Jakab apostol, az idősebb (Jacôbus Maior), János bátyja, ők ketten a mennydörgés fiai (Márk 3,17). Péterrel és Jánossal ott volt a Táborhegyen, az Úr színeváltozásánál. Ő volt az első, aki az apostolok közül vértanúságot szenvedett.
Jakab hispániai térítése, ottani vértanúhalála történelmi forrásokból alig igazolható.
Legendáját a Legenda Aurea nyomán az Érdy-kódexben olvassuk.* Eszerint halála után éjjeli időn, az ő szent tanítványai ragadák el ő mestereknek testét és hajóban szerezvén, Galícia országban viteték Szent angyalnak vezérlése miatt. Hol ott vala egy királyné asszony, kinek Luppa vala neve, kinek mikoron hírré tették volna, helyt kérvén temetésre. Az királynéasszony kedég álnokságot gondolván, kűdé egy gonosz emberhez őket, hol ott ottan az temlecbe veték őket. De éjjel Úristennek angyala elszabadojtá és igaz útra vezérlé. Mikoron vitézök mentenek vóna utána, leszakada az héd alattok és mind az vízben halálának. Azt hallván az fejedelem, penitenciára térvén, hátra hívatá őket, és minden kéréseket megengedé.
És ott prédikálván, mind az egész várast az szent hitre térejté. Azt hallván Luppa kerálné asszony, nagyon megbosszula és nagyobb álnokságot gondolván, hogy mivel őket elveszthetné. Mondá: itt ellyen helyen énnekem tanult ökreim vannak. Fogjátok be őket és vigyétek oda rajtok ti urotoknak testét, ahova akarjátok. Tudja vala kedég az ravasz Luppa oly fenéknek lenni az vad bikákat, hogy mind odamennének, ottan mind megölnék őket és elszaggatnák. Mikoron azért fölmentenek vóna az hegyre, találának egy tüzes sárkányt, ki ellen szent keresztnek jegyét vetvén, ottan ketté romla. Feljebb menvén, megtalálák az bikákat es, és mintha koronkéd sziligyök voltanak vóna, meg hagyák magokat fogni és befogni.* És fölvevén mind kövestül a szent testet, vivék Luppa kerálné asszonynak palotájában. Azt látván Luppa… az ő kőpalotáját szent egyházzá szentölteté, és nagy kazdagsággal megékesöjté. Jakab legendájának más mozzanataira később még hivatkozunk.
A sírról később megfeledkeztek. Jakab másik, az Érdy-kódex előadását kiegészítő legendája szerint, az ereklyékre a XI. században úgy bukkantak rá, hogy abban a csalitban, amely elfeledett sírját benőtte, éjszakánként égő gyertyákat láttak világítani. Más változat úgy tudja, hogy csillag árulta el a helyet: campus Stellae. A jelek a püspököt nyomravezették, aki hatalmas templomot építtetett föléje. A csillag más legenda szerint Nagy Károlynak is megjelent, hogy templomépítésre serkentse. Ez Santiago de Compostela néven a középkornak Jeruzsálem és Róma mellett leghíresebb búcsújáró helye lett. Emlegették Nyugati Jeruzsálem néven is.
Spanyolország – mint Georg Schreiber írja* – Compostelával, Jakab kultuszával lépett be a középkor európai világába. Hermann J. Hüffer, a nagyérdemű Compostela-kutató fejtegeti,* hogy a Jakab-zarándoklatok erősítették a treuga Dei készségét, az Európa-gondolatnak, Nyugat szellemi egységének kialakulását.
Mint mondottuk, Jakab hispániai útját a legendák világába kell ugyan sorolni, de odakerült ereklyéi révén a helyi kultusz a VIII – IX. században már virágzani kezd. Az ereklyék őrzési helyét a jámbor hagyomány hamarosan Jakab sírjával azonosította, és megfelelő legendákat költött hozzá. A spanyolok nemzeti szentje, őt hívták segítségül a mórok elleni küzdelmeikben, de amerikai hódításaikban is. Compostela a spanyol missziós tudat forrása.*
Jakab apostol sírja Szent Bonaventúra szerint a legdicsőségesebb minden nemzetek szentjeinek sírja között. Dante azt írja, hogy csak az az igazi zarándok, aki már megjárta Compostelát.
