| GYÖRÖS. (GERNES. GURUS. GUGER. GEURES. GURUS.) | TARTALOM | HARKÁNY. (HAKYAN. HARKAN.) |
Eredetileg a régi Zarándmegyéhez tartozott, s ennélfogva ama megyének várad-egyházmegyei részével a köleséri főesperesi kerületbe volt bekebelezve. Első ismeretes neve, mint láttuk, Gyulamonostora,* utóbb egyszerüen csak Gyula, vagy, megkülönböztetésül számos hasonnevü társaitól, Nagy előnévvel is felruháztatott.
Legrégibb történeti nyomát Rogeriusnál keresik, Gyulára magyarázván, mit a «Siralmas ének» irója, bizonyos meg nem nevezett szigetről mond, melyet Ágya, Fekete-Gyarmat s a többi szomszéd falvak a tatárok ellen védhetővé tenni igyekeztek.* De minden e {458.} magyarázat ellen szól: a sziget névtelensége, holott Gyulának már akkor neve volt, még pedig olyan, mely papi ember előtt, mint Rogerius, nem lehetett ismeretlen, és ha szegény falvakat megnevez, hogyan hagyott volna névtelenül monostoros helyet? továbbá Rogerius utjának iránya egészen másfelé tart, és nem Gyulának; ha ide igyekezett volna, már fentebb Szalonta táján arra tér vala. Sokkal hihetőbb, hogy egyenesen délnek, Nadab felé menekült, s annak környékén találta ama szigetet, amint ott csakugyan Várhely nevü terület ma is létezik.
Legrégibb történeti emléke Gyulának első, Gyulamonostora nevében rejlik, mely nyilván arra vall, hogy eredetileg nemzetségi birtok s mint ilyen monostoros hely volt, utóbb kihalás vagy hűtlenség következtében a koronára szállt, mig Zsigmond király 1387-ben Losonczi László vajdának,* 1403-ban pedig Maróthi János macsói bánnak adományozta.* A Maróthiak kihaltával Mátyás király 1482-ben fiát, János herczeget adományozta meg vele.* 1510-ben György brandenburgi őrgróf, majd Czibak Imre váradi püspök birtoka,* és igy tovább változtak urai.
Monostorának megszünése után, a XIV-ik század elején, mint egyházas hely tünik fel aránylag szerény körülmények közt,* de a királyi birtoklás megszüntével, emlitett nagynevü földes- és kegyurai alatt amint várossá emelkedett, ugy javultak egyházi viszonyai is.
Egyháza, mint a váradi káptalannak 1451-iki leveléből értesülünk, védszentjét hazánk Nagyasszonyában, a Bold. Szüzben tisztelte;* de ez egyház épületéről egyenes tudósitásaink nincsenek, még a helynek, melyen állt, emléke sem maradt ránk. Azonban Gyula földesurai, mint láttuk, hatalmas főurak valának: fel vagyunk tehát jogositva, hogy itt is oly emlékszerü egyházat keressünk, minőt főuraink egyéb kiválasztott helyein, például a Fekete-Körös völgyi {459.} Szent-Miklóson láttunk. És csakugyan egy kései, de megbizható forrás arról értesit, hogy a gyulai vártól nyugatra elterülő «külső vár» vagy helyesebben belvárosban, melyet földbástyák keritettek, «az hid előtt való kapuján felül erős kőtorony (létezett) faragott kövekből,» mely még a mult században állt.* E torony a földbástyák között nem lehetett az ugynevezett donjon, mert ez csak a tulajdonképeni várban állhatott, aminthogy ott, a vár dél-keleti sarkán ma is megvan; az is feltünő, hogy mig a vár egészen téglából épült, az idézett torony anyaga faragott kő, tehát kiváló épület, melyhez csak a hajó hiányzik, hogy emlékszerü egyház legyen. De régi egyházainkat gyakran alakitották át védművekké, mint Váradon, Egerben, Sáros-Patakon stb. s a szükséghez képest sokszor bontották le hajóikat s meghagyták a tornyot vagy megforditva. Itt, Gyulán is ilyen eset fordult elő: a hajó elpusztult vagy lerontatott, de tornya fenmaradt, s bástya lett belőle. De bástyája volt azelőtt is a városnak, mert alig kételkedhetünk, hogy e faragottkő torony nem egyéb, mint Gyula középkori plebániai egyházának tornya, melynek alapfalai a mai grófi kertben még tán meg is találhatók. Itt, a belvárosban kellett állnia a plebániai egyháznak, s a belváros erőditményei, mint egyebütt, ugy itt is részben azért készültek, hogy védjék az egyházat. És volt mit védniök benne.
