| 5. Lakosai. | TARTALOM | 7. Adóügye. |
Már az eddigelé világosságra kerűlt adatokból tudjuk, hogy a mult időkben minő ádáz versengés pusztított a nemesek s polgárok közt. A nemesi és polgári rangú lakosok között felmerült egyenetlenségek megszüntetésére az erdélyi rendeknek Gyula-Fehérváron tartott országgyűlése 1630-ban a következő határozatot hozta:
Az 1630. esztendőben kötött egyezség, a mely a Rákóczi nemesek és városiak között jött létre, érvényben marad a nemes birtokon lakó nemesek és városok között. Vannak olyan nemesek, a kiknek nemesi örökségük nincs, polgári birtokon laknak, azokra az említett egyezség nem vonatkozik, de személyüknél fogva nemesek lévén, megkülönböztetendők a városi lakóktól.
A polgári birtokon lakó nemes embereket, hogy személyükön, nemesi szabadságukon sértődés ne essék, a városi bíró sem adóért sem egyébért az ősi nemesek példájára börtönbe nem tétetheti, hanem ha van az ilyen ellen valami panasza, idézze meg törvény útján és úgy büntetheti meg főbenjáró ügyben a város törvényszékén. A szállítás és posta dolgában a polgári birtokon lakó nemesek értsenek egyet a városiakkal, viseljék a terheket egyaránt, ne terheljék meg maguknál jobban a nemességet.
Az adózás dolgában a nemes birtokon lakó nemesek az egyezség szerint együtt adóznak a várossal, kiosztva maguk között az adót. A polgári birtokon lakó nemesek az adó felszedésére állítsanak ki maguk közül kettőt, a kik az adót felszedve adják azt a város bírája és a tanács kezébe, hogy így {484.} a bíró joga is érvényben maradjon velük szemben, de az ők személyes szabadságuk se sértődjék. Többé a város bírája őket az adóért ne tömlöczözze, az ő dolguk, hogy mint szedik fel. Ha esetleg az adó felszedését maguk között elhanyagolnák s végrehajtás jönne a városra a nemesség adójáért, ők szenvedjék a következményeit és ne a város; de aztán a nemesség se szenvedjen soha a városbeliek adóelhanyagolásáért.
Ezeken kívül még jövevények, idegenek is lakván a városban, ezek ha bármi szín alatt időznek is ott, ha városi birtokon laknak, mindenben a városi birótól függenek. A kik pedig nemesi birtokon tartanak zselléreket és marhát a határon nem járatnak, sem pedig kereskedéssel nem húznak semmi hasznot a város piaczáról, azokat a város bírája adózással ne terhelje, de a mennyiben módjukban áll, segítsék azt a nemes embert, a kinek földjén laknak. De ha a határon marhát tartanak, vagy a piaczon kereskednek, feladó terhet viselnek, mint a polgári birtokon lakó jövevények és bünvádi ügyekben a bírótól függenek.
Hogy a polgári birtokon lakó nemesek az így biztosított nemesi jogaikkal élhessenek, 30 nap alatt kötelesek a földesúr előtt személyi nemességüket igazolni.
A Zilah városában lakó nemes emberek a zilahi városbeli bíróval s tanácscsal «a köztök való controversiáknak complánálására és szabad akaratjuk szerint» 1630-ban így alkudtak meg:
1. Hogy a zilahi nemes emberek semmiben a város privilegiumának derogamenjire a magok praerogativájával élni ne láttassanak, sőt minden dologban valami közönséges törvényeknek megtartására és mind magok, s mind a város szabadságának oltalmára néz, azokban egy értelemmel egy költséggel és fáradsággal munkálkodni igyekeznek.
2. Hogy ha a városbeliekkel a nemes renden levők a város határán levő örökségek, potentiak, concambiumok, transactiók, {485.} tisztesség keresetinek dolgából valami perlekedések indulnának s lennének, azokat nem vármegye ispánja eleibe, hanem a város bírája eleibe idézik és ott decidaltatják törvényöket, a mely félnek pedig ott a törvény nem tetszenék, cum tota serie azokat az úr székire pallatióba elbocsássák, melyet a notárius a város pecséti alatt tartozzék kiadni mind a két félnek, mely törvénynek finalis decessiója az úr székén legyen ulteriori apellatione denegata. A városbelieknek is a nemes uraimmal hasonló dolgokban törvények levén ő kglmek is ezen processust observálják.