Szent Jakab városát a vezeklő zarándoklatok sajátos középkori gyakorlata is híressé tette. Az egyéni töredelemből fakadó kezdemények mellett hazánkban a közösség ítéli, főleg a gyilkosakat, hosszú, olykor évekig tartó zarándokútra. Ezzel a megszokott környezetükből való eltávolítással megmentették őket az esetleges vérbosszútól. Az egész latin szertartású Európa megindul Compostelába: a román korban a nemesség és lovagság, papság, a gótikában pedig a polgárság, kalmárság, vízenjárók. Hüffer szerint* a Jakab-kultusz közép-európai bölcsője a bencések regensburgi Jakab-temploma (ecclesia matrix), illetőleg monostora (1090), amelyet hamarosan számos más egyház is követ, így a bécsi (1113).
Jakab hírét, tiszteletét a Roland-monda is népszerűsíti, amely énekmondók ajkáról szerte Európában elterjedt. Hat – mellesleg szólva – a nemzeti-népi epikai hagyományokra, így a mi Szent László-mondáinkra is.*
A középkor utolsó évszázadaiban, főleg Nyugat- és Észak-Európa városaiban számos templomot építenek az ő tiszteletére.* Az is természetes, hogy ő a Hansa patrónusa. Jakabot ugyanis a zarándokság révén nemcsak a búcsújárók, hanem Miklós mellett minden utasemberek, hajósok is védőszentként kezdik tisztelni.
A német kutatás szerint a birodalmi Jakab-zarándokutak kiindulási pontja a Hansa-városok mellett Aaachen és Einsiedeln volt. Bár adataink nincsenek rá, aligha kétséges, hogy Magyarországról – a Háromkirályok kölni ereklyéit és az aacheni búcsút hét évenként megjárván – Aachenből indultak Compostelába. Ez az útvonal (Niederstrasse) Párizs, illetőleg Chartres városába vezetett, innen haladtak tovább. Útbaesett Tours Szent Márton sírjával, majd Poitiers, Bordeaux, Ostabat. Végül Roncesvalles bencés apátságát elhagyva, spanyol földre léptek.
A Francia Út (Chemin français) tizenhárom pihenő stációjával már a XI. században kialakul. Mindenütt menedékhelyek épülnek, ezeket is legendák övezik. Egyik hegycsúcson két lovag előtt aranykeresztet hordó galamb mutatja a helyes utat. Ahol a keresztet leteszi, ott építik föl a zarándokszállást. A legenda még azt is tudja, hogy a két lovag fekete szeme a látomás után aranyszínűre változott.
Ha esetleg valaki Rómából zarándokolt – mint föltehetőleg Tar Lőrinc – több utat választhatott. Ilyen volt a Nagyszentbernát-hágó, St. Maurice im Wallis vagy a Kisszentbernát-hágón át Tarantaise. Legszokottabb volt azonban a Mont Cenis, illetőleg Arles irányában haladó út.
Spanyolországban általában Pamplona, Burgos, Leon érintésével jutottak Santiago de Compostela városába. E zarándokutakat a közbeeső városokban mindenütt Jakab tiszteletére szentelt templomok, az útszéleken kápolnák, zarándokkeresztek, hospiciumok szegélyezték a búcsúsok lelki-testi gondozására.*
A Compostelába érkező búcsúsokat a templom kapuja fölött a Porta gloriae fogadta: a szentek élén a patrónus, vagyis Jakab apostol, fölöttük pedig a Krisztus király.*
A compostelai zarándok széles karimájú, kéregető, alamizsnagyűjtő, kagylóval díszített kalapban, vándorbottal, tarisznyával, kulaccsal, zarándokköpönyegben tért haza övéihez. A pap különleges áldással (pro redeuntibus de itinere) fogadta.* Egész életében nagy tiszteletben, sőt tekintélyben volt része, hiszen az akkori közhit szerint kegyelmi kiváltságokat hozott a közösség számára. A XII. századból származó Codex Calixtinus* szerint „mindazok a zarándokok, akik Szent Jakab oltárához járulnak, legyenek bár gazdagok vagy szegények, jogot szereznek arra, hogy velük idejövet s hazatérőben, jól bánjanak, alázattal fogadják be őket vendégként azok, akik lakói e földeknek. Valósítsák meg velük szemben a Caritas szellemét…” Nemcsak az apostol tiszteletére szentelt templomok mellett, hanem önállóan is virágoztak Szent Jakabtársulatok,* amelyek egyrészt a közösséget is képviselő zarándokot látták el, másfelől Compostela szakrális szellemét és örökségét is ápolták.
