33. MAGYARBORZÁS

1332-ben Buziás néven jelentkezik a forrásokban. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 63.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1406-ban Bozias, 1614-ben Magyar Bozzás, 1678-ban Magyar-Borzás (C. Suciu: i.m.) a neve.

1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Domokos a pápai tizedjegyzék szerint 16 dénárt fizet (Beke: Az erd. egyházmegye. 110.), a következő plébánosa, Pál pedig 1335-ben 60 montan dénárt. (Beke: i.m. I10.; Documente. XIV. C., III. 212.) 1490-ben Jakab a plébános. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. II. 258.) 1622-ben és 1680-ban a templomösszeírásokban szerepel.

1867-ben újítják, amikor faharanglábot is építenek hozzá. (Kádár: i.m. II. 258–259.)

A templom stíluselemei alapján román korinak tekinthető. A XV. század fordulóján a román kori hajóhoz késő gótikus csúcsíves szentélyt építenek. Ablakrácsai feltűnő finomsággal készültek. Sajnos a csúcsíves boltozatból csak a boltfészkek és a finoman faragott sokszögű gyámkövek maradtak meg.

A román kori hajón keskeny résablakok voltak. Fali szentségfülkéjét már reneszánsz jegyeket feltüntető szép, gazdagon tagozott párkányzat veszi körül. (Szabó T. A.: Szolnok-Doboka vm.194, 203–204, 206, 212.; Kovács: Magyar ref. templomok I. 220.; Balogh J.: Az erd. renaissance. 11/59, 111/57, 174, 266.)

A XVI. századig tiszta katolikus falu a reformáció idején református lesz. Az 1600-as évek elején, megfogyatkozva, Kétel társegyháza, majd Vice leányegyháza lesz.

A XVIII. századtól református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 184.), és e század elején is az. (Helységnévtár.1913.)

A helynevek egykori lakóiról vallanak: 1622-ből Hágó-hegy, Hosszú, Négy, Polgárság föld, Rétkút, Éhmező, Kerten kívül, Puszta szőlő; 1644-ből Dekkő, Hosszú-hegy, Kender-hely, Végláb, Böd felé, Felső tábla, Tornáckút, Hortus, Rézkút, Határhíd, Spathi felé, Szőke-szer, Bikás, Pál Antal hídja, Kovács rét stb. (Kádár: i.m. II. 262.)

Református templom