| Benke. (Benke. Benkefalva.) | TARTALOM | Bojt. (Boht. Boctu. Boct.) |
Bihar.
(Byhor. Bychar.)
Biharnak, mint községnek, nevét a XIII-ik század elején olvassuk először történeti forrásainkban,* de ha birnók püspökségünk alapító levelét, kétségkivül már abban is olvashatnók azt, mert Bihar egyike volt a püspökség első alapításu birtokainak. És egyházilag is Bihar {204.} lehetett az a hely, hol mingyárt Várad után, először emeltek oltárt a kereszténységnek s ahonnét nyerte megszenteltetését Biharnak egész vidéke, mely épen azért róla nevezteték el bihari főesperesi kerületnek.
Lakosai még a XIII-ik század első éveiben is vendégeknek neveztetnek,* mely körülmény nyilván arra vall, hogy mint Várad s általában egyházi városaink, ugy Bihar alapítói, vagy legalább első lakosainak egy része, nevezetesen kézműves osztálya idegen gyarmatosokból állt, és igy már kezdetben városias elemekből alakult.
Ilyen községeknek rendszerént, már épületökre nézve is, előkelő egyházaik szoktak lenni; olyan volt kétségkivül Biharnak is már alakulása korszakában. Irott emlékek erről nem szólanak, elfeledte régen már a néphagyomány is; de azon egyház, mely jelenleg prot. atyánkfiainak birtokában van s melynek alaprajzát (19.szám) mellékeljük, már első tekintetre elárulja, hogy keletkezése régibb a XVI-dik századnál, közelebbről megtekintve pedig még oly nyomokat is láttat, melyek e városka fennállásának első korszakába vezetnek vissza.
Ez egyház egészen téglaépület, de oldalfalai s támjaiban, kivált az éjszaki részeken, szétszórva, egyes faragott kövek is beépítvék, sőt az éjszaki oldal második támja után, az alaprajzon látható b betünél egy régi fal kezdete látható szépen egymáshoz illesztett faragott kövekből, mely a megjelölt ponttól kelet felé vonul. E kövek Bihar városa régi, még a XIII-ik századnál is régibb történetének csalhatatlan betüi. Tökéletesen hasonlítanak azok a Várad feletti fudii egyház románkori részletének köveihez még elhelyezésökre nézve is: nem alaptalanul következtethetjük tehát, hogy e faragott kövek itt is egyház falait képezték, Bihar városa régi, még keletkezése korszakából való egyházának falait.
{205.} Ez egyház nyugoti végén több mint hét méterrel rövidebb volt a jelenleginél, és keleti végén sem érte el a mainak hosszaságát, szóval kicsiny vala, mint maga a város is még akkoron, de csinos, és műveltségre mutató épület, mint maga a város. Idők multával azonban Bihar városa megnagyobbodott, és közbejöhetett valamely nagy veszély is, mint például a tatárpusztítás, mely a kis egyházon nagy javításokat tőn szükségessé; de Bihar városának a váradi püspökökben ép oly gazdag, mint bőkezü kegyurai is voltak: e püspökök tehát ahelyett, hogy a régi, már különben sem elég téres egyházat kitatarozták volna, egy uj, a város népességének megfelelőbb egyház építésébe fogtak. Igy jött létre amaz egyház, mely bár eredetiségéből kivetkőztetve s főrészeiben mecsonkítva, ma is áll, s melynek alaptervezetét, legalább részben, a mellékelt rajz tünteti fel.
Félreismerhetetlenül csúcsives egyház tervezete, melynek keletkezése korát illetőleg nem maradtak ránk biztos adatok, vagy csak jellemzőbb építészeti részletek sem, mint ajtó-, ablakbéllet stb. de az oldaltámok csekély mérvü kiszökése a csúcsives izlés első korszakára mutat, mely hazánkban a XIV-ik század elején virágzott. S az egyház, mely e terv szerént épült fel, már arányainál fogva is tekintélyes volt.
Hajójának belvilága nem kevesebb, mint 13.92 m/ széles, s 26 m/ {206.} hosszu; most famennyezet borítja ugyan, de hogy eredetileg boltozatra épült, azt nem csupán az oldaltámok igazolják, hanem benn az egyházban az oldalfalak felső része is, hol a leszedett boltozat nyomai körös-körül meglátszanak. Ugyanott a hagyomány szerént «kőből faragott emberi alakok álltak egykoron,» mely alakokban a csúcsives építészetnek szentek, s olykor hazai szentjeink mellképeivel díszített gyámköveit gyaníthatjuk, s e gyámkövek a boltozat gerinczeit tartották. De ily szélességü hajó egyetlen boltivezettel nehezen lett volna befedhető, ennélfogva alig csalódunk azt hivén, hogy ez egyház legalább is kéthajós volt, s ennek megfelelőleg nyugati oldalán legalább két ajtó nyilt. Emellett szól ama körülmény is, hogy a nyugati oldalon, négy méternyire az éjszak-nyugati szöglettől (az alaprajzon a betünél) egy befalazott bejárásnak kő-ajtófele ma is látható. Az egyház keleti végén a régi szentély, mely kétségkivül a hajó tervezetének megfelelő hosz-szentély volt, ma már teljesen hiányzik; helyén ujabb időben egyszerü körfallal zárták be az egyházat s benn nehézkes karzatot emeltek ugy itt, mint az átellenes nyugati oldalon. A csúcsives ablakokat befalazták s ujakat vágtak. A jelenlegi torony egészen ujkori; a régi torony az éjszaki oldalon, a legnyugotibb támok elseje s másodika közt, de elkülönítve az egyháztól, emelkedett; falai némi magasságban még emberi emlékezetre állottak, s csonkatorony név alatt volt ismeretes.
