HARMADIK KÖNYV. A PÜSPÖKSÉG HARMADIK SZÁZADA. (1291–1395.) | TARTALOM | I. IMRE. 1297–1317. |
SZENT-LÁSZLÓ KÉPE S A KÁPTALANI PECSÉT. – FENENA KIRÁLYNÉ ADOMÁNYA. – A BIHARI KÉNYURAK S BENEDEK PÜSPÖK. – TUDOMÁNYOK ÁPOLÁSA A FEGYVERZAJ KÖZÖTT IS. – BENEDEK HALÁLA.
A főpásztor, ki a váradi püspökség történetének harmadik századát megnyitja, II. Benedek.
Némelyek szerént már 1290. nyarán utódja volt Bertalan püspöknek,* de biztosabb elfogadnunk a Chartularium adatát, mely II. Benedek püspökségének kezdetét. határozottan az 1291. évre helyezi.*
Ez év különben több tekintetben is nyomot, hagya maga után, s püspökségünk történetkönyvében a szerencsésebb évek közé van felirva.
Ez évben történt, hogy a káptalan régi, elkopott pecsétnyomója helyett ujat kapott, még pedig kettőt: egy nagyobbat és egy kisebbet, amazt a jeles alaku, ezt, pedig az egyszerübb levelek számára. A dologban leginkább az a feltünő, hogy a régi pecsét alakját, s képét: a bold. Szüzet átvivék ugyan az uj pecsétnyomók {156.} egyikére, de a kisebbre; ellenben a nagyobb, az ünnepélyesebb Szent-László király mellképét nyerte czimerül.
Ebben kétségkivül hazai egyházaink fejének s irányadójának az esztergominak példáját követék, melynek már e század elején szintén két pecsétje volt: a nagyobbik alapitójának, Szent-István királynak, a kisebbik pedig védszentjének, Szent-Adalbert püspöknek képével;* de egyszersmind kifejezést is akartak adni a Szent-László iránt folyton fokozódó tiszteletnek, mely később e szent király képét a káptalani pecsétről országunk arany és ezüst pénzeire is átvivé.
Ugyanezen időtájban III. Endrének 1291-iki erdélyi utja alkalmával történhetett, hogy mind a király, mind a királyné meglátogaták Szent-László sirját. Az Árpádok utolsó, sokat hányatott sarjának épen nagy oka volt arra, hogy kövesse koronáztatása után ősei példáját s imádkozzék trónja megszilárditásáért.* Annyi bizonyos, hogy Fenena királyné e zarándoklása alkalmával szintén megajándékozá a váradi egyházat, a szőlősi vámot, mely addig királynéi birtok vala, adván ez egyháznak „saját és szülei lelkének üdvösségeért.”* Meg is halt nem sokára, s fentebbi szavai élénken emlékeztetnek arra, hogy tán ő is egyike azon ismeretlen királyi halottaknak, kik Várad ős egyházában, Szent-László lábainál leltek nyugalmat.
{157.} A béke, melyet III. Endre uralkodásának kezdetén a haza s a király élvezett, hamar véget ért. Kényurak, kik III. Endrének már trónrajutása ellen mindent elkövettek, részént külföldi sugalmazás, részént a királynak erélyesebb intézkedései által felzaklatva, fegyvert ragadának, hogy Endrét megbuktassák.
Ily kényurak nem hiányozának Biharmegyéből sem. Itt a legjelentékenyebb várak, mint Adorján, Keresszeg, Sólyomkő a Borsa nembeli Tamás fiainak birtokában valának. Ezenfelül e Tamás-fiak egykor IV László kegyenczei, viselték az ország első méltóságait: Lóránt, a legöregebb, mint már láttuk, erdélyi vajda és szolnoki főispán volt, István királyi főpohárnok, Jakab pedig, ki Kopasznak is nevezteték, főlovász mester.* Mindhárman hivei Martell Károly trónkövetelőnek, ki IV. László nővérének, Máriának fia volt.
A Tamás-fiak e hüségének s általában politikájának alapjait s hátterét fejtegetni nem tartozik e munka keretébe; de jeleznünk kell azt, hogy Benedek püspök határozottan III. Endre hive volt. De a püspök és a Tamás-fiak ellenkező pártállása oly szük téren, mint egy vármegye, nem maradhatott kölcsönös surlódások nélkül; melyekre ama kor nyersebb modora szerént véres jelenetek is következének.
1294. május havában Lóránt vajda ostromolja Benedek püspök fenesi várát, melyet a püspök öcscse, Jakab védelmezett:* nehány nap mulva pedig már a király veszi körül s foglalja el Lóránt vajdának s testvéreinek adorjáni várát, azután meg a többi váraikat is.*
E győzelem után történhetett, hogy III. Endre gyülést tarta Váradon, mely a fejetlenkedőkre halálos itéletet hozott.*
{158.} A csatazaj közől azonban hallunk más, kedvesebb hangokat is. Ez időtájban történt, hogy Ágoston atya, Szent-Ágoston szerzetének tagja, a Szent-Háromságról s a kath. hitről irt müvét János váradi papnak ajánlotta.* A dologról nincs körülményes tudósitásunk; még ama, felette érdekes kérdés iránt sem tájékozhatjuk magunkat, hogy ki volt e János váradi pap? de a hiányos tudósitás is bizonyit annyit, hogy Várad falai közől e mostoha korban sem hiányozának oly férfiak, kik ápolák és müvelék a tudományt.
Valóban Várad kanonoki névsora e korban oly neveket tüntet fel, mint Csanád, a későbbi nagynevü esztergomi érsek, és Ivánka vagy János, a későbbi váradi püspök, talán épen az a János, kihez Ágoston atya emlitett müvét ajánlotta.
Tamás fiainak megfékezése után némi nyugalom köszöntött be Váradon s vidékén, alkalmas arra, hogy a belháboru ütötte sebeket, melyek mindenütt leginkább az egyháziak birtokait sujták, – orvosolhassák; erre azonban Benedek püspöknek már csak kevés ideje volt.
Egy 1296-iki oklevél még emliti, mint az országos bajok orvoslására kiküldött királyi biróság tagját;* de azután eltünik. A Chartularium szerént elhalt, de hol, mikor? e kérdésekre ép oly adósak a felelettel történeti forrásaink, mint élete egyébb körülményeinek feljegyzésével.*
HARMADIK KÖNYV. A PÜSPÖKSÉG HARMADIK SZÁZADA. (1291–1395.) | TARTALOM | I. IMRE. 1297–1317. |