F
Fábri Károly (Charles, Budapest, 1899. nov. 18. – Új Delhi, 1968. júl. 7.) orientalista, archeológus, művészettörténész. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Pécsett végezte. Párizsban indiai tanulmányokat folytatott. 1932-ben Stein Aurél meghívta egy indiai archeológiái expedícióba. Indiában maradt és a Sántineketán Egyetemen a művészettörténet tanára lett. 1934 és 1939 között az Indiai Archeológiai Intézet és a Lahorei Központi Múzeum megbízásából különböző archeológiái ásatásokat irányított. Munkája a második világháborúban félbeszakadt, de utána folytatta az általa újjászervezett Lahorei Múzeumban. Lahoret India kettéosztása után elhagyta és Új Delhibe költözött. A Nemzeti Múzeumban dolgozott, majd mindinkább a művészettörténet felé fordult. A legnagyobb indiai napilap, az angol nyelvű Statesman műkritikusa lett. Nyolc könyvet írt, ezen kívül archeológiai és művészettörténeti tanulmányokat, cikkeket, kritikákat. Fő művének tárgya az indiai művészet története.
Fábri Rezső (Ralph, Budapest, 1894. ápr. 23. – New York, 1975. febr. 12.) festő, grafikus, művészettörténész. 1912 és 1918 között a budapesti Műegyetemen és a Képzőművészeti főiskolán tanult. Rajztanár lett 1921-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol festőként, rézkarcolóként, iparművészként dolgozott. Több kiállítása volt. Számos festészeti szakmunkát írt. A New York-i képzőművészeti akadémián és a City College-ben tanított (1950 és 1967 között). Társszerkesztője volt a Today's Art Magazine-nek.
F. M.: Learn to Draw (New York 1945); Oil Painting, how to do it (uo. 1953); Guide to Polymer Painting (uo. 1966); Color, A Complete Guide for Artists (uo. 1967, 1970); A Complete Guide to Flower Painting (uo. 1968, 1973); Painting Outdoors (uo. 1969); Painting City-scapes (uo. 1969); History of the American Water Color Society (uo. 1971); Artist's Guide to Composition (uo. 1971); Sculpture in Paper (London 1976).
Fagyas Mária (Budapest, 1905.) író. A budapesti Tudományegyetemen tanult. Amikor férje, Bús-Fekete László 1940-ben forgatókönyvíróként elszerződött egy amerikai filmgyárhoz, a házaspár az Egyesült Államokba költözött és az elkövetkező években legtöbb munkájukat közösen írták. 1942 és 1970 között több filmgyárnak dolgoztak, színműveiket a Broadway színházai játszották. Első regényének megírását az 1956-os magyar forradalom ihlette, véletlenül Bécsben tartózkodván a forradalmi események alatt. Későbbi munkái is részben magyar tárgyúak, vagy cselekményeik közép-európai környezetben játszódnak. Írásaiban a Mary Helen Fay nevet is használta.
F. M.: The Fifth Woman (r. New York 1963, London 1965, megjelent franciául, olaszul, dánul, németül, spanyolul is); The Widowmaker (r. New York 1966, London 1967, megjelent franciául, dánul, németül, spanyolul, portugálul, törökül, olaszul is); The Twin Sister (r. New York 1970, németül, svédül is); The Devil's Lieutenant (r. New York, London 1970, németül, svédül, finnül, olaszul, spanyolul, franciául is); Dance of Assassins (New York 1973, London 1974, franciául, törökül, portugálul, svédül, németül, hollandul is); Court of Honor (r. New York 1978, London 1979, franciául is).
Fáj Attila (Budapest, 1922. márc. 30.) irodalomtörténész. 1947-ben a budapesti Tudományegyetemen filozófiából doktorált. Utána matematikai tanulmányokat folytatott. Az 56-os magyar forradalom után menekült Nyugatra és telepedett le Olaszországban. 1957 óta a génuai egyetemen logikát, tudományelméletet és összehasonlító irodalomtudományt ad elő. Magyarul az Új Látóhatárban, Irodalmi Újságban, Katolikus Szemlében, Magyar Műhelyben, idegen nyelven olasz és német folyóiratokban publikált.
F. M.: Probable Byzantine and Hungarian Models of Ulysses and Finnegans Wake (Berlin 1968); Considerazioni sulla letteratura comparata (Firenze 1969); The Stoic Features of the Book of Jonah (Napoli 1974); A Jónás-téma a világirodalomban (Róma 1977); The Prehistory of the River Novel and its Reappearance in Contemporary Fiction (Stuttgart 1980); Albero allegorico per i Re (Firenze 1983); I Karamazov tra Poe e Vico (Napoli 1984).
Faludy György (Budapest, 1910. szept. 22.) költő. Egyetemi tanulmányait 1928 és 1933 között Budapesten, Bécsben, Berlinben végezte. Első versei a harmincas évek elején jelentek meg. 1938 végén Párizsba költözött, majd a háborúban a németek elől Marokkóba menekült. 1941-ben kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol három évig katonai szolgálatot teljesített 1946 elején visszatért Magyarországra és a Népszava munkatársa lett. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták, és bírói ítélet nélkül 1953-ig a recski kényszermunkatáborban tartották fogva. Utána fordításokból élt. Az 56-os forradalom bukása után Nyugatra menekült. Rövid bécsi és párizsi tartózkodása után Londonba került, ahol 1957 és 1961 között az Irodalmi Újság szerkesztője volt. 1963 után egy ideig Firenzében és Máltán élt. 1968-ban Torontóban telepedett le. Amerikai és kanadai egyetemeken előadott, kanadai, amerikai és európai lapokban publikált. Magyar nyelvű írásai a többi között az Irodalmi Újságban, a Látóhatárban, az Új Látóhatárban, Szivárványban, a bécsi Magyar Híradóban, a Népszavában, a Menorában jelentek meg. 1989 óta Budapesten él.
F. M.: Emlékkönyv a rőt Bizáncról (vál. v. London 1961); My Happy Days in Hell (eml. uo. 1962, németül, dánul, franciául is, magyarul: Pokolbeli víg napjaim, Budapest 1987, 1989); Karoton (r. New York 1966, London 1966); Erasmus of Rotterdam (London 1970, New York 1971, németül is); Levelek az utókorhoz (v. Toronto 1975); East and West (v. uo. 1978); Összegyűjtött versei (New York 1980); Learn this poem of mine by heart (v. Toronto 1983); Twelve Sonnetts (Victoria 1983); Ballad for Isabelle (v. White Rock 1984); Selected poems 1933–80 (Toronto 1985); Corpses, Brats, Cricket Music – Hullák, kamaszok, tücsökzene (v. kétnyelvű, Vancouver 1987); Notes from the Rainforest (esszék, E. Johnsonnal, Toronto 1988, magyarul: Jegyzetek az Esőerdőből, Budapest 1991); Test és lélek (műford. Budapest 1988); Kétszáz szonett (uo. 1990); Erotikus versek (műford. uo. 1990).
Faragó Béla (Budapest, 1944. márc. 16.); politikai író, közigazgatási bíró. 1962-ben hagyta el Magyarországot. Franciaországban telepedett le, ahol zenei, filozófiai, államigazgatási tanulmányokat folytatott. Párizsban középiskolai tanár lett, majd minisztériumi tisztviselő. Jelenleg Versaillesban közigazgatási bíró. Magyar nyelvű írásai a Magyar Füzetekben, és az Irodalmi Újságban jelentek meg.
