Megszemélyesítések, dramatikus szokások I.

 

A megszemélyesítéseknek, dramatikus játékoknak két fő csoportját különböztethetjük meg ebben az időszakban.

Az első csoport a keresztény „mitológiából” veszi tárgyát. A színrehozott mozzanatok a bibliában leírt eseményeket követik: karácsonykor bemutatják a pásztorokét a mezőn, az angyal szózatát, a pásztorok látogatását a szent családnál. Vízkeresztkor bemutatják a csillagot követő három király útját, a gyermekgyilkos Heródes fenyegetőzését. E két főcsoport köré még más jelenetek is csoportosulhatnak. Így pl. bemutathatják a játékok József és Mária szálláskeresését. Karácsony böjtjén (december 24. Ádám-Éva) a paradicsomjáték, (vagyis a bűnbeesés története és a Jézus születésére vonatkozó jóslatok) csatlakozhat a karácsonyi történethez.

Elsősorban tehát azokkal a mozzanatokkal foglalkozunk, melyek a bibliai történetek köré csoportosulnak, s melyeket a következőkben betlehemes játékoknak nevezünk (bár a vízkereszt-napi dramatikus játékok a tulajdonképpeni betlehemes pásztorjátékoktól külön is jelentkeznek).

Dramatikus népszokásaink közül nincs egy sem, melynek olyan nagy irodalma lenne, mint a betlehemezésnek. Ez legnépszerűbb színszerű szokásunk, mely napjainkig faluban és városban egyaránt élő. Igen sajnálatos, hogy az egyetlen rendszerező, tipologizáló tanulmány (Benedek Andrásé) a mai napig sem jelent meg magyar nyelven, csak francia kivonata hozzáférhető.^*

A középkori, magyar nyelvű karácsonyi játékok problémája hasonló ahhoz, amit már az előző fejezetekben a magyar passiókról mondottam. Vízkereszti latin liturgikus játék már a XI. századból maradt ránk: a Tractus Stellae, Hartwick győri püspök Agenda Pontificalisában, melyet Zágrábban őriznek. Rendkívül értékesek e játéknál az előadásra vonatkozó rendezői utasítások. Ugyanez a kézirat egy Officium infantum-ot is tartalmaz.^*

A felsőmagyarországi – akkor főként német lakosságú – városokból a XV. század óta szólnak az adatok karácsonyi játékok előadásáról. (1476, 1480 Selmec, 1498 Bártfa, 1570 Körmöc stb.)^* – Ismét említhetünk képzőművészeti alkotásokat, domborműveket, festményeket, melyek karácsonyi színjátékokra engednek következtetni. Nyilván ismerték nálunk is a jászol-állítás szokását néha mozgatható figurákkal, a bábjátékot és a karácsonyi történet megelevenítésének más formáit is.^* (Néhány tárgyi emlék Kassáról maradt fenn.) Nem valószínű, hogy a királyi udvar, és a főbb egyházi központok lemondtak volna a karácsonyi történet ünnepélyes, színszerű megelevenítéséről, hiszen nemcsak a nyugat-európai és olasz minták ösztönöztek erre, hanem a szomszédos népek is ismerték az ilyesfajta karácsonyi játékokat. (Adataink esetlegességére jellemző, hogy tudjuk például, hogy Zsigmond királyt 1416-ban Konstanzban szórakoztatták a Krisztus születését, a királyok imádását, Heródes lakomáját színrehozó előadással.)^*

 

20. Bábtáncoltató betlehem. (Budapest, Néprajzi múzeum.)

 

 

Karácsonyi-vízkereszti játékaink életében a második, jobban ismert időszak a XVII–XVIII. század. A XVI. században már hallunk csillagénekről. A következő századokban főleg az iskolások, diákok karácsonyi-vízkereszti előadásairól szólnak a tudósítások, ezek mellett azonban gondolhatunk a laikus vallásos társulatok szerepére is, melyről már a Húsvét c. fejezetben szóltunk. A Holl Béla által először publikált ecsegi karácsonyi játék is ilyen falusi vallásos céh számára készült. (E céhek, társaságok szerepe néprajzi szempontból azért is jelentős, mert megfelelnek a népi közösségekre egyébként is jellemző nem- és korcsoportok szerinti társulásoknak, melyeknek funkciói közé tartozik többek között a nem egyházi jellegű dramatikus szokások előadása és hagyományozása is.)