Biharnak tehát már a középkorban derék, sőt ritka nagyságu és diszes egyháza volt, mely mig egyrészt a város nagyobb népességét tükrözi vissza, másrészt lakosainak fejlettebb műveltségéről is tanuskodik, mert rendesen olyan a nép s a község, mint amilyen az egyháza. Már maga az egyháznak külseje izléses idomai s arányaival nemesítőleg hat nemzedékről nemzedékre.
Mint az épületi nyomok és maradványok, ugy az irott történeti emlékek is a legkedvezőbb képét nyujtják bihar egyházi viszonyainak. Lakosai a XIII-ik század végével százhusz kepe tizedet fizetnek, lelkészének szeretetadománya pedig ugyanakkor egy félmárka, vagyis kétszerannyi, mint a nyirpályii préposté s lelkészé együttvéve. Csak az sajnálandó, hogy e lelkész neve nem jutott el korunkig, sőt gyaníthatólag két lelkész nevével maradtunk szegényebbek. Midőn ugyanis mintegy negyven év mulva a pápai tizedszedést megkezdik, látjuk, ami ritkán s csak a nagyobb helyeken szokott előfordulni, hogy {207.} Biharnak egyszerre két lelkésze van, kiknek már nevei is ismeretesek. E lelkészek: János és Mihály, kik egykönnyen nem változtatják helyöket, a tizedszedés mind a hat évében Biharon vannak s évenként huszönt-huszonöt, tehát összesen ötven garast fizetnek. Maga e tizedösszeg is arra vall, hogy Bihar egyházi javadalma mingyárt a váradi, belényesi s debreczeni javadalmak után következett s nem méltatlanul foglalá el első helyét a róla nevezett főesperességnek.
Miből állott ez egyházi javadalom? arról nincs tudósításunk, de valószinü, hogy mint másutt, ugy itt is a nép által teljesített szolgálmányokkal együtt birták a lelkészek mindazon ingatlanokat, miknek élvezetében találjuk a hitujítás utáni lelkészeket. Ezenfelül a város középkori utczái egyikének «Papszer» neve* arra mutat, hogy ez utcza is a lelkész birtokához tartozott. Sőt nyoma van annak is, hogy az egyház egyik oltára, illetőleg ez oltár igazgatója szintén birt valamelyes javadalommal.* Ez oltárigazgatóság nem tartozott a rendes két lelkészi állomáshoz, hanem, mint azon Tamás pap, kiről, mint csakugyan bihari oltármesterről 1554-ben van szó,* Biharnak harmadik papi személye volt, s az oltár szolgálatán kivül akkori szokás szerént tanítói hivatalt is viselt.
Történeti adatunk nincs ugyan rája, mindemellett semmi kétség benne, hogy mig Köleséren, Telegden, sőt az épen igénytelen Örvénden is találunk a középkorban népiskolát, ilyen Biharon sem hiányzott. Ennek hiányát sem a váradi püspöknek, mint különben bihari földes- és kegyurnak főpásztori állása, sem magának Biharnak akár polgári, akár egyházi szervezete nem türte volna meg. Bihar a középkorban nemcsak népes, hanem erősen vallásos, katholikus város volt.
Egészben véve négy utczára terjedett, s ezek, egyet kivéve, mind szentek neveit viselték, mint Szent-Miklós-, Szent-János-, Szent-Péter-utcza,* és csak a negyediknek volt Tót-utcza a neve. E név {208.} egyenesen arra vall, hogy valamikor tót gyarmatosokból alakult, de már a XVI. században azon husz jobbágy között, kik mint ez utcza lakosai elősoroltatnak, Cseh Jánoson, Tót Gergelyen s Jukócz Jánoson kivül a legtisztább magyar nevek fordulnak elő, mint Arácsai Péter, Salánki Kelemen, Kánási Mihály, Kenderesi Ambrus, Bodó János, Buzás István stb. Az a jó magyar föld, melynek alföldi termékenysége itt, Biharnál a szelidebb hegyek bortermő erejével ölelkezik, csakhamar nemzetünk testébe forrasztotta a beléje oltott idegen tagokat.
