| ELSŐ KÖNYV. AZ ALAPITÁS KORSZAKA. | TARTALOM | A VÁRADI KÁPTALAN CHARTULARIUMA. |
Pray és társainak harcza Gánóczy ellen. – Ujabb viták. – A váradi káptalan statutumai. – Ezek megbizhatóságának kétségbevonása. – A Chartulariumok. – Azok szerkesztői, tárgya, történelmi fontossága.
Alig van kérdés hazai történelmünkben, mely annyi vitára szolgáltatott volna alkalmat, mint épen a váradi püspökség alapítása. Ennek, mint mondani szokás, már egész kis irodalma van, s mindemellett a kérdés mai napig sincs eldöntve.
Ezelőtt több, mint száz évvel, Pray György hozta szőnyegre e tárgyat, Szent-István királynak tulajdonítván a váradi püspökség alapíttatását.* Ennek ellenében Gánóczy Antal, nagyváradi kanonok szólalt fel Szent-Lászlónak követelvén az alapítás dicsőségét.* És ezzel a harcz megnyilt, akkori történészeink Katona Istvánnal élökön siettek részt venni abban. Valamennyien Pray mellé állottak: Gánóczy egyedül maradt. És, mint egyik tudósunk megjegyzi, könyvek keletkeztek oly tárgyról, melynek okadatolására alig tudtak felhozni egy-két sovány, határozatlan adatot, határozottat pedig egyet sem.*
Azt Pray és társai sem tagadhatták, hogy Szent László csakugyan alapított Váradon egyházat, mert e tettének történeti emlékeinkben {4.} nem egy nyoma van* de ők az alapítást, csak egyszerü építésre, az egyház szót a templom épületére, a monostort pedig kolostorra vagy társas-káptalanra magyarázák. És kimondák az itéletet, hogy Szent-László épített Váradon székesegyházat, és abban megtelepíte egy püspökséget, de csak azt, melyet Szent-István más helyen, talán Bihar várában alapított, minthogy a váradi püspök kezdetben »bihari«-nak is neveztetik.*
Hogy hol létezett e bihari vár, s általában a »bihari« név nem oly gyüjtő értelemben vehető-e, mint például az »erdélyi« »erdélyi püspök«? erről egy szóval sem emlékeztek meg; mindamellett a fentebbi ítélet oly tekintélyek ajkairól tiszteletet parancsolt, és megnyugvást szült hosszú időre.
Közel félszázad mulva, (1827-ben) jelent meg Erdély nagy püspökének, gr. Batthyány Ignácznak »Leges ecclesiasticae regni Hungarie« czimű, monumentalis művéből a III-ik kötet, mely »Statuta Capituli Varadiensis. 1370.« czim alatt* egy terjedelmes közleményt hozott, a váradi püspökség multjára s nevezetesen alapíttatásának kérdésére elhatározólag fontosat.
Podhradczky József történetírónk sietett is azt kiaknázni, s a jelzett közlemény adataira támaszkodva, egy uj munkával lépett fel, melyben, a rég elpihent Gánóczy üresen maradt álláspontjára helyezkedve, Szent-Lászlónak tulajdonítá a váradi püspökség alapítását.* {5.} Épen ugy járt, mint ellenkező nézetével a mult században Pray, és ismét vita keletkezett, nem kevésbé szenvedélyes, mint a régi, nem is sokkal gyümölcsözőbb.
Podharczkynak Fejér György felelt, figyelmeztetve őt, hogy az e tárgyban már elért vívmányokat (?) az idézett közlemény adataiért feláldozni nem lehet, annál kevésbé, mert azon adatoknak bizvást nem hihetünk.*
Podhraczky azonban nem tágított s egy ujabb munkával védelmezte állítását,* mi annyira felhevíté a különben már hajlott koru Fejért, hogy a legkíméletlenebbül támadta meg mind magát Podhradczkyt, mind pedig támpontját, az ugynevezett váradi káptalani statutumokat. Különösen igyekezett feltüntetni, hogy ama statutumok a váradi püspökség legrégibb történeteire, ennélfogva alapíttatására nézve döntő érveket nem szolgáltathatnak, mert nem egykoruak, még csak nemis eléggé régiek, sőt általában történelmi becsök vajmi kevés, minthogy épen történeti részökben sulyos hibák vannak, nevezetesen kortani és genealogiai hibák.* Igy, mondja egyebek közt, hogyan lehetne hinni oly történeti forrásnak, mely azt állitja, hogy Imre királynak a váradi egyház számára adott kiváltságlevelét Gejza és László királyok erősíték meg?
Ha a kérdéses forrás csakugyan ezt állítaná, akkor méltán gondolkodóba eshetnénk megbizhatósága felől, mert keletkezésének korához képest nemis felette régi s mi több, a káptalannak saját beléletére vonatkozó ügyében követne el nagy hibát. Imre után a magyar királyok sorozatában Gejza nincs.