A gyulai egyház belső felszerelése oly fényes és gazdag volt, milyet csak a kitünőbb egyházakról fenmaradt leltárak tüntetnek fel. Igy értesülünk orgonája, sőt orgonakészitőjéről,* továbbá énekesei,* arany-ezüst kelyhei, keresztjeiről s ereklyetartóiról, melyek között fejereklyetartók is voltak, mint Szent-László királyé, s e kincsek egy egész ládát megtöltének; egy más ládával ismét kazulái s vecsernye-palástjai valának, oly fényesek, hogy némelyiket egészen elboritá a rájok himzett gyöngy.* E gazdaságát azonban kegyuri családjainak bőkezűségén kivül ama szerencsés körülménynek is köszönheté, hogy oltára {460.} Szüz-Mária képéhez bucsujárók ezrei zarándokoltak,* s a nyert lelki vigaszért szivesen hagyták cserébe az oltáron aranyaikat, ezüstjöket.
S a kitünő egyházat történeti adataink fogyatékos világánál is jelentékeny javak birtokában látjuk. Ilyenek:
Apáti falu, Gyula közelében, huszonnyolcz jobbágytelekkel. Mint neve mutatja, eredetileg is egyházi birtok volt, minden valószinüség szerént a Gyulán létezett apátság birtoka; és igy midőn olvassuk, hogy e községet 1451-ben két Maróthi özvegy a plebániának adományozta,* előttünk áll a két jámbor özvegy szigoru lelkiismeretessége, mely nem tudott nyugodni, mig e birtokot eredeti rendeltetésének vissza nem szerezte.
Boldogfalván részbirtok. A falu eredeti neve, épen ugy, mint a Debreczen melléki hasonnevü falué, Boldogasszonyfalva volt, s e név, kapcsolatosan a gyulai egyház emlitett birtoktársával, egyenesen arra vall, hogy eredetileg egészen ez egyház birtokát képezte, mely, mint tudjuk Boldogasszony tiszteletére állt.
Magában Gyulán két utcza: egyik, mely Szegény-utczának, másik, mely Palotahelynek neveztetett. Ugyancsak Gyulán egy öt kerekü malom a Fejér-Körösön s egy három kerekü a Fok vizén minden szombatesti harangozástól a vasárnapesti harangozásig a plébánosnak keresett. De voltak a plebánosnak saját malmai is: a dobozi határban kettő, egyik a Fekete-Körösön három kerékre, a másik a Fok vizén. Ezekhez járult a gyulai s péli vám tizede, továbbá szabad faizás az uradalom erdejében, s a plébános jobbágyai épen ugy használhatták a gyulai vár földjeit, erdeit s vizeit, mint a többi várjobbágyok.*
1332–1337. években Péter, ki pápai tized fejében évről-évre rendesen husz garast fizetett, mely összegnek Gyulára vonatkozó {461.} jelentősége akkor tünik ki, ha tudjuk, hogy ugyanakkor a békési lelkész tizenöt, a csabai meg épen csak hat garast fizetett. Ezután tovább, mint egy félszázadig nem találkozunk Gyulán lelkészszel.