F. M.: L'état des libertés (Paris 1981); Nyugati liberális szemmel. A mai magyar ellenzéki gondolkodásról (uo. 1986).
Faragó László (Ladislas, Csurgó, Somogy vm, 1906. szept. 1. – New York, 1980. okt. 15.). újságíró, író. Budapesten elvégezte a Kereskedelmi Főiskolát. 1928-tól a New York Times berlini tudósítója volt. 1935-ben Angliába költözött. A Times és az AP hírügynökség riportereként tudósított az 1935 októberében kirobbant abesszin háborúról. Utána a londoni Sunday Chronicle külpolitikai munkatársa lett. 1939-ben az Egyesült Államokban telepedett le. A második vh. Alatt az amerikai tengerészet hírszerzési központjában dolgozott. 1942–46-ban a Corps Diplomatique című lap kiadója. A háború utáni években a United Nations World nevű folyóirat és a Szabad Európa Bizottság munkatársa. Míg 1945 előtti könyveiben főleg a Közel-Kelettel és Németországgal foglalkozott, utána a háború, a hírszerzés és a kémelhárítás lett a fő témája. Némely művéből rádió- és tv-játék, valamint film készült. Patton tábornokról írott könyvének filmváltozatáért 1970-ben Oscar-díjat kapott. Nagy sikert aratott egy másik könyvéből készült "Tora, Tora Tora" című film is, amely a japán-amerikai háborúról szólt. Könyveit több nyelvre lefordították.
F. M.: Behind Closed Doors (E M. Zacharias-szal, New York 1950); War of Wits. The Anatomy of Espionage and Intelligence (uo. 1954); Burn after Reading. The Espionage History of World War II. (uo. 1961); Strictly from Hungary (eml. uo. 1962); The Tenth Fleet (uo. 1962); Patton: Ordeal and Triumph (uo. 1963); The Broken Seal. The Story of "Operation Magic" and the Pearl Harbor Disaster (uo. 1967); The Game of the Foxes (uo. 1972, magyarul: A rókák játszmája, Budapest 1991); Aftermath: Martin Bormann and the Fourth Reich (London 1974); The Last Days of Patton (uo. 1981); Royal Web (A. Sinclair-rel, uo. 1982).
Farkas André (Hajdúnánás, 1948. márc. 11.) költő. Az 56-os forradalom után érkezett szüleivel Kanadába. Azóta Montrealban él. Ott végezte tanulmányait. Angolul ír verseket. Három antológiát szerkesztett. Költeményei antológiákban és folyóiratokban jelennek meg.
F. M.: Murders in the Welcome Café (v. Montreal 1977); Romantic at Heart and Other Faults (v. uo. 1979); The Véhicule Poets (v. uo. 1979); From Here to Here (v. uo. 1982); How to... (v. uo. 1988).
Farkas Gyula (Julius von, Kismarton, Sopron vm, 1894. szept. 27. – Göttingen, 1958. júl. 12.) irodalomtörténész. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Halléban és Párizsban végezte. Gimnáziumi tanár lett Székesfehérvárott, majd 1921-től 1925-ig magyar lektor a berlini egyetemen. 1925-ben kinevezték az Eötvös-kollégium tanárának. 1928 és 1945 között a berlini egyetemen a magyar nyelv és irodalomtörténet tanára, a berlini Magyar Intézet igazgatója. 1946-ban Münchenbe került tanárnak. 1947-től Göttingenben tanított magyar nyelvet és irodalmat. 1952-ben megalapította a Societas Uralo-Altaicát. Kiadta az Ural-Altaische Jahrbücher (1952–58) és az Ural-Altaische Bibliothek (1955–59) köteteit.
F. M.: Südosteuropa, Ein Überblick (Göttingen 1955); Zur Geschichte des slawischen Einflusses auf den altungarischen Vokalismus (Wiesbaden 1956); Ungarns Geschichte und Kultur in Dokumenten (szerk. uo. 1959); Die Kulturen der eurasischen Völker (többekkel, Frankfurt 1968).
Farkas István (Kőszegi, Pinkafő, Vas vm, 1895. febr. 21. – Wellington, Új Zéland, 1976. jan. 23.) író, újságíró. Egykor tengerész volt, majd újságíró lett. Riportokat, novellákat írt, Magyarországon több könyve jelent meg. 1945-ben Ausztriába menekült. Öt évig munkás volt, közben Salzburgban emigráns lapot szerkesztett. 1949-ben kivándorolt Új Zélandba. Wellingtonban telepedett le. Megszervezte az új zélandi Nemzeti Könyvtár folyóiratosztályát. Nyugati magyar lapokban publikált Kőszegi-Farkas István, Sidonius, Steven Wolf néven (pl. Új Hungária, Pásztortűz, Magyar Könyvbarátok, Kárpát, Katolikus Magyarok Vasárnapja, Délamerikai Magyar Hírlap, Új Európa).
F. M.: A törökbükk (kisr. München 1958); Új otthonunk völgye (r. Köln 1958); Az ács (r. München 1963).
Farkas Péter (Budapest, 1955. nov. 15.) író, kiadó. 1975–77-ben a csepeli tanárképző főiskola hallgatója. 1978-tól részt vett az ellenzék irodalmi mozgalmában, szamizdatkötet összeállításában. 1982-ben elhagyta Magyarországot Németországban telepedett le. Először Aachenben lakott, majd Kölnbe költözött. Ott adta ki 1988–89-ben az Irodalmi Levelek című könyvsorozatot. (A vállalkozás 1990 januárjától Irodalmi Levelek Kiadó néven folytatódik, magyar és más nyelvű munkák kiadását tervezve.) Magyar prózai szövegeket ír.
F. M.: Századvégem (szövegek, Köln–Budapest 1988).
Fáy Ferenc (Pécel, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm, 1921. jún. 20. – Toronto, 1981. jún. 10.) költő. A Ludovika Akadémia végzett hallgatójaként 1944-ben hadnaggyá avatták. Frontszolgálatot teljesített, hadifogságba esett, szovjet fogságból való visszatérése után internálták. 1948 tavaszán Jugoszlávián át Olaszországba menekült. 1951-ben kivándorolt Kanadába. Torontóban városi alkalmazottként fizikai munkával kereste meg kenyerét. Majd minden jelentősebb nyugati magyar orgánum közölte verseit, köztük az Új Látóhatár, a Katolikus Szemle, az Irodalmi Újság, a Szivárvány, az Ahogy Lehet, az Új Magyar Út, a Kanadai Magyar Újság, a Délamerikai Magyar Hírlap, a Krónika. A magyarországi folyóiratok közül a Vigília volt az első, amely munkáinak nyilvánosságot adott.
F. M.: Jeremiás siralmai (v. Toronto 1956); Az írást egyszer megtalálják (v. uo. 1959); Törlesztő ének (v. uo. 1963); Magamsirató (uo. 1967); Áradás (v. uo. 1972); Kövület (v. uo. 1977); Összegyűjtött versei (uo. 1981).
Fáy István (Pécel, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm, 1918. márc. 17.) irodalomkritikus, újságíró. Fáy Ferenc bátyja. A budapesti Tudományegyetemen magyar-latin szakon doktorált. A Zeneművészeti Főiskolán zeneelméletet, zenetörténetet és zongorát tanult. Újságíró lett, irodalmi és zenei kritikákat írt. A háborúban katona volt, 1945 januárjában fogságba esett. 1948-ban Jugoszláviába menekült, szénbányában dolgozott, majd Bagnoliba, olasz menekülttáborba került, ahol 1950 végéig tartózkodott. Utána kivándorolt Kanadába. Quebecben aranybányában dolgozott. 1952 óta Wellandon, a Niagara-félszigeten lakik. 1963 óta a Kanadai Magyarság rendszeres irodalmi és művészeti munkatársa, ugyancsak munkatársa a Torontóban megjelenő Krónikának, valamint az ausztráliai Magyar Életnek. Irodalmi, történeti, kulturális cikkeket és kritikákat ír.
Fáy-Fischer Andor (Pásztó, Heves vm, 1894. szept. 7. – Cleveland, 1974. márc.) újságíró, szerkesztő. Losoncon elvégezte a tanítóképzőt. Újságíró lett. 1921-ben kivándorolt az Egyesült Államokba és a detroiti magyar bányászok hetilapja, a Magyar Bányászlap munkatársa lett. 1932-ben visszatért Magyarországra. A debreceni Független Újság társtulajdonosa volt 1932 és 1937 között. 1937-től 1940-ig amerikai magyar hetilapokat tudósított Magyarországról. 1943-ban ismét az Egyesült Államokba távozott és 1961-ig Detroitban a Magyar Bányászlapot szerkesztette; 1955-ig a clevelandi Szabadságnak is dolgozott.