Ami a történeti kontinuitás kérdését illeti, elsősorban arra kellene választ adnunk, hogy milyen kapcsolat van a kora középkori latin liturgikus játékok, majd a XVII–XVIII. századból ismert barokkos félnépi játékok és a legújabbkori népi betlehemes játékok között. A fejlődést más országokban, ahol a történeti adatok folyamatossága nem szakad meg, könnyebben lehet nyomon követni, mint hazánkban. Azonban éppen azokban az országokban, ahol folyamatos karácsonyi játékhagyomány volt a középkortól napjainkig, azt látjuk, hogy e hagyomány kétszeres stílusváltáson is ment keresztül, amely egyúttal gyakran a hagyományos szövegek átdolgozását vagy pedig teljesen új játékszövegek kialakulását is jelentette. Így pl. a bajor–osztrák nyelvterületen a középkori karácsonyi játékszövegeknek a XVI. században új protestáns-humanista redakciói keletkeztek. A XVII–XVIII. században barokkos jezsuita karácsonyi játékok válnak népszerűvé; ezek részben folklorizálódtak, s néhány közülük ma is él még osztrák–bajor falvakban.

(Hasonló jelenségről beszélhetünk pl. a csillaggal való járás szokásánál is. Az osztrák kutatók megállapították, hogy Ausztriában a csillagozás, háromkirály-járás mint népszokás nem vezethető vissza egyenes vonalban a latin vízkereszti játékokig. A reformáció ideje körül a csillaggal való járás és köszöntés nem falusi, hanem városi iskolai szokás volt. A városi iskolákban ez a szokás viszont úgy látszik a régebbi újévi köszöntés népi formája nyomán alakult ki; az iskolamesterek a háromkirályok képében csillaggal köszöntötték a városi polgárokat. Viszont ez a városi iskolai szokás lett a mintája a csillagozás újabbkori falusi szokásának.)^*

A karácsonyi-vízkereszti színjátékok, babjátékok, köszöntők, féldramatikus szokások tehát a variációknak igen nagy sorát mutatják, melyben népi, irodalmi, és egyházi kezdeményezés egyaránt helyet kapott és más és más formákat öltött a különböző európai országokban. Ezért hasztalan kísérletnek látszik pl. a hazai betlehemezést bábjátékra vagy egy bizonyos népénekre visszavezetni. A legújabbkori betlehemes játékszövegek kialakulásánál valószínűleg egyaránt számolhatunk az egyházak, az iskolák kezdeményezésével és a magyar népi ízléssel, a folklorizáció folyamatával.

Annyit azonban megállapíthatunk, hogy a XIX–XX. században egy nagyjából egységes típusú paraszti játékhagyomány alakult ki a volt Osztrák–Magyar Monarchia országaiban. E játéktípus középpontjában a pásztorjáték, főként a süket öreg pásztor komikus figurája áll. E játékokban szereplő népénekek, nevek és tréfák természetesen országonként változók, de a játékok menete hasonló. Ide tartoznak az osztrák, cseh, szlovák, horvát, szlovén, magyar karácsonyi játékok. Orosz, lengyel és román nyelvterületen egy másik játéktípus alakult ki, amelynek középpontjában a zsarnok Heródes áll, magát a játékot is Heródes-játéknak nevezik. A két játéktípus között átmenetek is lehetségesek.

A dramatizált játékok mellett a XVII–XVIII. században a karácsonyi történetet is szívesen hozták színre körmenetes, élőképszerű formában is. Az iskolai évkönyvek gyakran emlékeznek meg ilyen látványos körmenetekről. Az ún. Codex Bandinus egy 1647-es moldvai játékot ír le, melyet a moldvai katolikusok, (főként magyarok) rendeztek. Tizenkét angyalnak öltözött gyermek nyitotta meg a sort, valamint három koronás király. Utána fából faragott napot és holdat vitt két gyermek, következett a Szent család, majd ismét angyalnak öltözött gyermek koronával a fején stb.^*

 

 

Említettük már, hogy az első ismert magyar nyelvű karácsonyi-vízkereszti dramatikus játékszövegek a XVII–XVIII. századból származnak. A XVII. században nyomtátásban is megjelent egy protestáns iskolai darab, Eszéki István Rythmusokkal való Szent Beszélgetése. Egy másik XVII. századi kéziratos karácsonyi játék még nincs publilkálva. Egy harmadik karácsonyi játék falusi vallásos céh jegyzőkönyvében maradt ránk: az ecsegi Kereszt Társulat jegyzőkönyvében.^* A kézíró Liptay István, aki 1684 és 1694 között kétszer volt Ecsegen plébános, s ezalatt az idő alatt jegyezhette a jegyzőkönyvbe a játékot. Címe: Rithmi pro Epiphania Domini in processione.