Mindezekből az is érthető, hogy Jakab volt hosszú évszázadokon át a zarándokok védőszentje. Őt magát is eszményi búcsújáróként ábrázolják, kezében vándorbot, vállán tarisznya, kalapján az említett kagylódísz (pecten Jacobeaus). A kagyló – mint utaltunk rá – a compostelai búcsújárás igazoló jelvénye volt. A búcsúsok botjának és tarisznyájának megáldását talán éppen Compostela hatására már a Pray-kódexben is megtaláljuk. A nagy vezeklők nyakán hurokra kötött kötél is volt. Jöttek olyan előkelő zarándokok is, akik itt szerettek volna meghalni, temetkezni.
Magyarországról is sokan megfordultak Jakab sírjánál. Egy 1140-ből származó angol följegyzés megőrizte egy magyar püspök emlékét, aki zarándokútja alatt halt meg. Nevét sajnos, nem örökítette meg.*
A XIII. századból származó selmeci jogkönyv egyik fejezete megszabja, hogy a polgárok csak akkor zarándokolhatnak Rómába vagy Compostelába, ha feleségük beleegyezik.
A szepességi Herrmannt gyilkosság miatt kötelezik engesztelő búcsújárásra (1307).* Őt követi Zsigmond király korában Pokoljáró Tar Lőrinc, aki vezeklőútján ide is eljutott. Erről a Peregrinatio Laurentii Taar című latin verskompendium tanúskodik:
|
vagyis: Jeruzsálemből Krétánál visszatérve megjárta Miklósnak (Bari), Antalnak,* Péternek és Pálnak (Róma), Jakabnak (Compostela) kegyelemtől zöldellő tájait. Innen ment Szent Patrik purgatóriumához…*
Több soproni ember zarándoklatáról is tudunk. Így Stadel Mihály egy háromnegyedes szőlő árán római és compostelai zarándoklat elvégzése iránt intézkedett (1499). Frisch János is készül ide, előbb azonban megírja a végrendeletét (1513). Pulyai Mihály papfia, Kristóf Compostelába zarándokolt (1521). Közben édesanyja, Ágnes asszony halálos ágyán meghagyja urának, hogy hazatérő fiuknak primíciájáról, papi fölszereléséről tisztességesen gondoskodjék.* Brassó városából származó adat (1493) szerint a gyóntatók híveiket a kerci apátságba, illetőleg Rámába, Lorettóba, Máriazellbe vagy Compostelába küldik bűneik megbocsájtására.* Egy német zarándok Beziers városában Jakab sírjához készülődő magyar búcsúsokkal is találkozik.*
Már a devotio moderna hangja, amelyet 1530 tájáról az Érsekújvári-kódexben,* a Szent Albert püspöknek adott égi tanácsok között olvasunk: ha barátodat tévelgésnek útáról megfordojtandod, nekem kellemetesb és teneked használatosb, hogy nem ha mennél mezítlábbal Szent Jakab házához és minden mélyföldön egy marok vesszővel vernéd tennenmagadat, hogy véred kifolyna.
A középkori jó tanács ismeretlen útakon-módokon eljut a XIX. század szakrális ponyvairodalmába is, de már természetesen a kultusztörténeti háttér ismerete nélkül:
Ha te életedben egy fillért adsz az én nevemben a szegényeknek, kedvesebb, mintha holtod után egy aranyhegyet adnának énnekem teérted, amely oly magas volna, hogy az eget érné.
