13. Közhivatalok. Előljárók.

Már Báthori István 1571-diki kiváltságleveléből tudjuk, hogy a város első tisztviselője a főbiró volt. Évi fizetése a {521.} főbirónak 40 vagy 60 forintból állott; de ezt földek használatával s egyéb mellékjövedelemmel pótolták. A senator 20, a főjegyző 30, a levéltáros 16, a pénztáros 80 frt évi fizetést élveztek rendszerint.*Szilágyi Ferencz: Zilah Történelméből, 10–11. l.

A város igazgatósági személyzetét és annak díjazását a Magyarhonhoz történt visszacsatoltatása következtében 1848-ban következőleg rendezték:

A tanács fizetése és más hivatalnokoké: polgármester 350; főbiró 300; kapitány 300; öt tanácsos 1000, főjegyző 160; tiszti ügyvéd 120; községi jegyző 120; levéltárnok 80; telekbiró 80; számvevő 60; főadópénztárnok 20; útbiztos mérnök 160; városgazda 60; sebész 100; két irnok 100; borbiró 20; bába 40; börtönfelügyelő 60 frtot.

Városi közszolgák személyzete: ajtónálló 50; óraigazgató 24; kéményseprő 6; nyolcz hajdu 50 frtjával 400; ezek ruházatjára 20 frtjával 160; tizenöt erdőőr 8 frtjával 120; bakó 12; összesen 4082 frt.

Közhivatalok 1854-ben: 1. Császári királyi kerület: 1 elnök, 1 segéd, 3 irnok; 2. kerületi törvényszék: 1 elnök, 5 tanácsos, 1 államügyész, 2 titoknok, 4 adjunctus, 4 officialis, 2 accessista, 1 practicans, 4 diurnista, 1 tömlöcztartó, 9 szolga; 3. adóhivatal: 1 adószedő, 1 ellenőr; 4. cs. kir. finánczőrség ; 1 respiciens, 1 oberaufseher, 4 fináncz; 5. gensdarmeria 8; 6. tanács; 7. árvai biróság: 1 elnök és 2 biró. Városi tanácsi közhivatalok ez időtájt: 1 polgármester, 1 rendőrbiztos, 2 tanácsos, 1 jegyző, 1 pénztárnok, 1 adószedő, 1 számvevő, 1 levéltárnok, 2 irnok, 1 f-, 1 alorvos, 2 bába, 1 mérnök és útinspector, 1 városgazda, 4 borbiró, 1 kéményseprő, 1 órajártató, 6 rendőrszolga, 1 ajtónálló, 12 erdő-mezőkerülő, 1 bakó.

A város jogait így írják körül ekkor: Privilegiumai szerint önállású hatóság s szabad tisztválasztás. Mészárlási jog a privatusok merő kizárásával – kivéve a mészáros-czéhet és {522.} volt megyét, annálfogva, hogy ezek önmagok egy-egy mészárszékökben húst árulhatnak – a városé. Korcsmárlási jog közös a városi polgárokkal, a mennyiben minden polgárok szabadon korcsmárolhatnak, de a betelepedni kívánók e jogot 24 ezüst rénes forint letételével szerezhetik meg. Vásárvám kirekesztőleg a városi közönségé. A képviselő-közgyűlés elnöke a polgármester, 40 választott taggal.*Sárga könyv 339–340. l.

A szabadságharcz múltával Zilah városa a kolozsvári cs. katonai kormány parancsnoksága, 1851-ben a deési kerületi főbiztosság, 1854 deczemberben pedig, Erdély organisatiója következtében a Zilahra is tett járásbiztosság alá rendeltetett, a mikor egyszersmind Somlyóról a kerületi törvényszéket is áttették ide, átadván ennek hivatali helyiségül a város tíz évig ingyen használatra a tanácsházat, magának csak a földszinten, a kaputól jobbfelől eső három szobát tartotta meg.