A XVIII. századból több – részben publikált – kéziratos karácsonyi játékot ismerünk. Kettőt ezek közül a gyöngyösi ferencesek a karácsonyi mise alkalmából adtak elő, tehát egy régebbi (de a XVIII. században felújított) gyakorlathoz tértek vissza, mikor a nemzeti nyelvű népies játékot ismét az istentisztelet keretébe helyezték.^* A többi játék katolikus és protestáns diákok előadásában került színre. Ide tartozik a Tsorik-kódexben fennmaradt karácsonyi játék (1751),^* a Három Szent Királyok utazása, mely Győrben, 1767-ben és 1768-ban került előadásra^*; Kováts István dőri iskolamester pásztorjátéka^* (1763), a Czombó Mihály énekeskönyvében fennmaradt pásztorjáték (1800 körül)^* stb.

Ezek a játékok azonban a magyar hagyománynak nem első láncszemei, hanem közbeeső állomásai; korábbi magyar játékok előzhették meg már őket. A XIX–XX. századi falusi betlehemes szövegek közvetlen elődjének sem tekinthetjük őket, az ecsegi játék kivételével, amely szövegszerű egyezést mutat az erdélyi betlehemes játékok egy csoportjával. E játékok csak variációk a karácsonyi játékkörből, s nyugodtan feltételezhetjük, hogy már régebben is adtak falun is, városon is egyházi és tanítói kezdeményezés nélkül is hasonló játékokat elő.

A XIX–XX. századi falusi betlehemes játékok részben hasonló, iskolák és laikus vallásos társaságok számára írt régebbi szövegek folklorizálódott változatai, részben pedig újabb keletű szövegek. A népi felfogás alaposan megváltoztatta az iskolai játékok eredeti szerkezetét és nyelvét. Érdekes kölcsönhatás is fejlődött ki a magyar és szomszédos népek karácsonyi játékai között.

Egy régebbi tanulmányomban (Történeti rétegek a magyar népi színjátszásban) részletesen ismertettem ezeket a játékszövegeket s bizonyos párhuzamokat is vontam a legújabbkori paraszti betlehemes játékokkal.

A pásztorjáték a ránk maradt régi szövegekben kivétel nélkül szerepel. A pásztorok neve részben antikizáló, latinos, de már bőven szerepelnek magyaros-népies pásztornevek is (Titirus, Choridon, Tubalca, Menaclas; Gyurkó, Jankó, Ferkó, Demeter, Göndör, Bartos, András).

Ugyanezek a nevek szerepelnek az újabb betlehemes játékokban és karácsonyi népénekekben is. Emlegetik Titerist, Koredont, Monolkát, de Bencét, Jankót, Andrást stb. is.

A pásztorok ajándékokat hoznak Jézusnak: a barokk szövegekben juhot, mézet, édes tésztát, almát, furulyát, bárányt, sajtot, kapcát, galambot. Ezek az ajándékok a falusi betlehemes játékokban most is szerepelnek.

A paraszti betlehemes játékok kedves tréfája az öreg pásztor süketségéből származó félreértés. Például:

 

 

Ugyanez a tréfa a XVII. századi ecsegi játékban is feltűnik már:

 

 

A pásztorok muzsikálnak és táncolnak. Az ecsegi játékban a következő rendezői utasítás van: „Fistula canit et pastores sultant dicentes Cantus Pastorum”.

A következő versszak:

 

 

különböző változatokban szerepel újabb népi szövegeinkben, így a Kodály Zoltán által gyűjtött bukovinai (józseffalvai) játékban^*.

Különösen bőven kidolgozva találjuk e motívumot a két gyöngyösi játékban. E mise keretében előadott oratóriumszerű szövegek jól kihasználják a tárgy adta lehetőségeket: Miklós pásztor háromszor is dudaszólót játszik. A versek hangja szándékosan népieskedő:

 

 

Más szövegek:

 

 

A II. Gyöngyösi játékban:

 

 

A székesfehérvári játékban egy megjegyzés van: „Pastores erant simul etiam musici.” – A dőri játékban megjegyzik a szövegben: „Fujjunk szép nótákat sippal, furuglával.”