Kedvesebb énnekem, ha te életedben csak egy könnyet hullajtasz az én kínszenvedésemért, mintsem holtod után más valaki egy egész kutat töltene meg könnyhullatásokkal éretted.
Ha te énérettem felkelvén ágyadból, imádkozni mégy, kedvesebb énelőttem, mintsem tízezer fegyverest küldenél az én nevemben a hitetlenek ellen.
Ha te felebarátodnak minden cselekedetét jóra magyarázod, kedvesebb előttem, mintsem hét esztendeig vízen, kenyéren böjtölnél.
Ha te énérettem minden ellenségnek szívből megbocsátasz, kedvesebb énelőttem, mintsem Szent Jakab sírjához mezítelen mennél és minden mérföld után megvesszőznéd magadat…*
*
A búcsújárást a hitújító Szkhárosi Horvát András már gúnyosan, de ismert hagyományként emlegeti:
|
A kultusz később részben a hitújítás, részben a hódoltság következtében hazánkban ellankad. Mégis gazdagabb, elnépiesedett magyar képzetkört sejtet Széchenyi György érsek 1713. július 29-én írt levele: Immár az zabok is reánk értek, s még van három nagy tag gabonám aratatlan. Bárcsak az zabomra lehetne valahonnand segítségem, mert az Szent Jakab lova, noha elmúlt, de félek, meg ne nyargalja.* A hagyományt Vásárosmiske öregjei máig ismerik. Erre a napra le kell a zabot aratni, mert különben Jakab lova kitiporja. Nem világos előttünk egy 1307-ben följegyzett vád: Finke borsodi faluban a hatalmaskodó Csebi Dénes Jakab lovát elvitte.*
Jakabot jellegzetes kalapja miatt a kalaposok szegedi céhe (1815) választotta, nyilván közép-európai hagyományon alapján védőszentül. Az aradi kötélverőknek is ő volt a patrónusa.*
Föltétlenül még Compostela ihlette azt a falra akasztható háziáldást, amelyet már csak barokk változatából és nyilván osztrák közvetítéssel ismerünk: A tizenkét apostol fametszetes képével ábrázolt és Szegeden megjelent egyetlen ismert, gyűjteményünkben lévő emlékének (1834) fölirata: A Szent Jakab Apostolnak lelki kegyes katolikusok' házi áldása.* Szövege:
Oh Uram Jésus Krisztus! Mennynek, Földnek hatalmas Teremtője, Nazaretbéli Király. Óh Uram Jésus Krisztus! Dávidnak Fia könyörüly ezen a házon, és ennek lakosin, kik tégedet mindenkoron tisztelnek könyörgéssel. Oh megfeszített Uram Jésus Krisztus! kérlek tégedet, őrizd meg ez Ház népét: oh Szent Kereszt! a mellyen Jésus meghólt, oltalmazzad ezt a Házat: Istennek áldása maradjon azokon az embereken, kik ebben a Házban vagynak; és a szent Lélek Istennek ereje, és a magosságosbelinek áldása árnyékozza meg mind azokat, a kik ebben laknak. Az ő kimenetele legyen az Atya, Fiú és Szent Lélek Istennek nevében, legyen megáldva ez a Ház és valami ebben vagyon, sőtt valami ez Házon kívül, lehet ember, barom, minden táplálásra rendeltetett eledel, és valamire az eszterhának tseppje leszáll, legyen áldott.
