{374.} MÁCSA.
(MOCHA. MACHA.)

Már 1273-ban mint a váradi püspök és káptalan közös birtoka emlittetik, később azonban egészen a püspök birtokába ment át. A püspökség megszüntével János-Zsigmond Mácsát Dóczy Gergely lovászmesterének adományozta, és Dóczy bizott is annak huzamos birtoklásához, mert szőlőt ültetett oda; mindemellett alig egy pár év mulva már eladta ezer magyar forintért Telegdy Mihály «zekeltamachi» várnagy és székelyek kapitányának.*Gyulafejérvári orsz. levéltár: Bihar. 1. 17.

Különben egyszerü kis község lehetett, melynek papja 1332-ben Péter, s 1333–37-ben András hat, néha hét garas pápai tizedet fizetett. Ma puszta. Egyházának helyét a mai urasági majortól nem messze, éjszak felé ma is mutatják. Ez egyház téglaépület volt, s ittott még megtetsző nyomai után itélve 12 m. hosszu s 7 m. széles lehetett. Háromszáz év előtt ez egyházba jártak Kranczy Lukács, Kálnási Mihály, Meleg István, Érsek László, Ösztövér Lukács mácsai lakosok. A község az egyház helye s a mai rojti ut közt elvonuló hátas helyen állt, s az egyház alatt kigyózó mély vizmederben, de melyből a viz már rég kiapadt, – ma is látszik két hatalmas, a viz medrét keresztül rekesztő földgát, az egykori halastó gátjai, mely – mint az egykoru feljegyzés mondja – teli volt jó halakkal a váradi várbeli asztalok számára.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt: Urbariar. et Conscript.

{374.} MÁCSA.(MOCHA. MACHA.)

{374.} MÁCSA.
(MOCHA. MACHA.)