Most székhelye a város, mint tudjuk, a vármegye törvényhatóságának, kir. tanfelügyelőségének, államépitészeti hivatalnak, pénzügyigazgatóságnak, kir. törvényszéknek, ügyészségnek, csendőrszakasz-parancsnokságnak, erdőgondnokságnak, járási főszolgabirói hivatalnak, van járásbirósága, közjegyzői, adó-, posta- és táviróhivatala stb.

1848-ban a tisztikart ekként alakította meg a választópolgárság: polgármester Kiss Károly, főbiró Deáki Samu, kapitány vagy rendőrigazgató Ábrahám Gábor, tanácsosok Werőtzi Sándor, Sebess Miklós, Zoványi Samu, Péli József († 1853), Varga András (1849 áprilisban a Hunyadi-honvédhuszárokhoz állott), főjegyző Debreczeni Miklós (1849-ben Varga helyébe senatorrá választatott), aljegyző Lugossi Károly (1849-ben Debreczeni helyett főjegyző lett, 1850-ben pedig lemondott), számvevő Szentpéteri Kristóf († 1856), telekbiró Pap József, levéltárnok Mák Ferencz, közügyvéd Lugossi Ferencz. Majorsági {523.} pénztárnok Gergely Sándor, aljegyző 1849-ben Kiss Ignácz, 1848 július 20-dikán a Kiss Károly elnöklete alatt tartott közgyűlésen jelen voltak: Werőczi Sándor, Sebess Miklós, Zoványi Imre, Péli József, Warga Endre tanácsnokok, Ábrahám Gábor kapitány, Debreczeni Miklós, fő-, Lugossi Károly aljegyzők. Képviselők: Werestói Sándor, Hiri Ferencz, Bikfalvi Mihály, Bányai János, Seres Samu, Orbán János, Szakács Ferencz, Szilágyi János, Pap József, Polgári Lajos, Demes Márton, Balog János, Orbán Károly, Deáky Lajos, Kiss Ferencz, Weress János, Gergely László, Pap József telekbiró, Zerif Jakab, Kis Lőrincz, Orbán Sándor, Asztalos Sándor. E tanács a szabadságharcznak 1849 utolsó évnegyedében történt teljes legyőzése után egész az 1850. év végéig hivataloskodott, akkor restauráltatott és hivatalnokká lettek 1851 január 1-éig: polgármester Polgári Lajos; tanácsosok Lugossi Boldizsár, Sebess Miklós (1863-ban megyei másodalispán), Haratsek István, rendőrigazgató Zoványi Imre, aljegyző Porczel Ádám, számvevő Szentpéteri Kristóf, pénztárnok Gergely Sándor, levéltárnok Kiss Lőrincz, városgazda Asztalos Sándor.

1855 július 1-én a tanácsot és communitást újból szervezték, Polgári Lajost polgármesternek újabban is megválasztották. Tanácsosok lettek: Sebes Miklós és Gergely László, rendőrbiztos Zoványi Imre, titoknok Portzel Ádám, pénztárnok Gergely Sándor (mint megyei első alispán † 1863), adószedő Lugossi Boldizsár, városgazda Asztalos Sándor, irnok Balog János († 1857), városi orvos Bereczki Károly, sebész Kollát Bálint, baromorvos ifj. Veress János.

Polgári Lajos 9 évig s 8 hónapig folytatott polgármesteri hivataláról 1860 augusztus 19-dikén mondott le, új választásig Sebess Miklós tanácsost helyettesítették. Sebess Miklóst még ebben az évben polgármesterré választották, a ki 1861 márcziusáig működött.

