W
Wagner Ferenc István (Francis Stephen, Korpona, Hont vm, 1911. febr. 28.) történész, könyvtáros. A szegedi Tudományegyetemen 1940-ben doktori oklevelet szerzett. Középiskolai tanár Szegeden (1936–38) és Budapesten (1938–45), Fő érdeklődési területe a szláv nyelv és kultúra volt. 1945-ben a Külügyminisztérium tisztviselője lett. 1946–48-ban pozsonyi főkonzul volt. Utána Nyugatra menekült és az Egyesült Államokban telepedett le. 1949 és 1953 között Bridgeportban és New Yorkban magyar és szlovák rádióműsorokat írt. 1953-ban a washingtoni Kongresszusi Könyvtárba került, ahol a szláv gyűjtemény katalogizálását végezte. Magyar és közép-európai kérdésekkel foglalkozott. Angol nyelvű amerikai történelmi és politikai folyóiratokban publikált.
F. M.: A magyar történetírás új útjai (Washington 1956); Széchenyi and the Nationality Problem in the Habsburg Empire (1960); The Hungarian Revolution in Perspective (szerk. Washington 1967); A magyar kisebbségek helyzete a szomszéd államokban (1975); Hungarian Contributions to American and World civilization (Blue Bell PA 1976); Eugene P. Wigner an architect of the Nuclear Age (Toronto 1981); Nation-Building in the United States: the American Idea of Nationhood in Retrospect (1985); Zoltán Bay Atomic Physicist, A Pioneer of Space Research (Budapest 1989).
Wagner Lilla (Vészy Mátyásné, Budapest, 1903. szept. 16. – London, 1978. jan. 22.) író, pszichológus. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Szegeden végezte, 1926-ban doktorátussal fejezte be. Filozófiával, jogtudománnyal, lélektannal, esztétikával foglalkozott. Jogi és lélektani tanulmányokat publikált. Ezen kívül regényt, verset, mesét is írt. 1929 és 1946 között nyolc könyve jelent meg. Férjével, Vészy Mátyás politikussal 1951-ben Londonban telepedett le. Először könyvtáros, tudományos asszisztens, majd gyakorló pszichoanalitikus volt. 1977-ben nyugalomba vonult. Összeállította Freud összes műveinek német nyelvű indexét (1968). Pszichológiai tanulmányokat írt angol, amerikai és német szakfolyóiratokba. Petőfi életét és munkásságát lélektani módszerekkel elemző könyv szerzője.
F. M.: A negyedik Petőfi (London 1972).
Walter, Georges (György, Budapest, 1925.) író, újságíró. Néhány hónapos korában került Franciaországba. Az ország déli részében nőtt fel. Először tanító volt, majd színházi rendező és hírlapíró lett. Újságokon kívül rádiónak és televíziónak dolgozott. Regényíróként a "Des vols de Vanessa" című könyvéért 1972-ben megkapta az Interallié Díjat.
F. M.: Les enfents d'Attila (r. Paris 1967, magyarul: Attila fiai, Budapest 1970); Des vols de Vanessa (r. Paris 1972, magyarul: Repülnek a vanessák, Budapest 1979); Captaine Smith (r. Paris 1980).
Washington, George Díj. Az Amerikai Magyar Alapítvány által 1961-ben létesített díj magyar származású amerikaiaknak az amerikai tudomány és művelődés, valamint nem-magyar származásúaknak a magyarság érdekében végzett teljesítményei elismerésére. A magyar díjazottak között volt Kármán Tódor, Neumann János, Békésy György, Teller Ede, Wigner Jenő, Alföldi András, Hevesy György, Breuer Marcel, Selye János, Doráti Antal, Lotz János, Dómján József, Serly Tibor, Képes György, Szent-Györgyi Albert.
