| Fel-Pályi. (Fulpaul. Felpali.) | TARTALOM | Gáborjánmonostora. (Gabrian. Gagan. Gaban. Garban. Geberyanmonustura.) |
E sajátságosan hangzó helynév hazánk más vidékein is felmerül, s atyáink egyházi szokásainak egyik legérdekesebb emléke.
A középkorban minden lelkész bizonyos összeget fizetett püspökének s illetőleg a főesperesnek. E fizetések szabályozásába olykor az országgyülések is befolytak: igy az 1498-ki országgyülés rendeli, hogy a lelkészek egész egyházaiktól egy egész forintot fizessenek, de félegyházaiktól csak egy felet. Eszerént kétségtelen, hogy hajdan léteztek egész és fél egyházak; egészek voltak azok, melyek keresztkuttal, temetővel s külön lelkészszel birtak, a félegyházak ellenben mindezek nélkül szükölködve, valamely más egyház keresztkutja, temetője s lelkészére valának utalva, miből önként következett, hogy ritkábban s nehezebben részesülvén a vallás vigaszai s a lelkész szolgálataiban, kevesebbet fizettek a lelkésznek, ez pedig szintén kevesebbet előljáróinak. Szóval a régiek félegyháza körülbelül az volt, mi napjainkban a fiók- vagy leányegyház.*
E község már a XIII-ik században előfordul, mikor tizenkét s más évben hét kepe püspöki tizedet szolgáltatott be. A pápai tizedjegyzékek nem említik, s kétségkivül azért, mert még akkor is valósággal félegyház volt, külön lelkész nélkül, aki tizedet fizetett volna.
A bécsi codexben neve hol Dorogfalva, hol Nagydorogfélegyház mely előnév a Gutkeled nemzetség Dorog nevü tagjáról, mint birtokosától szállott rá, amint csakugyan Félegyháza egyéb történeti emlékeink szerént e nemzetség birtoka volt annak kihalásaig. Ezután több felé oszlott; egy részét Zsigmond király előbb Raveni Mihály királyi {235.} ügyésznek,* 1437-ben pedig Hosszasszai Bothos István váradi prépost-kanonoknak, a Tahy nemzetség ősének adományozta, ki utóbb az egész Félegyházát megszerezte.* Tahy Ferencz özvegye még 1552-ben is egészen birta e községet.*
| Fel-Pályi. (Fulpaul. Felpali.) | TARTALOM | Gáborjánmonostora. (Gabrian. Gagan. Gaban. Garban. Geberyanmonustura.) |