De minthogy e zavart csupán egyetlen szó, egy puszta személynév okozza, mely a kérdéses helyre különben is feltünőleg {6.} nem illik: kérdés, vajjon e név, amint az történeti emlékeinknél annyiszor megtörténik, nem csupán toll- vagy sajtóhibából áll-e itt is? Erről azonban még lesz szó.
Különben kortani, genealogiai stb. tévedések Anonymus, Kézai, Thuróczi s más krónikásaink munkáiban, sőt okleveleinkben is akadnak; azért tehát elvessük-e?
De az ugynevezett Statutumok maguk is különbséget tesznek felhozott adataik között. Némelyekről azt mondják: amint ez vagy az valószínű hozzávetésekből avagy hazai krónikáinkból kitetszik;) másokról ellenben: amint ezeket irva találjuk levéltárunkban.* Amazokban gyakorta téved, de mint látjuk, el is hárítja magáról a felelősséget ; utóbbi közlései ellenben egyéb történeti adatainkkal mindig összevágnak.
Különösen ami a Fejér által inkább megrótt »Magyar krónikát« illeti, mely az ugynevezett Statutumok elején olvasható, azért ezeknek hitelességét legkevésbbé lehet kétségbe vonni. – a Statutumok összeszerkesztése előtt mint készet vették azt át törvény-gyüjtőink is munkáikba, valamint a káptalanaink sem késtek azt hazafiságuk jeléül Chartulariumaiknak homlokára tüzni.*
Nyomósabb Fejérnek másik érve, mely nem tartja a Statutumokat elég régi adatforrásnak XII- vagy épen XI-ik századi eseményekre nézve.
Valóban ama Statutumok csak a XIV-ik század második felében készültek s ha csupán egyszerü iró tollából folytak volna, régibb eseményekre vonatkozó előadásának alig lehetne tulajdonítani fontosságot. De az ugynevezett Statutumok csak Batthyánytól nyerték e czimöket; aki átlapozza azokat, be fogja látni, {7.} hogy helyesebb, sőt egyedül helyes czimök: A váradi káptalan Chartulariuma. És ez sokat változtat a dolgon.
A középkorban szokás volt, hogy káptalanok, konventek és más egyházi testületek megbizták egy társukat, kit arra legalkalmasabbnak tartának, hogy okleveleiket, becsesebb irott emlékeiket s tudni valóikat egy könyvbe gyüjtse össze; az ily gyüjteményt azután közösen megbirálták, hitelesítették s nemzedékről nemzedékre hiven őrzék a késő utódok kellő tájékoztatása végett. – E gyüjteményeket nevezik »Chartulariumok«-nak. Több ilynemü munkálat maradt reánk. – Ilyen például a »Liber ruber;« Pannonhalmán; a zágrábi káptalan »Liber privilegiorum«-a; a toplicai »Liber privilegiorum B. V. Mariae de Topusco,« e két utóbbi a zágrábi káptalan levéltárában;* a »Liber S. Johannis« Egerben.
Ilyen a Batthyány-féle, idézett közlemény is, és ha ilyen, akkor történeti fontossága is hasonlíthatatlanul nagyobb, mert műve egy egész testületnek, még pedig olyannak, mely gyermekkort nem ért, századokon át soha ki nem halt, korának legműveltebb férfiaiból állt, s testületileg tette magáévá, mit egyik kiszemelt társuk gyüjte és irt össze, éspedig nem idegen tárgyról, hanem saját belügyeikről s az ősök által rájok hagyományozott jogok, szokások, kötelességekről stb. És mindezt irta nemcsak a legöregebb, 70-80 éves tagok elbeszélése, hanem irott történeti emlékek után, amint ezt a szövegbe közbe-közbe iktatott egész oklevelek másolatai vagy a saját levéltárukra való hivatkozások igazolják.
Ennélfogva Fejér és Podhradczky, vagy akár Pray és társai százados, meddő vitája felett a napirendre térhetünk. Nem az a kérdés: Fejérnek vagy Podhradczkynak van-e igaza? hanem: a Batthyányi közlötte statutumok csakugyan a váradi káptalan Chartulariuma-e? Ha az, akkor lenne bár még kevésbbé oly régi, mint amilyen, mindemellett, mindazon, bár legrégibb kérdésekre, melyek a váradi egyházzal összefüggnek: nálánál illetékesebb, {8.} elfogadhatóbb forrást nem találhatunk, kivált miután már reményünk sem lehet arra, hogy »egykoru positiv« adatokat találhassunk.
Keressük fel azért Batthyány közleményének eredetijét, s ismerkedjünk meg közelebbről annak külső s belső jegyeivel.
| ELSŐ KÖNYV. AZ ALAPITÁS KORSZAKA. | TARTALOM | A VÁRADI KÁPTALAN CHARTULARIUMA. |