9. ÁRPÁSTÓ

1362-ben említik először Árpásthou néven. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1457-ben Árpástow, 1615-ben Árpástó a neve. (C. Suciu: i.m.; Kádár: Szolnok-Doboka vm. II. 68.)

Kőtemplomának eredetét a XIV. századra teszik. Kőfal vette körül.

A templomot körülvevő utcát a patak áradásai annyira feltöltötték, hogy a templom gödörben maradt és megrongálódott. Ezért a régi anyagából 1898-ban új kőtemplomot emelnek. (Kádár: i.m. II. 78.)

A középkorban tiszta katolikus falu a reformáció évtizedeiben előbb lutheránus, majd református lesz, a XVI. század végére pedig unitárius anyaegyház alakul. 1622-ben Árpástó újra református, mert a református esperes tart benne vizitációt. 1754-ben is református, a templom cintermében mesteri házzal.

Már a reformáció előtt iskolája van, és ez 1622-ben is szerepel a forrásokban. (Kádár: i.m. II. 79.; Szabó T.A.: Szolnok-Doboka vm. 67.; Kádár: Szolnok-Doboka vm. népokt. tört. 232.)

A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 185.), és e század elején is az. (Helységnévtár. 1913.)

A helynevek régi lakóiról vallanak: 1622-ből Hajó-mező partja, Új tóh, Szekérút, Szőlőtorok, Turi Pál bérce, Keresztúrszeg, Szalvány, Borzatorka, Kispad oldal, Zátonárka, Eszterga, Király útja, Padszurdok, Egér oldal, Holtvizen túl, Sebestyén réti, Holtvíz, Omlás felé; 1643-ból Paló bérce, Alsó-forduló, Felsőforduló stb. (Kádár: i.m. II. 81–82.)

Református templom

A református templom bejárata