12. ERDŐSZAKÁL

1228-ban Zakal Diemusteleke (Urkundenbuch I. 48.).

1319-ben Magiarzakal és Zaazzakál néven írják a források (Documente. XIV. C., I. 333.), 1332-ben de duabus Ecclesiis (i.m. III.154.), illetve 1366-ban Magar-Erdeo Szakál (C. Suciu: Dicţionar istoric.) formában jelentkezik.

1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Jakab a pápai tizedjegyzék szerint 5 kuntint fizet, 1334-ben 2 garast. (Documente. XIV. C., III. 154, 181.)

Nincs kizárva, hogy két templom is volt a faluban: egyik a magyaroké, a másik a szászoké. Innen a de duabus Ecclesiis megjelölés az 1332-es befizetésnél. Az 1319. évi oklevél alapján, amelyben mindkét megjelölés szerepel, két templom két falut jelölhet, mert külön említi Magiarzakált és Zaazzakált. Egyik templom Mária tiszteletére volt szentelve.

Középkori lakói tehát katolikusok voltak, két templommal. Későbbi adat nem szól sem templomáról, sem egykori katolikus lakóiról, vagy azok utódairól a reformáció utáni időkből, mivel a XVI. században mindkét település puszta: Pusztaszakál 1519-ben, görög-keletieket telepítenek. (Fabini)