MICSKE.
(MICUSA. MICHIA. MYKCHE. MIKSA. MISKE. MIKA. MUCHACH.)

     E nevet egykor Biharmegyének két községe viselte s nevök eredetileg Mikcse volt, mely név, valamint a Mike is nem egyéb, mint a Mihálynak kicsinyitett alakja s jobbára ott jöve használatba, hol az apa és fiu, vagy két testvér egyszerre viselte e nevet.*«Comitem Michaelem et Mikch iuniorem filium suum,» mondja egy 1291-ki oklevél. KNAUZ N: Monumenta eccl. Strigon. II. 792. 1. Mindkét község kétségkivül valamely Micske nevü alapitója vagy birtokosától vette nevét; e név Biharmegye XII, s XIII-ik századi főispánjainak névsorában is előfordul.*MÁRKI S: Bihari főispánok az Árpádkorban. Századok. 1874. évfolyam. 334–5. 11.

     {263.} A két Micske egyike mingyárt Várad alatt állt a Sebes-Kőrős jobb partján; a másik a Berettyó völgyén ma is virágzó község. Az előbbinek változatosabb története van.

     Ennek felét Elvin váradi püspök s testvére vagy rokona, Boleszló váczi püspök birták; a másik fele pedig Othmárnak, a nevezett két püspök unokaöcscsének volt birtoka, de ez II. Endre ellen pártot ütvén, birtoka a koronára szállt, Elvin részét pedig a benne létezett «palotával» s a bihari hegyen öt szőlővel Boleszló püspök vette meg négyszáz márkáért. Midőn pedig ez utóbbi a leleszi prépostságot alapitó, egyebek között Micske felét is e prépostságnak adományozta, s példáját követte Endre király, az Othmárról reá szállt másik fele részt szintén a prépostságnak adván, nejének, Gertrudnak lelki nyugalmáért.*FEJÉR GY: Codex dipl. III. 1. 157. 159. 475. 11. és VII. 5. 208. 211. 11. Budai orsz. levéltár kincst. oszt: D. L. 87. hol a leleszi prépostság alapító levele olvasható Nagy-Lajos királynak 1364. január 20-iki átiratában, de a hely- és személynevek itt is épen annyira eltorzítvák, mint az idézett Fejér-féle kiadásokban. Nevezetesen, Micske neve az idézett helyeken mindenütt «Mycusa», de hogy e különben is Várad közelébe helyezett község alatt Micskét kell értenünk, igazolja már maga az a körülmény, hogy itt a leleszi prépostság csakugyan Micskét birta s adta később cserébe. Igy jutott Micske egészen a leleszi monostor birtokába.

     De Micske távol esett Lelesztől, s azért Péter leleszi prépost már 1355-ben ajánlatot tőn Meszesi Demeter váradi püspöknek, hogy e birtokot a hozzá tartozó Megyer és Hagymás pusztákkal együtt cserélné meg a váradi egyháznak Őr-, és Egyházas-Patroh, továbbá Boyul (?) és Dobokatelek szabolcsmegyei birtokaiért. A csere végre 1387-ben megtörtént.*E munka II. kötete 279. 1.

     Egyházáról csak egyszer van szó, 1387-ben, midőn Domokos leleszi prépost elsorolja, a cserébe adott birtokokat és jogokat, ezek közt emliti Micske egyházát is kegyurasága jogával.*Leleszi országos levéltár.

     Várad közelségének köszönheté, hogy gyakran ép oly zajos, mint fényes jeleneteknek volt tanuja, midőn nem egyszer nádori vagy megyei gyüléseket tartának tágas térein, a középkor szokása szerént szabad ég alatt;*NAGY I: Anjoukori okmánytár: II. 94. 1. – IV. 106. 1. – Zichy-okmánytár: II. 575. 1. – Budai orsz. levéltár kincst. oszt: N. R. 73. 16. D. L. 2187. stb. de ugyane közelség hozta rá később, Várad ostromakor {264.} a végpusztulást is. Egykori lakosai közől ismeretesek: Tholdi Gergely, Komplár Demeter, Angyal János, Oláh Benedek, Olay Péter, Békés Jakab, Angyal Mihály, Parlag András, mindnyájan a váradi káptalan jobbágyai, kik 1453-ban a szomszéd Szántó község birtokosainak «Keweches» (Kövecses) földjét s «Kerekthó» szigetét elfoglalták.*Leleszi országos levéltár: Actor. 1459. 29.