Wass Albert gr. (Válaszút, Kolozs vm, 1908. jan. 8.) író, szerkesztő, irodalmi szervező. Debrecenben gazdasági akadémiát végzett. Németországban és Franciaországban erdészetet és kertészetet tanult, majd birtokán gazdálkodott. Verseket, elbeszéléseket, cikkeket írt erdélyi folyóiratokba, valamint heti- és napilapokba. Első könyve 1927-ben jelent meg Kolozsvárott. Alapító tagja volt az Erdélyi Szépmíves Céhnek. 1940-ben Baumgarten díjat kapott. 1944 végén eltávozott Magyarországról. Hosszabb ideig Hamburgban élt, majd 1952-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. Floridában telepedett le. Gainesvilleben a University of Floridán németet, franciát, európai irodalmat és történelmet tanított. Megalapította az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet, irányította annak tudományos munkáját és könyvkiadási programját, szerkesztette Értesítőjét és a Transylvanian Quarterly című szemléjét. Vezető szerepet játszott az Erdélyi Szövetség tevékenységében és szerkesztette az Erdélyi Magyarság című folyóiratot. Antológiát és dokumentumköteteket állított össze és adott ki. Regényei több kiadásban és nagy példányszámban jelentek meg. Cikkeket írt a többi között a Nemzetőrbe, a Kanadai Magyarságba, a Kárpátba, a Katolikus Magyarok Vasárnapjába, torontói Magyar Életbe, Krónikába, Délamerikai Magyar Hírlapba, Új Hungáriába, valamint a Studies for a New Central Europe-ba. Angol nyelvű tanulmányokat is publikált, főleg erdélyi kérdésekről és magyar művelődési problémákról.
F. M.: Erdők könyve (elb. München 1947, németül: Märchen vom Walde, Hamburg 1957); A láthatatlan lobogó (v. uo. 1948, Köln 1957); Adjátok vissza a hegyeimet! (r. Bad Wörishofen 1949, 1951, spanyolul: Devolvedme mis montanas, Buenos Aires 1953, angolul: Give me back my mountains!, Astor Park 1970); Ember az országút szélén (r. München 1951, Cleveland 1953, Astor Park 1977, angolul uo. 1984); Tizenhárom almafa (r. Buenos Aires 1952, Brüsszel–Hilversum–München 1957); Elvész a nyom (r. Cleveland 1952, Toronto 1967, Youngstown 1985, németül: Die Spur verliert sich, Stuttgart 1958); Why (r. Pittsburgh 1953); Es sind die grössten Schmerzen nicht worüber Frauen weinen (r. Heidelberg 1956); Az Antikrisztus és a pásztorok (r. Buenos Aires 1958, Köln 1959); A funtinelli boszorkány (r. Buenos Aires 1959, Köln 1959); Átoksori kísértetek (r. Toronto 1964, angolul: The Purple Ghosts of Damnation, uo. 1965); Elvásik a veres csillag (r. uo. 1965, angolul: The Red Star Wanes, uo. 1965); Magukrahagyottak (r. uo. 1967, angolul: Forsaken are the brave, uo. 1967); Valaki tévedett (elb. Astor Park 1970); Kard és kasza I-II (r. Astor Park 1974–76); Magyar örökségünk (tan. szerk. uo. 1975, angolul: uo. 1975); Documented Facts and Figures on Transylvania (uo. 1977); Halálos köd - Holtember partján (r. uo. 1978, Budapest 1990, angolul: Astor Park 1979); A funtinelli boszorkány, I. Az urszubeli leány (r. uo. 1981); A funtinelli boszorkány II. Kunyhó a Komárnyikon (r. uo. 1981); Eliza and the House that Jack Built (r. uo. 1982); History of Astor on St. Johns (uo. 1982); The Transylvanian Hungarian Folk Art (uo. 1983); A funtinelli boszorkány I-III (Budapest 1990).
Werner Kázmér Géza (Kasimir G. Pankota, Arad vm, 1900. márc. 29. – Darmstadt, 1985. jan. 31.) író, színházi rendező. Budapesten orvosi tanulmányokat folytatott, de az orvosi pálya helyett a színházit választotta. Színdarabokat, operetteket írt. 1924 és 1935 között Berlinben élt. A Berliner Theater am Kurfürstendammban és más berlini színházakban dramaturgiai és rendezői munkát végzett. Politikai okokból 1936-ban visszatért Budapestre, ahol különböző munkakörökben dolgozott. A többi között a Philips Vállalat sajtóreferense volt. Az 1944-es esztendőt kényszermunkásként, üldözöttként, illegalitásban vészelte át. 1948-ban kivándorolt Izraelbe, de utána Németország lett a végleges letelepedési helye. Darmstadtban élt és részt vett a város irodalmi életében. Regényeket, tárcákat, emlékezéseket írt. 1964-től 1975-ig a Hontalan Írók PEN Központja német nyelvterületi csoportja elnöke volt. Megkapta Darmstadt városa legjelentősebb kulturális kitüntetését, a Johann-Heinrich-Merck Emlékérmet.
