156. VELC

1359-ben Velz, 1415-ben Velch, 1422-ben Welcz néven jelentkezik az okiratokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)

Késő gótikus stílusú temploma a XIV. század fordulóján épül. Régebbi templom létezését is feltételezik.

A templom 1461-ben 100 napos búcsúkedvezményt kap, az erről szóló oklevélből az is ismeretes, hogy Mindenszentek tiszteletére volt szentelve. (Fabritius: S. Kirchenbürgen. 56.; Urkundenbuch. VI. 95.) Ez a búcsúkedvezmény a már meglévő templom erődítési munkálatainak elősegítését szolgálta.

Csarnoktemplomnak épült, szentélye a többszög három oldalával zárul. A hajó felé az aránylag magas csúcsíves diadalív kapcsolja. A szentély ablakai nagyobbításuk miatt elveszítették eredeti stílusukat, csak a hajó déli falán maradtak meg a csúcsíves ablakok.

A hajó téglabordás hálóboltozatú volt, melyből csak töredékek maradtak fenn. Az 1880. okt. 3-i földrengés után a szentély és a hajó süvegboltozatot kap. Nyugati frontján a kaput befalazták. Egyetlen bejárója csúcsíves. A sekrestye melletti fali szentségfülke megőrizte szép faragott díszeit.

A XV. századi erődítés során a szentély fölé védőemeletet húznak. 5–6 méter magas egyszerű várfalait később 2 méterre lebontják. Az 1880. évi földrengés után a templomot újjáépítik.

Középkori emléke két harang. Az egyiken minuszkula felirat: „iheus cristus hilf uns 1441”; a másikon csak évszám (1529). Reneszánsz díszítésű 1536-os évszám jelzi a másik harang korát. Virágdíszes. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 335.; Fabritius: i.m. 56.; Komm mit. 1986. 78–80.)

Középkori katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt.

A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 211.; Helységnévtár. 1913.)

Lutheránus templom