| SÁLYI. (SADY. GAULI. SAULI.) | TARTALOM | SOMOGY. (SUMUGY.) |
A sólyom madarat hajdan vadászatra használták, s egy kitanított sólyomnak, mely a nálánál nagyobb madarakat is reptében elfogta s anélkül, hogy széttépte volna, gazdájához elvitte, – nagy ára volt, akárhányszor falut adtak érette. Ily madár királyaink fényűző udvarából sem hiányozhatott, s amint léteztek egész falvakkal királyi tárnokok, lovászok stb. szintugy voltak egész községek, melyeknek egyéb kötelességök sem volt, mint a királyi ház solymait ápolni s tanítani.* Az ily községeket nevezték Solymosnak, olykor Darócznak vagy épen Dravecznek.*
Solymos község hajdan három volt Biharmegyében: kettő a belényesi kerületben Fel és Al előnevekkel, egy pedig Bikácstól nyugatra. Az első kettő a váradi püspök birtokaihoz tartozott,* a harmadik nemesi birtok volt ama nemzetség kezén, mely e birtokáról Solymosynak neveztetett, de előnevét a szintén biharmegyei Fudi községről irta.*
A pápai tizedjegyzék két Solymost említ, melyek egyikének lelkésze, Demjén a tizedszedés mind a hat évében nyolcz garast fizetett évenként; a másiknak lelkésze az 1332–1335. években Mihály, 1337-ben pedig Bereczk, de ezek már husz, sőt harminczegy garast is fizettek. Ez a Solymos tehát derekas község lehetett, de hogy melyik volt az egyik, melyik a másik a három közől? azt ma már meghatároznunk nem lehet, mert a tizedjegyzék előneveket nem emlit, s két Solymos már elpusztult s a harmadiknak sem maradt fenn középkori egyháza.
| SÁLYI. (SADY. GAULI. SAULI.) | TARTALOM | SOMOGY. (SUMUGY.) |