9. 1848–1849.

1848-ról azt mondja Polgári Lajos polgármester, hogy a szerencsétlen, egész Erdélyre gyászos idők alatt az isteni gondviselés őrködött a város felett. Akkor, midőn Erdélynek minden városát vagy fölégették vagy kirabolták, sarczolták, a város az aggódó félelmen kívül egyebet ki nem állott.*Zv. lt. Sárga Könyv, 387–388. l. Ezeknek az időknek hangulatát, izgalmait, készülődéseit, az {510.} 1848–1849-diki közgyűlések visszatükröztetik. Keressük föl, kevés időre a közgyűlések termeit is.

Az 1848 julius 3-dikán Kiss Károly polgármester elnöklete alatti közgyűlésen, gr. Batthyány Lajos miniszterelnöknek a Közlöny czímű hivatalos hirlapban az összes hatóságokhoz intézett azon rendeletét, melyben a nemzetségőrségből csatatérre önkéntesen kiszállítani ajánlkozók összeirását, jó móddal való fölszerelését és ez iránt a hadi tanácsban jelentételét rendeli, tárgyalták. Kimondták, hogy azon időtől fogva «legfönnebb egy évi harczban való szolgálat tétetik». A hivatalbelieket biztosították az iránt, hogy visszatértök után hivatalukba visszahelyezik őket, künnlétök alatt pedig rendes hivatali fizetésöket húzzák. «A módtalanok a honmaradandók által ajánlandó összegből köntössel is felkészíttetnek.» Azok árváit, a kik a harczban elesnek, teljes korukig, a kik elnyomorodnak, azokat halálokig nyugdíjjal látják el a városi pénztárból. Egy bizottmány által felszólították egyenkint a nemzetőröket, elrendelték, hogy számukat toborzás útján is növelni próbálják.*Zv. lt. Közgy. Jkönyv. 1848. évi 140. sz.

Az 1848 szeptember hó 18-án tartott közgyűlés – a miniszterelnök azon rendeletére, hogy addig is, míg az ujonczok kiállítását illető törvény szentesíttetnék, az ujonczállítást toborzás útján folytassák s hogy az ily módon kiállítandó ujonczok tulajdonkép a honvédek szaporítására szolgálnak ugyan, de az olyanoknak, kik a törvény értelmében besorozandók, a hon békéje kieszközléséig teendő fegyveres szolgálatját be fogják tudni a törvény által rendelendő idő alatti katonáskodásba, a toborzás megkezdését nyomban elhatározta. «A toborzás rögtön kezdessék meg». Minden betoborzott és szolgálatra alkalmas egyénnek a hadi pénztárból 12 ezüst frt foglaló pénzt adtak, «ha mesterlegény, hazajövetelekor remek és díj nélkül vétetik föl a czéhbe, ha már mesterember, vagy {511.} földmives, hazatértekor minden egyén részére két hold földet (1200 öles) fognak szakíttatni a Récse-csere nevezetű helyen, azt örökös birtokába adják; azokat pedig, a kik jelenleg nem polgárok, személyválogatás nélkül sorozzák a város polgárai közé». Kiterjesztették egyúttal ezt a pontot a már táborban levő városi ifjakra nézve is. A betoborzandók rögtön katonai fegyelem alá vétetnek, szállásuk elindulásukig az iskola; kártérítést is vállalt a város. Minden egyén, beállása napjától fogva, honvédi napidíjat, 8 p. krt és kenyeret kapott. A helyszinén rögtön buzát ajánlottak czéljaikra a következő közgyűlési és más jelen volt városi egyének: Kis Károly, Deáki Samu, Zoványi Imre, Deáki Lajos, Moldvai József, Veress Samu, Récsei László, Dombi József, Fekete Pál, Mák Ferencz, Lőrinczi György, Ábrahám Gábor, Sámi László, Debreczeni Miklós, Pap Pál, ifj. Hanke János, K. Nagy Ferencz, Bányai János, Zerif Jakab, Láda Sándor, Orbán Sándor, Hiri Ferencz, Demes Márton, Gergely Sándor, Kiss Ferencz, Asztalos Sándor, Orbán Károly, Péli József, Bikfalvi Sándor.*Zv. Közgy. Jkönyv, 180. l.