3. Hogy semmi okért sem király adaja, avagy vármegye pénzének felszedéseért is a zilahi nemes uraim közül biróságot hittel, sem hit nélkül senki ne viseljen, hanem, király adaja avagy vármegye pénzének felszedésére külső szolgabiró legyen köteles, avagy a kit ő kglme levele által barátságosan requirál a zilahi nemes uraim közül.
4. Hogy egy nemes ember is az úrnak ő ngának jobbágyát, se jobbágyának marháját be ne fogadja házához és nem oltalmazza, a végre, hogy a jobbágy avagy marhája az urnak ő ngának vagy a város közönséges szolgájálatjól immunis lehessen, hanem ha ki az úr jobbágyi közül ő kegyelmekhez confugialna, azokat, se marhájokkat nem oltalmazzák a biráktól a polgároktól, hanem azoknak szabad elvitelt engednek.
5. Hogy a czégéres vétekben találtatott embereket és nyilvánvaló gonosztevőket, az ország törvénye és város szabadsága ellen házoknál nem alkalmazzák, hanem azokat büntetésre a bíró kezéhez adják; ellenben pedig, ha a nemes uraimék házok népe közül valakik ő kegyelmeteket elhagyván, confugialnának a városbeliekhez, ő kgmek is modo premisso tartozzanak kiadni a nemes uraimék elszökött szolgáját avagy háznépét.
6. Hogy senki a jövevény nemes emberek közül, kiknek nemes fundusok nincs, a városban (bár egyéb örökségek legyen is) a város szabadságával, biró és tanács hire nélkül ne {486.} éltessen ha szintén más itt lakos nemes embereknek nemes házoknál laknék is, hanem a kereskedésre a bírótól és tanácstól legyen amnestiája, a szerint, a mint bíró és tanács reá mehetnek és a miben megengednék nekik.
7. Hogy a zilahi bíró a zilahi lakos nemes embereknek lovokat avagy vonó marhájokat posták alá szántszándékkal tudva nem adja a nemes embereknek injuriajokra; annak felette, ha a nemes embereknek szőlejük, búzájok avagy szénarétek kertein rést találnának, kiért birsággal büntethetnék, azért a büntetésért zálogát a nemes embernek, inscitu ejus, el ne vegyék a birák, hanem egy bizonyos embertől megizenjék a nemes embernek, mennyi birsággal tartozzék a kerten való résért, ki ha a nemes ember megküld (egy másik okirat szerint: megkertelt) a bírónak nem lészen adós véle; jó, ha pedig vakmerőségre vetné magát a nemes ember és a birságot meg nem akarná adni, salvum légyen a bírónak az olyan contumax nemes embernek marháját elhajtatni a város földéről és kétannyit reá irnia, mint a mennyi a birság volna; ha kinek pedig járó marhája nem volna, post requisitionem, afféle contumax nemes emberek is kétannyi érő zálogját vitethesse el a bíró akármely nemes ember házától is.
Mely conditióknak megtartására mind a két fél szabad akaratja szerint sub vinculo ducentor, florenor, hungaricalium obligálja magát, ilyen módon, hogy a megálló fél a meg nem álló felet idézze az úr székire és ott megbizonyítván a megálló fél az ő igazságát mind törvénybeli remediumokat kikötvén, az ő nagysága székin levő bíró az megírt vinculumról igaz executiót tehessen, melynek fele az álló felé, fele ismét az úré legyen, kiknek nagyobb bizonyságára adták be kezeket nekünk, közbíráknak, mi is adjuk erre a mi pecsétünk és kezünk írása alatt való testimonialis levelünket.*
{487.} Zilaht a XVIII. század elején is két hatalmas belső viszálykodás zavarja meg, az egyik a zilahi postaház ügye, a másik a városi nemesek s polgárok versengése az adózás miatt.