A Jésus Krisztusnak legszentségesebb neve, a megfeszíttetett Úr őrizze meg ezt a Házat: a tellyes Szent Háromság oltalmazzon és áldgyon meg minden ebbe a Házba bemenő és kijövő embert. A négy Evangyélisták erősítsék meg ezt a Házat, hogy ehez semmi veszedelem ne járuljon, akár a betegség, pestis, hideglelés, tűz, víz, vagy akármi névvel nevezendő gonosz légyen, a melly embernek és barmoknak ártalmára lenne. Az Úr Jésus Krisztusnak neve, a kilentz Angyali Karokkal eggyütt, és Jésus Krisztusnak békessége legyen ezen a házon: az Istennek ereje egygyütt munkálódjon azokkal az emberekkel, a kik ebben a házban vagynak. A tellyes Szent Háromság, Atya, Fiú és Szent Lélek Isten legyen ennek a Háznak őrizője, és a Boldogságos Szűz Mária könyörögjön, hogy Isten ő Felsége ezt a Házat minden nyomorúságtól megőrizze: a négy Szent Arkangyalok állyanak ennek a Háznak négy szögletire, és legyenek ennek a Háznak őrzői. A tizenkét Apostolok védelmezzék ezt a Házat, hogy benne minden jó munkának boldog elő menetele légyen…
A Jésus Krisztusnak Szent Keresztje legyen ennek a háznak fedele, a Jésus Krisztusnak három szent szögei legyenek ennek a háznak kilintsei és ajtó zárja. A Jésus Krisztusnak tövisses Koronája legyen ennek a Háznak Paissa. Így annak okáért legyen ez a Ház megáldva az Istennek Szentséges Igéjével. Óh Názáretbéli Uram Jésus könyörülj mi rajtunk. Óh Szűz Mária esedezzél Istennél mi érettünk. A tellyes Szent Háromság vigyázzon erre a házra, hogy ehez semmi veszedelem vagy más szerentsétlenség ne járuljon és ennek lakossait minden rettenetes betegségtől, mennykövektől és kőessőtől, veszedelmes árvizektől is, hogy soha semmi kár és veszedelem mi reánk ne következzen, segélyen és hallgasson meg minket az Atya † Isten, a Fiú † Isten és a Szent Lélek † Isten. Amen.
Istenhez való fohászkodás
|
Egyik Jakab napja táján érő almafajtának jakabalma a szegedi, Jakobiapfel az eleki német, egy korai szőlőfajtának pedig jakabszöllő a székesfehérvári neve, amely talán még egy középkori szentelménynek,* a Jakab napján megáldott almának emlékezetét őrzi, bár ez a hazai liturgikus hagyományból egyelőre nem mutatható ki. Németpróna (Slovenské Pravno) német népe szerint Jakab beszenteli a gyümölcsöt és amit hagy, az már meg is marad.*
A régi szegedi juhászok Jakab éjszakáján a csillagok állásából következtettek a jövő évi időjárásra. Nyilván ebbe az összefüggésbe tartozik az is, hogy a szomszédos Horgos falu népe az Orion csillagképet Szent Jakab pálcája néven szokta emlegetni. E hiedelem halavány visszfénye Compostela: campus stellae középkori magyar hiedelemvilágának. Említettük, hogy csillagok derítették föl a szent sírját.
Tápén úgy vélik, ha Jakab napján északról fúj a szél, akkor a tél hideg lesz. Ha alszél fúj: enyhe, lucskos tél várható. A Szegedről kirajzott szankiak szerint a nap délelőtti időjárása megfelel a karácsony előtti, a délutáni pedig a karácsony utáni időjárásnak. Ha a nap fényeskedik, nagy hideget jelent, ha eső esik, jó idő lesz – tartották a székelyek körében.* Kiskunfélegyháza* és Székesfehérvár népe szerint Jakab napján virágzik a hó: ha most sok az égen a fehér fölleg, akkor a télen sok hó lesz. Az eleki németek szerint is a fehér föllegek sok havat jósolnak. A fehérváriaknál a hiedelem így változik: ha délelőtt felhős az ég, akkor a tél első felében, ha pedig délután, akkor meg a tél utolján érik meg a gyümölcse, a tartós havazás. A hiedelmet nyilván Jakab fehér lova ihlette.
A régi szegedi parasztság a búza nyomtatását Jakab napján kezdte meg. Hajdani szegedi parasztasszonyok ezen a napon nem mostak, nem sütöttek kenyeret. Öregek visszaemlékezése szerint Gyöngyöspatán a Jakab napján köpült vajat orvosságnak tették el.
