45. NAGYSAJÓ

1319-ben Nogsoyounak vagy Nogsayounak (Documente. XIV. C., I. 312, 324.) írják az okiratok, 1334-ben Soyov Iferior, de Sonyano, Maiori (i.m. III. 182, 196.), 1439-ben Nagysayo (C. Suciu: Dicţionar istoric.), 1453-ban Alsosyo (uo.) néven említik. A XII. századtól központi település.

1332-ben plébániatemploma van, papja, Péter ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint fél fertó és 1 sektin ezüstöt fizet, 1333-ban 22 régi banálist, 1334-ben 8 garast, majd ismét 7 kuntin ezüstöt, 1355-ben fél fertó ezüstöt. (Beke: Az erd. egyházmegye. 161.; Documente. XIV. C., III. 140, 158, 182, 196.)

A középkori kisebb templom helyébe épül a mai templom 1900–1902-ben. Kazettás mennyezettel.

A középkori katolikus hívek a reformáció korában lutheránusok lesznek, a templommal együtt. A reformátusok később kiválnak a lutheránus közösségből, és csak a szászok maradnak lutheránusok. Volt idő, amikor a lutheránusok is a református püspök alá tartoztak.

A XVIII. században református és lutheránus anyaegyház és e század elején is az. Ekkor a református még erős anyaegyház. A református templom a Sajó vize felett áll. (Benkő J.: Transsilvania. II. 193.; Ref. Névkönyv. 1890. 35.)

Református templom

Lutheránus templom