1400-ban tünik fel ismét Márton, ki Losonczi Bánffi Lászlónak, tehát volt kegyurának özvegye ellen huszonhárom forint erejéig igénypert indított; de mert követelése igazolására esküt tenni vonakodék, még őt marasztalták el hat márka (huszonnégy forint) birságban.*
1458-ban Imre volt gyulai plebános.*
1469-ben János.*
1508-ban Mátyás, ki az idézett évben kegyurasszonyával, Frangepán Beatrixxel nagy viszályba bonyolódott, de kit 1511-ben Beatrix második férje, Brandenburgi György őrgróf a plebánia összes javainak birtokában megerősitett.*
1520. május 19-én Vinográdi Máté gyulai plebánossága mellett, mint pécsi őrkanonok is emlittetik.* Plebánosságának eredetére némi világot vet azon körülmény, hogy György őrgróf birta Varasdot, melynek közelében állt Vinograd.
Még ugyanazon 1520. év végén György őrgróf Gerlai Ábrámffy János jogtudort nevezte ki gyulai plebánosnak, ki deczember 6-ikán kelt levelével kötelezé magát, hogy a plebánia állapotját hanyatlani nem engedi.* Ábrámffy 1528 ban még gyulai plebános,* azután mint tudjuk, váradi kanonok;* és igy 1529. körül történhetett, amit Szerémi Gy. emlit, hogy a gyulai plebániát annak kegyura, Czibak Imre, Mihály kápolna-igazgatónak igérte, de, ugy látszik, hogy csak a puszta igéretnél maradt.*
A plébániai egyházon, s a Szent-Ferencz-rendüek és apáczák már bemutatott klastromain kivül* egyéb egyházi épületek s intézetek {462.} is állottak Gyulán. Nevezetesen egy másik egyház Szent-Móricz tiszteletére a hasonnevü utczában, melynek a zarándmegyei Megyesen egy nemes telek birtoka is volt.* Továbbá két kápolna, melyek egyike a várban állt, Maróthi László bán emeltette az apostolok tiszteletére, s 1445-ben Miklós trinopolisi püspök és egri vikárius szentelte fel.* A másik kápolna helye ismeretlen, csupán annyit tudunk felőle, hogy Deák István épittette s a Bold. Szüznek szentelé.* Egyháznak vagy szintén csak kápolnának kellett állnia a városi ispotályban is, mely Szent-Elek hitvalló tiszteletére volt szentelve, s melyet 1523-ban Brandenburgi György őrgróf Scardonai Sadobrych Péternek adományozott,* tehát lelkészség s egyházi javadalom is vala hozzá csatolva.
De amint az ispotály által gondoskodtak a mult idők embereiről, annál kevésbbé feledkezhettek meg a jövő reményeiről, az ifjuságról. Nem hiányoztak Gyulának iskolái sem. A leányokat az apáczák nevelték; a fiukról vagy a ferenczesek klastromában vagy külön plébánia iskolában gondoskodtak. Szerémi György határozottan emliti a gyulai iskolás ifjakat;* sőt ama körülmény, hogy a XVI-ik századnak már első éveiben sürün találkozunk békésmegyei, s nevezetesen gyulai ifjakkal, kik a krakkai, bécsi egyetemeket látogatták, e körülmény egyenesen arra vall, hogy Gyulának jeles, a magasabb műveltséget is megizleltető iskolájának kellett lennie. Sőt midőn arról értesülünk, hogy Kerechény László gyulai várkapitány a gyulai iskola tanulói számára malombeli buzát utalványoz ki,* ez adat alig érthető egyébként, mint, hogy Gyulán épen ugy mint Váradon s a középkor minden valamire való városában létezett oly intézet, melyben a szegény tanulók lakáson s felügyeleten kivül élelmezésben is részesültek.
