); Ein Kämpfer für Europa. Otto Habsburg im Europa Parlament (München–Linz 1982).
Csukássy Lóránt (Budapest, 1926. júl. 7.) újságíró, szerkesztő. Egyetemi tanulmányait Budapesten kezdte és Párizsban fejezte be. Magyarországot 1947 végén hagyta el. A Sorbonne-on szociológiát és irodalomtörténetet tanult. Újságíró lett. A Figaronál és az Ouest-France-nál dolgozott. 1950-től a francia rádió magyar műsorának munkatársa, 1958-tól 1974 végéig a magyar osztály vezetője. 1975 januártól a Radio France Internationale munkatársa, belpolitikával és afrikai kérdésekkel foglalkozik. 1948 és 1965 között az Ahogy Lehet című folyóirat szerkesztője és kiadója. A párizsi Szabad Magyar Újságírók Egyesületének utolsó elnöke.
Czakó Ambró (Cegléd, 1887. jan. 13. – Owen Sound, Ont. Kanada, 1974. szept. 28.) vallás- és művelődésfilozófus, közíró, szerkesztő. 1909-ben tanári és teológiai diplomát szerzett. Cisztercita szerzetes és középiskolai tanár volt. Rendjéből 1916-ban kilépett, áttért a református vallásra, majd Debrecenben református lelkészi vizsgát tett. A budapesti Polgáriiskolai Tanárképző Főiskola tanára lett. Az 1918-as polgári forradalomban a VKM-ban államtitkár. A Tanácsköztársaság alatt agitátorképző iskolában tanár. Utána tanári állásától megfosztották. 1921–23-ban a Független Szemle című ellenzéki folyóirat szerkesztője. Illegális röplapok kiadása miatt perbe fogják. Angliába menekül. 1925-ben visszatér, másodszor is perbe fogják és 18 havi börtönre ítélik. Újból menekül, ezúttal Bécsbe, majd kivándorol Kanadába. Torontóban gyülekezeti lelkész. 1939 és 1951 között kiadja és szerkeszti a Tárogató című havilapot. A második vh. alatt a Károlyi Mihályhoz közelálló Kanadai Magyar Demokratikus Szövetség alelnöke. 1950-ben visszatér a katolikus hitre, majd később a papi szolgálathoz. 1967-ig a halifaxi jezsuita Saint Mary's University tanára.
F. M.: Jegyzetek Az ember tragédiájához (Winnipeg 1945); The Mindszenty Case (Oberlin 1949); The Magic of Art (New York 1959); Notes on Religion in Art (Halifax 1971).
Czakó Tibor (tkp. Létmányi István, Szabadka, 1906. júl. 6.) újságíró, műfordító, szerkesztő. Államtudományi doktorátust szerzett A Délvidéken irodalmi és publicisztikai tevékenységet fejtett ki. A Nép című újvidéki hetilap felelős szerkesztője, a szabadkai Délvidéki Magyarság munkatársa, a Szenteleky Társaság titkára, a Kosztolányi Társaság főtitkára volt. Verseket, elbeszéléseket, színműveket írt. Magyar irodalmi műveket szerbre, szerbeket magyarra fordított. 1964 óta Nyugat-Németországban él, Kaiserslauternben lakik. Az Új Látóhatárban publikált.
Czanyó Adorján (Körmöcbánya, Bars vm, 1919. aug. 19.) újságíró, szerkesztő. Pécsett jog- és államtudományi tanulmányokat folytatott. Újságíró lett. A Somogyi Újságnál dolgozott. Magyarországot 1944 végén hagyta el. 1948 novemberében kivándorolt Argentínába. 1953–55-ben a Moszkitó című szatirikus lap társszerkesztője. 1973-ig mint a Danubio nyomda- és kiadóvállalat vezetője a nyomdaiparban működött. 1974-től a Buenos Airesben megjelenő Magyar Hírlap szerkesztője és kiadója.