F. M.: Hevrat Ovdim (Tel-Aviv 1952); Geschichte der Histradut (uo. 1953); Nie wieder gestern... (r. Darmstadt 1970); Saat in fremder Erde (ant. Szerk. uo. 1973); Spätlese, Potpourri in Prosa (uo. 1975).
Wigner Jenő Pál (Eugene Paul, Budapest, 1902. nov. 17.) fizikus. Egyetemi tanulmányait a budapesti Műegyetemen kezdte és Berlinben a Technische Hochschulen fejezte be. Vegyészetbői doktorált, de áttért az elméleti fizikára. 1928-ban kezdte el tanári pályafutását. A Technische Hochschule hívta meg az elméleti fizika előadójának. 1930-tól a Princeton Egyetem is meghívta tanárnak. Néhány évig mind a két egyetemen tanított elméleti fizikát. 1936–38-ban a Wisconsini Egyetem matematika-fizika tanára volt. Tudományos munkájában a kvantummechanikával, a fémek szerkezetével, az atomok felépítésével foglalkozott. Részt vett az amerikai atomkutatásban: 1947–50-ben mint az Oak Ridge-i atomkutató laboratórium igazgatósági tagja, 1952–57-ben és 1959–64-ben mint az Amerikai Atomenergia Bizottság tanácsadó testületének tagja. Közreműködött az első atomreaktor megszerkesztésében, az atombomba megépítésében azonban nem vett részt. Tudományos munkásságáért 1950-ben Franklin-díjat, 1958-ban Fermi-díjat, 1961-ben Max Planck Érmet, 1972-ben Einstein-díjat kapott. 1963-ban a fizikai Nobel-díjjal tüntették ki. 1988-ban a MTA tb. tagja lett.
F. M.: The Physical Theory of Neutron Chain Reactors (A. M. Weinberggel, 1958); Nudear Structure (L. Eisenbuddal, 1958, németül: Einführung in die Kernphysik, 1961, magyarul: Az atommag szerkezete, Budapest 1969); Dispersion Relations and Their Connection with Causality (1964); Symmetrics and Reflections (1967, magyarul: Szimmetriák és reflexiók, Budapest 1972); Survival and the Bomb (1969); Csoportelméleti módszer a kvantummechanikában (az 1931-ben megjelent Gruppentheorie und ihre Anwendungen auf die Quantummechanik der Atomspektren magyarul, Budapest 1979).
Wojatsek Károly (Charles, Udvard, Komárom vm, 1916. szept. 29.) nyelvész, történész. Magyar, szlovák és cseh nyelvi, irodalmi és történeti tanulmányait a brünni, pozsonyi, debreceni egyetemen végezte. 1940-ben tanári oklevelet szerzett Debrecenben. 1940–44-ben Magyarországon, 1944–48-ban Csehszlovákiában középiskolai tanár volt. 1948-ban Nyugatra menekült és a svájci fribourgi egyetem hallgatója lett. 1951-ben ott is szerzett tanári oklevelet. Azután kivándorolt Kanadába. Montrealban és Torontóban folytatott tanulmányokat, 1957-ben Torontóban tanári és doktori oklevelet kapott. 1957–60-ban Ontarióban volt középiskolai tanár. 1960–65-ben a Coloradói Egyetemen magyar és cseh nyelvet és irodalmat, 1967–68-ban Québecben az Université de Sherbrooke-on német történelmet tanított. 1966 nyarán az ugyancsak québeci Lennoxville-ben lévő Bishop's University-re került, ahol előadó, 1969-ben docens, 1974-től nyugalomba vonulásáig történelem tanár volt. Nyelvészeti és történelmi tanulmányokat jelentetett meg.
F. M.: Hungarian Textbook and Grammar (1962, 1964, 1974, 1977, 1989); Intermediate Czech Reader (1964); From Trianon to the First Vienna Arbitral Award, The Hungarian Minority in the First Czechoslovak Republic, 1918–1939 (Montreal 1981).
Wöllner Frigyes (Pécs, 1927. jún. 5.) újságíró. Középiskoláit Pécsett végezte, majd a cisztercita rend tagja lett. Pappá szentelték, de rendjének feloszlatása után a papi tevékenység helyett évekig szénbányában dolgozott. 1964 óta Rómában él. Rendjéből kilépett és feladta papi hivatását. 1969 decembere óta – Bojtár István néven – a Szabad Európa Rádió római munkatársa. Vallási és egyházpolitikai cikkeket írt a Katolikus Szemlébe, és az Új Látóhatárba.