Ignotus Pál (Budapest, 1901. júl. 1. – London, 1978. ápr. 1.) író, újságíró. Pályafutását az Esti Kurír című budapesti napilapnál kezdte, dolgozott a Magyar Hírlapnak és a Századunk című folyóiratnak is. 1936 és 1939 között a Szép Szó társszerkesztője volt. 1939-ben Angliába költözött, a BBC munkatársa, majd a háború után a magyar követség sajtóattaséja lett. 1949-ben hazarendelték, utána letartóztatták és koholt vádak alapján elítélték. Hét évig volt börtönben. Kiszabadulása után a MTA Irodalomtörténeti Intézetében dolgozott. 1956 őszén bekerült az Írószövetség elnökségébe. A forradalom bukása után Angliába menekült, Londonban telepedett le. 1957 márciusában a Magyar Írók Szövetsége Külföldön elnöke lett. Megszűnéséig, 1960 végéig állt az írószervezet élén. írásai főleg az Irodalmi Újságban, a Látóhatárban, illetve Új Látóhatárban, valamint a londoni Népszavában jelentek meg. Rendszeresen publikált angol lapokban és folyóiratokban is, a többi között a Times Literary Supplementben és az Encounterben. Magyarra fordított Maupassant és Maugham műveket.

Illés László (Ronald Leslie Iles, Budapest, 1934. ápr. 26.) újságíró, műfordító. A budapesti egyetemen angol és spanyol nyelvet tanult. A Magyar Távirati Irodában és a Magyar Rádióban dolgozott. Angol irodalomból fordított. Fordításai könyv alakban, irodalmi lapokban, színházakban, rádióban jelentek meg. 1969 augusztusában emigrált. 1973 szeptemberétől (Székely Gábor néven) a müncheni Szabad Európa Rádió munkatársa.

Illyés Elemér (Torja, Háromszék vm, 1919. dec. 7. – Pieve di Tremosine, Olaszország, 1989. aug. 4.) történész. A kolozsvári Tudományegyetem jogi karán doktori diplomát szerzett. Kiegészítő tanulmányokat a római és heidelbergi egyetemen végzett. 1942 óta Nyugaton élt. 1945-ben kivándorolt Brazíliába. Később áttelepedett Portugáliába, ahonnan a hetvenes évek közepén Nyugat-Németországba költözött. Élete utolsó éveit a Garda tó partján lévő Pieve di Tremosineben töltötte. Kutatásai és publikációi középpontjában Erdély múltja és jelene, valamint a nemzetiségi kérdés állott. Írásai az Új Látóhatárban, a Katolikus Szemlében és az Irodalmi Újságban jelentek meg. 1981-ben hasonmás kiadásban megjelentette Orbán Balázs "A Székelyföld leírása" című hatkötetes művét.

Ilosvay Ferenc (Budapest, 1914. aug. 28. – Bécs, 1990. júl. 8.) író, újságíró. Tanulmányait a budapesti Műegyetem mezőgazdasági és állatorvosi karán végezte. 1938–41-ben állatélettani és erdészeti kutatóintézetben dolgozott. Közben Budapesten A Reggel és a Pester Lloyd munkatársa volt. Regényeket és elbeszéléseket írt. Első könyve "Jó vadászatot!" címmel 1943-ban jelent meg. 1945 után erdőkben visszavonultan élt, a Szabad Szó című lapnak mezőgazdasági cikkeket írt, két évig természetvédelmi területet vezetett. Az 56-os forradalom után Ausztriába menekült. Először Hamburgban élt, majd 1958–59-ben a bécsi Magyar Híradó szerkesztője volt. Írt ezen kívül a többi között az Új Hungáriába, a Nemzetőrbe, a Krónikába.

Incze Sándor (Kolozsvár, 1889. aug. 10. – New York, 1966. jan. 27.) újságíró, szerkesztő. Szülővárosában Harsányi Zsolttal 1908-ban színházi lapot indított, majd 1910-ben Budapesten a Színházi Újságot. 1912-ben megalapította a Színházi Életet, amely az elkövetkező évtizedekben nagy népszerűségnek örvendett. A kormányzat 1938-ban betiltotta. Incze ugyanabban az évben az Egyesült Államokba költözött, ahol elindította a Theater Arts című lapot, de vállalkozása nem sikerült. Amerikában írt visszaemlékezései csak halála után jelentek meg Magyarországon.