Zilah földesura Andrási István b. (neje Serédi Zsófia után, kinek első férje Rhédei Ferencz) a Polgári-téren (barompiacz) levő kincstári udvarházat, melyet Rhédei Ferencz csak zálogban birt s mely vásárlás útján Könyves Mihály postamesterre szállott, visszakövetelte s valósággal megostromolta. Hasztalan hivatkozott a postamester nemesi szabadságára, a törvényre s hogy ő a házát egy polgártól megvásárolta: a báró behivatta Magyar-Egregyről jobbágyait, kik fegyverekkel, fejszékkel rontottak a postaházra, széthányták a postát, a házat lerontották, a kerítéseket összevagdalták, a mint ezt Kémeri Tordai István, Kraszna vármegye alispánja tiszttársaival a szükséges óvással igaz hite szerint igazolja,* s legalább száz tallérnyi kárt tettek.*
I. Leopold 1700 szept. 19-dikén elrendelte, hogy Könyves Mihálynak igazságot szolgáltassanak s 1701 márczius 15-dikén meghagyja a gubernium b. Andrásinak, hogy májusban Fehérvárt kihallgatása végett megjelenjen; azonban arról, hogy az ügy mi módon nyert elintézést, adatok már nincsenek.
1701 márczius 26-dikán Zilah oppidumban – nemes személyek bizonyságlevele szerint – a gubernium valamely commissióját, (mely a zilahi nemesek és civilisek s tekintetes nagyságos Andrási István úr és n. Könyves Mihály postamester úr közt való controversiákról s Andrásinak szól) kezéhez adták Szabó György, zilahi tiszttartónak.
A zilahi nemesek és polgárok közt 1701 novemberben történt a véres összekoczczanás. A nemeseket, a kik egy tilalmas erdőt pusztítottak, a polgárok bevitetni akarták. Ebből valóságos harcz keletkezett; egy polgárt meglőttek, a lakosok közül többet foglyul a hadadi várba hurczoltak. A zavarok, {488.} villongások ismétlődtek «az adózás dolga miatt». Mindennek a Harmoniális Contractus vetett végét, a melyet már előbb megismertünk.
A Harmoniális Contractus ügye Közép-Szolnok vármegyének 1841-ben tartott közgyűlésén is megfordúlt.
Zilah (mezővárosa) a vármegye kebelében lévén, a benne lakó nemességet a vármegye tagjainak vették, a minthogy régente a zilahi nemességnek külön vármegyei szolgabírája volt; perei a megye törvényszékén folytak a XVIII. század elejéig. Ekkor a Zilahon lakó nemesség és polgárság közt fennállott villongások megszüntetésére 1737 január 14-dikén jött létre a Harmoniális Contractus, melyet 1880 október 30-dikán a főkormányszék is megerősített, hogy a két fél közt a békét létesítse. A visszavonásra főként az szolgáltatott okot, hogy a nemesség a városi polgábírónak hatóságát magára nézve nem ismerte el. A Harmoniális Contractus a városi bíró hatóságát kiterjeszti a nemességre is oly föltétel mellett, hogy a bíró felváltva nemes, majd polgár legyen. Ennélfogva a vármegye választotta zilahi szolgabíróság megszünt s a zilahi nemesek perei, «mivel azok szabad zilahi polgárok ügyeivel bonyolítvák valának» a contractus értelmében felállított, hat nemes és hat polgárból álló városi tanács elibe tartoztak.
Azonban a Zilahon lakó nemesség magát a Harmonialis Contractus keltétől fogva is megyei tagnak tartotta, a közgyűléseken gyakorolták szavazati jogaikat, a nemesi fölkelések alkalmával a középszolnoki nemességgel kellett fölkelniök, a megyei nemesség terheiben arányosan részt vettek, így közelebbről a hadi segélyezésekben, az országháza megvásárlására a megyére kirótt pénzösszegben, a zilahi ref. gimnázium gyarapítására megyeileg határozott segélypénzben, az 1834-diki megyei követek napibérének pótlására megállapított rovatalban stb. A zilahi nemesség ekkor is megyei tisztviselő alatt állt, a mennyiben a reája eső pénzt megyei tisztviselő szedi be.