Ime, oly kis vidéki városban is, mint Gyula, nem hiányzott semmi abból, mire az embernek bölcsejétől koporsajáig szüksége van, vagy ami még a magasabb igényeket is kielégitheté. Fényes {463.} felszerelésü községi egyháza mellett ott állottak klastromai s kápolnái, és ezek között az ifjuság nevelő intézete, valamint az elaggott vagy megnyomorodott szegények menháza. Valóban jól jegyezte meg egyik hazánkfia, kinek elméjénél csak szive volt nagyobb: mi lehetett csak a szemnek is szebb, s hazánknak hasznosabb, mint amaz egyházi intézetek, melyek jól rendezett seregek gyanánt őrködtek Magyarország jóléte felett?!*
De jöttek a XVI-ik század ötvenes évei. Fráter György váradi püspök törekvése, hogy Szent-István koronájának birtokosa az ország vallási s politikai egységét helyreállitsa, nem ért óhajtott sikert. Egy részről a török, más részről Izabella hivei hiusították meg. Már 1552-ben Temesvár, Szolnok, Eger romokba omlott a török ágyuk pusztitásai alatt. Gyula, Várad érezte, hogy ezután rajtok a sor.
Igyekeztek megmenteni ami menthető vala. Hogy Gyulának szerzetesei hogyan vitték féltőbb kincseiket Ecsed várába? már láttuk. Hasonlót tettek a gyulai polgárok is, csakhogy ők maguk is menekültek, ki Pozsonyba, ki Kassára s a felvidék többi városaiba, melyekkel azelőtt üzleti összeköttetésben állottak. Közőlök Varga Mihály, mint neve mutatja, Gyula egyik iparos polgára, a város akaratjából a már emlitett két láda egyházi szerelvényt Kassára vitte magával, és ott velök megtelepedett. Sajátságos véletlen találkozás, hogy Várad egyházi kincsei is, bár először egészen más irányban inditják el őket, végre szintén Kassára kerülnek, s hazai ötvös, himző stb. müvészetünk pótolhatatlan kárára ott vesznek el. Mert a Varga Mihálynak csak megmentés végett átadott kincseket, utóbb Gyula polgárai ugyanannak ezer száz forintért eladták. Hiába volt Forgách Ferencz váradi püspök tiltakozása, hiába a királyi parancsra 1559-ben megindított vizsgálat s tanuvallatás: a gyulai polgárok azzal védekeztek, hogy a {464.} pénzre szükségök volt, fegyvereket kelle vásárolniok, hogy magukat, családjokat, s ő felsége várát Gyulát az ellenségtől megvédhessék.*
Az ügy ilyetén menetére kétségkivül hatással voltak már az uj tanok is, bár csak titkon, mert Ferdinánd király hatalma, hová akkor Gyula tartozott, még összetartotta a város már roskadozó régi állapotát. Ezt igazolja az a körülmény, hogy Kerecsény László 1561-ben ismételve is utalványoz a gyulai apáczák s iskolások élelmére több-kevesebb buzamennyiséget,* és hogy még az 1563-iki pozsonyi országgyülés is aként intézkedett, hogy mivel a törökök miatt kivált özvegyek s betegek a távolabb fekvő káptalanokba vagy-konventekbe nem mehetnek: küldjön az egri püspök Gyulára két kanonokot, kik a hiteles-helyi teendőket végezzék, s egyik a város plébánosa is legyen.* Hogy miért az egri s nem a váradi püspök szólittatott fel erre? tudjuk: Váradon már ekkor csak a Szent-István társaskáptalan állott még megfogyott tagokkal.* Volt-e az országgyülés intézkedésének foganatja? adatok hiányában nem tudhatjuk; de aligha, vagy csak igen kevés ideig. Jött 1566. Gyula elestének éve.
Az ősök százados alkotásai ugy Gyulán, mint Váradon, egyszerre semmisültek meg.
| GYÖRÖS. (GERNES. GURUS. GUGER. GEURES. GURUS.) | TARTALOM | HARKÁNY. (HAKYAN. HARKAN.) |