Az 1860 október 20-dikán kelt császári diploma által a magyar alkotmány visszaállíttatván, a városi tanácsot és képviselő-közgyűlést {524.} is szabad választás útján újból rendezik, a midőn is 1861 márczius 25-dikén megalakúl az új tanács: polgármester Deáki Lajos, főbiró Lugossi Károly, kapitány Varga Endre, tanácsosok Zoványi Samu, Czell Béni, Harmath István, Pap József, Luka Sándor, telekbiró Márkus Samu, főjegyző, Szilágyi János, alügyész Sámi Imre, levéltárnok Szilágyi B. János, pénztárnok Bucsi József, útbiztos Bucsi István, ügyész Dombi József.

A magyar országgyűlésnek 1861 augusztus 22-dikén történt feloszlatásával ismét ideiglenes állapot következett az országra, ennek következtében ez a tanács visszalépett, de az újabbi szervezésig helyt maradni rendeltetett. Midőn a várost e közben folytonos katonai exacutióval terhelték a megtagadott királyi adóért, eddigi önállósága felfüggesztésével a megye hatósága alá rendelték, hogy ezeknek a nyomatásoknak valahára véget vessenek, oly feltétel alatt, hogy a város önállóságát és a vármegyétől való függetlenségét meghagyják, hivatalra vállalkoztak s ideiglenesen be is állottak 1862 február 27-dikén: polgármester Polgári Lajos, főbiró Zachariás János, kapitány Kiss Lőrincz, tanácsosok P. Ábrahám Gábor, Pap József id., Vincze Ferencz, Kiss Tamás főjegyző Kovács János, aljegyző Fejértói József, pénztárnok, Bucsi József, ügyész ifj. Pap József.*Sárga könyv, 18–22. l.

A város tisztsége 1861 november hó 18-dikán lemondását megokolta a következőképen: «Midőn Zilah város tanácsa a választott esküdt-közönsége ezelőtt nyolcz hónappal megalakúlt, magát az 1848. 23-dik t.-cz. értelmében szervezte, a megkoronázandó törvényes király s alkotmány hűségére felesküdött, ugyanakkor hites kötelességének ismerte elvül kimondani, hogy e hatóság csak az országgyűlés által hozott s királyi esküvel szentesített 1848-diki törvények szerint fog eljárni, hogy a város területén eddig fennállott alkotmányellenes hivatalokat {525.} megszűnteknek tekintendi, mert csak honi törvényeink szerint intézkedhetvén, rendeleteket törvényeink s alkotmányunk ellenére el nem fogadhatunk, törvényellenes organumokkal nem érintkezhetünk. E törvényszerű határozat életbe léptetésére, kerülve a forradalmat, mely nyerni akar s a törvénynek fölébe emelkedni törekszik, holott mi ennek maradandó oltalma alatt keressük üdvünket, boldogságunkat: sehol semmi erőhöz nem nyúltunk, végzésünkkel kötelességünket teljesítettük s a törvény iránti rendíthetetlen hódolatunkat, mint egyik polgári erényünket fejeztük ki, az országgyűléstől várván a sérelmek orvoslását s a fejedelem és nemzet közt leteendő béke rendíthetetlen alapját. De fájdalom, a béke nem sikerűlt, a jogos és törvényes kívánalmak visszautasíttattak, az alkotmány képzelt visszaállítása helyett az absolutistikus rendszerrel való küzdelem lépett előtérbe, az országgyűlés feloszlattatott, az alkotmány életének szabad levegője, a mgyei köztanácskozások minden igaz ok nélkül betiltattak.

A volt cs. k. hivatalnokok, adószedők, a közigazgatás organumaitól függetlenül, ezek tiszti tekintélye kisebbítésével, eddigelé nem birt hatalommal működtek. S nemcsak tetszés szerinti katonai adóvégrehajtással terhelték a népet, hanem alkotmányos tisztviselőket sem átallottak magán sérelmeikért elfogatni, rabmódra kisértetni. Hallgatva ostromállapot hozatott be. Fejünk felett idegen fenyítő törvény Damokles kardja lebeg.

