Egy házaspárnak, Grandgousiernek és Gargamellának nagy reményekre jogosító fia volt, név szerint Gargantua. Termetére nézve óriás (17,913 tehénnek a tejére volt szükség, hogy naponta elegendő táplálékban részesüljön); egyébként azonban ötödik évéig semmiben sem különbözött élete folyása és nevelése más hasonló korú gyermekekétől: játszott, mint a többiek; pajkos és jókedvű volt, mint más fiúk. Elmés, találékony, ügyes gyermek lévén, szülei elhatározták, hogy tanulásra fogják. Mikor a fiú elérte hatodik életévét, Thubal Holoferneshez, egy igen tudós emberhez (un grand docteur sophiste) kerül.*
S ez oly jól megtanította az abécére, hogy a fiú visszájára is el tudta mondani könyv nélkül. Ehhez öt évre és két hónapra volt szüksége. Azután (Thubal) olvasta vele Donatust,* Facetust,* Theodoletust* és Alanus ab Insulis paraboláit,* a mire 13 évet, hat hónapot és két hetet fordított. De meg kell jegyezni, hogy ezalatt megtanította a „gót” betűvetésre is, és hogy a fiú minden könyvét maga írta meg, mert a nyomtatás mestersége még nem volt használatban… Azután olvasta vele a tanító a De modis, significandit,* és pedig Hurlebise, Fasquin, Tropditeux, Gaulehault, jehan le Veau, Billonio, Brelinquendus* commentáriusait, és még sok mást, s minderre több, mint 18 évet és 11 hónapot fordított. És mindent olyan jól tudott, hogy a vizsgálaton mindent könyv nélkül visszájára elmondott (et le sceut si bien que, au coupeland, il le rendoit par cueur à revers)… Azután a mester olvasta vele a Compostot,* a mi 16 évig és két hónapig tartott, a mikor az említett mester meghalt… Utána egy másik köhicsélő öreg embert (un aultre vieux tousseux) kapott mesterül, Jobelin Bridé nevűt, a ki olvasta vele Hugutiot,* Eberhardus Graecismusát,* a Docrinálét,* a Parteseket,* a Quid est-et,* a Supplementumot,* Marmotretet,* az étkezés illedelmes módjáról írt könyvet,* Senecának* a négy sarkalatos erényről szóló művét, Passavantust* magyarázatostul, a Dormi Securét* (ünnepnapokon) és néhány más hasonló szőrű könyvet, melyeknek tanulmányozásától olyan bölcs emberré lett, mint, azóta se láttunk egyet sem.
E közben azonban Grandgousier kezdte észrevenni, hogy fia, daczára rengeteg tudományának, napról napra együgyűbb lesz. Nem tudva mire vélni e jelenséget, tanácsot kér egy ismerősétől, aki felvilágosítja, hogy jobb volna Gargantuát egyáltalán nem taníttatni, mint a Thubal Holoferneshez hasonló tanítókra bízni. Bemutatja neki Eudaemont, a kit nem a „sophisták” neveltek; a ki csak két évig tanult, de „inkább hasonlított valami kis angyalhoz, mint emberhez”; okos és ügyes, klasszikus latin nyelven beszél s magatartásával mindenkit lebilincsel. A csalódott apa éktelen haragra gerjed, az eddigi tanítót menten elkergeti s fia mellé Ponokratest, Eudaemon volt nevelőjét szerződteti.
Első,* hogy Gargantuának mindent el kellett felejtenie, amit tudott. E végből nevelője orvost hivat, aki növendéke agyvelejét helleborummal annak rendje és módja szerint (canonicquement) megtisztítja, s új ismeretek befogadására alkalmassá teszi. Most aztán tanító és tanítvány egészen új életrendet követnek. Gargantua reggel 4-kor kel; mosakodás közben a Szentírásnak néhány fejezetét hallgatja meg, „s ennek a leczkének értelméhez és tartalmához képest gyakran szánta rá magát arra, hogy tisztelje, imádja és esdve kérje a jó Istent, kinek méltóságát és csodálatos bölcsességét az olvasmány mutatta meg neki”. Azután nevelőjével kimegy a szabadba, hogy megfigyelje a Nap és Hold állását. Amíg öltözködik, elmondja az előbbi napon tanultakat. Következik 3 órai rendszeres oktatás (nyilván a trivium szokásos tantárgyainak előadása), majd – a tanultakról szünet nélkül társalogva – kimennek labdázni „s galáns módon gyakorolják testöket, mint ahogy elébb lelköket gyakorolták. Egész játékuk csupa szabadság (tout leur jeu n'estoit qu'en liberté)”. Rövid séta után ebédhez ülnek, amely szintén tanulságos eszmecserére ád alkalmat: legelébb is a régi lovagi történetekből olvasnak fel valamit, azután az ebéd rendje szerint társalognak az ételek alkotó részeiről, a kenyérről, a borról, sóról, húsról, gyümölcsről, növényekről. Ily módon Gargantua „rövid idő alatt megtanulta mindazt, amit idevonatkozóan Plinius, Athenaios, Dioskorides, Julius Pollux, Galenos, Porphyrios, Oppianos, Polybios, Heliodoros, Aristoteles, Ailianos mondottak.” Ebéd után (mikor jó friss vízzel megmosták kezöket, fogukat és szemöket, s hálát adtak az Istennek) előkerül a kártya, de nem azért, hogy unaloműzés végett játsszanak vele, hanem hogy segítségével számtani feladványokat oldjanak meg. Ugyanilyen játékszerűen (plaisantement) sajátítja el Gargantua a geometriát és astronomiát is. A hangszerek közül megtanulja a lantot, a spinétet; a hárfát, a fuvolát, a hegedűt és a harsonát. A délután hátralevő idejéből két óra megint rendes tanulmánynak (estude principale) jut; azután sorra kerülnek a testgyakorlatok: Gargantua lovagolt, vívott, vadászott, labdázott, birkózott, futott, ugrott, úszott, evezett, fákra kapaszkodott (akárcsak a macska), dárdát, lándzsát, alabárdot, követ hajított, nyilazott, tűzfegyverekkel czélba lőtt, ólomsúlyokat emelgetett, kötelen mászkált, s „hogy tüdejét és mellét gyakorolja, kiabált, mint valamennyi ördög” (et pour s'exercer le thorax et pulmon, crioit comme tous les diables).