     A Berettyó menti Micske az egész középkoron át a Sebes-Kőrös völgyi Sólyomkővár tartozéka volt. Első ismert birtokosa a Borsa nemzetségből Lóránd erdélyi vajda, utóbb ennek öcscse, Kopasz nádor. Kopasz hűtlenségével a koronára szállt, honnat a Losonczi Bánffiak ősének, Kaplai Tamás esztergomi érseknek (1367–1375) birtokába került, ki azt öcscseire, a nevezett Bánffiakra hagyta.*FEJÉR GY: Codex dipl. X. 3. 122. 1. – Budai országos levéltár kincst. oszt: N. R. 951. 12. és 253. 15. Itt Sólyomkő birtokosa, Dezső mester (1395.) ugy neveztetik, mint «germanus condam domini Archiepiscopi». V. ö. PRAY GY: Hierarchia Hung. I. 171. 1. a). – PESTY F: A szörényi bánság. I. 259. s köv. 11.

     A következő században egymásután birták: Kusalyi Jakch László, Ország Mihály nádor, Perényi Imre szintén nádor,*Kolosmonostori orsz. levéltár: Bihar. I. 3. – Budai országos levéltár kincst. oszt: N. R. 872. 21. kitől csere utján Drágffi János országbiró kezébe jutott. Drágffi öt nappal halála, a mohácsi csata napja előtt kelt végrendeletével ugy intézkedett, hogy Sólyomkőt «hagyom annak a jámbornak, aki birja az én leányomat, Magdolnát».*RÉVÉSZ I: Protestans figyelmező (1873.) 94–7. 11. – Hol Drágffi végrendelete egész terjedelmében olvasható. Abban egyebek közt mondja Drágffi, hogy «Sólyomkő vára Pryny Imreh nádorispány uré volt» Debrő vára pedig Drágffié, hanem «Debrő» vára az én jószágomhoz (Erdőd Szatmárban) távol vala, Debrő vára nádorispány ur jószágához (Nagy-Ida Abaujban) közel vala»: tehát a két várat tartozékaikkal együtt megcserélték. Hanem e leány, ugy látszik, sohasem ment férjhez, mert Sólyomkőt Micskével együtt még 1552-ben is Drágffi özvegye birta,*Magdolna 1569-ben még él, s ugy látszik, hogy anyja halála után, birja Sólyomkőt, melyre épen alkut kötnek vele János-Zsigmond beleegyezésével a Somlyai Báthory-ak; de férje vagy özvegy állapota ekkor sem említtetik. – Budai országos levéltár kincst. oszt: N. R. 958. 41. aki eszerént igen fiatalon vesztette el férjét.

     


21. sz. – A micskei egyház alaprajza.

     Micskéről egy 1452-iki oklevél azt mondja, hogy «város»,*Kolosmonostori országos levéltár: Bihar. J. 3. s valóban, egyháza legalább olyan volt, hogy városba is beillett. Ez {266.} egyház áll ma is helv. vall. atyánkfiai birtokában, s egyetlen a váradi püspökség középkori egyházai között, mely eredeti alkotásában, mint mellékelt felrajza is mutatja (XII. tábla), csaknem érintetlenül megmaradt. Valószinűleg még a Borsa nemzetség vallásosságának s műérzékének záloga.

     Ez egyház az ugynevezett átmeneti izlésben épült: ablakai feltünőleg keskenyek, kajácsosak s mint ajtaji is, félkörivesen záródnak, de oldalfalait már támok tagozzák, és szentélye, mint a mellékelt alaprajzon látható (21. szám), nem többé a románkori félkörü apsis, hanem a csúcsives izlésnek megfelelőleg megnyulik, sok oldaluvá lesz, nevezetesen itt a nyolczszög három oldalával záródik; diadalive is már csúcsives.