Törvénytelen adó elvállalására s fölhajtására kényszeríttetünk; hasztalan nyitjuk fel a törvénykönyvet, idézzük szavait, például az 1790–91-diki XIX. törvényczikket, mely így szól: nem kevésbé méltóztatik ő Felsége a Magyarország s kapcsolt részek rendeit arról biztosítani, hogy bárminemű subsidiumok, akár készpénzben, természetiekben és újonczok állításában álljanak, sem a karok és rendekre, sem a nem nemesekre királyi parancsszó által nem fognak rovatni, sőt még önkéntes ajánlat ürügye alatt, bármi czím alatt is, országgyűlesen {526.} kívül, nem követelhetők. A fogyasztási adónak fölszedésével s beszolgáltatásával akarnak terhelni, mi miatt már 3,960 forint statuskölcsön kötelezvényünket el is foglalták. Ezeket mi, mint alkotmányos tisztviselők, hogy az önkény eszközéül használhassunk, nem engedhetjük s miután mi ily alkotmányellenes elemmel a hatóságunk alatt álló téren meg nem férhetünk, belátván azt, hogy a kijelölt törvényes úton többé sikeresen nem működhetünk, mint felelős testület, kötelességünknek érezzük, önként feloszolni s tiszti állomásunkról lemondani, így ha legalább nem használunk a hazának, törvénytelen intézkedéseinkkel nem ártunk, megtartottuk a törvényes tért, nemcsak meggyőződésünknél fogva, hanem mivel a törvény rendelte s eskünk parancsolta, magányunkba vonúlunk vissza, míg a honból elköltözött béke, remény és igazság újból visszaköltöznek, s a törvényes tér ismét elfoglalható leend».*Zv. lt. Közügy. Jkönyv. 1861, 331. sz.

1867-ben a magyar miniszterium kineveztetvén, az alkotmányos választás megindúlt mindenütt. Zilahon 1867 április 23-dikán választották meg a tisztikart ekképen: polgármester Varga Endre, főbiró Kállai József, rendőrigazgató ifj. Szilágyi B. János, tanácsos (bűnügyi előadó) Zoványi Samu, főjegyző (polgári előadó) Deáki Albert, számvevő tanácsos Ditrich János, árvai tanácsos Sámi Imre, gazdasági tanácsos Harmat István, aljegyző Fejértói József, iktató Seres Károly, telekkönyvi előadó Dózsa Elek, iktató Kaizler Sándor, pénztárnok Dobai Sándor, levéltárnok id. Szilágyi B. János, útinspector Asztalos György, városgazda Hank Samu, később Almási Farkas, főorvos dr. Zoványi József, sebész Dombi Elek, állatorvos Szervatzius Károly, tiszti ügyész Lugosi Károly, adószedő Krájnik József, törv. irnok Éder Szilveszter, főbirói irnok Ábrahám Márton, telekkönyvi Gyöngyösi József, később Herczeg Károly, díjnokok Klósz Rezső és Fekete Endre, főerdész Hámpf Ferencz cs. esküdtek Hiri Ferencz, Dull Ferencz, Orbán Károly, Molnár Károly, {527.} Orbán Sándor, Keresztes Sándor, Szilágyi András, László Kristóf, Fejérdi Ferencz, Seres Samu, Ábrahám János, Nagy Ferencz, Baczó Gábor, Molnár Lajos, Fazekas József, Papp Mihály, Zafiri László, Papp József, Érsek Samu, Lugosi Ferencz, Herczeg Károly, Seres Lajos, ifj. Ábrahám Gábor, Polgári Lajos, Bogdánfi Gergely, Nagy Sándor, Asztalos Sándor, Megyesi József, Czell Benő, Bikfalvi István, Fejér József, Luka Sándor, Császár János, Balog Henrik, Biró Ferencz, Deáki Lajos, Jung János, Takáts Károly, Kollár Dániel, Márkus Samu, Kürti Miklós, Wittenberg Adolf, Bereczki Károly, Kiss Menyhért, Szigyártó Samu, Govrik József, Török István, Dávid Pál, összesen 48.