*
Az ünnep hajdani magyar rangját mutatja, hogy nyolcaddal megült törvénynap volt. Az Árpád-kori magyarság kiváló tiszteletben részesítette a katonából lett szenteket: Jakab Györggyel, Móriccal, Dömötörrel, Mártonnal, a mi Lászlónkkal egyetemben még a román lovagkor szentje, sőt hősalakja, aki a legenda szerint fehér lován küzd együtt a spanyolsággal a mórok ellen, erősíti népét a helytállás végvári harcaiban. Legendái, viselt dolgai sokszor hajlanak át a chansons de geste világába, amelyeket monostoralapító idegen szerzetesek, zarándokok távolabb élő népekkel is megismertetnek, Természetes tehát, hogy a már jellemzett László-legenda számos mozzanata Jakabéval rokon. Kultusza belenyúlik a későbbi középkorba is.
Jakab volt a védőszentje Zseliz (1065), Lébény (1199), Simeg (1237) bencés, a Duna egyik szigete (1374) cisztercita-apátságának, Mórichida, másként Árpás premontrei prépostságának (1251) is.
Népszerűségét később is megőrzi. Nagyszombat (1363), Németújvár (1666) ferences, majd Ürög, Dabas (Tapolca mellett, 1200), Lád (1423) pálos, Vác (1531) ágostanrendi templomai, továbbá Tinnye (1361), Hídvég (1374, Zalavár mellett), Kőszeg (XV. század eleje), Lőcse (XV. század), Nagysáros (Velky Šariš, 1200?, újjászületett 1686) Jakabot választják védőszentül.* Mint említettük, e templomok a Jakabhoz készülő búcsúsok gyülekezőhelyei is voltak.
Elgondolkoztató, hogy számos Jakab-kápolnánk is feltűnik a középkorban, rendszerint temetőben, olykor ossarium (Karner) gyanánt is: Pannonhalma (1230), Ják, Székesfehérvár, Sopron (1392),* Bártfa,* nyilván még több helyen is. Célzatuk világos: a halottak lelkét a hatalmas hírű szent mennyei gondjaiba ajánlották. Nyilván hasonló szándékkal keletkeztek a Jakab tiszteletére alapított oltármesterségek is: Várad (1374), Csanád.
Jakab volt az egri ispotály korai védőszentje (1239),* nyilván tiszteletére alakult társulattal is.
Máig élő, eredetileg nyilván Compostelát is idéző Jakab-patrociniumaink javarésze szintén még a középkorba nyúlik vissza, ha ezt a kutatás hiányosságai miatt nem is tudjuk mindenütt igazolni.
Esztergom: Csütörtök (Štvortok na Ostrove), Várkony (Vrakun), Nagyszombat (1363), Felsőtúr (Túrovce), Nyitraperjés (Prašice), Szomolánka (Smolinske), Alsószerdahely (Horná Streda, 1318), Zseliz (Želiezovce, XIV. század).
Nyitra: Bajmóctölgyes (Dubnica), Kisucaújhely (Kyšucké Nové Mesto), Csütörtök (Štvortok), Alsóvesztény (Dolné Vestenice).
Besztercebánya: Jakabfalva (Jakobsdorf, Jakubova, XIV. század), Kovácspalota (Tužina, 1393).
Szepes: Lőcse, Dobró (Dobrov), Pekelnik.
Győr: Árpás, Vág (1381),* Klempa (Klingenbach, 1641), Gálos (Gois), Ricing (Riezing),* Szomód (1775).
Szombathely: Kőszeg, Nagygencs, Egyházashetye, Söjtör, Nagykutas, Lendvavásárhely, Németújvár (Güssing, XIII. század), Kicléd (Kitzladen, 1844), Csejke (Eisenberg, 1751), Medem (Miedlingsdorf, 1867).
Veszprém: Vitya (remetekápolna, 1226), Szentjakab (Nagykanizsa mellett, 1311), Szentjakabfalva (1333), másként Nevegyeszentjakabfalva (Sümeg táján). Ezek e elenyésztek* Lesenceistvánd (1746), Balatonszabadí (1746), Lengyeltóti (1753), Vászoly.
Pécs: Dunaszekcső (1721 szőlőhegyi kápolna romokban),* Bonyhádvarasd (1793).
Eger: Eger (XIII. század, elenyészett),* Ecseg (1332, elenyészett).* Jászjákóhalma (1701), Adács (1740), Tarnaszentjakab (1778), Zagyvaszentjakab (1909).