Fehér Ferenc (Budapest, 1933.) filozófus, esszéíró, kritikus. A budapesti Tudományegyetemen Lukács György tanítványa volt. Marxista szellemű írásai 1954 óta jelentek meg folyóiratokban és lapokban. 1956–57-ben középiskolai tanár volt, 1967–70-ben Lukács György asszisztense. 1970–77: a MTA Történelemtudományi Intézetének munkatársa. 1977-ben Nyugatra távozott. Először Ausztráliában, majd New Yorkban filozófiát és szociológiát tanított. Nyugaton publikált munkáinak jelentős hányadát feleségével, Heller Ágnessel közösen írta.
F. M.: Diktatur über die Bedürfnisse (Heller Ágnessel és Márkus Györggyel, Hamburg 1979, angolul: Dictatorship over Needs, Oxford 1983, magyarul: Diktatúra a szükségletek felett, Budapest 1991); Ungarn '56, Geschichte einer antistalinistischen Revolution (H.Á.-sel, Hamburg 1982); Hungary 1956 revisited, The Message of a Revolution – A quarter of a century after (H.Á.-sel, London 1983, magyarul: Egy forradalom üzenete, Budapest 1989); Gauche de l'Est – Gauche de l'Ouest (H.Á.-sel, Köln 1986, angolul: Eastern Left, Western Left, Cambridge 1987); Jalta után, Kelet-Európa hosszú forradalma Jalta ellen (H.Á.-sel, Budapest 1990).
Fehér Mátyás Jenő (Vassurány, Vas vm, 1913. okt. 27. – Buenos Aires, 1978. aug. 17.) történész. A budapesti és a grazi Tudományegyetemen teológiát, történelmet, paleográfiát és heraldikát tanult. A második vh. vége Ausztriában találta, utána Olaszországban és Franciaországban élt, majd kivándorolt Argentínába. Magyar őstörténelemmel foglalkozott Buenos Airesben a hetvenes évek elejétől szerkesztette és kiadta a Magyar Történelmi Szemle című folyóiratot, valamint szerkesztette a Documenta Trassylvanicát és a Studio Sumiro-Hungaricát. Tanulmányai és cikkei jelentek meg a Katolikus Szemlében, a Corvinában, a Buenos Airesi Magyar Hírlapban. Útban Buenos Airesből Cordobába autószerencsétlenség áldozata lett.
F. M.: Az inkvizíció a középkori Magyarországon (Warren 1968); Középkori magyar inkvizíció (Buenos Aires 1968); Táltosok és bakók (New York 1970); Piroska, Szent László lánya (Buenos Aires 1970); A nyugati avarok birodalma I-II. (uo. 1972); Ősmagyarok és vikingek (Fettich Nándorral, uo. 1974); Szkíták és magyarok (Nagy G-val uo. 1978).
Fehérvári Géza (Eger, 1926. máj. 6.) művészettörténész, régész. 1948–49-ben a budapesti Tudományegyetemen keleti nyelveket és művészettörténetet tanult. 1952-ben végzett arab régészeti szakon. 1952 és 1956 között a Kelet-Ázsiai Múzeum alkalmazottja. 1956–57-ben Bécsben a Művészettörténeti Intézetben dolgozott. Majd Ford ösztöndíjjal előbb Oxfordba, azután Londonba került. A Keleti és Afrikai Tudományok Intézetében folytatta tanulmányait. 1961-ben doktorált. Az Intézetben 1962-ben előadó, 1963-ban az iszlám művészet és archeológia tanára lett. Régészeti kutatómunkákban vett részt, Ázsiában, Észak-Afrikában és Amerikában.
F. M.: Islamic Pottery (London 1973); Islamic Metalwork (uo. 1976); Az iszlám művészet története (Budapest 1987).
Fejős Ottó (Budapest, 1936. jún. 16.) katolikus pap, költő, szerkesztő. 1956-ban került Nyugatra. 1964-ben szentelték pappá. 1975–86-ban német pasztorációban dolgozott. 1986-ban Münchenbe került, az Életünk című katolikus havi lap felelős szerkesztője, majd ugyanabban az évben németországi főlelkész lett. Az Életünkben és más nyugati magyar lapokban verseket, cikkeket, vallásos elmélkedéseket közöl.
F. M.: Megkövesedtek (v. München 1984); Áttetsző fény (v. uo. 1986).
Fejős Pál (Budapest, 1897. jan. 24. – New York, 1963. ápr. 25.) filmrendező, régész, író. Magyarországon, Németországban, Amerikában, Dániában filmeket rendezett. Közben orvosi diplomát szerzett. 1923-ban került az Egyesült Államokba. 1938-ban abbahagyta a játékfilm készítést. Régészeti kutatásokat végzett és néprajzi filmeket forgatott Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában. Majd egyetemi tanár lett: 1943-tól a Stanford Egyetemen, 1951–52-ben a New York-i Columbia Egyetemen, 1953-tól a Yale Egyetemen tanított archeológiát. 1953-ban a Wanner-Green Alapítvány igazgatója, majd elnöke. 1954-től a New York-i tudományos akadémia elnöke. Nagyszámú tudományos munkát írt.
F. M.: Ethnography of the Yagua (New York 1943, London 1963); Archeological Explorations in the Cordillera Vilcabamba Southeastern Peru (New York 1944, London 1963).
Fejtő Ferenc (François, Nagykanizsa. 1909. aug. 31.) író, történész, újságíró. Egyetemi tanulmányait (magyar, germanisztika és történelem szakon) 1927 és 1932 között Pécsett és Budapesten végezte. 1935-ben részt vett a Szép Szó megalapításában, ennek 1938-ig egyik szerkesztője. 1938-ban Franciaországba költözött, újságíróként dolgozott 1944 és 1974 között az Agence France Presse hírügynökség kelet-közép-európai hírmagyarázója, végül főszerkesztő-helyettese. 1947 nyarától 1949 nyaráig a párizsi magyar követség sajtóirodáját vezette. Tudományos művei alapján 1973-ban állami doktorátust kapott. 1972-től 1982-ig szovjet és kelet-európai kérdésekről adott elő a párizsi Politikai Tudományok Főiskoláján. Több francia, olasz, angol és német nyelvű folyóirat munkatársa és politikai lapok levelezője. 1974 és 1978 között vezette a milánói Il Giornale párizsi irodáját. Magyar írásai főleg az Irodalmi Újságban és a Magyar Füzetekben jelentek meg.
F. M.: Histoire des démocraties populaires (Paris, 1952, 1969, 1972, magyarul: A népidemokráciák története, Budapest 1991, héberül Tel-Aviv 1954, olaszul Firenze 1955, 1971, spanyolul Barcelona 1971, angolul New York 1971, London 1971, Harmondsworth 1974, németül Köln 1973, Frankfurt a. M. 1988, japánul Tokyo 1979); Un Habsburg révolutionaire: Joseph II. Portrait d'un despot éclaire (Paris 1954, németül Stuttgart 1956); La tragédie hongroise (Paris 1956, angolul New York 1957, olaszul Torino 1957, japánul Tokyo 1957); Les Juifs et l'antisémitisme dans les pays communistes (Paris 1960, németül Wien–Frankfurt–Zürich 1967); China-URSS I-II (Paris 1964–66, olaszul Milano 1967–68, portugálul 1976); Revisionisti contro dogmatici (Milano 1965); Budapest, l'insurrection 1956 (Paris 1966, Bruxelles 1981); The French Communist Party and the Crisis of International Communism (Cambridge 1970); Dictionnaire des partis communistes et des mouvements révolutionnaires (Paris 1971); L'héritage de Lenine, Introduction à l'histoire du communisme mondial (uo. 1973, spanyolul Madrid 1975); Le coup de Prague 1948 (uo. 1976); La social- démocratie quandmême (uo. 1980); Mémoires: de Budapest à Paris (uo. 1986, magyarul: Budapesttől Párizsig, Budapest 1990); Réquiem pour un Empire défunt, Histoire de la destruction de l'Autriche-Hongrie (Paris 1988, magyarul: Rekviem egy hajdani birodalomért, Ausztria-Magyarország szétzúzása, Budapest 1990).