A kir. kormányszék 1837 május 22-dikén kérdést intéz {489.} Közép-Szolnokhoz, mily elven nyugszik a megyének ama határozata, melylyel a Zilahon lakó és a megyében nem birtokos nemeseknek, mint valóságos nemeseknek biztosították a szabad választói jogot, ha a vármegyében birtokuk nem is lenne, midőn az 1791. és 12-dik t.-cz. tisztán megállapítja, hogy a közgyűlések tagjai csak vármegyei birtokosok lehetnek, a birtoktalanokat nem lehet ide számítani. A zilahi nemeseket ugyanis, a kik t. i. a megyében nem birtokosok, a követek választása kirendelt bizottság eltiltotta a szabad szavazástól, a mire aztán a vármegye az előbb jelzett tartalmú határozatot hozta.
A Zilahon lakó nemesek tárgyában megrendelt felirat aztán az alábbi elvekre helyezkedett.
A zilahi nemesség személyes szavazati joga mellett a százados gyakorlaton kívül rámutatnak még arra, hogy a Zilahról elszármazott nemesek nemesi bizonyítványokat mindenkor a megye rendeitől kértek. Ha a zilahi nemességet a megye kebeléből kizárják, nem fog létezni törvényes hatóság, melytől nemesi bizonyítványt kérhetne, mert a városi tanács ilyet nem is adhat, azt más törvényhatóság érvényesnek nem tekinti.
Bár külön törvényhatóságot képez Zilah mezővárosa a megyétől, mégis szoros kapcsolatban áll vele. Zilah város királyi adóját a megyei pénztárba szolgáltatja, a legerősebb, a fináncziális kötelék kapcsolja a megyéhez. A Zilahon lakó nemesek közül eleitől fogva ma is 60-an minden városi tehertől menten csupán megyei szolgálatot tesznek servitor néven.
A jobbágytelken lakó nemesek szavazási joguknak mindig szabad gyakorlatában voltak.
A Hármas Törvénykönyv I. Része 1. és 6. czímei szerint az armalista nemeseknek egyenlő jogot adnak az adományos nemesekkel, jóllehet amazok személyes nemességökön kívül fekvő vagyont nem nyertek. Ebből következik, hogy személyes nemesi szabadság és jog jószág nélkül is van s alkotmányos jogait hol gyakorolhatná inkább, mint annak a megyének {490.} kebelében, a hol állandó lakással bir, ha mindjárt nem is a saját földjén lakik, mert a közterheket ép úgy hordozza, s törvényes igazság, hogy szavazati joggal bírjon oly gyűlésen, mely a megyei nemesek által hordozandó terhek felett tanácskozik.
A megye kebelében nem lakó és nem birtokos nemes a közgyűléseken nem szavazhat. Ám az 1790. XII. t.-cz. azon szavait: membra demum illius (sc. Congregationis Marchalis) constituunt omnes nobiles in eodem comitatu possessionatu, úgy értik a megye rendei, hogy a possessionatus szó «a megye kebelében állandóan helyt lakó, személyes nemességgel bíró, következésképen a hazánk törvényei szerint méltó joggal élvező nemest jelenti». Ez a jog a törvény behozatala óta is ép úgy szakadatlan gyakorlatban volt, mint az előtt is.*
A Harmonialis Contractus, «a nemesség és civilitas között való emanált dolog contractusa nemzetes Barta Mihály uram főbíróságában,» szó szerint így hangzik:
Mi tekintetes nemes Közép-Szolnok vármegyében Zilah mezővárosában nemes és civilis fundusokon lakó nemesi és civilisi rend, úgymint egész communitas közönségesen, adjuk tudtokra mindeneknek, valakiknek illik, jelenvalóknak és következendőbelieknek ezen levelünk tenora alatt, hogy minekutána mind jelenvalók, mind következendő állapotunkról józan elmével gondolkodván, tapasztalnók, hogy véghetetlen nyomorúságunkat s terhünket nagy mértékben augealni láttatnánk; közöttünk úgymint nemesség és civilitas között régtől fogva fenforgó controversiákból származott meghasonlásunk és ezen divisiónkból emergalt minden rendtartásainkban való independentiák és confusiók is, melyek miatt sem szent istenünk nevének dicsőséget, sem pediglen kegyelmes koronás királyunknak és örökös fejedelmünk Ő felsége és tekintetes nagyságos vármegyénk szolgálatát, nemkülömben {491.