Indig Ottó (Brassó, 1890. nov. 18. – Bellinzona, Svájc, 1969. máj. 22.) író, újságíró. A kolozsvári egyetemen jogot végzett, de a tisztviselői helyett az újságírói pályát választotta. 1916-ban a kolozsvári Ellenzékhez került, amelynek később szerkesztője lett. 1926-tól a kolozsvári Hétfő Reggel szerkesztője. Verseket, elbeszéléseket, színműveket írt. Első színházi sikere a "Torockói menyasszony" volt, amelyet 1931-ben mutatott be a budapesti Belvárosi Színház. A harmincas és negyvenes években több regénye jelent meg és több darabját játszották. 1938-ban Párizsba költözött. A második világháborút Franciaországban vészelte át. Nem tért vissza Magyarországra. 1951-ben Münchenbe került, a Szabad Európa Rádió munkatársa lett. 1961 júniusában ment nyugdíjba. Írásai főleg az Új Látóhatárban jelentek meg. 1969 májusában útban Ascona felé kizuhant a robogó vonatból.

integratio. Mint európai szemléletű és törekvésű kétnyelvű folyóiratot magyar és osztrák diákok, valamint fiatal értelmiségiek alapították 1967-ben Bécsben. Folyóiratból 1972-ben évkönyv, 1979-ben könyvsorozat lett. Ebben magyar és német nyelvű művek jelennek meg. A szerzők között van Deák Ernő, Deréky Pál, Hanák Tibor, Varga József. Eddig csaknem húsz kötet látott napvilágot.

Irodalmi Kör. Chicagóban alakult Mózsi Ferenc vezetésével a magyar irodalom pártolására. 1987 óta irodalmi, szerzői esteket, valamint előadásokat rendez. Elődje az 1979-ben alakult Irodalmi Kávéház volt. Ebbe olvadt bele a korábban Makkai Ádám vezetésével működött Kodály Zoltán Társaság.

Irodalmi Levelek. Könyvsorozat, amely Farkas Péter és a budapesti Petri György szerkesztésében 1988 januárja és 1989 vége között Kölnben jelent meg. Összesen öt kötet látott napvilágot. A kiadó Verlag IL néven folytatja tevékenységét és német munkákat ad ki.

Irodalmi Újság. A Budapesten kiadott Irodalmi Újság folytatásaként és utódaként az 56-os forradalom után 1957. március 15-én indult újra Bécsben. 1957. május 15-től félhavi lapként jelent meg Londonban. A lap kiadására formailag egy Hungarian Literary Gazette Ltd. nevű cég alakult, amelynek három igazgatója volt: Faludy György, Pálóczi Horváth György és egy Hall nevezetű angol. Gyakorlatilag a megjelenést a Congress for Cultural Freedom nevű amerikai szervezet tette lehetővé. A felelős szerkesztő Faludy György lett, aki mellett Pálóczi Horváth György és Aczél Tamás, valamint a fiatal írók képviseletében András Sándor és Krassó Miklós alkotta a szerkesztőséget. Később szerkesztőbizottság alakult Faludy (fel.szerkesztő), Aczél, Pálóczi Horváth (szerkesztő), Cs. Szabó László, Enczi Endre, Kovács Imre, Szabó Zoltán, Vámos Imre részvételével. Az amerikai támogatás megszűnése után, 1962-ben a lap átköltözött Párizsba és szerkesztését Méray Tibor vette át. Segédszerkesztő Enczi Endre lett, ennek halála után Lehoczky Gergely és az ő halála után rövid időre a svájci Nagy Csaba. 1970-től havonta jelent meg, 1972-től kéthavonta, 1982-től évente négyszer. Gyakoribb munkatársai közé tartozott a nevezetteken kívül Fenyő Miksa, Mikes György, Ignotus Pál, Molnár Miklós, Hanák Tibor, Tábori Pál, Sárközi Mátyás, Halász Péter, Fejtő Ferenc, Thinsz Géza, Gömöri György, Kende Péter, Schöpflin Gyula, Albert Pál, Vajda István, Zalán Magda, Dénes Tibor, Ladányi László, Landy Dezső, Karátson Endre. A lap anyagi támogatására 1972-ben megalakult az I.U.Baráti Köre, amely Magos Gábor, Magos-Gimes Judith és Nagy Csaba ügykezelésével működött. Anyagilag megalapozottabbá akkor vált, amikor Nagy Ernő giromagny-i nyomdája átvette előállítását. Nagy Ernő 1986-tól kiadóként jegyezte a lapot. 1989-ben két száma utánnyomásban Budapesten is megjelent. 1989 végén Méray Tibor bejelentette, hogy a magyarországi politikai változások eredményeként az I.U. felfüggesztette megjelenését.

Irodalmi Újság Sorozata (I.U.S.). 1983-ban megindult könyvsorozat, amely hét év alatt több fontos művel gyarapította a nyugati magyar könyvkiadást. Megjelent a sorozatban a Rajk-per és a Mindszenty-per anyaga, valamint a többi között Schöpflin Gyula, Szabó Zoltán, Sozan Mihály, Tardos Tibor könyve.