Hazamenet séta közben jól megnézték a fákat és növényeket, s megfigyeléseikkel összevetették a régi írók idevágó megjegyzéseit. Az estebéd alkalmával még egyszer megbeszélték a napi leczkéket, azután énekeltek, muzsikáltak, társalogtak, a csillagos égboltot megszemlélték, s végül lefekvés előtt az egész nap tapasztalatait és tanulságait röviden összegezték. A napi teendőket esti ima zárta be, melyben kifejezték a teremtő Isten iránt való hódolatukat és tiszteletöket, végtelen jóságát dicsőítették, hálájokat kinyilvánították a múltakért, s az Isten kegyelmébe ajánlották magukat a jövőre nézve. Ez megtörténvén, nyugalomra tértek (Ce faict, entroient en leur repos).
Arról is gondoskodva volt, hogy esős időben hasznos dolgokkal foglalkozhassanak. Ilyenkor ebéd után otthon marad Ponokrates és Gargantua s (egészségi okokból) mindketten valami kézimunkát végeznek: szénát rakosgatnak, fát vágnak, csépelnek, fúrnak-faragnak, festenek, vagy pedig elmennek valami mesterember műhelyébe, például az ötvöshöz, kőfaragóhoz, alchimistához, pénzverőbe, gombkötőhöz, selyem- és bársonyszövőhöz, óraműveshez, tükörcsinálóhoz, orgona-építőhöz, könyvnyomtatóhoz stb., hogy megnézzék és megtanulják „a mesterségek üzemét és feltalálását” (l'industrie et invention des mestiers). Van úgy is, hogy nyilvános előadásokra járnak vagy törvényszéki beszédet, esetleg evangéliumi szónoklatot (concions des prescheurs evangeliques) hallgatnak. Mivel a rossz idő miatt szabadban nem botanizálhatnak, elmennek a drogisták és gyógyszerészek boltjába az ott felhalmozott anyagokat megtekinteni.
Ekként folyt le* Gargantua nevelése, és pedig egyik nap úgy mint a másik. Könnyen érthető, hogy mily jó hatással lehetett mindez a folytonos gyakorlás oly fiatal emberre, a ki egészben elég értelmes volt. A mi kezdetben nehéznek látszott, nemsokára oly édes, könnyű és élvezetes volt neki, hogy inkább egy király időtöltéséhez, mint egy diák tanulmányához hasonlított. Mindamellett Ponokrates, hogy a szellem erős megfeszülését enyhítse, havonkint egy-egy tiszta és derült napot megjelölt, melyen már kora reggel elhagyták a várost (Párist) és elmentek Gentilyba, Boulogneba, Montrougeba, a Charanton hídjához Vanvesba vagy Saint-Cloudba. E helyeken az egész napot a lehető legnagyobb mulatozással töltötték: tréfálkoztak, kaczagtak, versenyt ittak, játszottak, énekeltek, tánczoltak, egy-egy réten hemperegtek, verébfészket szedegettek, fürjet fogtak, békára vadásztak vagy rákásztak. De habár ilyen napokon félretettek minden könyvet és leczkét, az idő mégse maradt kihasználatlanul. A virágos mezőn elszavaltak emlékezetből néhány kedves sort Virgiliusnak a földmívelésről írt költeményéből, vagy Hesiodosból vagy Politianus Rusticusából, vagy néhány csinos latin epigrammát faragtak, melyeket aztán rondók és balladák módja szerint francziára is lefordítottak.