     Téglaépület. Szentélye még boltozott, de hajójának egykori boltozatát már famennyezet pótolja. Kivételesen éjszaki oldalán is van két ablak, melyek közől a nyugat felé eső egészen kerek, de küllők nélkül. Falfestménynek még eddig nem akadtak nyomára. Déli oldalfalában a diadaliv s a déli bejárás közt egy 84 cm. hosszu s 60 cmtr. széles kőlap látható, mely, mint mondják, szándékosan van ugy befalazva, hogy a szemlélő semmit sem lát a kőlapon, mert feliratos oldalát befelé forditották. Állítólag az egyház valamely kegyurának vagy asszonyának siremléke, mert az egyház alatt sirbolt van. A déli bejárással szemközt, a hajó éjszaki oldalán emelkedik a kőszószék. Hajdan az egyház kőkeritéssel volt övezve, de az már elpusztult.*Érdekes és korjellemző adat, hogy midőn a mult században katholikusok ugy, mint reformatusok egyaránt igyekeztek kimutatni jogaikat a községökben álló régi egyházakhoz, Micskén a reformátusok már jóelőre gondoskodtak bizonylatokról, s két tanunak foglalták irásba vallomásait, kik hit alatt állíták, hogy ők tudják, mert öreg atyjoktól hallották, ki pedig saját szemeivel látta, hogy a micskei helv. vall. egyháznak alapját Bethlen Kata asszony (Zólyomi IV. Dávid [† 1649.] neje) tette le tulajdon kezével. Micskei ref. egyház jegyzőkönyve. Ki is álmodott volna még akkor arról, hogy a régi épületek csak olyanok, mint a középkor kodexeinek divatból kiment, nagy kezdő-betűi, s egyes részeik, idomaik szintén betűk, s hogy jönni fog oly kor, midőn e betűket, mint Egyiptom, Babilon elfeledett irásjegyeit, megfejtik, s hazai történetünk legérdekesebb részének, a műtörténetnek egész fejezeteit olvassák ki belőlök.

     Ugy a bécsi codex, mint a vatikáni levéltár tizedjegyzékeiben a bihari főesperesség területén két Micske fordul elő: egyiknek püspöki tizede husz kepe, papjának szeretetadománya pedig egy unczia; a {267.} másik ellenben tizennégy kepét, s papja egy fertő szeretetadományt adott. Az első kétségkivül a Várad melléki, melynek termőbb határa volt, mint a Berettyó völgyinek, de ez utóbbi lelkészi javadalma, mint a szeretetadomány nagyobb összege mutatja, jobb lehetett. Ezen meghatározás mellett szól a helynevek csoportulása is: a Várad melléki Micske Szent-János mellett említtetik, a másik pedig Széplak mellett, tehát szomszédos községek mellett.

     A pápai tizedjegyzékek végre mind a két Micske lelkészét emlitik: az egyiknek lelkésze Dénes a tizedszedés mind a hat évében, a másiké Márk, de csak a tizedszedés első éveiben, az utolsó, 1337. évben már Balás, de hogy egyik is, másik is melyik Micskének volt lelkésze? arra a tizedjegyzékek nem nyujtanak tájékozást. Még a tizedek összege is csaknem egyenlő, csupán annyi különbséggel, hogy Dénes csak az első évben fizet hét garast, azután mindig hatot; ellenben Márk folyvást hetet. Eszerént ő és utódja lenne a hegyközi Micske lelkésze. Annyi bizonyos, hogy bármelyik esetben is, ha oly derék egyháznak lelkésze, mint a micskei, csak pár garas tizedet fizetett: mily jeles egyházaknak s egyházi javadalmaknak kellett tehát azoknak lenniök, melyeknek lelkészei a tizedjegyzékekben tekintélyesebb összegekkel fordulnak elő !?