Fekete G. István (Ifj. F. I., Ajka, 1932. febr. 28.) író, újságíró. 1951 és 1954 között agrártudományi, közgazdasági és teológiai tanulmányokat folytatott Budapesten. 1956-ban menekültként Kanadában telepedett le. 1964-ben átköltözött az Egyesült Államokba. Chicagóban él. 1975 és 1985 között a Chicago és Környéke társtulajdonosa és főszerkesztője. A Kanadai Magyarság, a Krónika, a Nemzetőr, a Szivárvány és más emigráns lapok munkatársa. A Nyisztor Zoltán Irodalmi Pályázat egyik nyertese.
F. M.: Harangszó (elb. és v. Toronto 1976); Ítéletidő (r. Cleveland 1979); Hajótörött nemzedék (korrajz, Toronto 1984).
Feketekúty László (Bártfa, 1914. júl. 19.) alkotmányjogász, történész, szerkesztő. A budapesti Tudományegyetemen 1936-ban jogi és államtudományi doktorátust szerzett. Okleveles ügyvéd. Évekig a VKM Közalapítványi Ügyigazgatóságán dolgozott. 1942-ben a budapesti Tudományegyetemen az alkotmányjog magántanára. 1944 március eleje óta Svájcban élt, ahol közíró és előadói tevékenységet folytatott. 1947 és 1951 között Fribourgban az Institut des Sciences Sociales et Politiques munkatársa. Részt vett a Pax Romana katolikus egyetemi szövetség munkájában és a katolikus szakszervezeti mozgalomban. 1951 augusztusában a Szabad Európa Rádió müncheni hírosztályára került, 1954-től 1967-ig annak főnöke, majd 1967 és 1979 között a magyar osztály helyettes igazgatója volt. Nyugalomba vonulása után az Egyesült Államokban telepedett le és származástannal foglalkozik. Írásai a többi között a Katolikus Szemlében, az Új Látóhatárban és az Új Európában jelentek meg.
F. M.: Kardinal Mindszenty (életr. németül Zürich 1949, franciául Fribourg 1949, hollandul Laren 1949, spanyolul Madrid 1949); Ungarn vom heiligen Stephan bis Kardinal Mindszenty (Zürich 1950); Christentum und Staat. Gedanken zu einer christlichen Verfassungslehre (Köln–Detroit–Wien 1953); Missverständnisse im Kalten Krieg (Köln 1955); A magyar forradalom tanulságai (uo. 1960, németül uo. 1961); 1956 október. A magyar forradalom történelmi kiértékelése (Brüsszel 1966); Europäische Stammtafeln, Bd. IV. (Marburg 1989).
Felleg György (Szombathely, 1919. jún. 30.) költő, szerkesztő, 1939-ben Palesztinában telepedett le. Írásai a Menorában, a Hatikvában és izraeli magyar lapokban jelentek meg. Verseket ír és izraeli költők műveit fordítja magyarra. Fiatal korában Kassák Lajos köréhez tartozott. Jelenleg a Hét Tükre és a Remény munkatársa. 1990-ben megkapta a Magyar Zsidóság Szellemi Értékeinek Megőrzésére Alakult Emlékbizottság irodalmi díját.
F. M.: Lobogj te dal (v. Tel-Aviv 1988).
Fellner Vilmos (William John, Budapest, 1905. máj. 31. – Washington, 1983. szept. 15.) közgazdász. Egyetemi tanulmányait a budapesti Műegyetemen kezdte és Zürichben folytatta. Vegyészmérnöki diplomájának megszerzése után a berlini Tudományegyetemen közgazdaságtant tanult. 1928-ban doktorált. 1928 és 1938 között pénzügyi szakemberként dolgozott Budapesten. 1939–52-ben Berkeleyben a Kaliforniai Egyetemen tanított. 1952–1974 között a Yale Egyetem tanára New Havenben. 1974–83-ban az American Enterprise Institute munkatársa. 1973-tól 1975-ig az amerikai elnöki gazdasági tanácsadó testület tagja. 1969-ben elnöke volt az Amerikai Gazdasági Szövetségnek. Szerkesztette az Amerikai Vállalkozói Intézet évkönyveit. Pénzügyi tanulmányai főleg amerikai folyóiratokban jelentek meg.
F. M.: Monetary Policies and Full Employment (New York 1946); Competition among the Few (uo. 1949); Trends and Cycles in Economic Activity (uo. 1956); The Emergence and Content of Modern Economic Analysis (uo. 1960, japánul és svédül is); Probability and Profit (Homewood 1965); Maintaining and Restoring Balances in International Payments (1966); Economic Policy and Inflation in the Sixties (1972); Towards a Reconstruction of Macroeconomics (1976).
Fényes Mária (szül. Németh, Harsány, 1918. aug. 8.) író, szerkesztő. Miskolcon érettségizett. 1957-ben menekült el Magyarországról, 1959-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. Los Angelesben telepedett le. A Pierce College-ban történelmet tanult. 1961-ben a Californiai Magyarság munkatársa lett, 1970-től szerkesztője és kiadója. Az ő nevéhez fűződik a Californiai Magyar Írók Körének megalapítása, valamint az, hogy a Napnyugat irodalmi szemle a Californiai Magyarság mellékleteként jelenhetett meg. Elbeszéléseket, regényeket, hírlapi cikkeket ír.
F. M.: Örök ifjúság (elb. Los Angeles 1970); Kacagó ária (elb. és humoreszkek, uo. 1977); Átkozott szépség (r. uo. 1979, Mary Bright álnéven: Budapest 1990); A krőzus felesége (r. Los Angeles 1982).
Fenyő D. Mario (Budapest, 1935. szept. 9.) történész. Magyarországot édesapjával, Fenyő Miksával hagyta el 1948-ban. Franciaországból az Egyesült Államokba került. Tanulmányait a Virginiai, a Yale, végül a washingtoni Amerikai Egyetemen végezte. Történelmet tanított a Portlandi Egyetemen, a Puerto Rico-i Katolikus Egyetemen, Szudánban, Nigériában, a Maryland állambeli Bowie State Universityn. Újabbkori magyar történelemmel foglalkozik.
F. M.: Hitler, Horthy and Hungary (New Haven–London 1972); Literature and Political Change, Budapest 1908–1918 (Philadelphia 1988).
Fenyő Miksa (Mélykút, 1877. dec. 8. – Bécs, 1972. ápr. 4.) író, kritikus, közgazdász. Jogi tanulmányokat folytatott, a budapesti Tudományegyetemen doktorált, majd ügyvédi vizsgát tett. 1904-től a Gyáriparosok Országos Szövetségének titkára, később igazgatója. Szerkesztette a Magyar Gépipar című lapot, nagyszámú közgazdasági, politikai és irodalmi esszét, tanulmányt, cikket írt. Kereskedelemügyi miniszterként tagja lett volna Hadik János kormányának, amelynek kinevezésére azonban az 1918-as polgári forradalom kirobbanása miatt már nem került sor. 1908-ban részt vett a Nyugat megalapításában, amelynek később szerkesztője és főmunkatársa volt. Részben az általa kieszközölt anyagi támogatásoknak volt köszönhető a folyóirat folyamatos megjelentetése. A Nyugatban esszéket, útleírásokat, kritikákat írt. 1944-ben Budapesten bujkált. 1948-ban elmenekült. Rómában, majd Párizsban élt, 1953-ban kivándorolt az Egyesült Államokba és New Yorkban telepedett le. Írásai főleg a Látóhatárban, az Új Látóhatárban és az Irodalmi Újságban jelentek meg. 1970-ben Bécsbe költözött.