} magunk megmaradásunkat concernáló dolgokban illendő renddel és előmenetellel nem progrediálhatván, semmi egyebet mindezekből magunk és posteritásunknak nem jövendölhetünk végső pusztulásnál: mely megszakadásunkból származható és majd csak ajtónk előtt álló végső pusztulásunknak megelőzésére nézve közönséges megegyezésünkből méltóságos főispán uram ő nagysága assesusából deputalt tekintetes nemes vármegyénknek ezen végre exmittalt, ide alább coramizált érdemes tagjai praesentiájukban és collaboratiojuk által In Anno Dni 1737 die 14 mensis Januarii, itten helységünkben egymás között mentünk és léptünk ezen alább megírt állandó egyezségre, compositióra, úgymint:
Mind a nemes, mind pedig civilis fundusokon lakó nemesség, úgy hasonlóképen a civilitas részről állíttassék 12 tabulae assessorság úgymint a kétféle nemesség közül hat, a városi vagyis civilitas részről is hat, értelmes, becsületes, személyek per sufragia incolarum hujus oppidi utriusque partis, kik között alternatim a biróságnak hivatala forogjon annuatim úgy, hogy egy esztendőben nemes, más esztendőben pedig civis személyből álló assessor per votorum pluralitatem poena sen onere florenor, hungaricalium centum toties quoties illorum plura vota habuerit, statim illo candidationis tempore desummendorum et persolvendorum felvenni a biróságot és hittel köteleztetvén e város privilegiumához és minden rendbeli lakosainak indiscriminatim kiszolgáltatandó igazság observatiójához esztendeig azon biróság hivatalát elviselni tartozzék. Úgy hasonlóképen a tabulae assessorság is ha kire per plura votorum megyen sub sub praedicto 100 florenor. hungaricalium felvenni azon assessorságot és elviselni obligáltatik. Mely hivatalok fel nem vételének onussa az alább megírt polgársági hivatalbelivel együtt convertáltassék ad publicam hujus oppidi necessitatem, depultáltatván azon kívül fizetésül a bírónak ötven magyar forintot, annak felette minden poenálitásnak vagy mulctáknak harmadrésze, nemkülönben {492.} 150 vedernyi maga tulajdon borának a város közönséges korcsmáján cum lucro való kikorcsmároltatása, több eddig is járni szokott accidentiákkal együtt. A tabulae assessoroknak hagyatván pedig a fenn attingalt multaknak két része. Hogy ha pedig a szükség úgy fogja hozni és a nemes birónak is úgy tetszik, hagyattatik szabadságában maga mellé segítségére a portiózó nemesség közül a 12 assessorok választásából egy polgárt felvenni, ki is sub poena flor. hung. 25 felvállalni tartozik a polgárságot és elviselni esztendeig. Mely fent megnevezett város hivataljait viselő becsületes személyek, úgymint biró és assessorok és ezeken kivül a notarius is minden contributióktól és egyéb concomitans teherviseléstől, még mikor nem fungálnának is, vagyis vacalnának, exemptusok és immunsok lesznek.
Annakfelette állittassanak esztendőnkint nyolcz polgárok pure csak a civilitásból és három város szolgái a biró mellé a birónak és assessoroknak electiójokból: kik is, ha fel nem akarnák vállalni azon polgárságok hivatalát, tehát statim et de facto az fentebb megírt mód szerint a 25 magyar forintok desummáltassanak rajtok, sigillatim és azon esztendőben, melyben szolgálnak minden contributionális onusból exemtusok lesznek. Hasonlóképen négy portiószedők tétessenek, úgy mint kettő a nemesek közül, kettő a civilitas közűl, hogyha pedig úgy hozza a szükség, a civilitas maga részéről több portiószedőt akarna állítani, leszen szabadságában. Ezen hivatalbeli személyek hittel mindnyájan kötelesek legyenek mind a két félhez a kedvezés nélkül való igazságnak kiszolgáltatásához.