Czermann Antal (Mór, Fejér vm, 1888. jan. 14. – ?) politikus, pénzügyi szakértő, közíró. A budapesti Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett. Adóügyi szakértő lett. 1921 és 1935 között a pénzügyminisztérium tisztviselője, utoljára miniszteri tanácsosi ranggal. 1935-ben és 1939-ben a móri kerületben kormánypárti programmal képviselő. Ebben a minőségében került Ausztriába 1945 tavaszán. 1949-ben kivándorolt az Egyesült Államokba, de 1964-ben visszaköltözött Ausztriába. A Magyar Nemzeti Bizottmány tagjaként részt vett az emigráns politikában. Szerkesztette a Magyar Falu-, Gazda- és Földművesszövetség Vasárnap című közlönyét és megjelentette a szövetség évkönyveit.
F. M.: Die Staatsidee des Heiligen Stephans und die politische Neuordnung des Karpathenbeckens (Klagenfurt 1953); Szerémség (Bécs 1954); Vértanúk, Szt. Gellért nemzeti szentélye (Klagenfurt 1955); A magyar külpolitika új útja (uo. 1957); Honkeresők I-III. (Bécs 1964–67); Nagykovácsy Milenkó úttörő munkája, vagy a gyakorlati életpályák jelentősége a magyar újjáépítésben (Brentwood 1965).
Czettler Antal (Budapest, 1925. ápr. 27.) történész, jogász. A budapesti Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett. Ügyvédi pályafutást kezdett, de politikai okokból abba kellett hagynia, az ötvenes években fizikai munkából élt. A forradalom bukása után Nyugatra menekült. Svájcban telepedett le. Kereskedelmi alkalmazott, könyvtáros, jogász volt, majd Brugg-ban a Svájci Parasztszövetség könyvtárosa és jogi tanácsadója lett. Az újabbkori magyar történelemmel foglalkozik. Német nyelvű tanulmányai az Ungarn-Jahrbuchban jelentek meg.
Cziffra Géza (Géza von, Arad, 1900. dec. 19. – Diessen, NSZK, 1989. ápr. 28.) filmrendező, író. A húszas években Németországba költözött. 1927-től 1933-ig dramaturg Berlinben. Színdarabokat, filmforgatókönyveket írt és rendezett. Az általa (részben írói álneveken) írt majd száznegyven forgatókönyvből több, mint hetvenet ő vitt filmvászonra. A legsikeresebb német filmrendezők közé tartozott. 1985-ben megkapta a Szövetségi Filmdíjat, írt néhány regényt és emlékezéskötetet is.
F. M.: Tanja und ihre vierzig Manner (r. Wien-Stuttgart 1957); Kauf dir einen bunten Luftballon (eml. München 1975); Das Beste aus meiner Witze- und Anekdotensammlung vom Film (uo. 1977); Hanussen, Hellseher des Teufels (dokr. uo. 1978); Tango, Roman einer Berliner Familie (r. uo. 1980); Die Kuh im Kaffeehaus, Die goldenen Zwanziger in Anekdoten (uo. 1981); lm Wartesaal des Ruhms (Bergisch Gladbach 1985); Es war eine rauschende Ballnacht (eml. uo. 1985).
Czigány Lóránt (Sátoraljaújhely, 1935. jún. 3.) irodalomtörténész. Egyetemi tanulmányait (magyar–történelem szakon) Szegeden kezdte. Az 56-os forradalom bukása után Nyugatra menekült. Oxfordban és Londonban folytatta tanulmányait. 1965-ben doktorált a londoni egyetemen irodalomtörténetből. 1962-től 1969-ig a British Museum könyvtárának magyar szakreferense, majd 1969–73-ban magyar nyelvet és irodalmat tanít a Kaliforniai Egyetemen Berkeleyben. Visszatérve Londonba, külső munkatársa lett a BBC magyar adásának és a The Times című lapnak, írásai az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban, a Szivárványban, valamint angol nyelvű folyóiratokban jelentek meg. Sajtó alá rendezte Angyal Dávid emlékezéseit, Révai András és Szabó Zoltán válogatott írásait. Több kötet szerkesztésében vett részt, bibliográfiát, és repertóriumot állított össze. Angol nyelvű magyar irodalomtörténetéért a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság neki ítélte oda 1988-ban a Szirmai Endre által alapított díjat. 1965-ben Siklós Istvánnal megalakította a londoni Szepsi Csombor Kört. Szerkeszti a Kör magyar és angol kiadványsorozatát. A Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság Végrehajtó Bizottságának tagja. 1990 novembertől 1991 december végéig követi címmel a londoni magyar nagykövetség kulturális tanácsosa.