F. M.: Följegyzések a "Nyugat" folyóiratról és környékéről (New York 1960); Ami kimaradt az Odysseából. Útiemlékek, önéletrajz, regény (München 1963); Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Vezér Erzsébet gondozásában, Budapest 1975).
Fenyvesi Károly (Charles, Debrecen, 1937. nov. 23.) újságíró. Az 56-os forradalom bukása után Nyugatra menekült. Az Egyesült Államokban telepedett le. 1957-től a Harvard Egyetemen tanult. Újságíró lett. A National Jewish Monthly szerkesztője, a Washingtori Post és a U.S. News and World Report rovatvezetője. Más lapokban is ír, a többi között a New York Timesban és a New Republicban.
F. M.: Hungary 20 Years Later (New York 1976); Royalty in Exile (London 1981); When the World Was Whole (New York 1990, németül: München 1991).
Fenyvessy Jeromos (Hieronymus, Vámoscsalád, 1915. ápr. 19. – Köln, 1970. márc. 15.) katolikus pap, szerkesztő, kiadó, író. Érettségi után belépett Szent Domonkos Rendjébe. Magyarországot 1948 nyarán hagyta el. Budapesten, Zürichben, Bonnban filozófiát és teológiát, majd irodalmat, régészetet és művészettörténetet tanult. Nem sokkal Svájcba való megérkezése után Zürichben megalapította az Amerikai Magyar Kiadót. Kölnben a német dominikánus rendi tartomány Studium Generaleján tanár és a bonni Albertus Magnus Akadémia docense lett. Kölnben magyar irodalmi és sajtóközpontot rendezett be: könyvkiadóval, nyomdával, a Vörösmarty Irodalmi Körrel, a Pásztortűz és a Szétszórt Parazsak című folyóirattal, német-magyar könyvszolgálattal. Támogatta az Ahogy Lehet, az Új Hungária, a brüsszeli Magyar Ház tevékenységét. Verseket, útleírásokat, rövid történeteket, elmélkedéseket, cikkeket írt. Ezek a többi között az Új Hungáriában, a Katolikus Magyarok Vasárnapjában, a Kárpátban, dél-amerikai lapokban jelentek meg. Több munkájában a Csermely Károly álnevet használta. Németül is publikált.
F. M.: Szépek szépe (v. Köln 1950); Die soziale Frage in der modernen Kunst (Bonn 1951, hollandul, angolul, spanyolul is); Aranyszív (vál. v. New York–Köln–Sydney 1951); Naplójegyzetek, 1932–1952 (Hamburg 1952); Szárnyas igék (előadások, beszédek, uo. 1952); Világirodalom Zseblexikona (Köln 1953); Az alvadt vér csodája (r. uo. 1955); Óceánok partjain (v. uo. 1956); Kölntől Kölnig (útl. München 1958); Szentföldi útleírás (Köln 1958); Örök Magyarország (elb. München 1959); Panoráma (v. és műford. Köln 1961); Európa gyöngye (útl. München 1961); Szétszórt magyarok a felhőkarcolók alatt (útl. uo. 1962); Aus dem Tagebuch des Dr. Kovács. Ein wenig Zeitgeschehen, Erinnerungen und ideale Gesinnung (Köln 1964); Eine Reise um die Welt (uo. 1965).
Fercsey János (Budapest, 1919. máj. 27.) újságíró, szerkesztő. A budapesti Tudományegyetemen 1942-ben jogi doktorátust szerzett. Újságírói pályafutását a budapesti Esti Újságnál kezdte, amelynek 1939 és 1942 között dolgozott. 1945–46-ban az Igazság riportere volt. 1946 augusztusában Nyugatra menekült. Két évig Párizsban élt. 1948 szeptemberében kivándorolt Argentínába. 1963 júliusában az Egyesült Államokban telepedett le, azóta New Yorkban lakik. 1948–49-ben a Délamerikai Magyarság szerkesztője, 1953–63-ban főszerkesztője. 1963–68-ban a Frente Común című spanyol-nyelvű politikai hetilap főszerkesztője. 1963–68-ban a New York-i International Feature Service latin-amerikai szerkesztője. 1969 és 1987 között az Interco Press sajtóiroda alapító főszerkesztője. 1963 óta ENSZ-tudósító. A világszervezet központjából a többi között a Buenos Aires-i La Prensá-t is tudósítja. 1957 és 1963 között alapítója és lektora volt a Buenos Aires-i Editorial Intercontinental kiadónak. Ugyanebben az időben a Magyar Bizottság argentínai képviselője. 1975-től a Szabad Magyar Jogászok Világszövetsége üv. elnöke. 1987-től a New York-i Foreign Press Association főtitkára. Magyar cikkei főleg a Buenos Aires-i Magyar Hírlapban, a kanadai Magyarságban, az ausztráliai Magyar Életben, a bécsi Magyar Híradóban, a Bécsi Naplóban, a Los Angeles-i Új Világban és Amerikai Magyar Hírlapban jelentek meg.
Ferdinandy György (Georges, Budapest, 1935. okt. 11.) író, kritikus. 1954-ben Budapesten érettségizett, majd a Fővárosi Autóbuszüzemben dolgozott. 1956-ban beiratkozott a budapesti Tudományegyetem magyar-francia szakára. Tanulmányait félbeszakította, mert az 56-os forradalom után Nyugatra menekült. Franciaországban fizikai munkából élt, egy ideig orosz fordítóként dolgozott. A strasbourgi és párizsi egyetemen tanult. Strasbburgban 1969-ben irodalomtörténetből doktorátust szerzett. 1964 óta a Puerto Rico-i Állami Egyetemen a humán tudományok rendes tanára. Elbeszélései, irodalmi cikkei és kritikái főleg az Új Látóhatárban, a Katolikus Szemlében, a Szivárványban, az Ahogy Lehetben, a Nemzetőrben és a Magyar Műhelyben jelentek meg. 1964 és 1970 között kiadta a Szomorú vasárnap című időszaki irodalmi lapot. 1977–85-ben a Szabad Európa Rádió külső munkatársa. Magyaron kívül franciául és spanyolul ír. Két francia irodalmi díjat kapott (1961, 1964).
F. M.: L'ile sous l'eau (elb. Strasbourg 1960); Famine au paradis (elb. Paris 1962); Látószeműeknek (v. München 1962); Tizenhárom töredék (v. uo. 1964); Futószalagon (elb. uo. 1965); Le seul jour de l'année (elb. Paris 1967); Nemezio González egyetemi tanár beszéde a Fekete-erdő állataihoz (elb. uo. 1970); Chica, Claudine, Cali, trois filles dans le monde (elb. uo. 1973); Itinaires (elb. uo. 1973); L'oeuvre hispano-americaine de Zsigmond Remenyik (Paris–La Haye 1975); Valenciánál a tenger (sz. München 1975); Saldo a medio camino (elb. Burgos 1976); Fantômes magnétiques (elb. Paris 1979); Mamuttemető. Magyarok a trópuson (elb. Chicago 1982); A mosoly albuma (elb. London 1982); La Ferme de l'Etang (mese, Chicago 1982); Youri (r. Paris 1983); Nyugati magyar széppróza antológiája (szerk. Bern 1983); Az elveszett gyermek (elb. Chicago 1984); A vadak útján (elb. uo. 1986); Hors jeu (elb. Paris 1986); Szerecsenségem története (elb. Budapest 1988); Furcsa, idegen szerelem (vál. elb. Budapest 1990); Üzenőfüzet (elb. uo. 1991).
