| GYERŐMONOSTOR. (GEWRU MUNUSTRA. MONOSTUR.) | TARTALOM | HUNYAD. (HUNAD.) |
{413.} HÉVJÓ.
(HEWYO. HEVIO. HENO. HEYO.)
A Várad melléki fürdők meleg forrásaiból kis folyó keletkezik, mely egyenesen Váradnak tart s keresztül szeli a várost. E folyócska neve ma Pecze, de középkori iratainkban mindig Hévjó, amely név régi magyarosan, mint tudjuk, meleg vagy hő vizet jelent. És hogy a folyó Hévjó neve nemcsak az okiratokban, hanem a közéletben is keletnek örvendett, elvitázhatatlanul mutatja az a körülmény, hogy a folyócska bal partján egykor falu állt, mely a folyóról szintén Hévjónak neveztetett, s mely helynév a mai Hájó község nevében, bár némi változással, de mégis fenvan, ellenben a folyócska Hévjó neve teljesen feledésbe ment.
E folyócska jobb partján fejér, kis épület emelkedik, melyet a népmonda Szent-István király korabeli kápolnának tart, de egy tekintet mellékelt alap-, vagy felrajzára (43. szám és II. tábla) mindenkit meggyőzhet, hogy későbbi épület s nemis kápolna. Félkörrel záródó, keskeny s kajácsos ablakai még románkori jelleget mutatnak, de egyetlen nyugati ajtajának, valamint diadalivének csúcsives záródása már arra utal, hogy keletkezését az átmeneti korba, tehát a XIII-ik századba helyezzük. Terjedelme kicsiny ugyan, de a báródi egyházé, mint láttuk, még kisebb, s mint látni fogjuk, van még ennél is kisebb falusi egyházunk: minélfogva semmi kétség, hogy nem kápolna, hanem falusi egyház áll előttünk. De itt falunak hire sincs; a kis egyház körül csak temetőt látunk; itt van eltemetve a régi falu is, melynek házhelyei az egyház éjszaki oldalánál elterülő szántóföldön, kivált fris szántáskor még meglátszanak. E helyen állt a régi Hévjó falu, melyet Béla király 1249-ben Pál országbirónak adott, de kinek hatalmaskodó fiaitól IV. László király itéletével a váradi egyház, utóbb a váradi püspök birtokába jutott.*
E községnek volt lelkésze 1332–1334-ben Fülöp, de akit a következő évben János váltott fel, aki után ismét csak egy év mulva Pál következett. Lelkészi javadalmok nem lehetett rosz, mert pápai {414.} tizedök évenként tiz garas volt, amennyire a harmadrendü községek tizede nem emelkedett.
43. sz. – A hévjói egyház alaprajza.
Különben maga a község is jólétnek örvendhetett: adót, tizedet vagy egyéb fizetéseket nem róttak rá; csak meszet égetett a váradi {415.} vár számára s a helybeli malom épitéséhez tartozott segédkezet nyujtani. Valószinüleg ugyanazon a helyen, a kis egyház háta megett, hol most is zakatol egy derék malom, állt régi malma is öt kőre s ezenkivül két «karló» melyben a gubások áztatták s hagyták karlódni gyártmányaikat.* Az ilyen, egyházak közelében állott s a község által is épített malmok hasznából rendszerént részesültek a községi lelkészek is; többnyire a szombati jövedelem volt az övék, ami ha Hévjón is igy volt, megfejti lelkészeinek jobb sorsát, mert e malom nagy terjedelme mellett még ama tulajdonsággal is birt, hogy télen is keresett, mert a meleg forrásokból fakadó vize soha be nem fagyott. E forrásoknál, a ma ugynevezett Püspökfürdő helyén állt a középkorban «Szent-László fürdeje».*
A Királyi könyvek emlitenek egy hévvizi apátságot, mely valóban létezett egykor,* de nem itt, a váradi egyházmegye e községénél vagy folyójánál,* melyek mindkettejének neve következetesen mindig Hévjó, és sohasem Hévviz. Már a nevek e különbsége is sokat mond, de még többet az a körülmény, hogy bár a XIII-ik század közepétől kezdve gyakran van szó e községről, de monostoráról sohasem. Pázmány Péter is nem hévjói, hanem hévvizi apátságot említ, s az ismeretlen helyűek közé sorolja,* de bizonyos, hogy a pestmegyei vagy az erdélyi Hévvizen kellett állnia.
| GYERŐMONOSTOR. (GEWRU MUNUSTRA. MONOSTUR.) | TARTALOM | HUNYAD. (HUNAD.) |