| TIZENÖTÖDIK KÖNYV. A BÉKÉSI FŐESPERESI KERÜLET. | TARTALOM | CSABA. (CHABA. TABA.) |
BÉKÉS mint Szabolcs vagy Csanád, eredetileg személynév volt, melytől egy várispánság, továbbá a váradi püspökségnek egyik főesperesi kerülete, s egy város vette nevét. De e városnak már nem volt alkalma arra, hogy történelmünk első lapjaira felírta volna nevét, mert mielőtt kifejlődhetett volna, a megyének sulypontja, s ezzel a vezéri szerep a vele szomszédos Gyulára szállt.
Előfordul ugyan egy «Bekech» már a zazty-i apátság 1067. körül kelt alapítólevelében,* de ez nem Békés városa, még csak nemis békésmegyei község, hanem a zemplénmegyei Bekecs. Azon István békési főesperes is, ki 1225-ben, az első ismeretes békési főispánokkal feltűnik, nem Békésen, hanem Váradon lakott, és igy azon érdekes és szomoru történet, mely e főesperes nevéhez fűződik,* szintén kivül esik Békés városának vagy akár a megyének keretén.
És e városnak egyházi története is csak a XIV-ik században veszi kezdetét a pápai tizedjegyzékekkel. Ezeknek lapjain ott szerepel Békés városa, mint a hasonnevű főesperesség vagy akár az egész vármegye községei közt a legkitünőbb ugyan, de a váradi püspökség egyéb egyházaihoz képest vajmi szerény jelentőségü. Lelkésze ugyanis a pápai tizedszedés egy évében sem fizet többet tizenöt garasnál, mely összeg meghaladja ugyan a többi békési lelkészek tizedét, de alig közelíti meg a bihari községek közől csak a másodranguakét is.
E lelkészek voltak 1332–1335-ben Péter; 1336-ban István; 1337-ben ismét Péter.
{484.} Ugyane századból, nevezetesen 1393-ból ismerjük még János békési lelkészt, ki mint más vidéki lelkészek is annyiszor, birtokba vezetést teljesített.*
Ezután tovább, mint egy századig nem találkozunk Békésnek lelkészeivel. Csak 1524-ben tűnik fel Budai Ferber János, Brandenburgi György őrgróf káplánya, kit a nevezett gróf Pozsonyban február 28-án, mint a békési egyház kegyura, ez egyház plebánosává nevez ki, ennek azon sokat jelentő igérete mellett, hogy a nevezett egyházban az isteni tiszteletet s a szükséges szertartásokat a régi bevett szokás szerént fogja végezni.* Hű maradt-e János pap ez igéretéhez? s általában voltak-e még őutána is Békésnek oly lelkészei, kik az isteni tiszteletet «a régi bevett szokás szerént» végezték? oly kérdések, melyekre csak ujabb adatok nyujthatnak feleletet.
Az sem ismeretes még eddig, hogy Békésnek középköri egyháza milyen volt, vagy legalább, hogy melyik védszentnek tiszteletére vala szentelve? Hanem a város részeinek egyike «Szent-Pál» nevet visel s ott «hajdan» temető volt.* Ha e hajdan szó visszahat egészen a középkorra, akkor e temetőn kétségkivül egyház állott, Szent-Pál apostol tiszteletére, s ez lehetett a város plebániai egyháza. Ismeretes ugyanis a középkor ama szokása, hogy csak egyházai s kivált kezdetben egyedül plebániai egyháza körül temetkezett; az utczát, városrészt pedig legörömestebb az abban állott egyházról nevezte el.
Különben is alig hihető, hogy oly kevéssé jelentékeny helynek, mint Békés, két egyháza lett volna, kivált miután ismeretes, hogy volt egy kápolnája is, mely ha külön állott is a plebániai egyháztól, Szent-Pálra mégsem helyezhető, minthogy a kápolna a Bold. Szűz tiszteletére volt szentelve.
E kápolna szolgálatára külön pap állott, s mind a pap, mind a kápolna fentartására külön egyházi javadalom. Papjai közől csak egyet ismerünk, a már előfordult Scardonai Sadobrych Péter apostoli főjegyzőt, kit György brandenburgi őrgróf 1523-ban egyszerre nevezett ki vári-i plebánossá, gyulai ispotályos lelkészszé s a békési kápolna {485.} papjává, tehát egyszerre három javadalomra,* és kétségkivül csakis a javadalmakra, mert a javadalmakhoz kötött papi teendőket három különböző helyen nem végezhette. A kápolna, ha tán nemis illetékes kezekben, 1564-ben még állt, legalább Kerecsény Mátyás, Lászlónak a gyulai kapitánynak testvére, ez évben foglalta el e kápolna birtokait, Muron és Hosszuaszó községeket.*
| TIZENÖTÖDIK KÖNYV. A BÉKÉSI FŐESPERESI KERÜLET. | TARTALOM | CSABA. (CHABA. TABA.) |