Az ecsegi játékban a következő karácsonyi ének szerepel: Dicsőség légyen… A székesfehérváriban: Keljetek fel pásztorok, Mennyből az angyal. – A dőri játékban: Csordapásztorok, Pásztorok menjünk el, Aludj, jó ágyat vetettem… Külön érdekességet jelent az ecsegi játék tréfás éneke:

 

 

E dal a karácsonyi madármise hagyományának emléke.^* Bálint Sándor feljegyzése szerint Csíkban e szokás mozzanatai egészen napjainkig fennmaradtak: az éjféli mise e szavainál: „a madarak megszólaltak”, a gyerekek cserépsíppal a madárhangot utánozzák a szertartás alatt. Csongrádon verebeket engednek el a templomban az éjféli mise alatt.

A szálláskeresés motívuma az ecsegi játékban szerepel. József és Mária a pásztoroktól kérnek szállást, akik az istállóba utasítják őket. Többször utaltunk már e játék kapcsolataira a székely betlehemes játékokkal, mely utóbbiakban a szálláskeresés igen bőven szerepel.

A pásztorjáték mellett a XVII–XVIII. századi szövegek másik fő része a három napkeleti király (vagy mágus) látogatása, mely lényegében már vízkereszthez tartozik. Az újkori népszokásokban a kettő többnyire külön is vált, a pásztorjáték karácsonykor szerepel, s a háromkirály-jelenet a vízkereszti csillagozással fonódik össze. Azonban az újkori betlehemes játékok közt is vannak olyanok, melyek egyesítik a pásztorjátékot a háromkirály látogatásával.^* Ez a motívum összekapcsolódhat a Heródes-jelenettel is.

A régi szövegek közül az ecsegi játékban szerepel a háromkirály-jelenet. A Tsorik-kódex szövegében a három mágus is és Heródes király is megjelenik kíséretével, szolgájával és a papokkal. – A székesfehérvári játékban is megtaláljuk mindkét motívumot, Heródes itt a stereotip zsarnok-figura, aki parancsot ad a katonáknak a gyilkolásra.

Érdekes összehasonlításra adnak alkalmat továbbá a XVII–XVIII. századi szövegek és az újkori paraszti játékok formulái, a beköszöntő-, a szereplőket behívó formulák, továbbá a záró, szerencsekívánó és adománykérő mondókák. Itt az iskolai mendikálás és a népszokások kölcsönhatásával kell számolni. E kérdésről részletesebben írtam Történeti rétegek a magyar népi szánjátszásban c. tanulmányomban, ahol már szóltam arról, hogy ezek az adományok az európai népszokásokban nemcsak a szereplők jutalmazására szolgáltak, hanem a néphit szerint az általuk megszemélyesített természetfölötti lényeknek szánt adományok is voltak; a maszkos alakoskodók és kántálók általában nem a maguk nevében kérik az adományt, hanem arra hivatkoznak, hogy az adományok elmaradása esetén nem fog nőni a kender, baj éri a házat stb. A svájci és osztrák etnográfusok egy csoportja ebből és hasonló mozzanatokból halott- és őskultuszra és ezen túl egykori kultikus társaságok létezésére próbált visszakövetkeztetni.^*

Többször felvetették a betlehemezésnek más dramatikus játékokkal való összefüggésének kérdését is, pl. hangsúlyozták a pásztorok öltözékének, maszkjának, táncának, kellékeinek kapcsolatát a regösök öltözetével és játékával, állatalakoskodásokkal stb. Sajnos a régi kéziratos játékszövegek erre nézve kevés felvilágosítást nyújtanak, mert csak a szöveget rögzítik, a maszkokról, némajátékokról, táncról csak keveset árulnak el. A betlehemes játékoknak más nem egyházi dramatikus szokásokkal való kontaminálódása nem különlegesen magyar jelenség; a betlehemes pásztorok pl. a környező népeknél is felvehetnek démoni vonásokat. Azonban éppen ezekben az elemekben mutatkoznak meg legvilágosabban az etnikus jegyek, azok az eltérések, melyek a magyar betlehemezést pl. a szlovák, az osztrák stb. hasonló játékoktól megkülönböztetik.