A mi nézi a Dnus terrestrisek szolgálatját és a taxának is szedését, minthogy azért a nemes személyből választandó biró és tanács a possessor urak szolgálatjára semmiben is gondot ne viseljen. A civilis fundusokon lakó nemes emberek is pedig, a kik t. i. ennekelőtte id in Anno 1713 Szász-Medgyesen inter Dnum tunc terrestrem et hocce oppidum inealt contractusok {493.} alkalmatosságával magok nemességekről producaltanak a taxa- és dézmaadáson kívül semminemű dominalis servitussal ne aggravaltassanak, megadván a civilis fundusokból a dézmát; nemes földekből ne praetendaltassék, a taxat is pedig a civilis funduson lakó nemes ember hasonlóképen, mint a civilis facultassa és proportiója szerint, nem pedig excindalva személyekre tallérszám szerint (mely imperialis talléroknak nevezett két német forintokban observaltatik mindaddig, míg a felső forumokon másként nem determináltatik fizesse, úgy hogy a legtehetősebb nemes ember is egy imperiális talléroknál többre ne adigáltassék. Mely taxat is a 12 assessorok a biróval együtt id. flor. hung. in summa 400 igazságosan mindenik részen levőkre indiscriminatim a proportio szerint repartialvan szedjenek, vagyis szedessenek fel a polgárok által és administrálják a possessor urak provisorának kezéhez. Semmiben is efféle urak szolgálatjára gondja nem lévén a nemességnek. Hozzá adván azt, hogy vannak városunkban egynéhány familiák a nemesek között úgymint: Szőcs, Fóris, Éltető és Ballabás nevezeten valók, a kik jóllehet a megnevezett ezen familiáknak a civilitas részéről is és ezután is megengedtetik, hogy mint más a contractus előtt mobilitáltattanak, ők is deponálván a dézmát és a taxát, azon felül semminemű urak szolgálatjával ne terheltessenek. De ezen négy familiákon kívül, a kik a szokszor iteralt contractus után nemesedtek vagy telepedtek meg, azok mind taxát mind dézmát, mind pedig egyéb uraság szolgálatját supportálni tartoznak a civilissel együtt.
A nemes vármegye hites assessorai és portionatus nemesei, úgy bizonyos ratiókra eximalt vagy eximalandó servitori magok rendekben reputatiójukban és caracterekben observáltatván, mindennemű contributiókból és akárminemű concomitans terhekről immunitásban conserváltassanak.
A nemes teleken lakó nemes emberek magok nemesi szabadságokban {494.} ország törvénye szerint megtartassanak, de minthogy e városnak privilegiuma mellett az idevaló communitas magának praetendálja azt a just, hogy a nemes funduson lakó nemes emberek ellen is mindennemű törvényes executiókat véghez vihessen, úgy egyéb törvénykezésekben is magas activitása alatt valóknak praetendálja azokat is lenni. Ellenben pedig azon nemesség részéről nem agnoscáltatván ezen activitása az említett zilahi birónak, tehát ex consensu ambarum partium concludáltatik, hogy ezen controversiának eligazítására nézve minél hamarabb a regium guberniumra vagy királyi táblára mindkét részről repraesentatiót tegyenek, producálván a civilitas is maga privilegiumát azon jussáról, hogy uno fundamento praetendálja a nemes funduson lakó nemességet a nemes vármegye keze alól kivonván, maga jurisdictiója alá adtrahálni. Az holott minekutána ennek a controversiának revisióját és decisióját szorgalmatosan solicitálván obtineálja, alkalmaztathassa mind a két fél a szerint magát. Addig pedig az ilyen nemesség is többek között a feljebb declarált móddal erigalt biró és 12 assessorságból constaló senatus etiam in juridicis dijudicalhassa és midőn civilis biróság alatt legalis executióknak kelletik nemes funduson élő nemes ember ellen in isto casu a biró és 12 assessorok deliberatuma szerint exmittáltassék egy nemes személyből álló assessor cum sibi adjunctis etiam civilibus azon executióra, nemes személybeli biróság alatt, kivántatván pedig ez ilyen nemes emberek ellen való exequalhassa, hozzátévén pedig ezt: hogyha ezen controversiának modo proprio coram excelso Gubernio vel tabula Regia véghez menendő decisioját a zilahi civilitas vagy egy, vagy más okokra nézve negligalni kívánván a representatiot elmulatná, minthogy ebben a tekintetes nemes vármegye jurisdictiója láttatik nagyobbára offendaltatni, arra nézve zilahi főbiró uramat elsőben admoniálván a nemes vármegye magistratusa ezen mód szerint lépendő repraesentatióra, {495.} ha ugyancsak úgyis praeterálná, tertio certificaltassa ad Excelsum Regium Gubernium vel ad tabulam Regiam és ottan finalis dicisiót ez iránt már egyszer valaha solicitálván obtineálhasson magának ad enervandam catenus ulteriorem confusionem.
