SZOMAJOM.
(ZUMEYN. ZOMAN. TOMAN.)

     A Pázmán nemzetség volt birtokának, Berettyó-Szent-Mártonnak közelében találunk hasonnevü pusztát, s itt állt hajdan Szomalyom község, szintén a Pázmán nemzetség birtoka még 1552-ben is.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt: Dical. Conscript. VIII.

     E községgel a XIII-ik század végső éveiben találkozunk, midőn nyolcz kepe püspöki tizedet fizetett, s a következő században egymásután látjuk három papját: 1332-ben Pált, 1334-ben Miklóst s a következő évben Jakabot, kik évenként tizenkét garas pápai tizedet fizettek.

     Egyházáról és harangjairól is értesülünk, de csak hosszu idő multával, a két Ártándi testvér erőszakos halála alkalmából. A XVI-ik század második felében Keresztesi Kontár Máté özvegye igy vallott «az kereszteshadat (1514) jól tudja, annyi idős ember! és jól esmerte Pázmán Jánosnét, és hallotta, hogy Ártándy Pállal és Balással egy volt (egy testvér) és azt is hallotta, hogy erősen harangoztatott Zomayomban Pázmán Jánosné, hogy az bátyjainak fejét vétette vala király. Az atyja igen kazdagh ember volt, sok ménese volt .... és befogatott kettőt az ménesekben, és egy nap Budára ment kocsin rajtok Pázmán Jánosné, másnap megjött és csak ledobbantak az lovak és meghaltak, annyira siratta őket és kesergette.»

     Az előbbenieket némileg kiegésziti Váradi Isó Istvánné, Angaleta asszony vallomása: «Az Mohács hada – ugy mond – jut eszemben, de hány esztendős vagyok? nem tudom, de hatvan esztendős nem vagyok. Én jól esmertem Pázmán Jánosné, Ártándy Katalin asszonyt, ennek én gyermekkoromban elég koszorut kötöttem, és jól jut eszemben, hogy egyszer erősen sir, jajgat vala, ugyan földhöz veri vala {326.} magát, és én kérdeztem az anyjától: miért sir? és azt mondta, hogy az két bátyjának vétette király fejeket és azért sir. Egy volt velek.» Végre e nőről, ki mind atyja, mind férje után a legelőkelőbb nemzetségekhez tartozott, azt vallja egy másik tanu, Panaszi Benedek Mihály «jól esmertem Pázmán Jánosné, Árthándy Katalin asszonyt, mert ugyan szolgáltam is (nála), főzni is az az asszony tanitott.»*Gyulafejérvári országos levéltár: Bihar. 1. 2.

     Az elpusztult Szomajom határán egy darab földet ma is «klastrom dülőnek» nevez a nép, s e dülőben az Ölyvös pataknak Peterd felől eső partján ezelőtt pár évtizeddel még állottak némi romok, melyeket klastrom alapfalainak tartottak;*OSVÁTH P: Biharvármegye sárréti járása. 229. 1. mindemellett szomajomi klastromnak történeti emlékeinkben eddigelé semmi nyoma.