A nyolcvanas évek óta nem jelent meg pedagógiai pszichológiából új jegyzet vagy szöveggyűjtemény pszichológus hallgatók részére. E hiányt kívánjuk pótolni most, amikor a neveléslélektan legaktuálisabb témaköreiből válogatva adunk közre egy gyűjteményt. Helyszűke miatt itt most három nagy témakört veszünk szemügyre: a pedagógust mint meghatározó személyiségfejlesztő tényezőt, a csoportot mint a pedagógiai hatást befolyásoló elemet, valamint a képességfejlesztés háttértényezőit.
Az első fejezetben több klasszikus tanulmány olvasható a pedagógusról Adelson, G. Donáth, Ungárné tanulmányaiban. Majd a pedagógusi munka egyik fontos eszközrendszere, a verbális és nem verbális kommunikáció speciális problémái kerülnek terítékre Dornai és Tóth írásában. Egészen frissen készült írások olvashatók egy IKSTT-kutatás összegzéseként a KLTE Pedagógiai-Pszichológiai Tanszékének munkatársaitól: azt veszik itt szemügyre, hogy milyen kihívásokat „fogalmaznak meg” a társadalmi átalakulás új tendenciái – mindenekelőtt a piacgazdaság térhódítása – az iskolával, a pedagógussal szemben. Ide tartoznak Balogh, Dávid-Páskuné, Bóta-Győryné, Tóth-Tánczos és Balogh-Vitális szerzők tanulmányai. Bugán meditatív írása zárja e fejezetet, bonckés alá véve, milyen elemeit kell erősíteni a tanárképzésnek – a személyiségfejlesztési funkciót preferálva. Ezek az írások egyértelműen jelzik, a korábbiaknál jóval komplexebb pszichológiai elemzést kíván a pedagógus mint személyiségfejlesztő tényező.
A második fejezetben egy ma sokat vitatott problémakörhöz kapcsolódnak a tanulmányok: a csoport, a közösség szerepéhez. A társadalmi változások az utóbbi években egyre inkább az individuumra irányították a figyelmet a fejlesztő munkában is, s sokan kezdenek megfeledkezni arról, hogy a kiegyensúlyozott személyiségfejlődés nehezen képzelhető el társas kapcsolatok nélkül. Buda, Gergencsik, Járó írásai általánosabban veszik szemügyre a csoport, közösség jellemzőit és lehetőségeit a személyiségfejlesztő folyamatban, míg Tóth és Szekszárdiné tanulmányai az iskolai terepet elemzik a fenti szempontból.
A harmadik fejezet írásai a képességfejlesztés legaktuálisabb pszichológiai problémáit tanulmányozzák. Báthory és Balogh tanulmányai a hatékony differenciálás lehetőségeit és pszichológiai hátterét elemzik – a fejlesztés gyakorlati szempontjait vezérfonalul követve. Kozdki és Tóth tanulmányaiban a nélkülözhetetlen motivációs tényezőkről olvashatunk. A Lénárd-Demeter írás egy hatékony oktatási módszert mutat be. A Herskovits és Cropley tanulmány pedig a tehetségfejlesztés iskolai lehetőségeinek eszközeit és formáit vizsgálja.
A kötet szerkesztői előtt is világos, hogy az előbb bemutatott három nagy kérdéskör csak néhány főbb elemét tartalmazza a pedagógiai pszichológia témaköreinek. Ezért azt tervezzük, hogy a közeljövőben megjelentetjük e szöveggyűjtemény második kötetét is.
1997. november
A szerkesztők.