BERTÉNY.
(BERTHEIN. BERTHEM. BERTEN.)

     Ma bihariasan: Birtiny. A Csanád nemzetség birtoka, melyről e nemzetség sarjai, László és Tamás a váradi káptalan egy 1257-iki levelében maguk vallják, hogy atyjok s őseik még a tatárjárás előtt régtől birták azt.*WENZEL G: Árpádkori uj okmánytár. VII. 476. 1. VIII. 121. 1. Itt, mint szintén a váradi káptalannak egy 1264-iki oklevele mondja, a község felett emelkedő havasok közt, a Solymoskő és Felkő nevű hegyeken tartották a Csanádok a solymok, e fejedelmi madarak fészkeit;*WENZEL G: Árpádkori uj okmánytár. VII. 476. 1. VIII. 121. 1. a falu alatt pedig a Sebes-Körösön átvezető hidon szedették a vámot az Erdélyből jövő, vagy oda menő kereskedőktől. A vám azonban csak félig illette a Csanádokat, másik fele Pál comes fiaié volt, s a közös vagyon itt is, mint mindenütt számtalan perre {404.} püspöki tizedet adott. Régi egyháza 1284-ben Bertalan váradi püspök s Lóránd, a tragikus sorsu erdélyi vajda, mint királyi biztosok, biráskodtak. Ekkor állapították meg a vámtarifát is, mely szerént minden sószállitó szekértől két darab kősó s két kis denár vámot kellett fizetni, posztóval vagy egyéb áruval terhelt szekerektől pedig egy fél pondust, de a szomszéd községbeliek ugy gyalog, mint lóháton vagy terhes szekérrel is szabadon közlekedhettek. Elhatározták azt is, hogy e tarifát a vámháznál nyilván ki kell függeszteni, hogy lássa, tudja mindenki,*WENZEL G: Árpádkori uj okmánytár. IX. 400401. 11. ami nyilvánvaló jele, hogy biztak a közönség betü-ismeretében.

     


44. sz. – A nagy-báródi egyház alaprajza.

     Ugyanezen korban értesülünk egyházi viszonyairól is: a bécsi codex szerént püspöki tizede negyven kepe volt, lelkészének szeretetadománya meg egy unczia. Eszerént ekkor föesperesi kerületének egyik legnépesebb községe vala, mint akár Telegd, mely szintén csak annyi püspöki tizedet adott; de lelkészi javadalma már a gyengék sorába tartozott. A következő század pápai tizedjegyzékei már hallgatnak róla, és azután soká nem hallunk semmit Bertény egyházáról vagy lelkészéről; végre 1561-ben találkozunk ismét vele, midőn már az ős isteni tisztelet megszünt benne s egyháza szent edényein és birtokain kegyurai: Telegdy Mihály és Miklós megosztoznak.*Lásd alább: TELEGD. De ekkor már Bertény, mint község is, pusztuló félben volt; mindössze négy kaput számlált.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt: Dicalis Conscript. VIII.