Kassa: Hidasnémeti (1299, elenyészett),* Abaújszéplak (Krásna nad Hornádom), Sztankahermány (Hermanovce, 1717).
Vác: Nézsa (1575?), Dány (1749), Csépa (1756).
Kalocsa: Palona (Plavna, 1809).
Csanád: Gyöngyödegyháza (1322, elenyészett).*
Nagyvárad: Tulogd (1292), Ugra (1329), Gyíres (1326). Mindhárom elenyészett.
Erdély: Homoródremete (Calugareni), Nagyszeben (temetőkápolna).
*
Jakab legendáját megörökítő freskóciklusokat csak a háromszéki Gelence (Ghelinţa) templomában találunk, jellemző módon László király és Antiochiai Margit falképeinek szomszédságában.* Ez az apostol kiváló kultuszáról tanúskodik, de nyilvánvalóan osztozik a másik két szentnek tulajdonított misztikus-mágikus gyepűőrző hivatásban is.
Jakab gótikus faszobrai: Bártfa (1480), Kisszeben (Sabinov, 1510), Leibic (Lubica, 1521), Lőcse (1380, 1420), Nagyszeben (1520), Széprét (Krasna Lúka, 1470). A lőcsei Jakab-templom főoltárán ott látjuk még az apostol lefejezésének fadomborművét is.*
Jakab a tizenkét apostol társaságában tűnik föl Esztergom (Keresztény Múzeum, 1494), Késmárk (1470), Ludrófalva (Ludrova, 1510), Turócbéla (Bela, 1520), más együttesben: Pozsony (Szlovák Nemzeti Galéria, 1465), Lőcse (1476), Mosóc (Mošovce, 1470), Nagylomnic (Lomnica, 1500), Szepesszombat (Spišska Sobota, 1503) táblaképein, illetőleg szárnyasoltárain. Lefejezését látjuk az erdélyi Höltövény (Heldsdorf, Halchiu, 1530) táblaképén.*
Legendaciklusát mutatja be Szentjakabfalva (Jakab) szárnyasoltára (1480), amelyet az esztergomi Keresztény Múzeumban őriznek. Előzőleg azonban Lajta Edit azonosításai* nyomán idéznünk kell legendájának egyik olyan szívesen ábrázolt részletét, amelyet az Érdy-kódex nem említ. A Legenda Aurea és egyik változata ugyanis elmondja, hogy egy vendégfogadós szállást ad egy zarándoknak, aki fiával Compostelába iparkodik. Reggel arany serleget rejt az iszákjukba. A vendégek már útnak indulnak, amikor az álnok vendéglős leleplezi őket. A fiút nyomban fölakasztják, és elrettentésül a kötélen hagyják. Az atya szomorúan folytatja útját Jakab sírjához, ahol imádkozik. Harminchat nap múlva visszatér fia holttestéhez, aki megszólal, és elmondja, hogy Jakab életben tartotta. Az apa a bíróhoz siet, hogy elmondja a csodálatos eseményt. Éppen az asztalnál ül: sült kakas és tyúk a tányérján. Tamáskodik: ahogy ezek a jószágok élnek, úgy él a te fiad is! E pillanatban a kakas és tyúk fölrepül a tányérról. A bíró elálmélkodik. A fiút levágják a kötélről, a kocsmáros pedig megkapja illő büntetését. A nyolc képből álló ciklusból négy ezt a legendát adja elő. Közbevetőleg az a gyanúnk, hogy a legendának ez a népmeseszerű fordulata ihlette egyik közismert szólásunkat: a titkot a tyúk is kikaparja. Szegeden még eredetibb fogalmazással: a titkot a sülttyúk is kikaparja. A képek sorrendje egyébként a következő: 1. a zarándok és fia elindul, 2. a zarándokot elfogják, 3. Jakabot a vesztőhelyre viszik, ahol Joziást megkereszteli, 4. Jakab kivégzése, 5. a zarándok bizonyítja, hogy fia él, 6. a fiút levágják a kötélről, 7. Lupa királyné és Jakab holtteste, 8. Jakab a ravatalon.
