TIZENHATODIK KÖNYV. A SZEGHALMI FŐESPERESI KERÜLET. | TARTALOM | BÉLMEGYER. (BELMEGIER.) |
NÉVADÓ birtoka a Sartyvanveze nembeli Bajony nemzetségnek, melynek tagjai közől Demeter 1342-ben salgai várnagy;* István Hunyady János fegyvertársa s Vitéz János váradi püspök hű tisztje volt;* fia, szintén István váradi kanonok;* unokája János az 1505-iki rákosi gyülésen Biharmegye követe;* a nemzetség utolsó fisarjadéka, szintén János pedig Szigetvárott Zrinyi Miklós oldalánál esett el.* A még életben maradt egyetlen leány, Zsófia, {492.} 1572-ben Pásztohy János özvegye az idézett évben nyert Miksa királytól atyai birtokaira uj adománylevelet.*
Bajon, mint határszéli község, hol egy, hol más vármegyéhez tartozott: Mátyás 1459-iki levelével Szabolcsmegyéből Békésmegyébe kebelezte át;* de 1499-ben II. Ulászló király már mint biharmegyei községet említi.* 1552-ben város, melynek vára is van, továbbá minden szerdán heti-, Szent-Mihály és Szent-Gergely pápa napján pedig országos vásárokat tartott ugyanazon szabadalmak és kiváltságokkal, mint a szabad királyi városok.*
Ily jelentékeny helynek egyháza is kétségkivűl kitűnő volt, de arról csupán annyit tudunk, hogy csúcsives épület vala* Szent-András apostol tiszteletére szentelve.*
Lelkészei közől is csak egyet ismerünk, Demeter áldozárt, kinek emlékét az utolsó Bajonyak egyikének, Istvánnak 1565-ben kelt végrendelete tartotta fenn.*
Várát, mely mindig hű volt Ferdinánd királyhoz, csak 1566-ban tudta János-Zsigmond elfoglalni.*
TIZENHATODIK KÖNYV. A SZEGHALMI FŐESPERESI KERÜLET. | TARTALOM | BÉLMEGYER. (BELMEGIER.) |