Szevérus a IV. században, Ravennában élt. Takácsként kereste kenyerét. Amikor a püspök meghalt, a legenda szerint galamb szállott a fejére, ezért őt választották püspökké. Ekkor felesége és leánya kolostorba vonult. Hamarabb meghaltak a püspöknél, közös sírba temették őket. A legenda úgy mondja, hogy Szevérus elmondván miséjét, élve ment le közéjük a megnyílt sírba. Szavára a halottak középen adtak neki helyet. Ezután ő is kiadta lelkét. Ereklyéi hosszú viszontagság után Erfurt városába, a szövőipar egyik jelentős középkori székhelyére kerültek.* A tiszteletére szentelt székesegyház európai rangú műemlék.
Szevérus a takácsok, kendő- és harisnyaszövők védőszentje. Tisztelete a céhesség, mesterlegények vándorlása, német települők révén hazánkban is virágzott. A névhasonlóság alapján olykar Severinus híres kölni püspökkel (okt. 23)* is összetévesztették.
Szevérus szövőiparáról máig jelentős szász Nagydisznód (Heltau, Cisnadie) szárnyasoltárának (1525) két táblaképén is feltűnik.*
A soproni takácsoknak a Háromkirályok mellett Szevérus (Severinus?) volt a középkori társpatrónusa.* A barokk időkben a pápai, tatai német csapók, ványolók is védőszentként tisztelték.*
A XVIII. század tömeges délnémet bevándorlásaiból és a magyar mesterlegények külföldi, elsősorban birodalmi útjaiból érthető, hogy a század derekán már virágzó szegedi magyar céh is őt választotta védőszentjéül. A céhzászlón azonban jellemző tévedésből S. SEVERIN EPISC: ORA PRO NOBIS olvasható. A két egyforma bensőséggel tisztelt németországi szent hasonló neve az utókor tudatában összefolyt. A céhzászlón a szent teljes püspöki díszben, három orsóval tűnik föl. Feje körül csillagok, továbbá az ország és Szeged címere. A másik oldalon a Boldogasszony képe látható.