Ferdinandy Mihály (Miguel de, Budapest, 1912. okt. 5.) író, történész. A budapesti Tudományegyetemen 1934-ben bölcseleti doktorátust szerzett. 1936-tól egyetemi tanársegéd, majd 1941-ben múzeumi tisztviselő, egy év múlva múzeumi igazgató, 1943-ban kulturális attasé a lisszaboni követségen. 1944-ben a lisszaboni egyetem magyar lektora. A háború befejezése után nem tért vissza Magyarországra. Argentínába került, ahol 1947-ben a mendozai egyetemen az etnológia és archeológia, majd a középkori történelem rk. tanára. 1950-től 1977-ig Rio Piedrasban, a Puerto Rico-i Állami Egyetemen az antik és középkori történelem, később az összehasonlító irodalomtudomány rendes tanára. Nyugalomba vonulása után is tartott előadásokat. Közben hosszabb ideig vendégtanára volt a nyugat-berlini Szabad Egyetemnek, amely 60. születésnapja alkalmából jelentős szerzők részvételével Festschriftet adott ki tiszteletére. Könyvei, tanulmányai magyaron kívül számos más európai nyelven is megjelentek. A hetvenes években maga írta és szerkesztette Füzeteket adott ki. Egyéb írásai főleg a Katolikus Szemlében, az Új Látóhatárban, az Új Hungáriában, az Új Európában, az Irodalmi Újságban, a Bécsi Naplóban és a Szivárványban jelentek meg.
F. M.: Ahnen und Schicksal. Geschichtsforschung und Genotropismus (München 1955); A sehonnai (elb. uo. 1957); Studien zur ungarischen Frühgeschichte (G. Vernadskyval, uo. 1957); Tschingis Khan (Hamburg 1958); Magyar portyák ibér földön 1943–1957 (útl. München 1963); El Emperador Carlos V. (Puerto Rico 1964, németül: Carl V. Tübingen 1966); Historia da Hungría (Madrid 1967); Der heilige Kaiser: Otto III. und seine Ahnen (Tübingen 1969); Pázmány, az államférfi (Róma 1970); Itália és az északi ember (esszék, I-III, München 1976, 1979); Kun László siratása (r. München 1977, Budapest 1989); Philipp II. (Wiesbaden 1977, spanyolul: Barcelona 1989); Carneval y Revolución (Puerto Rico 1977); Magyarország romlása, 1490–1526 (Róma 1979); Az ellenszegülők. Apám és nemzedéke, 1859–1919 (San Francisco 1980); A baklovagok (r. Bécs 1983); Országok úrnője. A magyar Anjouk kora (Róma 1985); Az ünneprontók (r. Boardman OH 1989); Góg és Magóg, A birodalom végnapjai (tört. r. Budapest 1990).
Ferdinandy Mihály Füzetei. A szerző által írt, szerkesztett és kiadott füzetsorozat. Münchenben jelent meg. 1972 és 1980 között nyolc füzet látott napvilágot, számonként 48–60 lapon. Magyar nyelvű tanulmányokon és cikkeken kívül olykor német és spanyol nyelvű írásokat is tartalmaztak.
Ferenczy József (Josef von, Kecskemét, 1919. ápr. 4.) sajtómenedzser. Magyarországon mint kereskedő, filmproducer, reklámszakember dolgozott. A II. vh.-ban katonai szolgálatot teljesített. 1945 tavaszától a Honvédelmi Minisztérium katonapolitikai osztályán működött. 1948 szeptemberében több tiszttársával együtt letartóztatták, néhány hónapos fogság után elmenekült Magyarországról. Ausztriai tartózkodás után Münchenben telepedett le, ahol kereskedő volt, majd dokumentumfilmet készített. 1957-ben megalapította a Film Presse Agenturt, amelyből később a Ferenczy Presse Agentur lett. Vállalata Németországban, Ausztriában és Svájcban újságokat, képes hetilapokat, televízióállomásokat, filmgyártó vállalatokat és könyvkiadókat lát el szórakoztató művekkel: regényekkel, elbeszélésekkel, forgatókönyvekkel, vagy egyszerűen csak ötletekkel. A FPA Európa legjelentősebb és legismertebb sajtóügynökségei közé tartozik. 1989 óta Magyarországon is van fiókja.
Festetics Antal gr. (Budapest, 1937. jún. 12.) zoológus, biológus, ökológus. Egyetemi tanulmányait Bécsben végezte. Doktori címének megszerzése után 1965-ben tanársegéd lett. 1973-ban meghívták a Göttingeni Egyetem vadbiológiai intézetének vezetésére. 1977-től tanszékvezető tanár, de mint mb. tanár 1981-től Bécsben is előad zoológiát. Németül publikál élettani, állattani és ökológiai tanulmányokat. A környezetvédelem elismert európai szakértői között tartják számon. 1988-ban Konrád Lorenz-díjat kapott.
Fiala Ferenc (Kolozsvár, 1906. dec. 19. – Saarbrücken, 1988. szept. 14.) mérnök, közíró, szerkesztő. A harmincas években elindította az Összetartás című hetilapot, amelyet a nyilaskeresztes mozgalom szolgálatába állított. Szálasi uralma alatt a kormány sajtófőnöke volt. Politikai tevékenységéért 1945 után népbíróság elé került, amely először halálra ítélte, majd büntetését életfogytiglani kényszermunkára változtatta. A börtönből tizenkét évi fogság után az 1956-os forradalomban szabadult ki. Utána Nyugatra menekült. Saarbrückenben telepedett le, ahol szakmájában mint építészmérnök dolgozott. Újságíróként szélsőjobboldali lapokba írt, egy ideig főmunkatársa volt a londoni hungarista Összefogásnak, részt vett a Buenos Aires-i Magyar Egység szerkesztésében, szerkesztette a "nemzeti emigráció" orgánumaként megjelenő Hídfőt, majd utódát, az Új Hídfőt. Szerkesztője volt a Hídfő Könyvtár kiadványainak is.
F. M.: Vádló bitófák. A magyar nemzet igazi sírásói (Marschalkó Lajossal, London 1958); Egy hajó elsüllyed a Dunán (elb. München 1959); Zavaros évek. A Horthy-korszaktól Kádár Jánosig (London 1965, München 1976); Berkes és a szerzetes (elb. Saarbrücken 1979); Egyszerű történet és egyéb históriák (elb. San Francisco 1985).
Fiedler Kálmán l. Soproni Bálint
Finta Sándor (Túrkeve, Jász-Nagykun-Szolnok vm, 1881. jún. 12, – Los Angeles, 1958. aug. 3.) szobrászművész, író, 1920-ban kivándorolt Brazíliába, majd 1923-ban áttelepedett az Egyesült Államokba. Mint szobrász hírnévre tett szert Amerikában. Tagja volt annak a szobrász csoportnak amely Dél-Dakotában sziklába véste neves amerikai elnökök arcképét. 1932 és 1941 között több lírai és elbeszélő műve jelent meg könyvformában. Amerikai, angol és magyar lapokban publikált.
Flórián Tibor (Selmecbánya, Hont vm, 1908. ápr. 12. – Punta Gorda FL, 1986. márc. 6.) Négyéves kora óta Erdélyben élt. A kolozsvári Tudományegyetem jogi karán végezte tanulmányait. Első versei 1928-ban jelentek meg, azóta rendszeresen publikált erdélyi magyar folyóiratokban és lapokban. Több verseskötetet adott ki és szerepelt a korabeli erdélyi költői antológiákban is. 1945-ben egy sebesültszállító oszlop parancsnokaként Németországba került. 1948–49-ben Münchenben a Magyar Kulturális Szövetség elnöke. 1949-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. New Yorkban 1950 és 1973 között a Szabad Európa Rádió amerikai szerkesztőségének tagja. Négy éven át elnöke volt a clevelandi Kossuth Könyvkiadónak. 1978-tól 1986-ig az Árpád Akadémia elnöke. A Menekült Írók PEN Központja amerikai csoportjának éveken át titkára. Számos szövetség, egyesület, társaság vezető tagja. Verseit és cikkeit a nyugati magyarok majd minden orgánuma közölte. Életének utolsó szakaszában a Connecticut állambeli New Milfordban élt.
F. M.: A kőtáblák összetörnek (v. Cham 1946); Mélység fölött (v. Wulfen 1948); Új versek (München 1948); Virradat előtt. Hontalan magyar költők versei (szerk. uo. 1948); Keserű gyökéren (v. New York 1975, 1979); Venezuelai tollrajzok (v. Caracas 1984).
