VALKÓ
(WOLKO. VALCA. WOLKOU.)

     A Kalota nemzetség egyik ágának birtoka, mely e községről Valkainak irta magát s a mult század elején Valkai Miklósban halt ki.*A kolozs-kalotai egyházmegye. 14. 1. Összeköttetésbe hozzák a történelmünkből ismeretes, magyarországi Valkó várral, melynek helyét a hagyomány e község határán keresi, {439.} de e vár a szomszéd Kraszna-, ma Szilágymegyében állt,*NAGY I: Anjoukori okmánytár. IV. 143. 1. eredetileg azonban ugy a vár mint e község egy nemzetséget uralhatott.

     Valkóról, mint hitközségről, először a XIII-ik század végén van emlités, midőn husz kepe püspöki tizedet fizetett; majd 1337-ben feltünik egyetlen ismeretes középkori lelkésze Gergely, kinek pápai tizede nem ment többre két garasnál. Mindkét adat azt mutatja, hogy Valkó az idézett korban még csekély népességű falucska volt s {440.} ezt bizonyitja egyháza is, melyet a mellékelt alap- és felrajzban itt bemutatunk (53. szám. XXXII. tábla).

     


53. sz. - A valkai egyház alaprajza.

     Első tekintetre feltünik, hogy ez egyház hajója egy régibb, de kicsiny románkori egyház maradványa, melyhez a község emelkedésével egy tágas szentélyt s utóbb még nyugati oldala elé előcsarnokot s tornyot épitének. Figyelmünket különösen a szentély vonja magára már kivül is magas támjai s csúcsives ablakai által, de még inkább, ha a déli ajtó leszelt csúcsivezete alatt az egyház belsejébe lépünk. Itt a famenynyezetes hajón s a már csonka diadaliven tul emelkedik a szentély magas kőboltozata, melynek gerinczei a mellékrajzon feltüntetett, de már csak részben ép gyámköveken nyugszanak (54. szám).

     


54. sz. – A valkai egyház gyámköve.

     Érdekes a nyugatibb keresztbolt gerinczeinek zárköve, mely, mint szintén mellékelt rajza mutatja (55. szám), hold és csillag között betühez hasonló alakot mutat, s amely, minthogy csúcsos pajzson van feltüntetve, lehetne czimer is, de talán nem egyéb, mint mesterjel. Még érdekesebb az ugynevezett szentségház, mely a szentély éjszaki falába, mint egy kis fülke van bemélyesztve, s melyben középkori hitfeleink az Ur szent testét tartották.

     


55. sz. – A valkai egyház szentélyének zárköve.

     


57. sz. – A valkai egyház szentélyének ablaka.

     A fülkének eredetileg, mint egyebütt, ugy itt is vasajtaja volt, de annak ma már csak nyomai láthatók; ellenben nyilásának kőbéllete, mely a csúcsives kapuzat alakját utánozza, még megvan, s rajzát mellékelve, annál is inkább közlöm, mert egyedüli e nemü maradvány egyházmegyénkben, s mert idomaival keletkezése korát is, a XV-dik {442.} század második felét jelezi. (56. szám.) Hasonló korra vallanak a szentély egyik ablakának mérművei, melyek közt, mint szintén mellékelt rajzunk mutatja (57. szám), a kései csúcsives idom, a halhólyag már feltünik.

     


56 sz. – A valkai szentségház ajtaja.

     E kortani jelekkel ellenkezni látszik amaz évszám, mely a szentély déli oldalának alsó kőpárkányára van vésve, s mely, mint mellékelt rajza mutatja (58. szám), az 1407. évet tünteti fel ama kornak teljesen megfelelő alaku jegyekkel. Ez évszám tehát azt jelenti, hogy a szentély, vagy annak legalább alsó része a rája vésett évben már állott; de épen ez egyház levéltárában létezik Zsigmond királynak egy 1427-ki oklevele, mely a hussziták elhatalmasodását e tájakon, mint már érintők,*E munka I. kötele 258. 1. szintén jelzi, s nevezetesen emliti, hogy a valkai várat felégették s innet Kolozsvárig pusztítottak.*A kolozs-kalotai egyházmegye. 7. és 10. 11. Meglátogathatták tehát ezt a Valkót is, s közbelépésökkel hosszu időre visszavethették az épen épülő egyház befejezését, vagy a már felépült egyházon, nevezetesen ablakain oly rombolást vittek véghez, hogy azokat utóbb egészen megujitani kellett.

     


58.sz. – A valkai egyház szentélyének évszáma.

     Ez egyház középkori szerelvényeiből, melyek szintén értékesek lehettek, csak egy ezüst kehely maradt meg, de melyet láthatnom vagy rajzát nyerhetnem, sajnos, nem sikerült. Csupán annyi értesülésem van felőle, hogy «művészileg kidolgozott» kehely, felirata nincs (?), de «a rajta levő művészi ékítmények és szentek {443.} képei nagy régiségét tanusitják».*A kolozs-kalotai egyházmegye. 7. éc 10. 11. Két régi harangjából 1835-ben egy nagyot öntöttek.

     Hogy egyházi javadalma utóbb szintén tekintélyessé növekedett, azon körülményből következtethető, hogy ez egyház jelenleg, helv. vall. atyánkfiainak kezén is jelentékeny javakkal rendelkezik.

     Az egyháztól nyugatra, mintegy ötven lépésnyire, régi épület nyomai látszanak, mely állitólag klastrom volt, de valkai klastromról hallgatnak történeti emlékeink. Különben is a klastromok nem szoktak az egyháztól távolabb állani, és igy hihető, hogy e helyen a kegyuri család kastélya emelkedett egykoron.

     Meg kell még emlitenem, hogy midőn az egyház hajójának ablakait kibőviték, falfestményekre akadtak, és igy az éjszaki oldalfalon még inkább kell ilyeneknek lenniök, mert a falfestményeknek rendes helyök ott volt, s egyrészt azért nem vágtak oda ablakokat, hogy a festő ecsetjének annál tágabb tere legyen. A szentély gerinczén ma is láthatók a zöld festék nyomai.*Déli ajtaja mellett jobbról egy római siremlék dombormivü faragványa van befalazva. TORMA K: A limes dacicus felső része. 31. 11.