| TAMÁND. (THAMAN.) | TARTALOM | TAMÁSZ. (TAMAS. THAMASZ.) |
TAMÁSHIDA.
(PONS THOMAE. THAMASHYDA. TAMASHYDA.)
E néven emlittetik még a XV-ik században is; mai neve, megröviditve, Tamásda.
Első történeti nyoma az 1241-iki tatárjárás korában tünik fel, midőn a krónikás mint nagy német várost emliti, mely jól meg vala erőditve, de a tatárok mégis bevették s lakosai közől «akiket megtartani nem akartak,» tudniillik leginkább aggokat, csecsemőket, irgalmatlanul kardra hányták.* Evvel egykoru, ha még nem régibb történeti emléke egyháza, mely, mint mellékelt alap- és felrajza mutatja (59. szám és XXXIV. tábla), már félig rom, de még ily állapotában is megdöbbentő hatást gyakorol.
Az ujabb kor, mely teljesen elfeledte s nem érté többé ama sajátságos idomokat, melyekkel az ősök gondolatjaikat s képzelmök alkotásait kifejezték, s mely annyira megszokta az ujabb keletkezésü egyházak egyhangu, kevés izlést s még kevesebb teremtő erőt tanusitó falait: a tamásdai, ma már szokatlan idomu toronyban sem kereste többé keresztény őseinek templomát, s elhitette magával, hogy az török mecset. De aki rajzban vagy valóságban az ugynevezett románkori egyházakat látta, a tamásdal romokban azonnal ily egyházat ismer fel.
A torony itt is, mint középkori egyházainknál rendesen, a nyugati oldalon emelkedik, hatalmas téglaépület, mely bevakolva sohasem volt, de tégláinak szépsége s szellemes összeillesztése oly szinben tünteti fel, mintha festve volna. Falszalagjai nincsenek, csak az egyes osztályokat választja el két vagy háromszoros fogas-pártázat. Az osztályokat váltakozva egy vagy két, de többnyire ikerablakok tagozzák, csak a nyugati oldal alulról második osztályában van egy kerek ablak.
{474.} Ez alatt emelkedik az egyetlen bejárás kapuzata, melynek bélletét három, szintén téglából alakitott féloszlop képezi, s ivezetök, melyen sárga, veres és kék festés nyomai látszanak, már nem egészen félkörü, hanem kissé csúcsosodik, a felette magasló ormózat pedig határozottan csúcsives.
59. sz. – A tamásdai egyház alaprajza.
A toronytól kelet felé vonult az egyház teste, mely három hajóra oszlott; mellékhajóinak előrésze a torony déli s éjszaki oldalán még megvan, de főhajója oldalfalainak csak kezdete maradt fenn a mellékhajók felett, a torony dél-keleti s éjszak-keleti szögletein. Itt a legnyugatibb ablak némi része is megvan, mely nyilván mutatja, hogy a főhajó ablakai is félkörivesek s kajácsosak valának s az oldalhajók {475.} Fedele felett nyiltak. Ezután kelet felé 13.79 méter hosszu üres tér következik, mert a hajók teljesen hiányzanak, csak a főhajó csúcsfedelének nyomai látszanak meg a torony keleti oldalán. A jelzett üres tér után ismét kelet felé következik egy kis épület, mely jelenleg kocsiszinné van átalakitva, de első tekintetre felismerszik, hogy nem, egyéb, mint az egyháznak szintén megmaradt szentélye keleti végén a félkörü apsissal, tehát épen ugy, mint azt a torony stylje követeli. Különben is a torony s a szentély téglája, valamint ez utóbbi s a főhajó oldalfalainak vastagsága egészen egyenlő.
Semmi kétség tehát benne, hogy itt a románkori épitészet egyik jelentékeny alkotása állott; csak az érthetetlen, hogy mig Tamásdán az ujabb korban két hitfelekezet is uj egyházat emeltetett, egyikök sem igyekezett megnyerni, hogy e romokat helyreállithassa. Igy gazdagabbak lettünk volna egy emlékszerü egyházzal; holott az uj épitkezésekkel csak izlésbeli szegénységünk tanujeleit szaporitottuk.
Ki épitette ez egyházat? adatunk rája nincs, mert az egész épületben feliratnak, mint általában kőnek semmi nyoma. Lehet, hogy a városnak még tatárjárás előtti német lakosaitól származik, bár nincs rá adatunk, hogy Tamáshida városi vagy épen kegyuri jogokat élvezett volna; ellenben a Ratold nemzetség két fia: János és László 1341-ben igazolják a törvény előtt, hogy Tamáshida régtől az ő családi birtokuk* s Jánosnak fia, Gyula birja 1393-ban is.*
Ily tekintélyes egyháznak javadalma is mindenesetre jelentékeny lehetett; erre mutatnak a fennmaradt kevés nyomok. Lelkésze, Benedek 1332–1336-ban huszonöt garas pápai tizedet fizetett évenként, mely összeg e kerületben Gyulánál is előbbre, s mingyárt Kölesér után helyezi Tamáshidát. Benedeken kivül még csak egy lelkészét ismerjük, Bálintot, ki ismét azon kitüntetésnek örvendett, hogy a váradi székesegyházban Szentháromság oltárának igazgatóságát is viselte 1481-ben történt haláláig.*
Az egyház körül terjedelmes téglaépületek alapfalai, s alattok {476.} mély pinczék léteznek, melyekről azt regéli a hagyomány, hogy valamely klastrom maradványai; de tamáshidai szerzetesekről hallgatnak történeti emlékeink. Valószinüleg kastély vagy vár emelkedett ott, s Erdély rendei 1550. január havában annak falai közt tarthatták országgyülésöket.*
| TAMÁND. (THAMAN.) | TARTALOM | TAMÁSZ. (TAMAS. THAMASZ.) |