Fodor István (Budapest, 1920. márc. 16.) nyelvész. Gimnáziumi érettségije után három évig szövőmunkás volt, 1941 és 1943 között munkaszolgálatos. 1942 nyarától a Donnál. 1943 és 1945 között hadifogoly. 1945-től 1949-ig a budapesti Tudományegyetem bölcsészkarán tanul. A doktorátust 1958-ban szerzi meg. 1946 és 1949 között az IBUSZ alkalmazottja, 1949–51-ben előadó, majd csoportvezető a Közlekedési Minisztériumban, 1951–53-ban előadó a MÁV vezérigazgatóságán. 1953–56-ban ösztöndíjas nyelvész aspiráns. 1956 júniusában a nyelvtudományok kandidátusa, ezután 1969-ig a MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa. Részt vesz "A Magyar Nyelv Értelmező Szótárá"-nak szerkesztésében (1961-ig). 1969-ben Nyugat-Németországban telepszik le. 1969 és 1985 között a kölni egyetem afrikanisztikai intézetének tudományos munkatársa. Budapesten 1968-ban jelent meg Mire jó a nyelvtudomány című könyve. Magyarországi és nyugati szaklapokban esszéket, tanulmányokat, cikkeket és kritikákat közölt. A nyugati magyar folyóiratok közül főleg az Irodalmi Újságban és az Új Látóhatárban publikált.
F. M.: Pallas und andere afrikanische Vokabularien vor dem 19. Jahrhundert (Hamburg 1975); Film Dubbing: Phonetic, Semiotic, Esthetic and Psychological Aspects (uo. 1976); A Fallacy of Contemporary Linguistics (uo. 1982); Introduction to the History of Umbundu (Budapest–Hamburg 1983); Language Reform: History and Future (szerk. Claude Hagege-zsel együtt, I-II, Hamburg 1983. III, uo. 1984); Oláh Miklós Hungáriája, Egy eddig ismeretlen kézirat és a magyar nyelvi adatok tanulságai (Budapest 1990).
Fodor Jenő (Eugene, Léva, 1905. okt. 14. – Litchfield CT, 1991. febr. 18.) könyvkiadó. Egyetemi tanulmányait Grenoble-ban, Hamburgban és Londonban végezte. 1938-ban az Egyesült Államokban telepedett le. Útikönyveket szerkesztett. 1948-tól 1964-ig a "Fodor's Modern Guides" párizsi kiadóvállalatának tulajdonosa. 1964-től a vállalat elnöke a Connecticut állambeli Litchfieldben, majd a londoni igazgatótanács elnöke, Európai, indiai, távol-keleti, skandináviai útikönyvek szerkesztője. 1982-ben megkapta az Amerikai Magyar Alapítvány Washington-érmét.
Fodor Nándor (Beregszász, 1895. máj. 13. – New York, 1964. máj. 17.) újságíró, pszichológus. 1917-ben a budapesti Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett. 1921-ben Amerikába utazott, ahol hírlapíróként dolgozott. Amerikai magyar lapok munkatársa, valamint a budapesti Est-Lapok és a Pesti Hírlap tudósítója volt. Később Londonba ment. 1928 és 1937 között Lord Rothermere mellett titkárként működött. A II. vh. alatt az Egyesült Államokban telepedett le és munkája előterébe a pszichológia került. A pszichológia és a pszichoanalízis tárgykörében számos tudományos dolgozata jelent meg. New Yorkban élt és 1955-től a Psychoanalisis című folyóirat szerkesztőbizottságának tagja volt.
F. M.: Nightmares of Suffocation (Chicago 1945); The Search for the Beloved (New York 1949); Freud: Dictionary of Psychoanalysis (uo. 1950); New Approaches to Dream Interpretation (uo. 1951); Haunted People (H. Carringtonnal, uo. 1951); Through the Gate of Horn (uo. 1955); On the Trail of the Poltergeist (uo. 1958); The Haunted Mind (uo. 1960); Mind over Space (uo. 1962); Freud, Jung and Occultism (uo. 1971).
Forrai Eszter (tkp. Ferenci Hedvig, Budapest, 1938. ápr. 14.) költő. A budapesti Tudományegyetemen magyar-orosz tanári képesítést szerzett. 1962-ben Párizsban telepedett le, ahol múzeumi alkalmazott lett. 1962 és 1980 között az Új Kelet című izraeli magyar lap párizsi tudósítója, alkalmanként dolgozott a Szabad Európa Rádiónak is. Versei az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban, a Szivárványban, az Új Európában és más nyugati magyar lapokban jelentek meg.
F. M.: Faágak tánca (v. London 1969); Napóra mögött (v. München 1972); Korallzátony (v. uo. 1981); Lázgörbe (v. uo. 1982); Villámok árnyéka (v. Budapest 1989).
Földes Jolán (Kenderes, Jász-Nagykun-Szolnok vm, 1903. dec. 20. – London, 1963. okt.) író. A középiskola elvégzése után egy ideig Párizsban élt, ahol gyári munkásként, majd titkárnőként kereste kenyerét. Párizsban és Bécsben nyelvészeti tanulmányokat folytatott. A Halászó macska utcája című regényével 1936-ban megnyerte egy londoni kiadó (80.000 pengővel járó) nemzetközi regénypályázatát. (A könyvet tizenkét nyelvre lefordították és mindenütt nagy olvasói sikert aratott). A negyvenes években Angliában telepedett le. Egy angolul írt regényét magyarra és több más nyelvre is lefordították. Magyarul ritkán írt.
F. M.: Golden Earrings (r. London 1945, magyarul: Aranyfülbevaló, Budapest 1946, franciául: Párizs 1945, hollandul: Hága 1947, spanyolul: Buenos Aires 1947, németül: Zürich 1948, dánul: Koppenhága 1948, finnül: Helsinki 1948, norvégul: Oslo 1949, svédül: Stockholm 1950).
Földes-Papp Károly (Püspökladány, Hajdú vm, 1911. ápr. 4. – Frankfurt a. M. 1976. júl. 4.) filozófus, teológus. Bölcseleti és teológiai tanulmányainak befejezése után református lelkész lett, de érdeklődése a tudományos pálya felé terelte. 1942-ben az ismeretelmélet és a logika tárgyköréből Szegeden egyetemi magántanári képesítést szerzett. A II. vh. után egy ideig a Vallás- és Közoktatásügyi minisztériumban dolgozott. 1947-ben főiskolai rendes tanár az Eötvös Kollégiumban. 1947–48-ban a szegedi egyetem bölcsészkarán a filozófiai tanszéket vezető docens. Az egyetemi autonómia eltörlése miatt a tanítástól visszalépett, 1950-ben rendelkezési állományba helyezték. Utána Nyugatra emigrált. Belgiumban fizikai munkából élt. 1954-ben visszatért Magyarországra. A református egyház foglalkoztatta, majd Kelet-Berlinben a Magyarok Hazatérését Elősegítő Bizottság vezetője lett. A magyar forradalom leverése után, 1957-ben ismét emigrált. Nyugat-Németországban mint nyelvtanár, kiadói lektor, szabadfoglalkozású íráselemző, végül mint egy német protestáns gyülekezet lelkésze dolgozott. Főleg az Új Látóhatárban publikált. Legjelentősebb német nyelvű munkáját az írás keletkezéséről és történetéről írta.
F. M.: Vom Felsbild zum Alphabet (Stuttgart 1966).
FRAMO (FRAnk MOzsi) Publishing. Mózsi Ferenc könyvkiadó vállalata. 1977-ben indult New Yorkban, 1978-tól Chicagóban működik. Kiadja a Szivárvány című folyóiratot és annak könyvsorozatát. Eddig csaknem húsz kötete látott napvilágot.