A legendának ez a mozzanata egyébként töredékesen Gelence freskóján is előtűnik.* Egyik jeleneten a pörge kalapos Jakab kakast tart a kezében, a másikon egy bekötött szemű, felakasztott ifjú, akinek a szentostyát angyal hozza.
A lőcsei Jakab-templom főoltára Pál mester klasszikus alkotása.*
Ják Árpád-kori négykaréjú körtemplomának, az apátsági templom mellé épült plébániaegyháznak Jakab a patrónusa. A falu nevét, a templom pedig titulusát a Ják-nemzetségtől kapta, amelynek neve a Jakab ősi magyar becéző alakja.
Középkori szakrális Jakab-hagyományunk itt töretlenül megőrződve, de a barokk időkben (1768) megújhodva, napjainkig virágzik.
A déli karéj félkupolájában Jakab elhivatása: Jézus a galileai tenger mellett járva, megpillantotta Zebedeus fiát, Jakabot és Jánost, amint hálójukat foltozgatták a bárkájukban. Mindjárt hívta őket is. Azok otthagyták a bárkában atyjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt, és nyomába szegődtek (Márk 1,16 – 20). A keleti karéjban édesanyjuk, Salome kéri az Urat: mondd, hogy két fiam közül az egyik jobbodon, a másik balodon üljön országodban (Máté 20,21). A nyugati karéjban Jakab látomása: a saragossai Mária-templom eredetlegendája, amely a mór időket idézi. Itt Jákon a törökökre akar emlékeztetni. Az északiban Isten héber neve olvasható: Eloim. A helyreállítás, kifestés nyilván Batthyány Ignác jáki apát, későbbi erdélyi püspök műveltségét, jártasságát dicséri.* Jó volna tudni, hogy a hagyományőrző jáki és környékbeli nép körében élnek-e Jakab-legendák, hiedelmek.
*
A Mohács szőlői között épült Gyümölcsoltó Boldogasszony-kápolnának jellegzetes fogadalmi ünnepe Jakab napja. Mint mondják, egy Wolf nevezetű helybeli zsidó birtokos viharágyúkkal próbálta megvédeni szőlejét a természeti csapásoktól. Történt mégis, éppen Jakab napján, hogy egy hirtelen támadt vihar ellen hiába volt minden lövöldözés. Ekkor megfogadta, hogy Jakab napján évenként ó mondat misét a kápolnában. Amíg élt, mindig ő vitte az égő szenteltgyertyát a körmenetben. A szőlőbeliek a fogadalmat máig megtartják. Jakab apostol ünnepén lehetőleg új búzából sütött ostyával és új borral történik a miseáldozat.
*
Mind ritkulóbb keresztnévi használata mellett számos származéka él törzsökös családneveinkben is: Jakab, Jakabb, Jakabos, Jakó, Jákó, Jaksa, Jaksi, Jakus, Jakucs, Jaska, Kabos, Kabók.*
*
A helynevek itt is vagy régi patrociniumok, vagy Jakab apátságának, egyházának ajánlott birtokok emlékezetét őrzik: Szentjakab (Zala), Hegyhátszentjakab, Marosszentjakab (Saniacob), Mezőszentjakab (Saniacob), Szászszentjakab (Siniacob), Tornaszentjakab, Zagyvaszentjakab, Szentjakabfa (Zala), Szentjakabfalva (Jakub), Szentjakabhegy (Baranya). Elenyészett Baranyában Szentjakabfalva (1400), Szentjakabszeg (1453).*
Tudjuk, hogy a búcsúnappal a templom hívőközössége köszönti, ünnepli a patrónust. Dány falunak – mint láttuk – Jakab (Jacobus Maior) a védőszentje. Sajátos helyi hagyományként a következő napot, mintegy a nyolcad maradványát is, félünnepnek tekintik és Kis Jakab néven emlegetik. Ne maradjon ki a tisztességből Jacobus Minor sem: így nem lesz oka a falu népére megneheztelni.
Lehetséges az is, hogy a dónyi ünneplésben része van a Kánai menyegző énekének is, amely a két Jakabról így emlékezik meg:
|