Beöthy Ödön országos teljhatalmú biztos, főként az erdélyi hatóságokhoz intézettnek látszó körrendeletében általánosan a törvényes rend s alkotmányos szabadság életbeléptetését nyilvánítván, tudatja, hogy a kormányszéket, mely a törvényesen történt unió után is renden kívül bár, de mégis működött, további rendelkezésig megszüntette. Hogy az Erdélyben nem létezett házi pénztárakból fizetendő tisztviselők személyzete és fizetése iránt hozzá további rendelkezés végett jelentést tegyenek. Hogy a gyanus házak kikutattatván, a fegyverek elkoboztassanak. Hogy az ellenség által okozott károk összeirassanak. Legszigorúbb intézkedés tétessék, hogy az egyesektől bárminemű erőszakkal elvett, elrabolt vagyon nyolcz nap alatt visszaadassék, s végre, hogy a hadseregnek legközelebbi bevonulása óta történt fuvarozások s termény {512.} kiszolgáltatásának jegyzékét a továbbiak megrendelése végett hozzá mutassák be. Erre a város 1849 január 17-dikén azt mondta ki, hogy a mennyiben Zilah nem az unió, hanem az ezelőtt megtörtént törvényes visszacsatoltatás következtében tétetett magyar honi igazgatás alá, s attól fogva rendeleteket nem a kormányszék, hanem a miniszteriumtól vett, a k. biztos rendeleteit tudásul veszi. De az utolsó, a fuvarok feljelentését tárgyazó pontra nézve felterjesztés tételét határozta el.*Zv. lt. Közgy. Jkönyv, 11. sz.

A középszolnoki nemzetőrséget és népfölkelést a belügyminiszterium a Halmágyon állomásozó kilenczedik hadtest parancsnoksága alá rendelte. Inczédi László alezredesnek, mint a halmágyi kilenczedik hadtest balszárny parancsnokának, junius 6-dikán a középszolnoki nemzetőri főparancsnoksághoz intézett azon rendeletére, melyben meghagyja ennek a főparancsnokságnak, hogy a középszolnoki puskás nemzetőröket legalább 60 golyóval ellátva haladék nékül a halmágyi táborba indítsa, Hatfaludi Elek, hadi főbiztos fölszólította a polgármestert a városból általküldhető nemzetőrök számának közlésére, egyúttal pornak és apró golyóknak, öntő szereknek a megye költségén leendő készíttetésére. A junius 15-diki közgyűlés megkereste Szentiványi Károly biztost, hogy miután összes nemzetőrségünk, az Erdélyből Magyarországra, s onnan Erdélybe sűrűn szállítatni szokott ujonczok és foglyok kisérgetései által folytonos szolgálatban van és hogy városunk a kalotaszegi havasok közelében esvén, s minden felől oláhságtól környeztetvén, ha nemzetőrségünk kimozdíttatnék – még pedig nem Bánfi-Hunyad felé, hanem épen a halmágyi táborba – úgy a móczoknak a havasokból előtörése esetében könnyen az egész környékbeli oláhság fellázadhat, melynek pedig féken tartásában a zilahi nemzetőrség mindig főtényező volt, ezt a nemzetőrséget, ebben a jelen helyzetben a kívánt kötelesség alól mentse fel.*U. o. 192. sz.

{513.} A nemzet kormánya 1849 junius 27-ről Budapesten kelt s mindenkit a veszélybenforgó hon védelmére felhívó szózatában tudatta, hogy Galicziából 46.000 főnyi muszka sereg tört be, mely folytonos csatázások között mind előbbre nyomúl, úgy azt is, hogy Bukovina és Moldva felől is hasonlólag Erdélybe muszka seregek csaptak be, kikbe bizakodva az oláh nép ismét föllázadott, az ennyi felől megtámadott és végső pusztulással fenyegetett haza megmentésére rendelte: 1. A hazánkba betört muszkák ellen az általános keresztes népháború kezdettessék meg. 2. a keresztes had megkezdése a lelkészek által a templomban, a polgári előljárók által a piaczon hirdettessék ki. 3. A kihirdetés után minden ép férfi 48 óra alatt magát, a mivel lehet, fegyverezze fel. 4. Őrök állíttassanak, s az ellenség közeledtére a nép tömegestől gyűljön arra a helyre, melyet a polgárok igazgatóság gyülekező helyül kijelöl s az ellenséget éjjel-nappal nyugtalanítsa, eleséget, bort, pálinkát, marhát előle szállítson el, hogy éhen veszszenek, gyújtsa reá a házakat. 5. Az alkalmas fekvésű városok, helyek torlaszoltassanak és sánczoltassanak el. 6. A lelkészek vezessék a népet a vallás és szabadság oltalmára. 7. Népgyűlések tartassanak s a védelem rendeltessék el. Erre a julius 6-diki gyűlés azt határozta, hogy a rendeletet a lelkészeknek az abban foglaltaknak pontos teljesítése végett szétküldik, másfelől pedig népgyűlést tartatnak, s aztán a rendeket fölolvastatván, a nép minden felől az istentelenül megtámadott haza védelmére szólíttassék fel és lelkesíttessenek.*Zv. lt. Közgy. Jkönyv, 202. sz.