Érdekes volna, ha megjelölhetnők, hogy a három szent nevü utcza közől az egyház melyikben állt? mert akkor megtudhatnánk az egyház védszentjének nevét is, minthogy azon kori szokás szerént az utcza az egyház védszentjétől vette nevét, valamint a többi utczák is a bennök állott szobortól vagy kápolnától avagy az egyház egyes oltáraitól. Ezek megjelölésére azonban nincsenek adataink.
Hanem a Tót-utczán kivül ismeretesek az említett XVI-ik századból a többi utczának lakosai is szám és névszerént. Igy Szent-Miklós utczában lakott 38 jobbágy család, Szent-János-utczában 51, végre Szent-Péter-utczában 34. Egytől-egyig magyar nevüek, s a keresztnevek közt egy ó-szövetségi név sincs. Ezeken kivül elszórva a jobbágyok között laktak még szabadosok huszonegyen, és ugynevezett püspök nemesei tizenketten. Ez utóbbiak közt kitünnek a Darvas-ok, Vinczi-ek, Dengelegi-ek, Virginások stb.*
Eszerént a XVI-ik században Biharon 176 család volt, s minden családra öt tagot számítva, közel kilencszáz lakos. És ez tekintélyes szám a középkorban, midőn a lakosok jobban meg valának oszolva, minthogy a községek sokkalta sürübben álltanak. Igy csak magán Bihar környékén is Kügy, Mező, Benkefalva, Régen, Zomlin, Macsmolna, Morsháza stb. mai puszták egykor népes községek voltak, melyeknek elpusztultával az életben maradt lakosok a szomszéd nagyobb községekbe menekültek, elősegítvén ezáltal azoknak mai nagyobb számarányát.
Mi a középkori Bihar lakosainak életmódját illeti: hogy iparral s kereskedelemmel is foglalkoztak, mutatja egy 1374-iki oklevél, mely mint Várad-Olaszi és Szalárd városok, ugy Bihar piaczát is azokkal {209.} egy sorban említi,* leginkább azonban szántás-vetés, szőlőmüvelés s állattenyésztéssel foglalkozának, amint ez kitetszik azon szolgálmányokból, mikkel a váradi püspöknek, mint földesuroknak adóztak. Igy buza, árpa, zab, rozs vetéseikből tizedet adtak; borból ötödöt; sertéseiktől tiz darab után egyet, tizen alul vagy fölül minden darabtól két denárt. Szent-Márton napra egész telkes fizetett 1 forintot, féltelkes felet. Ajándékba adtak minden évben egy vágó tehenet, néha kettőt, ezenfelül csirkét, ludat, tojást az udvar számára.*
E szolgálmányok alól ki valának véve a szabadosok, mert mint mesteremberek, gazdák, csőszök stb. szolgálták az uradalmat. És még inkább szabadok voltak ama jobbágyi terhektől a nemesek, kik csupán fegyveres szolgálatot teljesítének. Midőn a hazát fenyegető vész idején földesurak, a váradi püspök kitüzeté Szent-László képével irott hadi zászlaját, a jó bihariak a többi uradalmi nemesekkel siettek e zászló alá, s követték vezéröket, a püspököt, aki ezenkivül atyjok s főpapjok is volt egy személyben. De a nemesek és jobbágyok közt még ama különbség is megvala, hogy mig ezeknek hamvai ott nyugszanak ma is a bihari régi egyház kerítésén belül: Szent-László vitézei püspökvezérökkel együtt Várna, Mohács földében porlanak.*
Bihar városának közelébe az ujabb korban két apátságot is helyeznek. Ezek egyike a Bold. Szüz bihari apátsága, de amely, mint láttuk, nem Biharon, hanem a biharmegyei Szent-Jobbon létezett;* a másik szintén a Bold. Szüz, és szintén Szent-benedek-rendü apátság állítólag Bihar közelében – Tormován. Tormovai apátság valóban létezett egykor, de nem a váradi püspökség területén, annál kevésbbé Bihar városa mellett. Ez apátságot I. Gejza királynak már idézett, 1075-iki alapító levele említi, mely egyszersmind Biharmegyéről is szól. Kik ez oklevelet csak Pray közléséből ismerték,* ott Tornovát és Biharmegyét, vagy szeréntök Bihar várost egy mondatba foglalva látták, s kész lett a tormovai apátság Bihar mellett; de Knauz Nándor, {210.} magára az oklevél eredeti szövegére hivatkozva, alaposan kimutatta, hogy az illető mondatban Tornova, és nem Tormova szó után pont teendő és igy a következő Bihar elválik Tornovától, s apátság nélkül marad.*
| Benke. (Benke. Benkefalva.) | TARTALOM | Bojt. (Boht. Boctu. Boct.) |