Ennekutána a birónak csak magának ne legyen facultásában, hogy akárminemű város közönsége szükségére valakitől város nevével pénzt kölcsön felkérhessen és azokról contrahaltasson, hanem ha mi közönséges elkerülhetetlen szüksége intervenialna a városnak nemkülönben, hanem a biró és 12 assessorok neve alatt kérjenek pénzt és contractust is ennekutána ezeknek neve és város pecsétje alatt expediáljanak, hogy e szerint minden suspicio tolláltassék.
Mindennemű perceptumokra és erogatumokra egy bizonyos perceptor állíttassék a 12 tabulae assessorok közül, a ki mindenfelé való szükségekre a tanács commissiója mellett erogáljon a biró kezében, a biró annakutána biróságának esztendejének végén minden pénzbeli perceptumokról és erogatumokról rationáljon a tanács által arra rendelendő exactorok előtt.
Mindennemű repartitiók a 12 assessorok és biró praesentiájukban legyenek igazságosan mind nemesség mind civilitas egyenlő respectusban observáltatván a facultasnak proportiójában.
Ezen praemittalt, punctumokra és conditiókra magunkat és maradékainkat mind a két részről kezünk beadásával obligáljuk és ennekutána is obligáljuk, fentartván mindazáltal a nemesség részéről azt a facultást, hogy ha casu quo jövendőben, vagy a possessor urak, vagy akárki ezen punctomokban letett conditiókban és szabadságban vagy egyik, vagy másik félt impediálnak, vagy éltetni e szerint nem akarnák, in isto casu szabadosan violálhassa ezen compositiót, mellőle a contractusnak simpliciter resiliálhatván mindkét fél. Másként pedig hogy ha valamelyik fél e proxime attingált {496.} rátión kívül ezen contractust vagy in toto vagy in parte violálná, tehát ipso facto száz magyar forintokból álló vinculumot a megálló fél a violáló félen toties quoties vigore saltem praesentium desummaltathasson. Nullo juridico remedio obstante. Mely magunk között modo praemissio inealt conventiónknak állandóbb erősségére és megtartására adjuk ezen magunk kezünk írásával subscribált és tulajdon pecsétünkkel corroborált levelünket futura pro cautela. Dat. in praefato oppido nostro Zilah 1737.
Mindezen punctumok elvégzése után ex consensu ambarum partium concludaltatott, hogy a privilegiumok tenora szerint a 33 hites személyek felállíttassanak, a kik közé számláltatnak a biró, 12 tab. assessorok és 8 polgárok, ezekkel együtt teljék ki azon 33 személyek száma.*
A Harmonialis Contractust alá írták: Pető István, Barta Mihály zilahi főbiró, Szőlős György, Kerekes János, Udvarhellyi József, Diósi Faragó György, Körtvélyesi István, Rátkai Mihály, Szamosközi György, Intze János, Szász Mihály, Zilahi Balog Dávid, nemes Asztalos Márton, Zilahi nemes Ujfalusi József, a városi civilitas részéről, továbbá kisdobai Dobai Péter, középszolnoki alispán, Dobai András, középszolnoki jegyző, Tordai Boldizsár, Menyői Láposi Pál, Sebes András, Matolcsi Biró György, idősb Szabó Mihály, Zilahi Kiss Bálint, Zilahi Gergely Ferencz, Zilahi Kiss Miklós, Nyiri Sámuel, Közép-Szolnok vármegye assessorai.
| 5. Lakosai. | TARTALOM | 7. Adóügye. |