ITT-OTT. 1.) A Magyar Baráti Közösség neve indulásakor. 2.) A Magyar Baráti Közösség folyóirata, amelynek első száma – akkor még mint az ITT-OTT körlevele – 1967. október 23-án jelent meg. Kiadói szerint a lap "a magyar eszmecsere eszköze, amellyel a szórvány magyarságot szolgálja". Kezdetben eléggé rendszertelenül jelent meg, de azután áttért az évi négyszeres rendszeres megjelenésre. Különböző amerikai városokban szerkesztik, szedik és nyomtatják. Publicisztikát, vitákat, szépirodalmat, ismeretterjesztő cikkeket, leveleket közöl. Szerkesztője Éltető Lajos. A szerkesztőség az Oregon állambeli Portlandben működik.

Ius Humana-díj. Kimagasló szellemi és magyar közösségi teljesítmények elismerésére a Hungarian American Alumni Association (Buffalo) és a buffaloi Helikon Társaság által alapított díj. Kezdeményezője és kurátora Prágay Dezső. Nyertesei: 1988-ban a Menekültügyi Bizottság (Budapest), 1989-ben Tőkés László és a FIDESZ, 1990-ben Cs. Gyimesi Éva és a Történelmi Igazságtétel Bizottság, 1991-ben Sütő András, Szász Béla és Sztáray Zoltán.

Iváni Zoltán (Kézdivásárhely, Háromszék vm, 1910. okt. 24.) író. Jogi tanulmányait a kolozsvári és a szegedi egyetemen végezte, jogi és államtudományi doktorátust szerzett. Újságíró lett. A kolozsvári Ellenzék és a Keleti Újság munkatársa volt. Budapesti lapokban is jelentek meg elbeszélései, tárcái, versei. 1948-ban bírósági titkár, de ügyvédi kamarai felvételét elutasították, majd egyéb lehetőségek híján segédmunkás lett. Részt vett az 56-os forradalomban, november közepén Nyugatra menekült és kivándorolt az Egyesült Államokba. New Yorkban telepedett le, főleg amerikai magyar lapokban publikált.

Ivánka Endre (Budapest, 1902. szept. 24. – Bécs, 1974. dec. 6.) bizantinológus. A bécsi egyetemen doktorált 1926-ban, 1933-tól a budapesti Tudományegyetemen magántanár. 1938–42-ben a pécsi egyetemen tanított. 1940 és 1944 között a kolozsvári Tudományegyetemen a klasszika-filológia tanára. 1945-től Bécsben élt. Tanított a bécsi egyetemen, majd 1947-ben meghívták a gráci egyetemre. Először klasszika-filológiát adott elő, majd 1960-ban a bizánci tudományok rendes tanárává nevezték ki. Haláláig a gráci "Bizánci Filozófiai és Szellemtörténeti Intézet" vezetője. Bizánci történetírókat fordított németre. Részt vett több szakfolyóirat szerkesztésében.

Iványi-Grünwald Béla ifj. (Nagybánya, 1902. márc. 2. – Cholster, Anglia, 1965. jan. 22.) történész. A budapesti Tudományegyetemen doktorált, ugyanott 1935-től magántanár volt. Széchenyivel, a modern magyar történelemmel és a magyar–nyugat-európai kapcsolatokkal foglalkozott. 1939-ben ösztöndíjjal Londonba ment. Azután a magyar követségen dolgozott. 1941 áprilisában lemondott, Nagy-Britanniában maradt és a BBC munkatársa lett. Annak magyar műsorában történelmi és politikai problémákat tárgyalt. 1947 és 1949 között a Londoni Egyetem Szláv és Kelet-Európai Intézetének előadója volt. Oxfordban is adott elő. Történelmi tanulmányokat írt. Magyarul az Irodalmi Újságban és az Új Látóhatárban publikált.

Izraeli Írószövetség Magyar Nyelvű Tagozata. Az izraeli magyar nyelvű írók összefogását Kaczér Illés kezdeményezte 1968-ban. Ez a csoport 1972-ben az Izraeli Írószövetség Magyar Nyelvű Tagozatává alakult át. Elnöke Barzilay István lett Az ő halála után, 1981-ben Naschitz Frigyest díszelnökké választották, az elnöki tisztet pedig Tabák László vette át.

Izraeli Magyar Rádió. Az ötvenes évek elején indult Márton Lajos és Kasztner Rezső szerkesztésében. Eredetileg naponta két negyedórás műsort adott. Egyiket középhullámon hazai, a másikat rövidhullámon külföldi hallgatók számára. A belföldi magyar adás egyrészt anyagi okok, másrészt a csökkenő bevándorlás miatt megszűnt. Jelenleg öt munkatársa van, részben másodállásban. Izrael politikai, gazdasági, kulturális életéről ad híreket, hírmagyarázatokat, riportokat. Szerkesztője Pfeiffer István, aki 1959-ben került a rádióhoz.