F. M.: The Béla Iványi-Grünwald Collection of Hungarica (bibl. London 1967); A magyar irodalom fogadtatása a viktoriánus Angliában 1830–1914 (Budapest 1976); Új Látóhatár Repertóriuma (szerk. 1950-1975, München 1976, 1976–1987 uo. 1988); The Oxford History of Hungarian Literature. From the Earliest Times to the Present (Oxford 1984); "Nézz vissza haraggal!" (tan. Budapest 1990).
Czigány Magda (szül. Salacz, Kalocsa, 1935. okt. 7.) művészettörténész, könyvtáros. Czigány Lóránt felesége. Egyetemi tanulmányait a szegedi egyetem magyar történelem szakán kezdte, majd 1956 őszén elmenekülvén Magyarországról, a londoni egyetemen folytatta. 1960-ban művészettörténetből, németből és magyarból, 1962-ben könyvtár szakon szerzett diplomát A londoni University College könyvtárában 1962-től művészettörténeti szakreferens, 1983-tól igazgatóhelyettes. 1986-ban kinevezték az Imperial College könyvtárának igazgatójává. 1965–69-ben a londoni egyetemen, 1969–73-ban a Kaliforniai Egyetemen Berkeleyben művészettörténetet tanított. Fő érdeklődési területe a modern művészet. 1966-tól rendszeresen publikál. Tanulmányai és bírálatai főleg az Új Látóhatárban és az Irodalmi Újságban jelentek meg.
F. M.: Hungarian Literature in English Translation Published in Great Britain, 1830–1968 (bibl. London 1969); Néző a képben (kr. uo. 1973).
Czikann-Zichy Móric br. (Maurice, Pozsony, 1907. dec. 18. – Philadelphia, 1986. aug. 16.) diplomata, közgazdász. Tanulmányait Budapesten és Innsbruckban végezte. Külügyi szolgálatát 1938-ban a belgrádi követségen kezdte, majd a külügyminisztérium sajtóosztályára került. 1945 és 1948 között a külügyminisztérium gazdaságpolitikai osztályát vezette. Miután onnan politikai okokból menesztették, 1948-ban elmenekült Magyarországról. 1950-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. 1951 és 1954 között a Szabad Európa Bizottság által támogatott Mid-European Studies Center munkatársa. 1956-tól 1967-ig a Pennsylvania állambeli Immaculata College, 1967–73-ban a philadelphiai St Joseph's College tanára. Az Új Európa és amerikai lapok közölték írásait.
F. M.: My Life. Politics and Diplomacy in Turbulent Times (eml. Englewood 1986).
Czjzek Éva (szül. Toldalagi, Kolozsvár, 1923. okt. 9.) műfordító. A kolozsvári egyetemen művészettörténetet és filozófiát tanult 1950 óta Bécsben él. Magyar szépprózai műveket (regényeket, elbeszéléseket) fordít németre, valamint verseket férje, Roman Czjzek közreműködésével.
Czudar Dárius l. Harczy József
Czupy Bálint (Völcsej, Sopron vm, 1900. szept. 20. – München, 1975. ápr. 17.) politikus, rádiószerkesztő. Gazdálkodóként bekapcsolódott a KALOT és a Parasztszövetség munkájába. 1945-ben kisgazdapárti programmal képviselővé választották. Részt vett a Soproni Hírlap szerkesztésében. 1947 júniusában politikai okokból Ausztriába menekült. 1948-ban Belgiumba, 1949-ben Franciaországba telepedett át. 1951 augusztus végén Párizsból Münchenbe került, ahol (Bálint gazda néven) a Szabad Európa Rádió mezőgazdasági munkatársa volt 1967 szeptember végéig. Külső munkatársként haláláig közreműködött a rádió agrárműsoraiban. Tagja volt a Magyar Nemzeti Bizottmánynak és alapító tagja a Magyar Katolikus Népmozgalomnak. Írásai főleg a Nemzetőrben, a Katolikus Szemlében, az Új Hungáriában jelentek meg.