TÁRKÁNY.
(TARKAND. THARKAN.)

Várad püspökeinek birtoka,*E munka II. kötete 252. 1. 7. s egyike a Belényes kötelékébe tartozott községeknek, melyek közt, jelentőségre nézve, mingyárt ama kis város után következett.

Lelkészei, kik közől 1332–1333-ból Pált, s a következő négy évből Benedeket ismerjük, először huszonegy garas pápai tizedet fizettek, mely utóbb tizenhét garasra szállott le, de ez összeg is egyházi javadalmának jelentékenységéről tanuskodik.

Egyháza már elpusztult, de kerekzáródásu apsisának alapfalai a mai helv. vall. egyház keleti végén, s ugyanezen egyház jegyzőkönyvének egykoru tudósításai arra mutatnak, hogy derék, átmenetkori épület volt, melyen a festészet és a szobrászat is dolgozott.*Hosszukás – mondja az idézett jegyzőkönyv – keskeny és homályos ablakai voltak (tehát még románkori ablakok); falai durva, proportio nélkül (!) kidülyedő nagy kövekből épültek (kétségkivül a külső faltámokat érti). Különösen a belső részében a templomnak sok és különféle festett képek, azok között Szüz-Mária a kis Jézuskával és a 12 apostolok, és szobrai is a bemeszelés alatt is mutatkoznak sokan.» Mindez a jegyzőkönyv iróját 1826-ban ily okoskodásra vezette: «Templomunk előbb lehetett gothusok pogány temploma; azután római templommá (Colonia) változtatott. Azután rácz vagy catholikusok kezeibe jutott, mivelhogy belől a falai meg vannak festve, de nem régen meszelődött be.»

{477.} Az emlitett helv. vall. egyház tornyában áll egy harang, melynek alakja egészen ujkori ugyan, de feliratának betüivel meglep, mert azok teljes hüséggel középkori jellegüek s a kis község régi multjára vetnek szintén világot. Ez egyház, mely a középkorinak helyét s harangjait is átvette, 1849-ben megégett, mely alkalommal régi harangja, félig leolvadva, lábáról leesett s összetört. Váraddá hozták átöntés végett, s itt a derék harangöntőnek*Fentebb: BELÉNYES. volt annyi műérzéke, hogy a harang feliratát lemintázta s átvitte az uj harangra. E felirat a következő:

(Christus rex veni in pace, deus homo factus est, Jezus nazarenus rex iudæorum. 1511.)

A község művelődésének szintén tanujele s jólétének egyik forrása szőlőművelése, melyről már 1478-ban van okleveles emlités. Hazánkban, mint tudjuk, jámbor kecskepásztorok helyett műveltebb emberekkel ott találkozunk, hol a hegyek vad bokrait a bányászok telepei vagy a szőlőművelők borházai foglalják el.

Érdekes ama jobbágyi viszony is, melylyel e község Várad püspökeinek udvarához csatolva volt, mert némileg a község beléletével ismertet meg. Karácsonyra minden telkes gazda egy kalácsot tartozott beszolgáltatni vagy ehelyett, másfél denárt, továbbá egy dámvadat és egy nyulat. Ha lakosai vadásztak, az első elejtett dámvadat vagy szarvast szintén kötelesek voltak beadni; a többit eladhatták Váradon. A borból tizedet adtak; «száraz korcsmától» huszonnégy forintot; Szent-Márton napján községileg tizenkét forintot.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt: Urbar. et Conscript. 17. 6.

TÁRKÁNY.(TARKAND. THARKAN.)

TÁRKÁNY.
(TARKAND. THARKAN.)