Az alkotmányos tisztikart május 1-sején eskették föl és teendőit ekkor az meg is kezdette.

Tisztviselők fizetése 1861-ben: polgármester (420 ezüst), 441 osztrák frt; főbiró (360), 378; kapitány (360), 378; négy tanácsos à 250 (100), 1050; mezőrendőr (300), 345; főjegyző (250) 262 1/2; aljegyző (200), 210; tiszti ügyész (160), 168; telekbiró (160), 168; levéltárnok (160), 168; számvevő (100), 105; allodialis pénztárnok 8250), 262 1/2; hadi pénztárnok (200), 210; útbiztos (100), 105; városgazda (100), 105; sebész (120), 126; két irnok à 150 ezüst frt (300), 415; bába (50), 52 1/2; két rendőrszolga à 95 frt, 14 6/21 ezüstpénz (666 14/21), 700; pálinkaellenőr 895 5/21) 100; négy pálinkabiztos ŕ 47 8/21 (189 11/21), 200; tizenkét erdőkerülő à 9 11/21 (114 6/21), 120; négy borbiró à 5 frt (20), 21; óraigazgató (30), 31 1/2; kéményseprő (16), 16 8/10; bakó (12), 12 6/10; főorvos (300 ezüst), 315 osztrák forint.

1864-ben polgármester Vincze Ferencz, főbiró Zachariás János, kapitány Kiss Lőrincz, főjegyző Kovács János, aljegyző Fejértói József, levéltárnok Szilágyi János, pénztárnok Dobai Sándor, útinspector Fekete András, városgazda Kele Lajos, főerdész Hamp Ferencz, tanácsos Ditrich János, Papp József, Harmath Mihály, Kállai József.

1867-ben a tisztviselők fizetése: polgármester 500 forint, főbiró 400, kapitány 400, tanácsosok, főjegyző és árvaszéki előadó {528.} 300–300, tlkvi igazgató, iktató s vezető, tiszti ügyész 400–400, közig. aljegyző és iktató, pénztárnok 250–250, adószedő és levéltárnok 200–200, főorvos 300, alorvos 150, törvényszéki iktató s egyszersmind elnöki irnok 200, útbiztos 150, városgazda 100, erdész 300 frt és 100 frt lakpénz, állatorvos 50, telekkönyvi irnok 200, tanácsi irnokok 150–150, díjnokok 120–120, szülésznő és órajártató 60–60, kéményseprő 12, börtönőr 120, nyolcz rendőrszolga à 100, 800, négy erdőkerülő à 80, 320, két béres à 96, 192, egy csordás 10, nyolcz mezőkerülő à 2, 16, négy borbiró à 55 frt 25 kr., 221, bakó 10 frt.

1876-ban tisztviselők: Varga Endre polgármester, Kis Ernő főjegyző, Gazda Lajos aljegyző, Seres Károly, majd Péntek Farkas kapitány, Zachariás János, Kőrösi László tiszti ügyész, Czell Lajos és Szilágyi B. János gazdasági tanácsos, Herczeg Károly pénztárnok, Hamp Ferencz erdészmérnök, Korbuly József ellenőr, majd pénztárnok, Asztalos György közmunkafelügyelő, Germárz Tivadar állatorvos, Ábrahám Gábor számvevő, Szilágyi János levéltárnok.

A város polgármesterei 1848–1896-ig Kiss Károly, Polgári Lajos, Lőrinczi György, Vincze Ferencz, Varga Endre, Seres Károly, Dózsa Elek és Péntek Farkas, a kit báró Diószeghy Zsigmond követett a polgármesteri székben.

A városi igazságszolgáltatás vezetésére, mint tudjuk, főbirák is voltak; ez az állás 1872-ben szűnt meg.