Francia Rádió Magyar Adása. A francia állami rádiónak a kelet-európai adások keretében 1949-ben indult magyar műsora, amely naponta jelentkezett, rövidebb-hosszabb időtartammal. Első vezetője a francia Aurélien Sauvageot volt, azután rövid időre Dessewffy Gyula, majd még 1949-ben Bolgár László lett a magyar műsor szerkesztője, őt 1958-ban Csukássy Lóránt követte. A magyar műsort 1974 december végén a francia kormány leállította. Az adás ismertebb belső és külső munkatársai közé tartozott Borsos Sándor, Dormándi László, Kokas Lajos, Lehoczky Gergely, Pobrányi Gábor, Schreiber Tamás, Somogyi B. Gerő, Szélpál Árpád, Szilágyi József.
Frey András (Budapest, 1904. máj. 8. – New York, 1983. márc. 16.) újságíró. A budapesti Tudományegyetemen államtudományi doktorátust szerzett. Újságíró lett. Pályafutását a Budapesti Hírlapnál kezdte, majd a Magyarsághoz került. 1938-tól, alapításától kezdve a Magyar Nemzet külpolitikai rovatvezetője volt. 1943-ban Kállay Miklós miniszterelnök titkos megbízásával Törökországba utazott, hogy kapcsolatot keressen az angolszász hatalmakhoz. A misszió kudarccal végződött. Frey a háború alatt Ankarában és Isztambulban élt. 1944–45-ben az Amerika Hangja ankarai tudósítója volt. 1946-ban visszatért Magyarországra és a Hírlap külpolitikai rovatvezetője lett. 1948-ban elhagyta az országot, 1949-ben az Egyesült Államokban telepedett le. Az Amerika Hangja rádióállomásnak dolgozott 1954–59-ben a Dateline, Data on World Affairs munkatársa. 1959-től ennek és egy német hírszolgálatnak az ENSZ-nél bejegyzett tudósítója. Cikkei angol és magyar nyelvű amerikai lapokban jelentek meg. Élete utolsó éveiben a Kanadai Magyarság főmunkatársa és külpolitikai cikkírója volt. Kitanulta a nyomdászmesterséget.
Futaky István (Nyírcsaholy, Szatmár vm, 1926. máj. 12.) nyelvész. 1944-ben Jászapátiban érettségizett, de szüleinek Nyugatra való kitelepedése miatt egyetemi tanulmányait nem kezdhette el. A család 1946 őszén tért vissza Ausztriából Magyarországra. 1947 és 1952 között egy gabonaforgalmi vállalatnál dolgozott. 1952-ben beiratkozott a budapesti Katolikus Teológiai Főiskolára. 1953 szeptemberében menekülési kísérletét a hatóságok meghiúsították, börtönbe, majd munkatáborba került. 1956 júliusában szabadult. Az 56-os forradalom elfojtása után, 1957 januárjában Ausztriába menekült, majd röviddel utána Göttingenbe ment, ahol Farkas Gyulánál finnugor nyelvészetet, továbbá germanisztikát és néprajzot tanult. 1963-ban doktorált, 1973-ban egyetemi magántanár, 1980-ban tanár és a finnugor szeminárium vezetője lett. Tudományos kutatásaiban a magyarral rokon nyelvek összehasonlító elemzésével foglalkozik. Tanulmányai a többi között az Ural-Altaische Jahrbücherben, a Magyar Nyelvben, az Indogermanische Forschungenben, az Ungarn-Jahrbuchban, a Finnisch-Ugrische Mittellungenben jelennek meg. Ez utóbbi folyóiratnak ő a szerkesztője.
F. M.: Tungusische Lehnwörter des Ostjakischen (Wiesbaden 1975); Hungarica Gottingensia, Verzeichnis der Ungarn betreffenden Archivbestände in Göttingen 1734–1945 (B. Fehlig-gel és M. Katzschmann-nal, München 1978); Ungarn – ein kommunistisches Wunderland? (szerk. Hamburg 1983); Die Ungarn betreffenden Beiträge in der Göttingischen gelehrten Anzeigen, 1739–1839 (K. Schwamm-mal, Budapest 1987).
Független Magyar Hírszolgálat (Independent Hungarian News Service). Stirling György alapította. Első száma 1977. március 15-én jelent meg. A kőnyomatos sajtótájékoztató Washingtonban lát napvilágot minden hónap 15-én. Főleg Amerikában megjelenő magyar lapok veszik igénybe. Magyarországi eseményekről tájékoztat.
Független Magyarország (Free Hungary). Az ausztráliai Dél Keresztje utódaként 1957 januárjában indult mint havonta kétszer megjelenő lap. Később havonta egyszer, végül negyedévenként látott napvilágot Megjelenési helye először Sydney volt, 1965-től pedig Melbourne. Nagy Kázmér szerkesztette és adta ki. Főmunkatársakként Dettre András, Handi Péter, Jászay Antal, Saly Dezső, Zsigmond Endre jegyezték a lapot. Főleg magyar tárgyú publicisztikájával tűnt ki. Nagy Kázmér és Ravasz Károly politikai cikkei élénk visszhangot váltottak ki, különösen az 56-os forradalmat közvetlenül követő években. Utolsó száma 1967 végén jelent meg. Utóda az 1968-as esztendőben a FM Press volt, de az év végén ez is megszűnt.
Fürth Margit (Miskolc, 1890. nov. 16. – Maabarot kibuc, 1974. júl. 16.) író, költő, újságíró. Magyarországon zsidó lapoknak, valamint az Újságnak és a Népszavának dolgozott. 1947-ben Palesztinába ment és a Maabarot kibucban telepedett le. Verseket, regényeket, elbeszéléseket írt. 1965-ben Nordau-díjat kapott.
F. M.: Üdvözlet a jövő asszonyának (v. Tel Aviv 1956); Maris! Maris! (r. uo. 1965); Az alagút (elb. uo. 1969).
Füry Lajos (Budapest, 1913. máj. 29.) író. A budapesti Tudományegyetemen jogi és államtudományi tanulmányokat végzett, ezeket doktori oklevéllel zárta. A második vh. alatt haditudósító volt, szerkesztette a Tábori Újságot és a Tábori Rádiót. Katonaként 1945 elején Nyugatra került, Németországban élt, majd 1949-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. A Kongresszusi Könyvtár filmosztályán dolgozott. Innen ment harminc évi munka után nyugdíjba. Utána a floridai Sarasotában telepedett le. Titkára volt az Amerikai Magyar Szövetségnek, szerkesztette az Erdélyi Magyarság, a Képes Világhíradó, a Képes Magyar Világhíradó című lapokat, rendszeresen publikált a Katolikus Magyarok Vasárnapjában, a Kanadai Magyarságban, a pittsburghi Magyarságban, valamint más amerikai magyar lapokban.
F. M.: Árva Magyar János (r. Washington 1951); Két állomás között (r. uo. 1953); Az út vége (r. Toronto 1955); Forgószél (r. uo. 1955); Arácsi csodakút (r. München 1956, 1970); Hotel Kensington (r. uo. 1957, San Francisco 1969); Az ezüst koporsó (r. München–Washington 1958, 1968); Szénaláz (r. New Jersey 1959, Passaic 1965); Gyöngykaláris (elb. San Francisco 1959, 1966); Barkócafabot (r. München 1960); Az ördög lakomája (r. uo. 1961, 1970); A földhözragadt nép (elb. London 1962); Köd (r. Toronto 1962); Kortársaim (elb. New York 1962, Garfield 1969); Rio Seco (r. New Jersey 1963, San Francisco 1974, angolul: 1989); Árpád fejedelem (r. Buenos Aires 1964, Washington 1977); A pelikánok este hazatérnek (r. Buenos Aires 1965, 1970); Kecskeláb (elb. New York 1966, San Francisco 1972); A bécsi színjáték (r. München 1969, San Francisco–Washington–München 1975); Delet harangoznak Budán (r. München 1970, 1979); Vasárnap Farkaspusztán (elb. DeKalb Pike 1978); Jegykendő (Passaic 1979); Hetedhét országon is túl... (r. San Francisco 1979); Az ellopott szerelem (r. uo. 1983); Az egylábú asztal (eml. uo. 1984); Fakó szekér, kenderhám (elb. uo. 1986); Temetés Nicodémiában (r. Osprey FL 1987); Eső a Mato Grossón (r. Toronto 1987).